Najnovšie - Film, hudba strana 2 z 10

Gryllusok? Igen, ráadásul mindjárt hatan: Dániel, Vilmos, Dorka, Samu, Ábris és Alma. A könyv róluk, a hat Gryllusról szól. Arról, mi történt, történik velük, hogy mit gondolnak magukról vagy arról, amit csinálnak, meg úgy általában a világról. Beszélnek a Kalákáról, a Maszkabálról, az Érzékek iskolájáról, a soundpaintingről, a technológia és az ember, vagy a kép és a hang viszonyáról, valamint a plafont kiégető karácsonyi gyertyáról...A könyvben mind a hatan szabadon, azt és úgy mesélnek, amit és ahogy csak szeretnének, mi pedig mintha szemben ülnénk velük és náluk a nappaliban, a teraszon, vagy mondjuk a konyhában. Megosztják velünk, mi a titkuk. Vagyis éppen azt, hogy valójában nincs is titok. A tartós szakmai és közönségsiker, illetve a jól megélt mindennapok receptje is egyszerű: a tehetség önmagában nem elég, kell hozzá elszántság, kitartás, alázat - és mindenekelőtt szeretet. Az alkotás, a munka, és egymás szeretete. A családé. Aminek a támogatása nélkül jóval nehezebb boldogulni az életben.  

MARIA CALLAS (1923-77) minden idők legnagyobb operadívája volt. Annak ellenére, hogy karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves kapcsolata - a férfi összetörte a szívét, amikor elhagyta Jacqueline Kennedyért. Ám igazi érzéseiről keveset tudunk. New York és Görögország között nevelkedett, érzelmileg bántalmazó édesanyja kényszerítette éneklésre, és a nemzetközi karrier érdekében hátrahagyta családját. A királyi udvarok és a hollywoodi sztárok által ünnepelt Callas megharcolt a szexizmussal, hogy feljusson a csúcsra, de volt egyvalami, amire vágyott, ám soha nem lehetett az övé: a boldog magánélet. A Díva születik című könyvben Lyndsy Spence bestselleríró eddig nem látott dokumentumokból merít, hogy feltárja egy igazi ikon kendőzetlen, tragikus történetét. 

Érzékeny portré a filmtörténelem legendájáról, aki különleges vonzerejével és titokzatos egyéniségével az egész világot az ujja köré csavarta. A tizenöt éves Greta Gustafsson apja halálát követően egy stockholmi kalapüzletben vállal munkát, miközben arról álmodik, hogy a színpadon találja meg a hivatását. Miután az áruház tulajdonosa megkéri, hogy szerepeljen egy reklámfilmben, a félénk és kissé suta lány elhatározza, hogy beiratkozik a Királyi Színművészeti Akadémiára. A fáradságos felkészülést sikeres felvételi követi, és Greta hamarosan meg is kapja első főszerepét egy neves svéd rendezőtől, akit elvarázsol a fiatal lány különleges kisugárzása és mély hangja. Alig telik el néhány év, és az immár Greta Garbo néven ismert, egész Európában népszerű filmszínész egy hajón találja magát Hollywood felé. Amerikai karrierje szinte azonnal a csúcsok csúcsára repíti a még mindig csak húszéves tehetséget, aki néma- és hangosfilmszerepeiben egyaránt remekel. A svéd szfinx becenéven emlegetett sztár nemcsak kiváló alakításaival, hanem visszahúzódó személyiségével is folyamatosan izgalomban tartja hatalmas nézőközönségét. A különc szépség minden idők egyik legnagyobb filmcsillagává válik mindössze két évtizedes pályafutása alatt. De vajon a boldogságra is sikerül rátalálnia?

„Nem szokványos színész-könyv ez: inkább egy ember portréja. Egy olyan emberé, aki megjárta a halált, visszajött onnan, de sok mindent elveszített. Nem tud többé sportolni, főzni, monológokat vagy verseket mondani, nem beszél már angolul vagy franciául (bár a kiejtése egy-egy mondatra is tökéletes), nehezen jár és állandó fájdalom gyötri. Számos olyan dolgot hagyott hátra, ami a korábbi életének fontos része és örömforrása volt. Hiányokkal él, de nem sír vissza semmit. Most mégis elindulunk vele hátrafelé. Felkeressük az élete fontos helyszíneit, elvisszük magunkkal a barátait, és ránézünk az egészre. Megvizsgáljuk, mi formálta, mi marad belőle, mi az, ami igazán fontos” - írja Gyárfás Dorka, aki elkísérte Kulka Jánost ezen az úton. Szívbemarkolóan őszinte vallomások, abszurd humor és csodálatos fotók az év várva várt portrékönyvében. 

