Endre Ady

"Ady mintha előre látta volna mindazt a tragédiát, amelyet majd hazájára szabadít rá a véres történelem. Több írás is méltatja ezt a művét, köztük: Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Jászi Oszkár, Pomogáts Béla." (a Kiadó)

Sokszor hallottuk már, hogy "Ady publicisztikája mennyire aktuális ma is", és e kötet olvasója látni fogja, hogy ez mennyire így van. Két, ellentétes érzés fog eluralkodni rajta: az egyik az örömé, hogy milyen zseniális próféta élt ebben az országban alig száz éve, és mi a kezünkben tarthatjuk jövendöléseit; a másik viszont a gyötrő dühé és szomorúságé: egy tapodtat sem haladtunk előrébb! Ugyanott vagyunk, mint akkor. Sőt. Ady képes még most is botrányt okozni, hiszen ő, aki költészetében a magyar lélek legmélyebb húrjait pengeti, ezen írásaiban szenvedélyesen küldi el a francba az összes nacionalista, antiszemita és klerikális eszmét és politikust, miközben az évek során (1899-es az első, 1915-ös az utolsó szöveg) egyre harcosabb feminista és (bizony, most figyelj!) szocialista. Nagyon kritikus a fennálló világrenddel, az Európa uralta civilizációval, az oktatási rendszerrel, de legfőképp hőn szeretett hazájával, Komp-országgal, amely ismét Kelet felé igyekszik, mint már oly sokszor az elmúlt ezer évben. Hánykolódik, billeg, s mi a korláton kihajolva, aggódva nézzük a bukdácsolást.

Ady Endre 1909 decemberében (1910-es évszámmal) megjelent verskötetének hasonmás kiadása. A "nagy" vagy "igazi" Ady-kötetek sorában negyedikként (két korai kötetével együtt hatodikként) látott napvilágot a Nyugat kiadásában. Ady érett, kiteljesedett korszakának fontos része, ebben jelennek meg új tematikai csoportot alkotva a "kuruc versek".

A kötet gazdag, csaknem teljes válogatást nyújt Ady költészetének legjavából.

Egyik legnagyszerűbb költőnk versei ebben a kötetben az Ady által összeállított kötetek szerkezetében és sorrendjében követik egymást, kivéve Az utolsó hajók anyagát és a kötetbe fel nem vett verseket. Ady Endre összes versei, új kiadásban (ötödik, javított kiadás) jelenik meg az Osiris Kiadó gondozásában.

Příběh maďarské katolické literatury se podobá příběhu katolické literatury české. Nejdřív zápasila o své místo v moderní kultuře, poté o překročení vlastních konfesních limitů, poté o přežití v komunistickém režimu. Antologie "...němá nauka stromů o spáse" dává v ukázkách básní, próz, programových esejů i kritických reflexí nahlédnout stoletý vývoj této dosud téměř neznámé oblasti středoevropské kultury. Český čtenář se může seznámit s osobnostmi, jako byl "maďarský Bedřich Fučík" Sándor Sík či "maďarský Václav Renč" László Mécs. Může však také zjistit, že spirituální struna zní i v díle mnoha moderních klasiků maďarské kultury, jako Endre Ady, Mihály Babits či Attila József. Antologii sestavili maďarský slavista Róbert Kiss Szemán a česká hungaristka Simona Kolmanová, úvodní studii napsal Martin C. Putna.

"Szertartást kell végeznünk, zarándokutat Ady forrásaihoz. S ne szégyenkezzünk! Mossuk meg a mi szegény, bűnös, elfáradt szemeinket Ady Endre igazságainak fényes vizében." - írta Féja Géza Ady prózakötetéhez 1943-ban. Ennek aktualitását húzza alá a most megjelenő kötet intelmeként is a kortárs irodalomtörténész Bíró Zoltán: "A magyarság ezekben a megint zaklatott, ellentmondásokkal teli mostani időkben, magyar válságok és világválságok idején megint gondolatokat vár, válaszokat élete, nemzeti léte feszítő és megválaszolatlan kérdéseire, itt a csonka országban és az utódállamokban egyaránt." Ez a kiadvány Ady írásaival, Féja Géza eligazító soraival ezért fontos ma ismét annyi, emberségünket és magyarságunkat próbára tevő évtized után. Ezért érdemel különös elismerést a kiadó vállalkozása is az "Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban" Adytól hirdetett követelménye jegyében".

