Endre Ady

Tartalom: 1. Hunn, új legenda, 2. séta bölcsőhelyem körül, 3. Az Értől az Óceánig, 4. Új Vizeken járok, 5. Egy parisi hajnalon, 6. A Léda szíve, 7. Várnak reánk délen, 8. Héja-nász az avaron, 9. Este a Bois-ban, 10. A Gare de L'est-en; 11. Gőzösről az Alföld, 12. A Duna vallomása, 13. Budapest éjszakája, 14. A Hágár oltára, 15. A fekete zongora, 16. A hotelszobák lakója, 17. A halál rokona, 18. Elbocsátó, szép üzenet, 19. Valaki útravált belőlünk, 20. A föltámadás szomorúsága, 21. Dalok a labdatérről, 22. Kocsi-út az éjszakába, 23. Emlékezés egy nyár-éjszakára, 24. A bélyeges sereg, 25. Ember az embertelenségben, 26. Krónikás ének 1918-ból, 27. Új s új lovat, 28. Ifjú szívekben élek, 29. De ha mégis?, 30. Őrizem a szemed

"Ady mintha előre látta volna mindazt a tragédiát, amelyet majd hazájára szabadít rá a véres történelem. Több írás is méltatja ezt a művét, köztük: Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Jászi Oszkár, Pomogáts Béla." (a Kiadó)

Pályája elején Ady is véres és aranyos palástban, királyi gőggel hirdetett a testtartáshoz sehogyan sem illő demokratikus eszméket, végrehajtva ezzel a költészet történetének egyik csodálatos bravúrját." (Orbán Ottó) "Számomra - mindenek ellenére - döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő. Mint Baudelaire a franciáknál, ő az, aki Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot, mondhatnám úgy is, a régi magyar világot. Ilyen tettre csak szuverén óriás vállalkozhatott." (Pilinszky János)

Sokszor hallottuk már, hogy "Ady publicisztikája mennyire aktuális ma is", és e kötet olvasója látni fogja, hogy ez mennyire így van. Két, ellentétes érzés fog eluralkodni rajta: az egyik az örömé, hogy milyen zseniális próféta élt ebben az országban alig száz éve, és mi a kezünkben tarthatjuk jövendöléseit; a másik viszont a gyötrő dühé és szomorúságé: egy tapodtat sem haladtunk előrébb! Ugyanott vagyunk, mint akkor. Sőt. Ady képes még most is botrányt okozni, hiszen ő, aki költészetében a magyar lélek legmélyebb húrjait pengeti, ezen írásaiban szenvedélyesen küldi el a francba az összes nacionalista, antiszemita és klerikális eszmét és politikust, miközben az évek során (1899-es az első, 1915-ös az utolsó szöveg) egyre harcosabb feminista és (bizony, most figyelj!) szocialista. Nagyon kritikus a fennálló világrenddel, az Európa uralta civilizációval, az oktatási rendszerrel, de legfőképp hőn szeretett hazájával, Komp-országgal, amely ismét Kelet felé igyekszik, mint már oly sokszor az elmúlt ezer évben. Hánykolódik, billeg, s mi a korláton kihajolva, aggódva nézzük a bukdácsolást.

Ady Endre 1909 decemberében (1910-es évszámmal) megjelent verskötetének hasonmás kiadása. A "nagy" vagy "igazi" Ady-kötetek sorában negyedikként (két korai kötetével együtt hatodikként) látott napvilágot a Nyugat kiadásában. Ady érett, kiteljesedett korszakának fontos része, ebben jelennek meg új tematikai csoportot alkotva a "kuruc versek".

A kötet gazdag, csaknem teljes válogatást nyújt Ady költészetének legjavából.

Egyik legnagyszerűbb költőnk versei ebben a kötetben az Ady által összeállított kötetek szerkezetében és sorrendjében követik egymást, kivéve Az utolsó hajók anyagát és a kötetbe fel nem vett verseket. Ady Endre összes versei, új kiadásban (ötödik, javított kiadás) jelenik meg az Osiris Kiadó gondozásában.

Příběh maďarské katolické literatury se podobá příběhu katolické literatury české. Nejdřív zápasila o své místo v moderní kultuře, poté o překročení vlastních konfesních limitů, poté o přežití v komunistickém režimu. Antologie "...němá nauka stromů o spáse" dává v ukázkách básní, próz, programových esejů i kritických reflexí nahlédnout stoletý vývoj této dosud téměř neznámé oblasti středoevropské kultury. Český čtenář se může seznámit s osobnostmi, jako byl "maďarský Bedřich Fučík" Sándor Sík či "maďarský Václav Renč" László Mécs. Může však také zjistit, že spirituální struna zní i v díle mnoha moderních klasiků maďarské kultury, jako Endre Ady, Mihály Babits či Attila József. Antologii sestavili maďarský slavista Róbert Kiss Szemán a česká hungaristka Simona Kolmanová, úvodní studii napsal Martin C. Putna.

"Szertartást kell végeznünk, zarándokutat Ady forrásaihoz. S ne szégyenkezzünk! Mossuk meg a mi szegény, bűnös, elfáradt szemeinket Ady Endre igazságainak fényes vizében." - írta Féja Géza Ady prózakötetéhez 1943-ban. Ennek aktualitását húzza alá a most megjelenő kötet intelmeként is a kortárs irodalomtörténész Bíró Zoltán: "A magyarság ezekben a megint zaklatott, ellentmondásokkal teli mostani időkben, magyar válságok és világválságok idején megint gondolatokat vár, válaszokat élete, nemzeti léte feszítő és megválaszolatlan kérdéseire, itt a csonka országban és az utódállamokban egyaránt." Ez a kiadvány Ady írásaival, Féja Géza eligazító soraival ezért fontos ma ismét annyi, emberségünket és magyarságunkat próbára tevő évtized után. Ezért érdemel különös elismerést a kiadó vállalkozása is az "Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban" Adytól hirdetett követelménye jegyében".

„Kultúrországban az emberek nem énekelnek folyton a hazáról, s a haza igen boldog”, írta Ady Endre egyik újságcikkében. Versei azonban szinte másról sem szólnak, mint arról, hogy milyen állapotok uralkodnak az országban. Költészete a magyar viszonyok kultúrakritikája. Bármiről írt, politikáról, szerelemről, hitről, halálról, minden sorát a fájdalom, felháborodás, keserűség, undor és a változtatás elemi vágya hatja át. A halála óta eltelt évszázadban mindaz, amit olyan éles szemmel bírált, eleven probléma maradt, Ady költészete semmit sem veszített frissességéből. Ehhez persze tisztánlátása mellett az a kivételes nyelvi erő, képzeletének az a szabadsága is kellett, amellyel a magyar ugar, a Hortobágy poétája, az eltévedt lovas és a többi metaforáját megalkotta. Megvesztegethetetlen kritikai magatartásában, kíméletlen ítéletében van valami reménykeltő: ha nem bízott volna a változásban, aligha vesztegeti rá az idejét, hogy nyugtalanító vízióvá formálja a hazai lápvilág valóságát.