A filmcsillag, aki a múlt árnyai elől a rivaldafénybe menekült1926-ban a fiatal Katharine egy Philadelphia melletti főiskolára jár. A fiatal lány zabolátlanul áthágja a társadalmi szabályokat, és színészi tehetségével hívja fel magára a figyelmet. Amikor Phelps Putnam, a híres-hírhedt író látja őt egy színdarabban, feltartóztathatatlanul elindul az úton, hogy Hollywood egyik legnagyobb színészlegendája legyen.De a nyughatatlan és vidám Katharine lelke mélyén azonban mélységesen szomorú nő rejlik, aki majdnem beleroppant Spencer Tracy iránt érzett, tragikus szerelmébe. Csak miután szembenéz a múltja árnyaival, akkor találja meg a helyét az életben.Katharine Hepburn négy alkalommal nyerte el a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, amivel rekordot állított fel. Az Amerikai Filmintézet 1999-ben minden idők legnagyobb filmlegendájának választotta.

Megannyi sikeres szerep után Benedek Miklós most a legnagyobb kihívással birkózott meg: saját magáról, a saját életéről mesél. Együtt sírhatunk és nevethetünk a pályatársakkal, az idősebb és a fiatalabb kollégákkal, a barátokkal és a családtagokkal. A gyerekkortól a jelenkorig tartó történetben minden szóba kerül: a sikerek, a mindennapi örömök mellett a kudarcok és a megrendítő családi tragédiák is. Benedek Miklós társa a könyv megalkotásában egy régi jó barát, az író Vajda Katalin volt, akinek köszönhetően egy mellbe vágóan őszinte vallomást olvashatunk. „Nem fájt a vakbelem, csak azt akartam, hogy anyám velem foglalkozzon és sajnáljon. Bementünk a kórházba, fogtam az oldalamat és eljátszottam, hogy fetrengek a fájdalomtól, mire az orvos zokszó nélkül kivette a vakbelemet, sőt utána még meg is mutatta, hogy milyen csúnya. Majdnem elröhögtem magam, látva azt az összetekert randaságot. Hogy tényleg csúnya volt-e, nem tudom, fogalmam sincs, hogy néz ki egy szép vakbél.”

Öntörvényű kívülálló, aki a megannyi jelölés és egyéb elismerés mellett többször is megkapta az Oscar-díjat, a Golden Globe-ot, az Arany Pálmát. A keresztapa, az Apokalipszis most és a Drakula rendezője, aki már pályája elején saját filmbirodalmat épít, hogy senki, még Hollywood se szólhasson bele abba, amit csinál, hogy mindig a maga útját járhassa, még ha az nemcsak sikerekről, hanem kudarcokról is szól. Coppola mindent felemésztő szenvedélye sokszor a színészek és a filmes munkatársak mellett családja tagjait is megviselte – mert ha forog a kamera, semmi más nem számít. Sam Wasson szövege pont olyan energikus, mint Coppola művészete. Beszélgetések, visszaemlékezések és interjúk kavalkádjából áll össze a könyv, amiből a főszereplő mellett többek között George Lucasról, Martin Scorseséről vagy Steven Spielbergről, vagyis az amerikai filmkészítés elmúlt közel hatvan évéről is megtudunk sok mindent. Filmrajongóknak kötelező olvasmány!

