Cécile Tormay strana 2 z 4

A keleten maradt magyarok nyomában.

Az igazi írói áttörést hozta meg e mű Tormay Cécile számára. Végzetes szerelem bontakozik ki a regény lapjain, a főhősök, Jella és András között azonban feloldhatatlan ellentét feszül: a nő a hegyvidék zabolátlan ösztönvilágát képviseli, a férfi pedig az Alföld nyugodt fia. A történet szívszorító, a végkifejlet drámai, hiszen a tűz a vízzel nem elegyedhet.

"A századforduló legnagyobb magyar írónője, Tormay Cécile remekeit a mai napig hallgatás övezi. Pedig ő az a magyar írónő, akinek nagy esélye volt rá, hogy megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Ha rágalmazói nem kergették volna a halálba. Ám azóta sincs nyugta, sírját áthelyezték, szobrát összetörték. 90 éve őrködnek írásai fölött az ön- és kijelölt cenzorok." Írásművészetének koronája az erősen áthallásos és rendkívül időszerű hatalmas trilógia, Az ősi küldött, amelyben a tragikus magyar sors nagyregényét írta meg. A mű a középkori Magyarországon, a tatárjárás korában játszódik. A IV. Béla idején élt Ung, fiatal magyar vitéz lelkében szerelmének tragikus elvesztése és a tatárpusztítás rémségei fölélesztik a kétségbeesés diktálta kötelességtudatot: mindent megpróbálni a hazáért. Megkísérli a magyar ősvallás nyomait fellelni, és a csüggedt magyar népet ahhoz visszavezetni. Kísérlete meghiúsul, belátja tévedését, szerzetes lesz, és megérti, hogy a szenvedéssel Istennek céljai vannak. "Ám nem süllyed el a kolostor békéjében, küldetéssel kell a világba mennie, még egyszer végigszenvednie az emberi gonoszság minden poklát, s azután járni-járni a magyar földeket, vinni a vigasztalást a magyar népnek, és szembemenni a nappal s eltűnni az aranyos felhőben - Csaba királyfi módjára." Tormay Cécile Ung sorsában, tépelődéseiben a magyar tragédiát kívánta ábrázolni, Kelet és Nyugat végzetes összeütközését és a hajdani honfoglaló magyarság dicsőségének elvesztését. Ung életében azonban benne van az írónő saját viharvert magyar útja is. A nemzeti gondolat örök, Ung küldetése is az, "ami Tormayé is volt, és előtte minden virrasztóké, pusztába kiáltóké, alvókat ébresztgetőké. Ráeszméltetni a magyar nemzetet felelősségére önmaga iránt, és bizalmat kelteni benne ősi erejében, amellyel nagy feladatainak megfelelhet." Aki Magyarországért élt, holtában is halhatatlan, Tormay Cécile "szobra újra állani fog a hármas halmok valamelyikén. Ahonnan féltőn, óvón, vigyázva tekint le ránk mindenkor a végtelen magyar időben... "

"Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk, és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudhattak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek szemtanúi, mert lelküktől távol állt minden, ami magyar. Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat." Tormay Cécile

Kilencszázéves napok és éjszakák szent titkaiból jönnek felénk, nagy szűzi erdők lehajló, uszályos lombjai alatt. Jön a király és jön az ő fia, és mögöttük jön a barát. És mentől erősebben gondol rájuk népüknek a szíve, annál világosabban látszanak. Elfoszlik sok megfeledkezések vaksötétje, és Szent Márton szent Hegyén megjelenik az ősmonostor a pannon erdők között, s az esztergomi parton méltóságosan felemelkedik az ősi egyház, mint tündöklő Krisztusmutató a leboruló ország felett. Kinyílik a régi veszprémi völgy. A beéli remeteség körül széthajlik a bakonyi rengeteg. Megmutatkozik Alba Regia márvány bazilikája, s a legendák pécsi egyháza és a Vasas hegy gyökerei felett Pécsvárad ódon monostora. És napkeletnek, túl a vizeken, mint távol látomás, felkáprázik a marosmenti síkban Csanád fatornyos városa. Az erdőn hosszan, háborítatlanul visszhangzik a fejszecsapás. Kis fatemplomokat ácsolnak fenn a halmokon. Egy monostor zörgetője magányosan neszel az elzárkózott vadonban. És éjszakánként az álomra hajlott nagy birodalomban csak templomi mécsek virrasztanak, talán csak egy-egy könyvíró barát előtt ég jámbor mécsvilág. Ősi alapítólevelek, viaszpecsétes adományozó írások, törvénykönyvek, krónikák elvékonyult aranyló pergaménáin bizonnyal kötöttebbek, kétségtelenebbek és hitelesebbek a középkor adatai, de a könyvíró barátok legendáiban hitelesebb maga a középkor élete.

