Kurt Vonnegut

Vonnegutův nejčernější román pojednává o člověku, který v dětství nešťastnou náhodou zastřelil těhotnou ženu a v pozdějším životě se k této tragické události -- a fatálnímu provinění -- musel chtě nechtě neustále vracet. V podtextu dojímavého příběhu je skryta moralita o tom, jak je někdy těžké zachovat si lidskost i v těch nejvšednějších situacích a jak je nutné se o to den co den snažit.

Kilgore Trout opět na scéně. 13. února 2001se vesmír z neznámého důvodu rozhodne smrštit a opět roztáhnout. Výsledkem je časový posun, jenž během zlomku sekundy vrátil na Zemi vše o deset let nazpět, do 17. února 1991.

Kurt Vonnegut (1922–2007) a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb hatású amerikai írója. Dédszülei Németországból vándoroltak ki 1848-ban. Mint az amerikai hadsereg katonája 1944-ben fogságba esett és hadifogolyként Drezdába került, itt egy hústároló pincéjében vészelte át a város semmivé bombázását 1945 februárjában. A szörnyű élményt mintegy 25 évvel később Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije című ikerregényekben sikerült kiírnia magából. A hazátlan ember egybefüggő önéletrajzi esszéregény, amely felöleli Vonnegut egész írói pályáját. A rá oly jellemző fanyar humorral mondja el véleményét az Egyesült Államokról, és egyben az egész nyugati világ álnokságáról, önmegtévesztéséről is. "Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz felett. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."

Moderní satira americké společnosti, vyprávějící příběh milionářského právníka a dobrovolného hasiče Eliota Rosewatera, který se jako novodobý světec rozhodl spasit svět rozdáváním štědrých almužen. Jeho rodina se s tím však nemíní smířit a najme si psychiatra, který dojde k závěru, že Eliot je úchylný. A jako úchylný jedinec je nebezpečný americké společnosti.

Dlouholetý přítel Vonneguta – kritik a profesor angličtiny z Minnesotské univerzity Peter Reed chtěl napsat studii o Kurtu Vonnegutovi jako o spisovateli krátkých povídek. I zašel do archivu a ze starých vázaných vydání časopisů vyhledal krátké povídky, které vyšly v letech 1954–1961. Vybral 23 povídek, které se dosud knižně neobjevily, a nabídl je k vydání (vyšly v roce 1999). Povídky mají velmi široký záběr – od sci–fi přes Vonnegutovy zážitky válečné, školní léta, až příběhy ze života. Odrážejí celou jeho tvorbu a napovídají, odkud Vonnegutovi přicházely nápady na romány.

Eliot Rosewater - második világháborús veterán, alkoholista, önkéntes tűzoltó, az elképesztően gazdag Rosewater Alapítvány örököse - úgy dönt, hogy visszaadja a javakat azoknak, akiknek őseit az ő ősei forgatták ki mindenükből. Az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater Vonnegut egyik legviccesebb szatírája, maróan gúnyos portré kapzsiságról, képmutatásról és az emberi ostobaságról.

Třetí posmrtně vydaná sbírka Kurta Vonneguta nám předkládá další originální povídky z počátku autorovy kariéry. S působivou jasnozřivostí v nich autor pitvá soudobou honbu za penězi, láskou a věhlasem, která svérázně formuje osudy jeho postav. Brilantní technik George se tak rozhodne pro dráhu obchodního cestujícího, která mu umožní žít se svou mluvící lednicí Jenny, mladá, idealistická sekretářka Amy se zamiluje do bankovního lupiče na útěku, štědré životní pojistky vyvolají epidemii sebevražd, ambiciózní a sebevědomý stavitel silnic si doma hraje s vláčky, dokud mu jeho fantazijní říši nezničí nemilosrdný ženský element, zapšklý novinář je přinucen předsedat výboru soutěže o nejlepší vánoční osvětlení, čímž mu do života zasáhne nejprve podezřele rozhazovačný kriminálník a poté i vánoční zázrak, postarší vdova po chovateli prasat dostává dojemné milostné dopisy od tajemného muže a rozhodne se čelit realitě tím, že se za ním vypraví osobně… V souboru Když smrtelníci spí Vonnegut se sobě vlastní obrazotvorností, pozorovatelským nadáním i humorem výstižně zachycuje, jak vypadá nebo by mohl vypadat svět kolem nás.

Kurt Vonnegut je pokračovateľom veľkých satirikov ako Jonathan Swift alebo Samuel Butler. Spolu s Rayom Bradburym patrí k spisovateľom, pre ktorých je žáner science-fiction predovšetkým príležitosťou odhaľovať pravdu o našom živote a konaní. S postupujúcim vekom sa u Vonneguta čoraz výraznejšie dostávajú do popredia prvky reflexívne a autobiografické. Ako iní veľkí tvorcovia, aj on stiera rozdiel medzi vlastným súkromím a údelom svojho epického hrdinu, voľne splieta obe vetvy rozprávania a dosahuje tak osobitný účinok. V románe Bitúnok č. 5 opísal jeden z kľúčových zážitkov svojho života - bombardovanie Drážďan v roku 1945.

