Ľudmila Ulická

Medea a jej deti je príbeh krymskej Grékyne Medey, príbeh lásky a trpkej zrady, očakávaní a rozchodov, krátkeho ženského šťastia a dlhých rokov tiesnivej samoty. Je to zároveň svojrázna sága rozvetvenej rodiny, ktorej ľudské osudy hlboko poznamenali všetky udalosti od začiatku dvadsiateho storočia: násilné vysídlenie Grékov a Tatárov z Krymu, vojny, emigrácia ruskej inteligencie, až po 90. roky, keď sa jej potomkovia - ruskí, litovskí, gruzínski, kórejskí - sem ustavične vracajú. Medea a jej deti patrí k najlepším dielam ruskej prózy konca 20. storočia.

Zbierka noviel ruskej prozaičky Ľudmily Ulickej zachytáva predovšetkým dramatické osudy žien. Jej próza je preniknutá výpoveďou o najskrytejších záhyboch ľudskej podstaty. Túto výpoveď vyjadruje živým, nekonvenčným, originálnym jazykom, v ktorom neraz zaznie jemná irónia aj vtedy, keď hovorí o vážnych veciach. Preložil Vladimír Čerevka.

Novela Veselý pohreb sa pokladá za spisovateľkin majstrovský kus. V byte v New Yorku zomiera ruský emigrant Alik. Obklopujú ho všetky ženy, ktoré hrajú či hrali úlohy v jeho živote. Každá z nich má svoj osobitný príbeh. Všetky chcú Alikovi uľahčiť najťažšíe chvíle života. Pomáha im charkovský lekár Fima Gruber aj bieloruská liečiteľka Maria Ignatievna, pravoslávny kňaz Viktor aj rabín Menaše. Veselý pohreb je o človeku, ktorý urobil všetko preto, aby po ňom nezostala prázdnota, ale pohoda a láska.

Ljudmila Ulickaját nem kell bemutatni Magyarországon: a világhírű írónő méltán lett a hazai olvasóközönség kedvence, alighanem a legolvasottabb kortárs orosz szerző. Ulickaja prózájának titka elsősorban az izgalmas meseszövésben, a családi és szerelmi szálak szövevényes, olykor bizarrnak ható bonyolításában, az érdekesebbnél érdekesebb emberi sorsok felvonultatásában, a közelmúlt történelmi-politikai eseményei hátterén kirajzolódó hétköznapi élet plasztikus ábrázolásában rejlik. Az orosz írónő regényeiben mindez ráadásul olyan míves kidolgozást kap, mint valami finom női kézimunka. A Kukockij esetei című regény különleges helyet foglal el az eddigi életműben. Igazi elbeszélőkedvvel, a klasszikus orosz próza legjobb hagyományait követve – és azokat a mai kor embere számára „fogyaszthatóan” megújítva – mesél el egy nagy ívű, a XX. század közepének Oroszországában játszódó családtörténetet, amelyben azonban a család csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető családnak. A regény főhőse, Pavel Kukockij doktor, a kiváló nőgyógyász különleges képességekkel rendelkezik: „belső látásával” – mintha csak röntgenszeme lenne – érzékeli a méhet, a magzatot, a női szervezet felépítését, egészen a sejtszerkezetig. Kukockij doktor mégsem tud boldog, kiteljesedett életet élni: karrierje megbicsaklik a szovjet hivatalokkal az abortusz elismertetéséért folytatott reménytelen küzdelemben, házassága Jelenával, az egyre jobban a látomások világába forduló szeretett nővel fokozatosan tragédiába torkollik, nevelt lányával, akinek életsorsa szintén szövevényessé válik, egyre inkább elveszíti a kapcsolatot – és végül Kukockij doktor a kilátástalan helyzetből az alkoholizmusba menekül. „Életem jelentős része összefonódott a biológiával, de a sors szeszélye folytán más partokra vetődtem. Azok az évek azonban mély nyomot hagytak bennem. Akkoriban döbbentem rá, hogy az orvos foglalkozása az áldozópap tevékenységével áll rokonságban, és akkoriban vetődtek fel bennem először az afféle bonyolult kérdések is, mint hogy hol az emberi szabadság határa, hol húzódik a határ egészség és betegség, élet és halál között… A Kukockij eseteiben nincsenek válaszok ezekre a kérdésekre, csupán gondolatok vannak, belső elmozdulás abba az irányba, ahonnan a válaszok érkezhetnek. Az ember életében előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor e gondolatok megkerülhetetlenné válnak.” – nyilatkozta Ulickaja a regényről. A Kukockij esetei 2001-ben elnyerte a legrangosabb orosz irodalmi elismerést, a Booker-díjat, 2006-ban pedig nagy sikerrel vetítették Oroszországban a regényből Jurij Grimov rendezésében készült tizenkét részes tévéfilmet.

Román v listoch, zápisoch a denníkoch o Židovi Danielovi, ktorý sa narodil v Poľsku a počas druhej svetovej vojny prežil čas vraždenia Židov, o putovaní ducha v šere sveta, o tom, ako každý hľadá a nadchádza svetlo okolo seba a v sebe. O karmelitánovi Danielovi, človeku, ktorý do posledného dňa svojho života bol človekom milosrdnosti. Na jeden raz stačí prečítať štyri - päť dokumentov, odložiť knihu, popremýšľať nad prečítaným... a na druhý raz spoznať iný pohľad či nečakaný vývoj udalosti.