A magyarok földjén Szent István építette az oltárt, Szent Imre tette rá az áldozatot, és Szent Gellért gyújtotta meg felette az örök tüzet. Távol idegen országból, messze partokról a tenger felett, mint titokzatos Erotol hajtott tiszta láng jött el Magyarországba a Szent Földre induló barát. Jött tengeri szelek zúgásában, akaratán kívül. Szállt vizeken, hegyek között, vad folyók sodra felett ismeretlen térségeken - a Duna völgyéig. És itt megállt a láng és a Szent Lélek erejébol a néki idegen népnek hirdetni tudta az Igét, s a másnyelvben születettek megértették ot. Ezért hajlították el a Szelek a tengeren hajójának irányát, ezért kellett eljönnie Szent István országába, hogy térítsen és tanítson, s mikor majd felindul a lázadás szelleme, a pogány diadalnak útját szent vérével o torlaszolja el, o, akit kiküldött az Úr, hogy Krisztus hitének vértanúja, de egy sokat vádolt népnek is a tanúja legyen.

?Minden emlékezik? És mesélni csak olyankor lehet, mikor az emlékek halkabbak, mint a mesék.Mire a könyvem végére értek, ne feledjétek, hogy megmondtam elore. És majd ha kérdem: miért néztek rám olyan különösen? Miért rázzátok a fejeteket? Nem hiszitek, amit mondtam? Jusson eszetekbe: Ti akartátok, hogy meséljek.?

Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900?-1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot. Az 1918?-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). A két világháború  közötti idoszak magyar irodalmának kiemelkedo írónoje, akit a Bujdosó könyv címet viselo naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák címu elbeszélés-gyujteménye eloször a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett íróno eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban. A gyujtemény értékét növeli az eros kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeibol felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetosége volt arra, hogy A régi ház címu, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa. Szerb Antal a következo szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: ?Novellái közt kis remekmuvek akadnak. Tormay Cecile muvészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe veszo novellái a legbiztosabb értékek.?

Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900?1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot. Az 1918?19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). Talán nincs még egy olyan alakja a magyar irodalomnak, mint Tormay Cécile, akinek munkásságát ennyire szélsoségesen ítélnék meg: hol a Parnasszus legmagasabb ormán tündöklo írófejedelemno volt, akit Corvin-koszorúval tüntettek ki (1930) és irodalmi Nobel-díjra terjesztettek fel (1937), hol pedig zsidógyulölo, leszbikus nostényördög o, aki irodalmi megbecsülését is csupán irredentizmusának és antiszemitizmusának köszönheti. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter felkérésére ? középkori irodalmi emlékeink közül Szent Gellért életrajzának, Szent István Kisebbik és Nagyobbik Legendájának, Szent Imre herceg Legendájának és Szent István Intelmeinek muvészi fordítását készíti el latin nyelvbol. Halála után a Kofaragó utcát, ahol született átnevezik Tormay Cécile utcának, és egy egész alakos szobrot emelnek a tiszteletére a Károlyi kertben, melyet azután állítólag Faludy György aktív közremuködésével döntenek le talpazatáról 1944-ben. A II. Világháborút követo fél évszázadban pedig még a nevét is sikerült szinte teljesen kitörölni az irodalomtörténetbol, muveinek újbóli kiadását betiltották, sot még a könyvtárak polcairól is levették. Leginkább épp ezen muve, a Bujdosó könyv miatt büntették így. A Bujdosó könyv megírását az elso világháborús katasztrófa, az 1918-1919-es forradalmak, a rettenetes országcsonkítás, az apokaliptikus magyar sorstragédia átélésének élménye váltotta ki. Mint írta: ?Én mások jajszava vagyok.? Vagyis könyvében épp azon idoszak saját élményekbol táplálkozó, szubjektív leírásával, naplószeru feldolgozásával találkozhatunk, melynek megítélése mind a mai napig élénk és érzelmektol sem mentes viták tárgya, melynek tudományos igényu feltárása máig nem történt meg. A tudatos történelemhamisítás okozta torzkép kiigazításához még akkor is elengedhetetlen a Bujdosó könyv ismerete, ha nyilvánvalóan Tormay Cécile szemtanúsága is erosen szubjektív és ennélfogva olykor túlzásoktól sem mentes# még akkor is, ha sokan ma is bezúzásra ítélnék minden egyes példányát.

Mély, illatos völgy fenekén, egy kék forrásban élt Chreseys, a kicsiny naiád? Körülötte nagy csend volt mindenkoron, csak feje felett suttogott a rengeteg, melyet suru boltozattá font össze a vadszolo kúszó indáival? És ezért nem látta még soha a napot, a holdat és a csillagokról is csak azt tudta, amit a fák hamadryádjai csendes éjtszakákon neki elmeséltek.Mióta visszaemlékezett, itt élt o a huvös zöld homályban, a mohos fák alatt. Atyja Achelois a folyó, anyja egy aranyhajú nympha volt. Mint gyermeket hozta ot magával a hegyekrol és tette le ide a mohára, sápadt irisek közé?Azután jött egy satyr s addig furulyázott, míg anyja elment vele a vadonba és nem tért vissza többé soha. Így maradt egyedül a szakadék fenekén s a hamadryadok elnevezték Chreseysnek. Gondosan orködtek felette, megvédték forróságtól, vihartól és o hálából fiatal életerejét ontotta rájuk. Ettol lett évrol-évre surubb a platánok, tölgyek koronája s árnyasabb a kis naiád fekhelye.

