Najnovšie - Politika strana 2 z 2

Zsigó Jenő a hazai független roma mozgalom egyik legmeghatározóbb személyisége, az alapítók egyike. Életműve mára csupán néhány megszűnt intézmény (Romano Kher, Magyarországi Roma Parlament, Roma Akadémia, Phralipe és Amaro Drom folyóiratok stb.) országos láthatóságot soha nem kapott archívumaiban, dokumentumaiban ismerhető meg, de munkásságának hatása mind a mai napig jelen van az őt követő roma értelmiségi és közéleti generációkban. A Tények és Tanúk interjúkötete alkalmat teremt arra, hogy életútját és szellemi fejlődését egy nagy, sok részletre kiterjedő könyvben összegezzük. Az életút kronológiáját - a családi indíttatástól, születéstől és felnövekvéstől a szakmai tevékenység bemutatásával egészen napjainkig - keresztezik a különböző fordulópontok, sorsfordító történetek, meghatározó szervezetek és személyek. A beszélgetések során szóba kerülő intézmények, események és személyek magyarázatát jegyzetekben, illetve a kislexikonként is használható annotált névmutatóban adjuk meg.

Akárhogyan alakul is az orosz-ukrán háború, az már biztos, hogy Volodimir Zelenszkij, az ukrán elnök ezeknek a baljós, új időknek jelentős alakjaként kerül be a történelemkönyvekbe. Köszönhetően annak, hogy amikor még szinte az egész világ az oroszok gyors győzelmére s persze Zelenszkij menekülésére számított, ő Kijevben maradt, neki nem "fuvar" kellett, hanem "lőszer", és az ukránok honvédő háborújának élére állt. Szerhij Rudenko könyve az első róla szóló életrajz (s bizonnyal sok más könyv fogja követni): a szerző harmincnyolc fejezetben meséli el Zelenszkij életútjának legfontosabb állomásait Krivij Rih-i gyerekkorától kezdve a háborúig. Az utolsó epizódokat Rudenko óvóhelyen írta, miközben az oroszok bomba- és rakétatámadásokat intéztek Ukrajna ellen. Egy olyan emberről szól ez a könyv, aki színészi karrierrel a háta mögött, minden politikai tapasztalat nélkül lett egy nagy ország elnöke 2019-ben, azzal győzve meg a választókat, hogy véget vet a mindent behálózó korrupciónak Ukrajnában, s egyúttal elhozza a békét. Az első cél megvalósításához vagy kevés volt az ideje, vagy ő sem tudott kikeveredni a korrupciónak abból a hálójából, amely oly sok mindent tönkretett már Ukrajnában az elmúlt évtizedekben, a második cél, a béke pedig hiú ábrándnak bizonyult - bár aligha Zelenszkij hibája, hogy Putyin semmiképp nem akart eltűrni egy olyan független Ukrajnát, amely nem az ő érdekeit szolgálja. Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, Zelenszkij egy újabb nem túl sikeres és nem túl népszerű elnök - s aztán a háborúval minden megváltozott: most nemcsak az ukránok, hanem az egész világ figyel minden egyes szavára... SZERHIJ RUDENKO (sz. 1970) népszerű ukrán újságíró és publicista. Pályafutása során számos ukrán és nyugati médiaorgánumnak dolgozott (Radio Liberty, Liga, Gazeta 24, Glavred, TVi, Deutsche Welle). 2008-ban létrehozta és azóta is vezeti a Bukvojed nevű, könyvekkel foglalkozó honlapot, 2015 óta az Espresso nevű portál főszerkesztője.

