Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 30 z 87

"Abban a pillanatban, akármilyen kicsi voltam is, megértettem, hogy nem leszek képes biztosítani apámnak a boldogságot. Akkor már tisztában voltam azzal, hogy ez marad életem legfontosabb küldetése. Olyan küldetés, amelyben teljes mértékben elbuktam." Luiz Schwarcz Sao Paulo egyik legjelentősebb könyvkiadójának alapítója, a brazil értelmiség központi alakja, aki a minőséget és a kiváló munka örök értékét képviseli. Különleges jelenség a kiadói világban, akinek a hatása nemcsak a brazil, de a nemzetközi irodalomban is érezhető. Szerény, békés és visszahúzódó férfi, akiről Kazuo Ishiguro, Andrew Solomon, Salman Rushdie is szeretettel nyilatkozik - és aki eddig barátai előtt is titkolta, hogy bipoláris zavarral küzd. Memoárjában nem a sikereit és az általa felfedezett hazai és külföldi szerzőket sorolja, hanem mentális összeomlásának és gyógyulásának folyamatát írja le. Felidézi családja történetét, akik mindenről lemondtak, hogy elmeneküljenek a náci terror elől: magyar édesapjának, Andrénak sikerült megszöknie a bergen-belseni koncentrációs táborba tartó vonatról, hátrahagyva apját, Lajost; horvát anyjának, Mirtának pedig hároméves korában kellett megjegyeznie egy hamis nevet, amikor családjával útnak indult Olaszországba, majd a tengerentúlra. André és Mirta Brazíliában találkoztak, s tragikus múltjuk fájdalmas emlékeivel kezdtek új életet. Schwarcz egyetlen gyermekként úgy érezte, az ő kötelessége feloldani André bűntudatát, amiért nem tudta megmenteni apját; ráadásul szülei házasságát is neki kell összetartania. Mindez olyan szorongások forrása lett számára, amelyek a depresszió különféle fázisaival együtt végigkísérték gyerek- és felnőttkorán. A Légszomj megrázó vallomás a bipoláris zavarral való küzdelemről, a család fontosságáról és a holokauszt generációkon átívelő hatásairól.

Miért tett úgy Agatha Christie egész karrierje során, mintha csak egyszerű "háztartásbeli" lenne, mikor ez nyilván nem igaz? Ahogy Lucy Worsley írja, "izgalmasan, pezsdítően modern" volt. Szörfözni járt Hawaiin, imádta a gyors autókat, és érdekelte az új tudomány: a pszichológia, amely komoly mentális krízisen segítette át. Akkor miért játszotta - minden ellenkező bizonyíték dacára - a szemérmes, gazdag századeleji úriasszony szerepét? 1890-ben született, egy olyan korban, amikor világos szabályok szabták meg, mit tehet és mit nem tehet egy nő. Lucy Worsley életrajza nem csak a világhírű bestselleríróról szól. Hanem olyasvalakiről, aki a származása és a neme jelentette akadályokat legyőzve elképesztően sikeres dolgozó nő lett. Lucy Worsley életrajza alapmű és rendkívül szórakoztató olvasmány. Személyes levelek és ritkán látott dokumentumok alapján mutatja meg, mennyire úttörő volt Agatha Christie - az a nő, aki tényleg megírta az egész huszadik századot. ,,Agatha rettentő vonzó lehetett. Önéletrajzában pontosan kilenc különböző férfit említ meg (illetve utal rájuk), akik megkérték a kezét tizenhét és huszonkét éves kora között, s két eljegyzés is lett belőle. Derűsen tárgyilagos, amikor a kérőiről mesél." "Egy zseniális nő ír egy zseniális nőről: kihagyhatatlan." - Antonia Fraser Lucy Worsley, angol történész (sz. 1973), a Historic Royal Palaces alapítvány főkurátora, Agatha Christie mellett írt már nagysikerű könyvet Jane Austenről és Viktória királynőről, valamint történelmi műsorokat is vezet a BBC csatornáin.

Az egész világot bejárta a hír, amikor a sporttörténelmet írt tornásznő, Nadia Comaneci 1989 novemberében a zöldhatáron át megszökött Romániából. Felfedezése, elképesztő karrierje nem csak az edzőként befutó Károlyi házaspárral fonódott össze, vagy az Ónfalván (One?ti) szinte a semmiből megszülető versenytornával, de a kommunista terror eszközének számító Securitatéval is. Dédelgetett sztár volt ő, vagy aranykalitkába zárt, szabadságától megfosztott nemzeti kincs? Veszélyben forgott az élete a szökés után? A titkos iratokat, jelentéseket átnéző Stejarel Olaru alaposan dokumentált könyve izgalmas látleletet ad egy korszakról, a hol derékbatörő, hol határokat nem ismerő álmokról.

