Mihály Babits

Egy emberi lélek útja a sötétségtől a megvilágosodásig - a Poklon, a Purgatóriumon és a Paradicsomon át. Dante halhatatlan műve, az Isteni színjáték az emberi sors és a túlvilági igazságszolgáltatás grandiózus költeménye. A főhős, maga Dante, Vergilius vezetésével alászáll a Pokol bugyraiba, ahol bűnösök gyötrelmeit szemléli, majd a Purgatórium hegyén át megérkezik a Paradicsom fényességébe, ahol Beatrice vezeti őt az isteni tökéletesség felé. Ez a monumentális alkotás egyszerre személyes vallomás és filozófiai elmélkedés az emberi bűnről, bűnhődésről és megváltásról. A sorok között ott rejlik a középkor világnézete, de Dante szavai ma is elevenek, hiszen örökérvényű kérdéseket feszeget: vajon mi határozza meg sorsunkat? Van-e igazság a világban? És merre vezet az üdvözülés útja? Az Isteni színjáték nem csupán az világirodalom egyik legnagyobb alkotása, hanem egy örök útmutató is a lélek számára, amely keresi a fényt a sötétségben.

Babits Mihályra már kortársai is nagy irodalmi vezéregyéniségként tekintettek. Költészete merőben más, mint nagy pályatársaié. Lírájában kiemelt hangsúlyt kap az objektivitás és a bölcselet. Úgy tudott újító és kísérletező lenni, hogy közben nem engedte el a klasszikus irodalmi hagyományt sem. "Nyugtalan klasszicistaként" jellemezték őt. Versei korunk emberét is elmélkedésre késztetik az életről, a halálról, a testről, a lélekről és az időről. Babits Mihály kiváló nyelvformáló és verselő. Olvasottságának nyomai lépten-nyomon feltűnnek költészetében. Lírája intellektuális, világnézeti vívódások kifejezője, a huszadik század lelki világát színesen megfestett nyelvvel vetíti az olvasó elé, körültekintő gondossággal keresi minden szavát és mondatát. Mint idegen (görög, latin, német, angol és francia) költők tolmácsát, Babits Mihályt megkülönböztetett hely illeti meg a gazdag magyar műfordítás történetében. Babits Mihály huszonöt legszebb verse című kötetünkbe időrendben válogattuk a verseket. A kötet nyitóverse az In Horatium, ami Horatius megszólításával az antikvitás költészetét dicséri, ám a folyamatos megújulást is hangsúlyozza, tehát egyben a költő saját ars poeticája is. A záróverssel, a Jónás imájával együtt szépen keretezik jelen kis válogatást. Prófétaként jelenik meg előttünk Babits, aki vonakodva bár, de felvállalja mindazt, ami ezzel a szereppel jár. Kis kötetünket ajánljuk mindenkinek, aki szívesen felelevenítené az iskolai tanulmányok óta talán feledésbe merült Babits-verseket. Ugyanígy ajánljuk iskolásoknak is, akik még csak most ismerkednek nagy lírikusunk életművével.

"A tökéletes diadal vad vakmerőségében a saját székemet pontosan arra a helyre állítottam, amely alatt áldozatom hullája nyugodott."

A ?kötet Babits lírájának ez idő szerint legteljesebb gyűjteménye. Törzsét természetesen azok a költemények alkotját, amelyeket Babits 1937-ben Összes versei véglegesnek szánt kiadásába felvett, vagyis a költő életében megjelent kötetek anyagát, az eredeti kiadások sorrendjében és beosztásában (tehát nem időrendben, sokkal inkább a sajátosan kialakított ciklusok rendjében). Ehhez a törzsanyaghoz kapcsolódik a Jónás könyve, majd a posztumusz költemények Hátrahagyott versek címen.

A Halálfiait önéletrajzi regényként tartják számon, olyan önéletrajzi regényként, amelyben saját családjának, környezetének, élete egy korszakának mozzanatait felhasználva a századforduló történelmi, társadalmi, politikai légkörét, gondolkodásmódját, életformáját eleveníti föl. Gyermek- és ifjúkori önmaga, családja és környezete létező figurái álltak modellt ahhoz, hogy Babits családregénye, több nemzedék sorsának nyomon követése egy egész történelmi korszak, társadalmi valóság tablójává szélesedve a századvég és századelő szellemi arculatának alakulását, válozását megörökítse.

Ennek az írásának tapasztalati anyagát újpesti tanárkodása során és rákospalotai lakóhelyén szerzett élményeiből merítette Babits. Pártos Kálmán, az Újvárosba kinevezett járásbíró két napon és egy éjjelen át ismerkedik a környezetével, a század eleji, kapitalizálódó kisváros fura figuráival. A cselekményt társadalmi regényként indítja, majd hirtelen fordulattal magát a várost teszi meg munkája hősévé, miközben egy fordulatos detektiv-históriával is megismertet, s végül felbukkan a Bábjátékos, aki elcsomagolja a bukott figurákat.