Ha valaki arra vállalkozik, hogy elmondja Volodimir Zelenszkij történetét, akkor azt csak úgy teheti meg, hogy egyúttal Ukrajna történetét is elmeséli. Csak így lehet ugyanis leírni annak az embernek a lelkesítő történetét, aki - kommunikációs tehetsége révén - a bohócgúnyát levetve hirtelen az elnöki székben találta magát, hogy hamarosan hadvezérként is megállja a helyét. 2022. február 24-én, az orosz megszállás első napján Volodimir Zelenszkij belépett a nagybetűs Történelembe, hogy eljátssza élete legnagyobb szerepét: Charlie Chaplin egycsapásra átváltozott, Churchill lett belőle. Ha ezt meg akarjuk érteni, akkor el kell mennünk Krivij Rihbe, ebbe a délnyugat-ukrajnai iparvárosba, ahol felcseperedett, és meg kell kérdeznünk annak az iskolának az egykori igazgatónőjét, ahová járt, régi barátait és munkatársait, akikkel együtt dolgozott a Kvartal 95 nevű produkciós irodájában, akárcsak parlamenti pártjának képviselőit, persze az ellenzékieket is, aztán politológusokat, történészeket, kutatókat és újságírókat. Színházi és tévés színész, üzletember, politikus, államférfi. Ha felmérjük a távolságot aközött, ami volt, és aközött, amivé vált, akkor tudjuk csak érzékelni, milyen hatalmas utat tett meg.

Székely Gábor közgazdász számos közéleti posztja közül legismertebb talán, hogy ő volt a rendszerváltás után Demszky Gábor főpolgármester egyik helyettese. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy Egerben született vallásos zsidó családban néhány évvel a vidéki zsidók nagy részének elpusztítása után, kamaszként hagyta el a vallást, az egyetem elvégzése után városi tanácsoknál dolgozott pénzügyi szakemberként, innen vezetett az útja a rendszerváltás után a budapesti főpolgármesteri hivatalba. Évtizedek múltán visszatért a gyökereihez, azóta rendszeresen többekkel együtt tanulja a zsidó vallás hagyományait. Memoárjában bemutatja életszakaszait: a maradék vidéki zsidóság háború utáni életének tükrét adó családtörténetét és a vallási hagyománytól elforduló közgazdász pályáját, aki előbb a Kádár-kori és a rendszerváltás utáni városi közigazgatásban, majd az üzleti világban alakítja karrierjét, s utóbb visszatér a zsidósághoz.

V populárním seriálu ztvárnil roli učitele dějepisu, který se bizarní shodou okolností stal prezidentem Ukrajiny. V reálném životě se jím skutečně stal – a když přišla ruská invaze, dokázal sjednotit vlastní národ i desítky dalších států. Příběh Volodymyra Zelenského působí jako filmový scénář, ale je skutečný. Dokumentární kniha ukrajinského novináře představuje Zelenského život a politický vzestup z mnoha úhlů, vždy však objektivně a bez přehnaných emocí.

Zákulisie zrodu a pádu „obyčajného človeka“ – populistu Igora MatovičaIgor Matovič napísal za vyše desať rokov v politike nesporne zaujímavý príbeh. Aké boli jeho začiatky, čo rozhodlo o jeho angažmáne v politike a prečo sa nedokázal vymaniť z role opozičného krikľúňa a provokatéra, sa dozviete v knihe Petra Bárdyho Obyčajný Matovič. Homo vulgaris. Knižný debut šéfredaktora Aktuality.sk nemá ambíciu komplexne zhodnotiť Matovičovu dekádu v politike, čo ani nie je vzhľadom na chýbajúci časový odstup možné. Je pokusom o sondu do sveta antipolitika a populistu, ktorý samého seba označil za homo vulgaris – človeka obyčajného a na „obyčajnosti“ postavil svoju komunikačnú stratégiu. Peter Bárdy sa pokúša nájsť odpoveď na to, ako a prečo práve Matovič presvedčil obyčajných ľudí – voličov Smeru, že éra „našich ľudí“ musí dostať stopku. Analyzuje, čo všetko prispelo k tomu, že Matovičova stávka na jednu kartu vyšla. Skúma, aký podiel na tom mali pád Radičovej vlády, Gorila, vražda novinára Jána Kuciaka a jeho snúbenice Martiny Kušnírovej i následné demaskovanie skutočnej povahy štátu v rukách eseročky Smer, či presnejšie jeho vrcholových predstaviteľov a sponzorov z radov oligarchov. Skúsený novinár a dlhoročný politický komentátor sa pri písaní knihy stretol s desiatkami ľudí – od politikov, cez analytikov až po expertov na politické kampane. Vychádzal nielen z dokonalej znalosti slovenskej politickej scény a Matovičovho príbehu, ale aj z rozhovorov s jeho niekdajšími politickými spojencami a protivníkmi sa dotýka aj povahy masových hnutí s exkurzom do histórie. Súčasťou publikácie z dielne dlhoročného politického komentátora Petra Bárdyho sú ikonické fotografie. Mozaiku komplikovanej osobnosti politického lídra i samotnej doby dopĺňajú komentáre/analýzy troch skúsených politických komentátorov Arpáda Soltésza, Daga Daniša a Petra Tkačenka.