Révész Sándor mesél. A kölyökkorától kezdve mai, lecsendesedett életéig elmesél mindent, amit fontosnak gondol, és ez a hosszú, sikerekben gazdag történet teli van lélekkel, érzelmekkel - amilyen a zenéje, az éneke és minden előadóművészi megszólalása.Mesél a nagyszüleiről és szüleiről, korán elvesztett édesanyjának tragédiájáról... A hatvanas évek légköréről, a beatkorszakról, amely beszippantotta, Radics Béláról, aki a bálványa volt... és az első zenekarairól.Mesél a Generálról és a Piramisról - arról is, ami fájdalmas volt benne: hogy milyen volt a szakítás a zenésztársakkal, Som Lajossal.Mesél a hermetikus filozófiáról és Szepes Máriáról, akitől oly sokat tanult. Mesél dalokról, nagy koncertekről, nőkről, akiket szeretett, barátokról, akiket testvéreinek érzett, a tanyájáról, ahol nagyokat sétált a természetben, és az állatokról, melyeket gondozott.Az immár hetvenéves "Kölyök" történetei ezek. Jó hallgatni őt."Az élet által nekem felkínált új ütem nagy ajándék. Reggelenként, mikor megborotválkozom, belemosolygok a tükörbe, pedig a tükörkép alapján semmi okom nem lenne erre, hiszen őszül a hajam, változott a küllemem, de összhangban vagyok önmagammal, minden napom jól indul. Szepes Mária nénitől azt tanultam: "Örülj, minden okod megvan az örömre."Lejegyezte: Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba

Christa Päffgen más, mint a többiek – a magas, hallgatag és gyönyörű lány Németország első szupermodellje lesz. Hamarosan azonban nem elégszik meg ennyivel, Párizsba megy, és Nicónak hívatja magát. New Yorkban Andy Warhol benne találja meg a múzsáját, és a The Velvet Underground titokzatos énekesnőjeként korának ikonikus alakjává válik. Folyamatosan keresi szépségének esszenciáját, zenészként igazi hangját. Aztán találkozik Jim Morrisonnal, a The Doors énekesével. A találkozás mindent megváltoztat…Mari Roth izgalmas regényt írt egy korát megelőző énekesnőről, aki önmagát keresi a hatvanas évek forgatagában – útján pedig olyan zenei nagyságok kísérik, mint Leonard Cohen, Bob Dylan vagy Lou Reed.

Arnold Schönberg (1874–1951) zsidó származású osztrák-amerikai zeneszerző a maga idejében nemzetközi ikon volt, tizenkétfokú kompozíciós technikáját, a dodekafóniát sokan a zene jövőjének tartották. Manapság azonban ritkán játsszák műveit, neve jobb esetben közömbösséget, rosszabb esetben ellenszenvet vált ki. Harvey Sachs, a neves zenetudós megkísérli visszahelyezni Schönberget az őt megillető helyre mint a huszadik század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjét és tanárát, aki dacolva kritikusaival – köztük a műveit „degeneráltnak” nevező nácikkal –, akkora változásokat indított el, amelyek a mai napig érzékelhetők, és akinek a kompozícióival mindenkinek érdemes megismerkednie, akit érdekel a nyugati zene múltja, jelene és jövője. Harvey Sachs (1946) amerikai-kanadai muzikológus, számos kiváló zenei könyv – egyebek mellett egy nagy Toscanini-életrajz – szerzője éppen azt tudja, amit egy jó biográfusnak tudnia kell: olvasmányosan írni és a sok éves kutatáson alapuló tényeket úgy bemutatni, hogy az minden, a 20. század hihetetlenül gazdag kultúr- és zenetörténete iránt érdeklődő olvasó számára érdekes legyen. „…rendkívül értékes forrás mindazok számára, akik a 20. századi zene e végtelenül ellentmondásos és krónikusan félreértett óriásának közérthető megközelítésére vágynak.” John Adams, New York Times Book Review „A 2023-as év egyik legjobb könyve.” The New Yorker

Madonna ?több mint popsztár. Amióta az 1980-as évek elején színre lépett, folyamatosan borzolja a kedélyeket, sorra dönti a tabukat, kísérletezik a legkülönfélébb műfajokkal és minden alkotásában megújul. Táncos, énekes, színész, zeneszerző, filmrendező, stílusikon, politikai és melegjogi aktivista, szókimondó feminista. Nem véletlenül nevezte Beyoncé az anyakirálynőnek: generációk ízlését és világlátását befolyásolta, nők millióinak tanította meg, hogyan vállalják fel a vágyaikat és a véleményüket. Mary Gabriel lebilincselő memoárjában korunk egyik, ha nem a legnagyobb női bálványának életútját mutatja be a detroiti évektől a szupersztárrá válásig. A könyvet – amelynek megírását ötéves kutatómunka előzte meg – különösen izgalmassá teszi, hogy a szerző Madonna karrierjét nem popzenei vákuumban ábrázolja. Betekintést kapunk a különböző szubkultúrákba és azokba a társadalmi változásokba is, amelyek befolyásolták Madonna életszemléletét, alakították a személyiségét és meghatározták a kreativitását. Hogy aztán azzá a művésszé váljon, aki máig ható változásokat indított el a világban. Mert Madonna több mint popsztár.

