Tóth Ákos

Hirtelen végigpergett bennem az elmúlt hónapok minden történése - legalább olyan komolysággal, mintha életem utolsó pillanatának moziját néztem volna. Az a sorsszerűség, az a magával ragadó erő rémisztett meg, amely egészen idáig repített bejáratott hamiltoni mindennapjaimból. - Miért van az, hogy az ember számtalanszor érzi a veszélyt, mégsem tesz ellene semmit?T. G. Oaks, a kanadai kertészeti vállalkozó és felesége minden erejükkel és elhatározásukkal vetik bele magukat hihetetlen körülmények között megörökölt balatoni kúriájuk felújításba és hisznek abban, egy szezon alatt nemcsak tökéletes állapotú, vendégseregek fogadására alkalmas palotát építenek, hanem sikeres borászati vállalkozásukat is be tudják indítani. Ó, a boldog tudatlanok! - mondanánk hóbortosnak tűnő ötleteikre, ha nem ismernénk már jól a könnyelműségében is csalhatatlan ösztönű házaspárt. Az édesvízi mediterrán életformába, a szőlőültetvényekbe és a varázslatos Balatonba és természetesen, a nekik új otthont adó falu lakóiba egy életre beleszerető T. G. és Françoise számára finoman szólva sem indulnak zökkenőmentesen a dolgok: nemcsak az egyre jobban elmérgesedő szomszédi háborúskodással és a kúria körüli felújítási hercehurcával, hanem Oaks bogaras édesapjának hazaköltöztetésével is meggyűlik a bajuk. Ám minden nehézség ellenére Oaksék szép lassan ráébrednek, hogy a Fenséges Rommal nemcsak új otthonra, hanem egy szép, nagy családra is szert tettek. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának második részében újra elmerülhetünk a semmi mással nem összetéveszthető, igazi balatoni mediterrán vidék hangulatában és életérzésében. Teljes cím: Szerelmem, Balaton - Édesvízi mediterrán 2. Eredeti cím: Nyelv: magyarMegjelenés: 2014Kötésmód: cérnafűzött kötöttOldalszám: 320Méret [mm]: 125x200x18ISBN: 6155373466EAN: 9786155373466

T. G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában. A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának első részében a kiváló toszkán és provanszi minták ihlette élményirodalomba kóstol bele, hogy soha nem látott szemszögből mutassa be a Balaton-felvidék ellenállhatatlan hangulatát.

Akik az előző két kötetben (Édesvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton) végigkövették a kanadai magyar házaspár "honfoglalását" a Balaton-part egyik legfestőibb szegletében, nem fognak csalódni Tóth Gábor Ákos balatoni trilógiájának befejező részében sem. Mikor már azt gondolnánk, hogy az Oaks család boldogsága elől elhárult minden akadály, főhőseinkkel együtt kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy a Fenséges Romként emlegetett örökség felújítása és a hozzá tartozó, kincset érő szőlőbirtok művelése közel sem emészti fel annyi energiájukat, mint az a sokszor mulatságos felsülésekhez vezető igyekezet, hogy a helyiek befogadják őket maguk közé a szerénytelenül csak a világ közepeként aposztrofált Balatonszépén. S bár látszólag minden adott lenne ahhoz, hogy felhőtlenül elmerüljenek a hamisítatlan balatoni élmények olykor szó szerint mámorító forgatagában, vagy éppen együtt kávézzanak Gérard Depardieu-vel, ehelyett hol felváltva loholnak Oaks idős apja után - aki többek között előszeretettel zargatja a kúriával együtt megörökölt háziasszonyukat -, hol kényszeresen igyekeznek megfelelni a vidéki romantikát kereső rokonok és ismerősök inváziószerű áradatának, olykor pedig kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megpróbáljanak eligazodni a magyar hivatalok zegzugos útvesztőiben... Nem véletlen, hogy ilyenkor újra meg újra felmerül bennük a kérdés: vajon szükségszerű volt az, hogy ekkora fordulatot vegyen az életük? S noha néhány jó barátra is szert tesznek ez idő alatt a kissé bolondos helyiek köréből - akik finoman szólva árgus szemekkel figyelik minden megnyilvánulásukat -, igazából csak akkor kapnak megnyugtató választ a kételyeikre, amikor kiderül, hogy az Oaks família hamarosan egy apró jövevénnyel gyarapodik... A híres toszkán és provence-i élményregényekkel vetekedő történet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel fűszerezi a szerző, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással össze nem téveszthető "édesvízi mediterrán" magával ragadó hangulatában és életérzésében.