A Börtöntöltelék betekintés Vonnegut Amerikájába, ahol mindent áthat a végtelenül aljas és becstelen politika. E keservesen mulatságos mesében Walter F. Starbuckot, az egykori harvardi diákot, a Nixon-rezsim munkatársát kísérjük el börtönbe vezető útján. A Mester jellegzetes fekete humora ezúttal is feledhetetlen figurákkal és az abszurditás tökéletesre polírozott drágaköveivel ajándékoz meg bennünket. Jóformán rögtön szerelmet vallottam Ruth-nak, mihelyt kikerült a kórházból, és nekem kezdett dolgozni. Kedves, mókás és megértő - de mindenekfölött pesszimista módon válaszolt. Hitte - és meg kell mondanom, jogosan hitte -, hogy minden emberi lény természettől gonosz, akár kínzó, akár áldozat, akár tétlen szemlélő. Csak értelmetlen tragédiákat tudnak előidézni, mondta, hiszen megközelítőleg sem eléggé értelmesek ahhoz, hogy véghezvigyék mindazt a jót, amit akarnak. Betegség vagyunk, mondta, amely a világegyetemnek egyetlen kis salakdarabkáján fejlődött ki, de elterjedhet.

Dübörgött a nagy gazdasági világválság. Az utcákon és a főpályaudvaron fedél nélküli emberek tömege, akárcsak manapság. A lapok elbocsátásokról írtak, termőföldek kisajátításáról, bankcsődökről, akárcsak manapság. Szerintem mindössze egyetlen szempontból történt változás. A televíziónak hála, eltitkolhatnánk a nagy gazdasági világválságot. Nincs kizárva, hogy javában zajlik a harmadik világháború, csak titkolják." Ez itt egy regény. A tetejébe kamu önéletrajz. Nem tekinthető az absztrakt expresszionista festőiskola tárgyszerű történetének. (Ezen festőiskola volt az első olyan művészeti mozgalom, amely az Amerikai Egyesült Államokban született.) Jelen história nem egyéb, mint saját tulajdon magánvéleményem különböző dolgokról.

Kurt Vonnegut 12 olyan írását tartalmazza a gyűjtemény, amelyek még soha, sehol nem jelentek meg. Valamennyit áthatja a szerző erőszakkal szembeni kérlelhetetlen elutasítása éppúgy, mint lesújtó véleménye az emberiség pusztítás iránti olthatatlan szenvedélyéről. Az Ördögcsapda mindent elmond a korról, amelyben élünk, ugyanakkor árnyaltabbá teszi Vonnegut portréját is. A novellákat olvasva és a könyvet illusztráló különös képzőművészeti alkotásokon eltöprengve jobban megismerjük az írót, a szülőt, a művészt, a humanistát.

Három különböző válság egyszerre zúdul az emberiségre. A petesejtfaló baktérium megakadályozza, hogy a nők kisbabákat szülhessenek. A gazdasági világválság hatására pénzért többé nem kapható táplálék. Továbbá kitör a világháború. Az emberiség elpusztul. Tíz túlélő sodródik a messzi Galápagos-szigetek felé. A hajó afféle második Noé bárkája. Génbank. A gyagyás Kapitány és a hat kannibál süldőlány távoli leszármazottai áramvonalas, fókaszerű, halfogó ragadozók. Fő feladatuk a fajfenntartás. Agyuk összetöpörödik, nehogy tovább kínozza a lelkeket a sok veszedelmes fantazmagória. Vonnegut keservesen mulatságos és bölcs utópiájában az emberi lények végre egyetlen boldog, békés és összetartó nagycsaláddá szerveződnek. Nagy árat fizetnek, de jó üzletet kötnek.

Ezt az önéletrajz-féleséget Kurt Vonnegut, az amerikai próféta ellenállhatatlan humorával és mély bölcsességével írta meg. Lapjain találkozunk kedvenc mókamestereivel és country muzsikával; szól az elhunyt barátról és kimúlt házasságáról. Az abszurd látásmód Vonnegut végtelenül emberi életútjának állandó kísérője. Szinte halljuk az író, e született mesélő jellegzetes hangját. Igazmondással varázsol el bennünket. "Vonnegut a végzet kacagó prófétája" - The New York Times Jelen könyv egy amerikai zseni remekműve. Az elmúlt hat esztendőben iszonyú keményen dolgoztam e műalkotáson. Közben hörögtem, a fejemet pedig fűtőtestekhez verdestem. New York összes hoteljának előcsarnokát összemászkáltam, közben művemen tépelődtem és sírdogáltam. Ha állóórához értem, ököllel jól behúztam neki. Csodálatos új irodalmi műfajt alkottam. Könyvemben a nagyregény elemi ereje egyesül a haditudósítások vérfagylaló közvetlenségével, bár ez utóbbi már elavult dolog, Isten a tudója, Isten a tudója. Továbbá egybegyúrtam a zenés színház talmi ragyogását a novella halálos erejű balhorgával, mindezt szagosítottam a személyes levelek szekrényillatosító labdacsra emlékeztető illatával, majd hozzáadtam Amerika történelmének lüktető ritmusát és az ünnepi beszédek dagályos stílusát.