Bývalý policista, později mafián, takřka přes noc milionář, který později zase o všecko přišel, předseda extrémně pravicové strany, účastník války v bývalé Jugoslávii, podezřelý z vražd šedesáti čtyř Bosňáků, pokusil se i o atentát na Borise Jelcina, postupně štvanec, po němž pátrá ruská tajná služba FSA. V osmapadesáti letech se rozhodl zapojit do válečných operací separatistů v ukrajinském Luhansku. Zvláštní místo pro skrývání se před zákonem… Když se s ním Pierre Sautreuil setkává, vidí před sebou stárnoucího, poněkud unaveného muže, pravou ruku „velitele Batmana“ (odbojného vojenského velitele separatistů Alexandra Bednova, který 1. ledna 2015 podlehl atentátu objednanému nejspíš prezidentem samozvané Luhanské lidové republiky Igorem Plotnickým). Mezi novinářským elévem a ostříleným žoldákem se záhy vytváří podivný vztah, na jedné straně zřejmě motivovaný potřebou konečně se někomu svěřit s temnou minulostí, ulevit černému svědomí, na straně druhé zvědavostí, která postupně přerůstá až do skryté fascinace. Na pozadí napínavého osobního příběhu plného otazníků defilují události, které se v Rusku odehrávaly po rozpadu SSSR, až po špinavou válku v dnešní Ukrajině. Kniha získala literární cenu „Prix du Réel“ za rok 2018, což je ocenění udělované textům reportážního charakteru.

A szerző Bethlen Istváról írott életrajza 1991-ben jelent meg először, 1995-ben pedig angolul is kiadták az Amerikai Egyesül Államokban.  Az első és az azóta megjelent változatok - így ezen kiadás - között egyetlen lényeges különbség van: az 1993-ban Moszkvából hazakerült iratok szükségessé tették az Epilógusban eredetileg írottak módosítását. Egyértelművé vált, hogy a szovjet vezetés nem azért vitette ki Bethlent Moszkvába, mert Erdélyben vagy Magyarországon politikai szerepet szánt neki, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy a magyarországi politikai életből mint zavaró tényezőt eltávolítsa. E kiadás utolsó oldalain a szerző röviden utal azokra a levelekre is, amelyeket 1944-1945-ös magyarországi szovjet házi őrizete idején Bethlen írt felnőtt- és időskori szerelmének, Széchenyi Andor Pálnénak. Ezeket a grófné leányunokája bocsátotta a szerző rendelkezésére 2015-ben.

Heltai György jogászt, a Rajk-per kapcsán bebörtönzött kommunista politikust a mai olvasó leginkább mint az utolsó Nagy Imre-kabinet külügyminiszter-helyettesét ismeri. A forradalom leverése után emigrált, az általa alapított brüsszeli Nagy Imre Intézetet vezette, majd az Egyesült Államokban fejezte be gazdag életútját. Anyaországi (újra)fölfedezése az 1980-as évekre tehető: ekkor látogatta meg őt charlestoni otthonában Csalog Zsolt, és ekkor született az az életútinterjú, amelyből Csalog aztán az életregényként is olvasható prózaportrét írta. A híres-hírhedett anekdotázó Heltai történetei élvezetes stílusban kanyarognak - a zsidó polgári háttér, a szocdem indulás, majd az illegális kommunista múlt mozaikdarabkái között felbukkan a Kádár-legendárium és a Varsói Szerződés szövevényes története is. Több mint harminc év után méltó formában, Soltész Márton jegyzeteivel és elemző tanulmányával, annotált névmutatóval kísérve lát először napvilágot Csalog Zsolt dokuportréja, amelyhez a hagyatékból az író saját '56-élményéről szóló, felkavaróan szép szövege járul előszó gyanánt.