Tábory ?Elemér, a regény hőse kettős életet él. Ha „fekete Álma” nem árnyékolná be az ébrenlét óráit is, „Sonntagskind” lehetne, a szerencse gyermeke, akinek kedvez a sorsa, s akiben a képesség is megvan a boldogulásra és a létezés örömeinek teljes átélésére. A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát.

Az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom Babits Mihály 1933-ban megjelent regénye. A mű – Babits utolsó regénye – egy állandó háborúban élő, kilátástalan világról szól. Az események egy meghatározatlan társadalomban játszódnak, ahol a nők is katonai szolgálatot teljesítenek.

A társaságkedvelő (egyébként bűbájos) Ilka néni hatholdas rózsakertje közepén álló házába gyűjti össze egy kis csevejre a kisváros aranyifjait és eladó lánykáit. Itt kerül hurokra Gruber Franci, az ifjú joggyakornok, akit Ilka néni „fogadott lányának”, Irénnek szemelt ki.

A mű az író egyik legszemélyesebb gondjának, a magányból fakadó szenvedésnek és a közösséghez vezető út keresésének finoman árnyalt ábrázolása. A klasszikusan zárt szerkezetű lélektani regény – Timár Virgil szerzetestanár és törvénytelen származású Vágner Pista kapcsolatának lírai rajza – önéletrajzi elemekre épül; Babits pécsi diákkorának és bajai tanítóskodásának élményeire.

„Ez a költemény harmadik felvonása egy készülő mesedrámának, amellyel talán valamelyik színházunk is kísérletet tehet. A mese, mely egészen sablónos, egy balatoni mondán és a jó Garay ismert versén alapul a kecskekörmökről és a tihanyi ekhóról. Az első felvonásban a dalos pásztor „aranyszőrű kecskéket őriz Tihany fokán”, míg a király meghallja bűvös énekét és elhívja őt a beteg királylányhoz, hogy dalával felvidítsa. Ez ama véletlenség, mely minden dalos életében egyszer előfordul. A második felvonás azt adja elő, hogyan gyógyítja meg a pásztor dalával a beteg királylányt. Hősiesen, mert sikertelenség esetén a halál vár rá, mint minden dalosra. A harmadik felvonásban a pásztor már ifjú király és a királylány férje. Így látjuk őt viszont.”

Babits meglehetősen hajszolt körülmények között készítette el az antológiát. Annak ellenére, hogy az erotikus világirodalom remekéből választott verseket, sokféle vád és támadás érte, sokszor még barátai részéről is. A mai olvasó nyilván csodálkozva hall e rég elvonult viharokról. Ma főként azokra a kiváló fordításokra figyel, amelyek aligha jöttek volna létre a kötet kínálta alkalom nélkül.

A „Jónás könyve” Babits utolsó nagy üzenete. Egy számadó lélek nagysága szól benne, magas erkölcse, őrző és intő szava. Ellentmondásos élet volt az övé, ellentmondásos költői örökség maradt utána, de emberi nagyságának felmutatására éppen e műve ad igazi alkalmat. A fasizmus előretörésekor, a második világháború küszöbén költői önvallomásában mondta ki a polgári értelmiség legjobbjainak tiltakozását, önmarcangoló felelősségtudatát. Szállóigévé vált sora: „Vétkesek közt cinkos, aki néma”, az írástudók felelősségének mementójává vált.

Ez a maga idején páratlan sikerű könyv vállalkozásnak is páratlan: egy nagy költő, a legműveltebb magyar költők egyike írja meg emlékezéseit olvasmányairól, könyvélményeiről, a világirodalomról. Egy lírikus vallomása ez, de mögötte az irodalom nagy értőjének, sőt tudósának szilárd ítéletei és jellemzései húzódnak meg. S ami még érdekesebb: a költői és ugyanakkor közvetlen előadásmódból az európai irodalom története folyamatos regénnyé áll össze, felejthetetlen figurákkal, izgalmasan összefonódott történésekkel.

„Több holdon át rózsa és rózsa: képzelni lehet az illatot, ami itt elöntötte a levegőt virágzás idején. Nem csoda, ha a szerelmesek megmámorosodtak ebben a kertben, elvesztették félénkségüket, legyőzték meggondolásaikat s nem egy boldog vagy keserű házasság igazi bölcsője és sugallója ez a kerítő rózsakert volt.”

Babits is, mint több kortársa a mi a magyar kérdésre keresi a választ