New York Állam északi részén 1 tó partján 2 épület néz farkasszemet. Az egyik a Tarkington Egyetem, ahol Amerika leggazdagabb családjainak értelmi fogyatékos gyermekei is diplomát szerezhetnek. Odaát pedig az Athena börtön. Itt őrzik a sokszoros gyilkosokat. A fegyencek váratlanul kitörnek, átvágnak a befagyott tavon, és megszállják az egyetemet. Túszokat is ejtenek. Eugene Debs Hartke vietnami veterán. Az egyetem kirúgott fizikatanárából a börtön főfoglárja lesz. A regény pedig nem más, mint Hartke cédulákra rótt gyónása. Tárgyalására vár. Zendüléssel vádolják, és azzal, hogy ő tervelte ki és szervezte meg a foglyok kitörését. Vonnegut tizenharmadik regényében is bányakanári. Könyve: vészjelzés. Az emberiségre globális veszedelmek leselkednek. Hartke-Vonnegut ezért kondítja meg a toronyban a harangokat.

Ó, azok az ötvenes évek! Meg persze a hatvanasok! Ó, Amerika! A második világháború nagy győzteseinek országában hittel hitték, hogy a csodás álmok valóra válásának immár minden akadálya elhárult. Az időszak a vaskos családi magazinok aranykora. A novellák piacát a kereslet jellemezte. Kötetünk huszonnégy Vonnegut-meséje ama idők másodtermése. Peter Reed szüretelte őket. Szebbnél szebb történetek. Abszurdak, költőiek, érzelmesek. És persze szikrázóan szellemesek. Nemzedékek konfliktusai, házasság, a nő szerepe a családban, ha már nem dolgozhat - íme, az antológia főbb témái. Igen, és a keserves ébredés a rózsaszín amerikai álomból. A gyűjtemény összes gyöngyszeme: megannyi időutazás. Az Olvasó megrendülve, mosolyogva és talán némi szomorkás bölcsességgel szemlélheti ezt a varázslatos forgószínpadot. Az a világ mára elsüllyedt. Üzenetei azonban időszerűbbek, mint valaha. "Négy Tigris-tank gördült a parancsnokság bejárata elé. Két tucat német ugrott le róluk. Géppisztolyaikat ránk szegezték. - Mongyá mán valamit - parancsolta az ezredes. Csöppet sem félt. Végigpillantottam könyvecském bal oldali hasábján. Rátaláltam a mondatra, amely leghívebben fejezte ki érzelmeinket. - Ne lőjetek! - mondtam. Német páncélos tiszt csörtetett be, hogy szemügyre vegye a fogását. Kezében könyvecske. Valamivel kisebb volt, mint az enyém. - Hol vannak a tarackágyúitok? - kérdezte."

Vonnegut újabb édesbús, keserves remekműve az egykor öröknek vélt polgári értékrendet gyászolja. A cím a kamaszkorú gyilkos, Rudy Waltz gúnyneve. Vaktában kilőtt töltényével egyszerre két életet is kiolt. Rudy anyjával házuk radioaktív kandallópárkánya végez, az ohiói Midland City összes élőlényével pedig neutronbomba. Viszont szerepel a könyvben egy örök álmából felébresztett pilóta. Szimbolikus figura. Az ejtőernyő nélküli madárember küldetése, hogy kísértsen az immár lakatlan, ámde épen maradt városban. Rudy bűntől bűnhődésig kalauzolja az Olvasót lelki békéje felé vezető, göröngyös útján. A ma már klasszikus abszurd egyszerre profetikus példázat és intés: tisztességesnek kell maradnunk akkor is, amikor a feladat teljességgel lehetetlennek tűnik. Egyetlen rab volt odafent, egy fekete asszony, nem városbeli, akit egy távolsági buszról szállítottak le, mert megverte a fehér buszsofőrt. Az asszony lentről, a Dél mélyéről jött, s ő ismertetett meg azzal a gondolattal, hogy születéskor kinyílik egy kukucskálónyílás, és ha becsukódik, az a halál. Ahonnan jött, ott mindennapos lehetett ez a gondolat. ... Megkérdezte, mit keres a börtönben egy ilyen szép ruhás fehér fiú. Azt mondtam, baleset történt, miközben a puskát tisztogattam. Ki tudja, hogyan, elsült, és valahol messze megölt egy asszonyt. Magamban már kezdtem kidolgozni a védekezésemet, ha egyszer apának esze ágában sem volt ilyesmi. - Ó, Uramisten - mondta az asszony -, hát becsuktál egy kukucskálólikat? Cudar érzés lehet.