Christopher Andersen újságíró már Diana, walesi hercegné halála óta figyelemmel kíséri Vilmos és Harry herceg életének alakulását. Több könyvet írt a témában, köztük néhány magyarul is megjelent. Ebben a könyvében utánajárt mindennek: mi történt a két fiúval, mióta felnőttek lettek, megnősültek – mindketten erős karakterű nőket vettek feleségül –, és gyerekeik születtek. Megmutatja, Erzsébet királynő hogyan próbált manőverezni a színfalak mögött, hogy kedvező képet alakítson ki a jövendő királyról, Vilmosról és a „Pótlékról”, Harryről. A nagy kérdés, hogyan tudja túlélni a Windsor-ház Harry és Meghan távozását a „Cégből”, amihez hasonló VIII. Edward óta nem történt a királyi családban. Megtudhatjuk, hogyan változott Vilmos és Harry viszonya egymással –, amely nagyon szoros, egymást támogató kapcsolattá fejlődött édesanyjuk halála után –, miután megnősültek, és milyen ádáz rivalizálás folyik a feleségek, a két sógornő között a népszerűségért.

Gyermekkori történetek a 70-es évek Erdélyéből. „Azért születünk, hogy a bennünk rejlő alkotóképességet, játékosságot, életszeretetet, életörömöt a lehető legváltozatosabb módokon fejezzük ki. Ezt gyerekkorunkban még ösztönösen tudjuk, majd a felnőttek játszóterére lépve valahogy megtorpanunk benne. Vagy talán mégsem? Lehetséges vajon nem megtorpanni? Meggyőződésem szerint igen, lehetséges.De vajon mi szükséges ahhoz, hogy felnőttkorunkban is merjünk hinni önmagunkban, merjünk kísérletezni, kalandozni? Nos, egy tapasztalatokkal teljes, olykor bukdácsoló, néha nagyon humoros, esetenként akár kétségbeejtően kilátástalannak tűnő, izgalmas kamaszkor mindenképp segít.Fejlődésünk ugyanis nemcsak testben, de lélekben, szellemben is történik, és minél több kihívásba, sztoriba állunk bele cselekvő módon, annál több tapasztalatot szerzünk, mely tapasztalatok formálják jellemünket, erősítik életképességünket, színesebbé, élvezetesebbé teszik személyes világunkat.Bár a mai világban nem könnyű létezni, mégis arra biztatok mindenkit: merjetek élni! Élni, tapasztalni, alkotni, elesni, majd újra felállni, sírni és nevetni, és igen, legfőképp szeretni. Mert az élet szép. Élni jó. Lelkesedéssel, hittel, bátorsággal élni pedig kifejezetten isteni.”

A tehetős családból származó Arlyne Brickman az ötvenes évek Manhattanjében lett kamaszkorú, és olyan fényűző élet után vágyakozott, amilyen a híres gengszterfeleségeknek jutott. A veszélyért és törvényszegésért szenvedélyesen rajongó Brickman keményfiúk hosszú sorával – többek között a maffiafőnök Joe Colombóval és a bérgyilkos Tony Mirrával – bonyolódott viszonyba, és számos illegális tevékenységben vett részt. Amikor azonban egy uzsorásbanda megfenyegette a lányát, informátornak állt, az FBI besúgójaként pedig fontos tanú lett a Colombo család elleni perben, és segített rács mögé dugni egyik kulcsemberüket, Anthony Scarpatit. A Pulitzer-díjas újságíró, Teresa Carpenter könyve filmszerűen izgalmasan és részletgazdag hátteret felrajzolva mutatja be, milyen volt egy nagyravágyó nő élete a közelmúlt New York-i alvilágában.

Sokan írtak Jókairól, de mindig hitelesebb és érdekesebb efy kortárs életrajza, aki személyes jóbarátságban volt az íróval.

„Pont olyan vicces, melegszívű és elragadó, mint maga Lauren.” - Jenny Han, A fiúknak, akiket valaha szerettem írója „Ezt a könyvet pont olyan jó olvasni, mint amilyen élmény lehet együtt kávézni a szerzőjével.” - Rebecca Serle, az Öt év múlva decemberben írója Lauren Graham kivételes szellemességével és személyiségével számtalan tévénéző szívébe lopta már be magát, és az évek során a popkultúra olyan ikonikus alakja lett belőle, akinek mindig van mit mondania, és mindig gyorsan hadarja. Ezúttal mélyen személyes történeteket oszt meg velünk szórakoztatóipari karrierjéről: hogyan próbált kezdő színésznőként befutni Los Angelesben a piros Volkswagenjében, milyen volt először szerepelni késő esti tévéműsorokban, miféle kihívásokkal jár a méltóságteljes öregedés Hollywoodban. Graham jellegzetesen humoros stílusában mindent elmond, és semmilyen apróságot nem hagy ki (kivéve, ha esetleg elfelejtett valamit). Ez a meglepő anekdotákkal, bölcs tanácsokkal és vicces megfigyelésekkel teli könyv a napnál is világosabban megmutatja, miért rajonganak a színésznőért milliók világszerte. Lauren Graham színész, író és producer, akivel legtöbben a Szívek szállodája és a Vásott szülők című sorozatokban találkozhattunk. A Gyorsan elhadarom és az Egy nap talán című, New York Times-bestsellerlistás kötetek szerzője. Számos alkalommal fellépett már a Broadwayen, és olyan filmekben szerepelt, mint a Tapló télapó, a Férjhez mész, mert azt mondtam és a Max. Irodalomból a Barnard College-on szerzett diplomát, színészetből pedig a Southern Methodist Universityn. New Yorkban és Los Angelesben él.