„Kultúrországban az emberek nem énekelnek folyton a hazáról, s a haza igen boldog”, írta Ady Endre egyik újságcikkében. Versei azonban szinte másról sem szólnak, mint arról, hogy milyen állapotok uralkodnak az országban. Költészete a magyar viszonyok kultúrakritikája. Bármiről írt, politikáról, szerelemről, hitről, halálról, minden sorát a fájdalom, felháborodás, keserűség, undor és a változtatás elemi vágya hatja át. A halála óta eltelt évszázadban mindaz, amit olyan éles szemmel bírált, eleven probléma maradt, Ady költészete semmit sem veszített frissességéből. Ehhez persze tisztánlátása mellett az a kivételes nyelvi erő, képzeletének az a szabadsága is kellett, amellyel a magyar ugar, a Hortobágy poétája, az eltévedt lovas és a többi metaforáját megalkotta. Megvesztegethetetlen kritikai magatartásában, kíméletlen ítéletében van valami reménykeltő: ha nem bízott volna a változásban, aligha vesztegeti rá az idejét, hogy nyugtalanító vízióvá formálja a hazai lápvilág valóságát.

"Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és sokak által támadott), de mindenképpen megkerülhetetlen alakja lett a magyar irodalmi életnek. Ő a Nyugat bástyája, A Holnap című antológiák költőfejedelme, egy egész lírikus nemzedék példaképe. Ám amikor e versek születtek, többszörösen nehéz, magányos időszakot, igazi krízishelyzetet él át, hat év után pedig a Léda-szerelem is már zsákutcának tűnik. Egy versciklusát mégis neki ajánlja, az örök nőnek: "Léda asszonynak, akit hiába hagynék el már s aki hiába hagyna el már engem, mert ma és mindörökké ő lesz: az asszony." Az Athenaeum Kiadó Ady halálát követően, az 1920-as években sorban jelentette meg Ady korábbi köteteit, 1929-ben pedig elsőként adta ki a költő összes verseit. A Szeretném, ha szeretnének címűt (5. kiadásként) 1923-ban jelentette meg, kétszáz oldalon, félbőr díszkötésben, Kozma Lajos borítékrajzával, száz számozott példányban, Földessy Gyula szakértői keze alatt. Ady Endre (1877-1919) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a politikai újságírás egyik legmeghatározóbb alakja. A Nyugat vezéregyénisége, a magyar irodalom "Muszáj-Herkules"-e, mégis mágusa, a Léda-versek, az istenes versek, a háborúellenes és a politikai versek, a magyar ugar-versek sajátos szimbolizmusú művelője. Érettségi, illetve irodalmi szigorlati tétel. Kortalan, maradandó, örök. Az Athenaeum Kiadó, amely ma a Líra csoport tagja, alapításának 180. évfordulójára díszkiadással emlékezik meg azokról a szerzőkről, akiknek életművét gondozta. PETŐFI SÁNDOR Szerelem gyöngyei KARINTHY FRIGYES Így írtok ti (Gyűjteményes kiadás) ADY ENDRE Szeretném, ha szeretnének MÓRICZ ZSIGMOND Úri muri BABITS MIHÁLY Timár Virgil fia A sorozatban eddig megjelent: PETŐFI SÁNDOR: SZERELEM GYÖNGYEI KARINTHY FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI (Gyűjteményes kiadás) ADY ENDRE: SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK MÓRICZ ZSIGMOND: ÚRI MURI