Surik Korn csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, a nők álma. Szerelemgyerek, az apja nem sokkal éli túl fia születését, akit elsősorban a jóságos, erős akaratú nagymamája nevel. A nagymama halála után pedig a fiú egyetlen támasza lesz finom lelkű, kissé tétova édesanyjának. De nem csak az édesanyjának: mindenkire figyel a környezetében, akinek valamire szüksége van. Így nevelték. Művelt, jó családból való, vonzó fiatalembernek számít, megbízható, biztonságot adó férfi, érzékeny szerető, jó férj válhat belőle. A nők szemében kiváló társnak és párnak tűnik. Ráadásul Surik - akarva-akaratlan - egyre inkább az "ellenszolgáltatás nélküli segítségnyújtásnak" szenteli magát; segít a nőknek és a nőkön a főiskolán, később a munkahelyén, a hétköznapi életben, az ágyban... Az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja, hosszú éveken át hűséges marad. Lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyermekének. És így tovább. Csak az a kérdés, mihez kezd az életével, a keze közt elfolyó idővel, az életét behálózó kapcsolatokkal, amikor felbukkan az igazi szerelem... Ulickaja a tőle megszokott áradó mesélő kedvvel és fordulatossággal, finom iróniával beszéli el egy odaadó férfi történetét, aki minden nőnek meg akar felelni...

Román Zelený stan predstavuje rozvetvený príbeh o troch priateľoch, ktorí dospievali v čase Stalinovej smrti, zažili politický odmäk v roku 1956, chruščovovské aj brežnevovské prituhnutie. Stali sa z nich spoločenskí vydedenci, do istej miery i disidenti, zachovali si však vysokú mieru vnútornej slobody. Ulická podáva "veľké" dejiny prostredníctvom tzv. malých dejín, cez osudy bežných ľudí - v Zelenom stane nie je nič čiernobiele, autorka všetky ľudské, spoločenské aj politické situácie podrobuje nekompromisnej analýze a poukazuje na paradoxy vtedajšej doby.

Spisovatelka Ljudmila Ulická poodhaluje čtenáři vnitřní svět ruských žen, svět na první pohled zbavený jakékoli vnější logiky. Leitmotivem a také hybatelem veškerého dění je lež – nezištná, vyslovená s touhou po lepším životě, který nezbývá než si vymyslet. Hlavní hrdinka Žeňa je konfrontována s nejrůznějšími fantaziemi svých přítelkyň, příbuzných a známých, nad nimiž jen tiše žasne. Irene lže o smrti svých dětí, Naďa si vymýšlí staršího bratra a třináctiletá Lála milostný poměr s dospělým mužem, Anna oklame naivní školačku Mášu, když se vydává za básnířku. Ljudmila Ulická se znovu představuje jako vynikající pozorovatelka všednodennosti, jíž nechybí jemný smysl pro detail a obšírné souvislosti. Ljudmila Ulická (1943) je podle ruské i světové kritiky nejvýznamnější ruskou spisovatelkou posledních dvaceti let. Napsala dvanáct próz, tři knihy pro děti a šest divadelních her. Její román Daniel Stein, překladatel (2006, č. Paseka 2012) byl oceněn prestižní literární cenu Bolšaja kniga a dočkal se překladů do šestnácti jazyků. Celosvětový ohlas zaznamenal i její zatím poslední román Zelený stan (2010).

Novela Veselý pohreb sa pokladá za spisovateľkin majstrovský kus. V byte v New Yorku zomiera ruský emigrant Alik. Obklopujú ho všetky ženy, ktoré hrajú či hrali úlohy v jeho živote. Každá z nich má svoj osobitný príbeh. Všetky chcú Alikovi uľahčiť najťažšíe chvíle života. Pomáha im charkovský lekár Fima Gruber aj bieloruská liečiteľka Maria Ignatievna, pravoslávny kňaz Viktor aj rabín Menaše. Veselý pohreb je o človeku, ktorý urobil všetko preto, aby po ňom nezostala prázdnota, ale pohoda a láska.

Román Zelený stan predstavuje rozvetvený príbeh o troch priateľoch, ktorí dospievali v čase Stalinovej smrti, zažili politický odmäk v roku 1956, chruščovovské aj brežnevovské prituhnutie. Stali sa z nich spoločenskí vydedenci, do istej miery i disidenti, zachovali si však vysokú mieru vnútornej slobody. Ulická podáva "veľké" dejiny prostredníctvom tzv. malých dejín, cez osudy bežných ľudí - v Zelenom stane nie je nič čiernobiele, autorka všetky ľudské, spoločenské aj politické situácie podrobuje nekompromisnej analýze a poukazuje na paradoxy vtedajšej doby.

Román v listoch, zápisoch a denníkoch o Židovi Danielovi, ktorý sa narodil v Poľsku a počas druhej svetovej vojny prežil čas vraždenia Židov, o putovaní ducha v šere sveta, o tom, ako každý hľadá a nadchádza svetlo okolo seba a v sebe. O karmelitánovi Danielovi, človeku, ktorý do posledného dňa svojho života bol človekom milosrdnosti. Na jeden raz stačí prečítať štyri - päť dokumentov, odložiť knihu, popremýšľať nad prečítaným... a na druhý raz spoznať iný pohľad či nečakaný vývoj udalosti.