Valamikor 1962 nyarán két középiskolás beatzenekar úgy döntött, hogy közösen folytatják tovább. Szeptember 23-ai koncertjük előtt néhány órával a Hess András téri Vár Klub egyik rendezője nem tudta, hogyan is hirdesse az akkor még névtelen együttest, és elnevezte a bandát Omegának. A többi - ahogy mondani szokás - már történelem...Kóbor János élete a kezdet kezdetétől szorosan összefonódott a halhatatlan magyar rockzenekarral. Az Omega kedvéért hagyta el a műszaki pályát, mondott le sportolói karrierjéről, hogy aztán a hatvanas évek végétől kezdve évtizedekre az európai könnyűzenei szcéna egyik ikonikus és meghatározó előadóművészévé váljon.Kóbor János 2019-től kezdődően hosszú, több mint kétszáz órás életútinterjút adott Csatári Bence rocktörténésznek. A beszélgetések során Mecky mesélt gyerekkoráról, gimnazista éveiről, a magyar beatkorszak hajnaláról, emberi kapcsolatokról, fájdalmas szakításokról és nagy egymásra találásokról, zenei trendekről, kalandos utazásokról, elszalasztott lehetőségekről és a Kádár-kor mindennapi abszurditásairól - de elsősorban élete nagy szerelméről, az Omega együttesről, ami számára mindig többet jelentett egyszerű zenekarnál: úgy tekintett rá, mint baráti társaságra, sorsközösségre, sőt egyfajta éltető közegre, amelyre a legnehezebb időkben is mindig bízvást számíthatott.Akkor még sem Kóbor János, sem Csatári Bence nem sejtette, hogy ez lesz az énekes utolsó interjúja... 

A Hit, remény és vérontás nem hagyományos interjúkötet. Mert Nick Cave nem szeret interjút adni. Ennek ellenére beleegyezett, hogy jó barátjával, Seán O'Hagannel hosszú, "csapongó" beszélgetéseket folytasson. S bár végül is benne van a könyvben egy bámulatos karrier története is, de még inkább Nick Cave művészetének minden ihlető eleme az őrült kezdetektől a spiritulitásba forduló újabb alkotásokig. A művész gyakran küszködve keresi a megfelelő szavakat, hogy hitének, kételyeinek, szabadságának, veszteségeinek, gyászának, szerelmének legmélyebb forrásait megfogalmazza. S mint ahogy a dalaiban, ezekben a hosszú beszélgetésekben is megtalálja a szavakat (s gyakran képeket), amelyek ha tökéletesen nem fejezhetik is ki a fia elvesztése után a művészetében egészen új, egyszerre tragikus és felemelő alkotásokat létrehozó ember minden vívódását, de így is - vagy éppen ezért - a remény és az inspiráció forrását jelenthetik az olvasók számára is. „Lehet, hogy levedlünk néhány bőrt, de alapvetően ugyanaz a rohadt kígyó vagyunk. De most már biztosan egészen más a szemléleted? Nos, a fiatal Nick Cave megvethette a világot, mert nem tudta, mi következik majd. Most már látom, hogy a világ ilyenfajta lenézése vagy megvetése valamiféle luxus volt, vagy kényelemből, sőt hiúságból fakadt. Neki még nem volt róla fogalma, hogy az élet értékes és törékeny. Nem tudta, milyen nehéz - de milyen fontos is - szeretni a világot, és kegyelemmel viseltetni iránta. És mint mondtam, nem tudta, mi jön szembe majd az úton.”

Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!

Alan ?Rickman naplói Emma Thompson előszavával A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is. Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe. Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről. Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.

Ő a huszadik század rockzenéjének egyik legfontosabb egyénisége. Elképesztő hang, új utakat kereső zenei tehetség, átlagon felüli intelligencia, kivételes stílusérzék. Egy sztár, akit körbe rajongtak, de ő magányosnak érezte magát. Óvatos volt és vad, merész és diplomatikus, önálló, de alkalmazkodásra képes. Rejtőzködő volt és exhibicionista.  Ez a könyv elsősorban személyiségrajz. És persze életrajz is, no meg kalandtúra a Queen zenéjében.  A zseni mindig érdekes. Akkor is, ha rocksztár.