BÖLÖNI GYÖRGYÉKNEK Érmindszent, 1914. máj. 25. Drága Gyurkám és Itókám, megérkeztem, remélem két-három hét múlva nem leszek ilyen kutyául. Küldjétek el már végre azokat a rólam s nekem szóló újságokat. És írd meg, fiam, mit küldjek pünkösdre? Hogyan érkeztél vissza? Itóka, te vagy az okosabbik és pontosabbik, írjatok. Édesanyám csókol benneteket. Szándéka valamit, amit csak sok baja miatt halogatott, küldeni nektek. Csókol. Adytok

"Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költő az költő; az író az író. Álljon előttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyűjteménye.Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerű zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ,,...nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért..." - aminek némileg ellentmond a ,,Tíz Forint vőlegénye" című őszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az előírt penzumot - legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak. Élményt ad, ha időrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelődő írásműveket. Évről évre érik témáiban, szemléletben; a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja - egészen az életről való, reménytelen lemondásig. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hűtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idéző írásaival. Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszűnik a novellatermése, közben viszont költészete bőven kárpótol."

Ady 1899 decemberében érkezik Nagyváradra és 1903 október közepéig marad ott. Évekkel később a Nyugatban így ír erről: „Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah, Debrecen, tehát a falu formált meg.” "Búcsúzom a Nagyváradi Napló közönségétől. Nagyváradról rövid idő múlva távozom, s a Nagyváradi Naplónál már a mai napon más veszi át a tollamat. A dolgok rendje hozta ezt így, talán már régebben elmegyek, ha ezt a várost, ezt a közönséget s ezt a lapot olyan igazán nagyon nem szeretem. Most már még a megviselt fizikum, s a megegészségesedés vágya is siettetik a válást. Mennem kell tehát. Úgy érzem, az énemnek egy darabja marad itt. Több mint három év óta emlékekben, s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magáénak – ha akar, ha nem – ez a csodálatosan ható, intelligens; modern Nagyvárad. Hazavágyódva és hálásan fogok gondolni ide…" – (Ady Endre)

Ady Endre irodalmunkba halhatatlan költőként vonult be, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy prózaíróként is maradandót alkotott. Ebben a kötetben remekbeszabott tárcáiból, karcolataiból és novelláiból nyújtunk át egy csokorra valót. Lángoló társadalmi érzékenységről tanúskodó darabok, a „kompország” kérlelhetetlen ostorozása mellett találhatunk gyengéd (és kegyetlen, szomorú) szerelmes történeteket, sőt önéletrajzi ihletésű, gyermekkorát felvillantó elbeszéléseket is olvashatunk. Ady, aki hamarabb lett (újság)író, mint költő, mestere volt az érzékletes leírásoknak és hangulatfestésnek, s prózai zsenijét most rövid, könnyen fogyasztató, ám mégis ízes és elgondolkoztató formában tárjuk olvasóink elé.

A NYUGAT NYOMDÁJÁNAK Budapest, 1913. dec. 10. A Nyugat nyomdájának, kedves uraim, itt küldöm (betegségem miatt kissé későn) a korrektúrát. Ha lehet, siessenek vele. Illesszék bele a mellékelt pár verset. A revíziót dr. Földesi Gyula tanár úr csinálja az öcsémmel, Ady tanárral egyetemben. Kész lesznek vele 24 óra alatt. A pótversek közül az epilógusszerűt, nagyon kérem, mint a prológust, kurzívval szedjék. Szeretettel üdvözli önöket Ady Endre

"Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költő az költő; az író az író. Álljon előttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyűjteménye.Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerű zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ,,...nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért..." - aminek némileg ellentmond a ,,Tíz Forint vőlegénye" című őszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az előírt penzumot - legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak. Élményt ad, ha időrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelődő írásműveket. Évről évre érik témáiban, szemléletben; a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja - egészen az életről való, reménytelen lemondásig. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hűtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idéző írásaival. Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszűnik a novellatermése, közben viszont költészete bőven kárpótol."