Szabad Györggyel - a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével - 1991-1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors: a háborús hányattatások, az ötvenes-hetvenes évek bölcsészkari, levéltári, akadémiai élete, a történészviták, 1956 eseményei. Később a lakiteleki találkozó, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások felidézése markáns képet ad a rendszerváltás körüli évek politikai, társadalmi zsongásáról. A beszélgetések a házelnöki évek kellős közepén zajlottak, így ezek megidézése is eleven, s nem mentes egyfajta feszültségtől sem: az aktív politikus döntéseinek értékelését a mérlegelő és távolságot tartó történész végzi el. A Csorba László történész jegyzeteivel ellátott szöveget gazdag képanyag és annotált névmutató teszi teljessé.

Szálasi Ferencet már kortársai többsége sem értette, és személye, rendszere köré a világháború után is számos legenda és félreértés szövődött. Aki meg akarja érteni Szálasit, az embert és a politikust, annak el kell olvasnia naplóit, amelyeket a második világháború idején kezdett papírra vetni, és kivégzése napjáig, 1946. március 12-ig nagy szorgalommal írt. Az 1942-44-es naplófüzetek eddig csak folyóiratban láttak napvilágot, az 1945-46-os börtönnaplók pedig most jelennek meg először nyomtatásban. Az utóbbiak izgalmas, mindeddig sehol nem publikált mozzanata Szálasi saját népbírósági peréről napról napra nyújtott részletes elemzése-értékelése, valamint végrendelete. A szöveget Karsai László bevezető tanulmányával és jegyzeteivel, továbbá életrajzokkal kiegészített névmutatóval közöljük. A naplóhoz tartoznak Szálasi ábrái, táblázatai és térképei. A kötetet számos fénykép illusztrálja, köztük kevéssé ismert képek is felbukkannak.

Antall József miniszterelnökkel rögzített beszélgetéseim húsz éve, 1992 júniusától 1993 májusáig kilenc alkalommal készültek. Életében a közvélemény alig tudott valamit személyes sorsáról, a hajdani gyermekkori környezetről, a politikus édesapáról és nagyapáról, és mindarról, ami meghatározta életét, pályáját, megszabta emberi tartását, hitét és hitelét. Az egyenként két-háromórás beszélgetésekből egy kivételes személyiség, egy elhivatott, okos, művelt és toleráns ember és politikus képe rajzolódik ki. Az interjúk szövegén nem változtattam: nem szerkesztettem át, nem rövidítettem és nem egészítettem ki, mert úgy hiszem, az élőbeszéd helyenkénti kócossága is hozzátartozik ahhoz a jellegzetes antalli beszédstílushoz, előadásainak hangulatához, amire az olvasók emlékezhetnek. Arra a csapongó, a gondolatmenetből olykor kilépő, sajátos asszociációs rendszerre, amely nagyon is jellemző szellemi magatartást fejez ki. Ez az interjúfolyam ugyanis dokumentum, amelynek módosítását, átformálását az ő közreműködése nélkül nem volna illő végrehajtani. Szeretném hinni, hogy ebből a beszélgetés-csokorból hitelesen megismerhető Antall József gondolkodásmódja, értékrendszere és kirajzolódnak egyéniségének azok a vonásai, amelyek hivatali ideje alatt rejtve maradtak a nyilvánosság előtt. Osskó Judit