Michael J. Fox megrendítően beszél reményről, félelemről és halandóságról, és arról, hogy ezek milyen visszhangot keltenek az életünkben. Marty McFly a Vissza a jövőbe című filmből, Alex P. Keaton a Családi kötelékek című sorozatból, Mike Flaherty a Kerge Város-ból - így ismeri az egész világ Michael J. Foxot a számtalan más filmszerepről és olyan tévéműsorok vendégeként való megjelenéséről nem is szólva, mint A férjem védelmében és a Félig üres. Huszonkilenc évesen fiatalkori Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, így hosszú évek óta küzd a betegség által érintettek szószólójaként, felhívja a világ figyelmét a kórra, és a Michael J. Fox Parkinson Alapítványon keresztül, ami a világ egyik vezető non-profit alapítványaként finanszírozza a Parkinson-kór tudományos kutatásait, igyekszik gyógymódot találni. Az Előre a jövőbe című könyvében Michael személyes történeteket és megfigyeléseket oszt meg betegségről és egészségről, korosodásról, a család és a barátok erőt adó támogatásáról, és arról, hogy az idő észlelése milyen hatással van arra, ahogy a mulandósághoz viszonyulunk. Elmélyült és megindító alkotás, amit mindvégig áthat a Michael J. Foxra jellemző humor. A könyv útmutató gondolatokat ébreszt bennünk a magunk életével, szerelmeivel, veszteségeinkkel és újrakezdéseinkkel, és a szeretet mindent legyőző erejével kapcsolatban.

Britney Spears végre saját maga mondja el történetét szabadságról, hírnévről, anyaságról, túlélésről, hitről és reményről.2021 júniusában az egész világ a bíróság előtt beszélő Britney Spearsre figyelt. Történetének - igazságának - ereje tagadhatatlan volt, és beszéde nem csupán az ő életét változtatta meg, hanem számtalan más nőét is. A bennem lévő nőben Britney most először tárja elénk elképesztő életútját - és a popzene történetének egyik legnagyobb előadójában rejtőző belső erőt. Britney Spears megalkuvás nélküli nyíltsággal és figyelemre méltó humorral megírt memoárja rávilágít a zene és a szeretet erejére, és annak fontosságára, hogy a nők végre a saját szavaikkal mondhassák el történetüket.

„Pont olyan vicces, melegszívű és elragadó, mint maga Lauren.” - Jenny Han, A fiúknak, akiket valaha szerettem írója „Ezt a könyvet pont olyan jó olvasni, mint amilyen élmény lehet együtt kávézni a szerzőjével.” - Rebecca Serle, az Öt év múlva decemberben írója Lauren Graham kivételes szellemességével és személyiségével számtalan tévénéző szívébe lopta már be magát, és az évek során a popkultúra olyan ikonikus alakja lett belőle, akinek mindig van mit mondania, és mindig gyorsan hadarja. Ezúttal mélyen személyes történeteket oszt meg velünk szórakoztatóipari karrierjéről: hogyan próbált kezdő színésznőként befutni Los Angelesben a piros Volkswagenjében, milyen volt először szerepelni késő esti tévéműsorokban, miféle kihívásokkal jár a méltóságteljes öregedés Hollywoodban. Graham jellegzetesen humoros stílusában mindent elmond, és semmilyen apróságot nem hagy ki (kivéve, ha esetleg elfelejtett valamit). Ez a meglepő anekdotákkal, bölcs tanácsokkal és vicces megfigyelésekkel teli könyv a napnál is világosabban megmutatja, miért rajonganak a színésznőért milliók világszerte. Lauren Graham színész, író és producer, akivel legtöbben a Szívek szállodája és a Vásott szülők című sorozatokban találkozhattunk. A Gyorsan elhadarom és az Egy nap talán című, New York Times-bestsellerlistás kötetek szerzője. Számos alkalommal fellépett már a Broadwayen, és olyan filmekben szerepelt, mint a Tapló télapó, a Férjhez mész, mert azt mondtam és a Max. Irodalomból a Barnard College-on szerzett diplomát, színészetből pedig a Southern Methodist Universityn. New Yorkban és Los Angelesben él.