A ?Horthy-korszak meghatározó női írója, aki egyébként rendkívül műveltnek számított a maga korában, s német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat, Itália szerelmese volt. Gyakran járt ott 1900 és 1914 között és több műve is táplálkozik tapasztalataiból és élményeiből, lsd. például az egy kötetben megjelent Virágok városa és Szirének hazája című kötetet. A három mű egyébként egykoron közös kötetben jelent meg a Tormay Cecile műveinek gyűjteményes emlékkiadása 5. kötetében (Budapest, Genius, 1937), majd a Tornay Cécile művei, 5. Útleírások Olaszországból (Budapest, Singer és Wolfner, 1939) című kötetben. A mű négy fejezete négy különböző olasz területtel és azok kultúrtörténetével foglalkozik. A Szent ház című fejezet a tengeri utazás után Anconába és a zarándokok városába: Loretóba kalauzolja az olvasókat. A Malatesták városa című fejezet Riminiről és az azt uraló családról, a Meghalt dicsőség Ravenna egykori hatalmáról szól, a zárófejezet, Egy lovagvár Ferrarában címmel pedig az Esték ősi várát, valamint Lucrezia Borgia meglehetősen összetett személyiségét mutatja be. Széles körben ajánlható kötet.

A ?biedermeier Pest ködös-párás Duna-parti világából rejtélyesen dereng föl a messzi földről érkezett Ulwing Kristóf építőmester hatalmas háza, ahol három generáció élete tárul elénk: a nagy gazdagságot szerző, kemény és elszánt építőmesteré, a vagyonnal és az érzelmeivel egyaránt takarékos fiú, János Hubert sorsa, valamint a tékozló unokáé, Ulwing Kristófé. A család históriája mégsem egyszerűen egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története. Titkos, ki nem mondott, meg nem élt szerelmek itatják át a regény lapjait, amelyből – amikor minden elvész – egy asszony odaadó hűsége és szeretete ad reményt a fennmaradásra. A felszínen a vagyon megszerzése, megtartása és az elszegényedés megfékezése mozgatja a szereplőket, a mélyben azonban leányok utáni be nem teljesült vágyak, vagy a mástól elvett asszonyok iránti hűség hajtja előre mindhárom generáció férfitagjait. Egy elhallgatott női név kísért az idős Kristóf és testvére, Sebestyén viszonyában is: Borbáláé, az asszonyé, aki az erősebb férfié lett.

The writer of this book tells us that »here is no attempt to write the history of a revolution, nor is this the diary of a witness of political events.« Nevertheless the fact remains that it contains much more than the personal experiences of an actor in one of the greatest tragedies that has occurred in recent history. If it were only that, its value would still be very great, for it is so vivid and dramatic a human document, and yet its style is so simple and so completely devoid of all »frills« or straining after effect, that it will appeal as much to those who like good ,literature and a moving tale for their own sakes, as to those who desire to understand a chapter of history about which little is known, but which yet throws a flood of light upon the great world movements of to-day. (Northumberland)

"Egy holdas nyári éjtszakán magányosan virrasztottam a hajó fedélzetén. Alattam ezüstösen ringott Homeros tengere. Hullámai fáradhatatlanul szeretkeztek egymással, s játékukban talán az Oceános antik istenei ölelkeztek, a víz méla locsogásába talán az ő zokogó daluk vegyült... (...) A telihold levilágított reám, s én elaludtam. És oly szépet álmodtam azon az éjtszakán Itáliáról. Mire pedig megvirradt, valósággá lett mindaz, amit álmodtam: a távol hullámok játékában, mint a mesék csillogó gyöngyfüzére, úszott a fehér olasz part. A gyöngysorból immár halmok, völgyek lettek: az a föld, melyen hajdan a világ trónja állt. Római császárok ültek e trónuson, s az ő kezükben lett a hatalom oly végtelenné, hogy már-már isteneknek képzelték magukat ezek a halandó emberek... (...) Még a trónok talapzata is sír, s ma már csak az tátong a régi dicsőség helyén. Egy virággal ékes sír, melyben a világ legnagyobb gondolatai porladoznak az elmúlt óriásokkal. Őket fogjuk utunkban felkeresni: a halottakhoz megyünk. És szűnjenek meg számunkra létezni az élők addig, amíg az ő birodalmukban, a múltak emlékei között bolyongunk." (Tormay Cécile, 1900.)