Noha a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást! Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe. A betelepülő kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a "nyaralósok" kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal? A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó "bor, mámor, Balaton" hangulaton kívül olyan témák is terítékre kerülnek, mint a természetvédelem, a múlt örökségének értő felhasználása, vagy éppen a felelősség a minket befogadó közösségért. Ami nem változott az előző kötetekhez képest: az a szeretetteljesen csipkelődő hozzáállás, amellyel hősünk szemléli e picinyke "mediterrán" közösség - és a saját családja - hely- és harmóniakeresését ebben a tagadhatatlanul felbolydult világban.

Édesvízi mediterrán – A kezdetek Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk… Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre… Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője… Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával… Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

A regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide… 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó „bolond báró” és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak. Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától. És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: „Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok.” Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni „díszletek” között - kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat - ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia…

„Sok mindent elmondtak és leírtak már az öregségről – például hogy ez egy állapot, amit mindenki másképp él meg –, de ritkábban merül fel az a kérdés, hogy fel lehet-e készülni rá? Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.” (Tóth Gábor Ákos)

T. G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában. A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának első részében a kiváló toszkán és provanszi minták ihlette élményirodalomba kóstol bele, hogy soha nem látott szemszögből mutassa be a Balaton-felvidék ellenállhatatlan hangulatát.

Hirtelen végigpergett bennem az elmúlt hónapok minden történése legalább olyan komolysággal, mintha életem utolsó pillanatának moziját néztem volna. Az a sorsszerűség, az a magával ragadó erő rémisztett meg, amely egészen idáig repített bejáratott hamiltoni mindennapjaimból. Miért van az, hogy az ember számtalanszor érzi a veszélyt, mégsem tesz ellene semmit? T. G. Oaks, a kanadai kertészeti vállalkozó és felesége minden erejükkel és elhatározásukkal vetik bele magukat hihetetlen körülmények között megörökölt balatoni kúriájuk felújításba és hisznek abban, egy szezon alatt nemcsak tökéletes állapotú, vendégseregek fogadására alkalmas palotát építenek, hanem sikeres borászati vállalkozásukat is be tudják indítani. Ó, a boldog tudatlanok! - mondanánk hóbortosnak tűnő ötleteikre, ha nem ismernénk már jól a könnyelműségében is csalhatatlan ösztönű házaspárt. Az édesvízi mediterrán életformába, a szőlőültetvényekbe és a varázslatos Balatonba és természetesen, a nekik új otthont adó falu lakóiba egy életre beleszerető T. G. és Françoise számára finoman szólva sem indulnak zökkenőmentesen a dolgok: nemcsak az egyre jobban elmérgesedő szomszédi háborúskodással és a kúria körüli felújítási hercehurcával, hanem Oaks bogaras édesapjának hazaköltöztetésével is meggyűlik a bajuk. Ám minden nehézség ellenére Oaksék szép lassan ráébrednek, hogy a Fenséges Rommal nemcsak új otthonra, hanem egy szép, nagy családra is szert tettek. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának második részében újra elmerülhetünk a semmi mással nem összetéveszthető, igazi balatoni mediterrán vidék hangulatában és életérzésében.