„Orbán se nem jobboldali, se nem baloldali. Orbán Orbánról szól. Orbán a nyerésről szól. Orbán 1848 óta a legfontosabb magyar politikus lett, olyan fontos, amilyet nem látott a világ, mióta Liszt ujjai csiklandozták az elefántcsont-billentyűket. Nem rossz." „Az egyetlen különbség a fiatal Orbán meg a mostani között szerintem abban áll, hogy a mostaninak már nincs kedve játszadozni az áldozatával." Görbe tükör? Pamflet vagy stand-up? Sírjunk, vagy nevessünk? Tibor Fischer szellemes könyvecskéje tömör összefoglalása mindannak, amit, jobb szó híján, rendszerváltásnak és demokráciának nevezünk. No meg arról, hogy milyen is valójában a magyar média, hogyan viszonyul a politikához. Ha viszonyul egyáltalán, és nem csak dörgölődzik. Vagy ez is viszony(ulás)? És miért van az, hogy a nyugati sajtó nem tud semmit rólunk. Illetve amit tud, azt többnyire itthonról szivárogtatják ki, kellően kozmetikázva. Ettől még Budapest Bukarest, és örök vicc, hogy két magyar három pártot alapít. Mert a gondolkodás sohasem volt népszerű foglalkozás: ha ez ember valamire nem tud hamarjában rátapasztani egy meglévő címkét, akkor magának kell megfogalmaznia a feliratot, és ez fárasztó. Az ilyesmit senki sem szereti. Az új dolgok megzavarják a gondolkodást. Ha az ember boltba megy, akkor többnyire almát, narancsot vagy szilvát akar venni. Kinek kell, hogy összezavarják olyasmivel, ami narancsra hajaz, de a szagában van valami almaszerű, az íze meg leginkább a szilváé, miközben a zöldséges szerint béfonya. Azért nevezzük csak narancsnak, véli Fischer. Egyszóval: „senkit sem érdekel Magyarország valami nagyon, de azért elmondok róla egyet-mást, ha nem bánják". Mi meg csak röhögünk előre ezen is, mert tudjuk, hogy mindegyik politikus mögött van egy másik, aki jól járt. Vagy nem. No, de ki a jó politikus itt? És ki az az egy, aki első az egyenlők között? TIBOR FISCHER (Stockport, 1959) magyar származású angol író. Londonban nőtt fel, majd a Cambridge University latin és francia szakán tanult. 1988 és 1990 között a The Daily Telegraph magyarországi tudósítójaként dolgozott. Novelláival és regényeivel számos díjat nyert. Tagja a Királyi Irodalmi Társaságnak, a Canterbury Christ Church University kreatív írás kurzusának programigazgatója. Díjai: Betty Trask-díj, Man Booker-díj. Fordította: Farkas Ákos

JFK hideg ügye megoldva! Trump dokumentumainak nyilvánosságra hozatala kulcsfontosságú nyomot ad! Új könyve hátborzongató igazságot tár fel a CBS/SFB korábban titkos film- és hangfelvételeinek köszönhetően! Most Dr. M.Sc. Roman F. Martinu író, ügyvéd, pszichológus és profilkészítő végre bemutatja a nyilvánosságnak egy puccs botrányos machinációit: A John Fitzgerald Kennedy meggyilkolásáról szóló titkos dokumentumok, amelyeket Trump elnök kezdeményezésére hoztak nyilvánosságra, a szerzőt a döntő nyomra vezetik! Mindenekelőtt a korábban kiadatlan élő rádióriportok nemcsak a tényleges eseményeket dokumentálják, hanem pontos információkat is nyújtanak az igazi mesterlövészekről, fegyvereikről és tartózkodási helyükről. E jelentés szerint a lövéseket egy áruház ötödik emeletéről adták le!Lee Harvey Oswald és Jack Ruby ügyesen megszervezett elterelésnek bizonyulnak.Martinu szinte véletlenül újabb szenzációs felfedezést tett! A számtalan dokumentum között volt egy titokzatos, kézzel írott jegyzet, amely azt sugallta JFK Jr.-nak, hogy a repülőgép-szerencsétlenség talán mégsem baleset volt. Kiterjedt kutatások után kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a szóban forgó repülőgép, egy N9253N lajstromjelű Piper Saratoga, soha nem zuhanhatott le 1999. július 22-én, mivel csak 2015-ben vonták ki a forgalomból.Ez teljesen hamissá teszi a parti őrség által közzétett baleseti jelentést! Azt sugallja, hogy JFK Jr.-t, feleségét, Carolyne Bessette-et és sógornőjét, Lauren Bessette-et 1999. július 22-én meggyilkolták! A szerző ismeretlen számú személy ellen gyilkosság miatt büntetőeljárást indított a New York-i főügyésznél.