Akik az előző két kötetben (Édesvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton) végigkövették a kanadai magyar házaspár „honfoglalását” a Balaton-part egyik legfestőibb szegletében, nem fognak csalódni Tóth Gábor Ákos balatoni trilógiájának befejező részében sem. Mikor már azt gondolnánk, hogy az Oaks család boldogsága elől elhárult minden akadály, főhőseinkkel együtt kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy a Fenséges Romként emlegetett örökség felújítása és a hozzá tartozó, kincset érő szőlőbirtok művelése közel sem emészti fel annyi energiájukat, mint az a sokszor mulatságos felsülésekhez vezető igyekezet, hogy a helyiek befogadják őket maguk közé a szerénytelenül csak a világ közepeként aposztrofált Balatonszépén. S bár látszólag minden adott lenne ahhoz, hogy felhőtlenül elmerüljenek a hamisítatlan balatoni élmények olykor szó szerint mámorító forgatagában, vagy éppen együtt kávézzanak Gérard Depardieu-vel, ehelyett hol felváltva loholnak Oaks idős apja után – aki többek között előszeretettel zargatja a kúriával együtt megörökölt háziasszonyukat –, hol kényszeresen igyekeznek megfelelni a vidéki romantikát kereső rokonok és ismerősök inváziószerű áradatának, olykor pedig kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megpróbáljanak eligazodni a magyar hivatalok zegzugos útvesztőiben... Nem véletlen, hogy ilyenkor újra meg újra felmerül bennük a kérdés: vajon szükségszerű volt az, hogy ekkora fordulatot vegyen az életük? S noha néhány jó barátra is szert tesznek ez idő alatt a kissé bolondos helyiek köréből – akik finoman szólva árgus szemekkel figyelik minden megnyilvánulásukat –, igazából csak akkor kapnak megnyugtató választ a kételyeikre, amikor kiderül, hogy az Oaks família hamarosan egy apró jövevénnyel gyarapodik... A híres toszkán és provence-i élményregényekkel vetekedő történet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel fűszerezi a szerző, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással össze nem téveszthető „édesvízi mediterrán” magával ragadó hangulatában és életérzésében. Részlet a Nők Lapja Café ajánlásából „Tóth Gábor Ákos új könyvét három élethelyzetben is érdemes elolvasni. - Egyszer akkor, ha a pénztárcánk és a szabadidős lehetőségeink nem engedélyeznek idén nyaralást, mert új regénye által néhány óra alatt hamisíthatatlan balatoni hangulatban találjuk magunkat. - Másszor akkor, ha úgy érezzük, az életünk perspektívá

"„– Hú, basszus, el sem hiszem, hogy ezt csináljuk – fújta ki a levegőt a jablanicai vadkan. – Esküszöm, olyan, mint egy film.” Negyven évvel a Charta ’77 nyilatkozat aláírása után négy idősödő kelet-európai irodalmár elhatározza, hogy leszámol az őket „nyugdíjba” küldő, az aktuális trendeket meglovagoló, az írást labormunkaként felfogó bulvárszerzők hadával. Az intellektuális zsiványok attól sem riadnak vissza, hogy meghackeljék a frankfurti könyvvásárt… A legalantasabb átverésekkel kiírnak, sőt kinyírnak jó néhány „irodalmi” celebritást a köztudatból. Nem mellesleg beintenek az önmagával szembe kerülő európai értelmiségnek, az elbaltázott rendszerváltások szereplőinek – teszik mindezt szabad szájú, gyilkos humorral, mégis szerethetően. A szerző annak idején maga is aláírta a Chartát, illetve ő jegyezte az első hazai irodalmi szamizdatot, a Szférát is. Ezt az időszakot az 1990-ben megjelenő Nyúltrapp című prózájában örökítette meg, amelynek egyenes ági szellemi örököse a mostani regény. „Fogalmazzunk úgy: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a ressentimentje. Szóval igazán jópofa, szellemes szatíra, amihez csak gratulálni tudok.” Garaczi László „Marx szerint az emberiség kacagva búcsúzik a múltjától. TGÁ szerint épp ideje, hogy a jövőjétől is elköszönjön. Jó vihogást kívánok!” Németh Gábor „Az olvasó a rendszerváltásnak nevezett katyvasz utáni évek egyik legizgalmasabb irodalmi feldolgozását veheti kézbe.” Farkas Péter – Köln „TGÁ úgy bánik a közelmúltunkkal, mint egy Bukowski-figurába oltott hentes. Miközben trancsírozza a disznót, szivarozik és valami olcsó pálinkát szopogat.” Bárdos András"

Noha a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást! Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe. A betelepült kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a „nyaralósok” kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal? A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó „bor, mámor, Balaton” hangulaton kívül olyan témák is terítékre kerülnek, mint a természetvédelem, a múlt örökségének értő felhasználása, vagy éppen a felelősség a minket befogadó közösségért. Ami nem változott az előző kötetekhez képest: az a szeretetteljesen csipkelődő hozzáállás, amellyel hősünk szemléli e picinyke „mediterrán” közösség – és a saját családja – hely- és harmóniakeresését ebben a tagadhatatlanul felbolydult világban. A híres toszkán és provence-i élményregényekkel vetekedő történet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel fűszerezi a szerző, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással össze nem téveszthető „édesvízi mediterrán” magával ragadó hangulatában és életérzésében.

A regény helyszíne egy aprócska magyar falu, Kúthely – valahol az Őrségben, melynek lakói különböző okokból kimaradtak a meggazdagodási folyamatból, ami a környéken leginkább a lovas turizmusra és a gyógyfürdőkre épül. A történet viszont jó pár évtizeddel korábban és több ezer kilométerrel távolabb kezdődik. A hatvanas években számos magyar olajmérnök dolgozott Kubában, egyikük oda is nősült. Egy fia született, a félig kubai, félig magyar Leonardo, aki a hivatásában is követte. Amikor az apa meghal, fia a hagyatékban talál egy tanulmányt arról, hogy az Őrségben komoly kőolajlelőhelyek lehetnek. Amikor felvásárol egy elhanyagolt, szikes területet, a faluban mindenki bolondnak nézi. Amikor fúrásokat végez, még inkább. Azért kicsit hisznek is az új lehetőségben, így aztán nem igazán tudják, miként viszonyuljanak az idegenhez. Modern kori „esőcsináló” történet, ami többek között görbe tükröt tart elénk, magyarok elé is. Kultúrák, emberek és vágyak csiszolódnak össze számos buktatón és vakvágányon keresztül, hogy végül egy igazi közösség kovácsolódjék a szereplőkből. Tóth Gábor Ákos a Balaton trilógia után új történetbe kezd; a helyszín és a szereplők újak, a konfliktusokra végül megoldásokat kínáló, sodró mesélőkedv a régi…

"Amikor megvalósulnak az álmaink, azt legalább olyan nehéz megemészteni, mint amikor nem. A kaland előbb-utóbb feladattá, tervvé silányul, de lássuk, hogy működik ez a mindennapokban!" Az Édesvízi mediterrán regényfolyam immár 5. kötetét tartja kezében az olvasó. A hazatelepült kanadai magyar "bőrébe bújt" szerző családjával egyre otthonosabban érzi magát az aprócska Balaton-felvidéki faluban. S bár Oaks nem győzi hangsúlyozni, hogy gyűlöli az idillt, - fél, hogy elveszti a nehezen megszerzett harmóniát, - meglepődik, amikor azzal szembesül, hogy Balatonszépe lakói nem kérnek a sikerből, amit felesége a történetük megírásával aratott. Híre megy, hogy egy kanadai stúdió filmet forgat a regényből, ráadásul éppen a faluban. A helybéliek és a nyaralók tiltakoznak, mert úgy érzik: a produkció áruba bocsátja az élményt, amelyet ők nap mint nap átélnek. A turistáktól érintetlen földi paradicsomok lakóinak örök dilemmája: mennyire támogassák a fejlődést hozó változásokat és a várható haszon érdekében milyen határok között mondjanak le hagyományaikról? A szerző az emberi kapcsolatokra, az együttélés mulatságos buktatóira és a problémákon átsegítő, közös gasztronómiai tréningekre építi történetét, amelyet ezúttal is a csodás balatoni környezet elmaradhatatlan díszletébe helyez.

„- Gondolj csak bele – bökött oldalba -, az önmagában haszontalan gyémánt sokkal értékesebb, vagy ha úgy tetszik, sokkal többe kerül, mint az emberi élethez elengedhetetlen víz.” Egy félig magyar kubai olajmérnök és online jóslásban (is) utazó cigány féltestvére osztrák vendégmunkásokkal aknázza ki az őrségi magyar gyógyvíz kincset, melynek legfőbb vásárlói a környéken megtelepült „holland” falu iszákosai – mindez ugyebár őrültségben vetekszik a fent említett paradoxonnal. A Forrásvidék – Olajláz az Őrségben folytatásában kiteljesedik a különc kerekesszékes lány és a karibi balfék szerelme, újra velünk lesz a magát felrobbantó Ati bácsi, Margó, a helyi konyhaművészet üdvöskéje, valamint Bozzi úr, aki bár nem olasz, de tenorja kéretlenül is belengi Kúthely lankáit. Csakúgy, mint az a helyi legenda, hogy ahol olaj van (de nincs), ott gyémántnak is kell lennie… Tóth Gábor Ákos – akinek népszerű balatoni Édesvízi mediterrán című sorozata immár 5. részénél tart - a kúthelyi regényfolyam második részében is hasonló empátiával és humorral tálalja hétköznapi hősei életét. Modern kori „esőcsináló” történet az Őrségből, ami többek között görbe tükröt tart elénk, magyarok elé is. Kultúrák, emberek és vágyak csiszolódnak össze számos buktatón és vakvágányon keresztül, hogy végül egy igazi közösség kovácsolódjék a szereplőkből.

Édesvízi mediterrán – A kezdetek  Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre… Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője… Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával… Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…