Kerék András élményekben és kalandokban kivételesen gazdag, kontinenseken átívelő életéről szól ez a memoár.  Nagyapja katonatisztként halt hősi halált az első világháborúban, édesapja a harmincas-negyvenes évek ismert és elismert agrárközgazdásza volt, a világháborút követően kisgazdapárti parlamenti képviselő és a földreform egyik kidolgozója. A család a kommunista hatalomátvétel után számkivetetté vált.  Végigkövethetjük, ahogy Kerék András Budán gondtalanul és szerető környezetben töltött gyermekkorát hogyan robbantja szét - a szó szoros értelmében - az ostrom, majd hogyan tölti első iskolai éveit a szellem egyik fellegvárában, a sárospataki gimnáziumban. A fővárosban befejezett tanulmányok után a rendszerrel összebékülni nem akaró fiatal előtt semmilyen perspektíva nem nyílik, ezért az emigrációt választja.  Így kerül Magyarországról az Egyesült Államokba, ahol tehetséges és szorgalmas emberként előbb egyetemet végez, majd hosszú évek során tekintélyes nyelvészprofesszorrá válik. Családot alapít, s végre otthonról hazaérkezik. Fordulatokban bővelkedő egyetemi vezetői pályája aztán Kairóba és az arab világba vezeti. Ám új hazájában is eltéphetetlenül kötődik szülőföldjéhez, ott maradt szeretteihez.  A szerző a tragikus huszadik század, benne Magyarország és Kelet-Európa legújabbkori drámáját, a hazából való elűzetés hátterét és közvetlen okait, az Újvilágban való megkapaszkodás gyötrelmes, mégis felemelő történetét tárja az olvasó elé. A mű végkicsengése optimista: minden megpróbáltatás egyszerre erőforrás is, mert hit, kitartás és másokkal való együttműködés boldog és színes élettel ajándékozhatja meg az embert.  Kerék András életírásában sokan felmenőikre és magukra ismerhetnek. Az újkori kivándorlók számára pedig tanulsággal szolgálhatnak az itt olvasottak arra, hogy bárki meg tudja őrizni a magyarságát úgy, hogy közben sikeresen beilleszkedik abba a társadalomba, amely befogadta.

IRATKOZZ FEL A KIVÁLASZTOTT CÍMRE, KATTINTS A "HAMAROSAN" FELIRAT MELLETTI KIS SZÍVECSKÉRE, HOGY AZONNAL ÉRTESÜLJ A MEGJELENÉSRŐL!   Paris Hilton neve hallatán mindenkinek a dúsgazdag családból származó örökösnő jut eszébe, aki gyermekkora óta a rivaldafényben éli az életét, partiról partira jár, pezsgőt iszik, hajnalig táncol, és botrányos viselkedésével igyekszik magára vonni a figyelmet. Azonban ha túllépünk a felszínes megítélésen, egy olyan üzletasszony alakja tűnik elénk, aki újszerű ötleteivel felépített egy üzletbirodalmat, saját márkát hozott létre, emellett modellként, influenszerként és DJ-ként dolgozik, valóságshow-kban és különféle műsorokban lép fel, és még jótékonysági célokra is gyakran áldoz idejéből és vagyonából.  Paris megkapó őszinteséggel, ugyanakkor humorral és önkritikával tárja elénk mindazt, ami a botrányhős-Paris életének színfalai mögött játszódott le. Azzal, hogy leírja későn diagnosztizált figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarának (ADHD) tüneteit, nemcsak saját viselkedését kívánja igazolni, hanem sok hasonló, e „láthatatlan” betegségben szenvedő embernek és környezetüknek is segítséget nyújt. Paris serdülőkorában még másként viszonyultak a „nehezen kezelhető fiatalokhoz”, bentlakásos iskolákban, kegyetlen módszerekkel próbálták őket fegyelmezni, melyeknek maga Paris is áldozata volt. Az érzelmi fejlődést „segítő” iskolákban elszenvedett megpróbáltatások későbbi életére is kihatottak, azóta is rémálmok gyötrik. Paris azonban e keserves tapasztalatokat nem önsajnálatként, hanem inkább segítő szándékkal osztja meg.  A sokkoló élmények ellenére a könyv sztorizós, derűs, „semmit sem bántam meg”-hangulata mindvégig töretlen. Betekinthetünk a sztárok hétköznapjaiba, az üzleti élet, a divatvilág és a szórakoztatóipar kulisszái mögé, megismerhetjük a partiszervezés fortélyait és a végtelen bulizás alapszabályait. Mivel ez utóbbi egy olyan készség, amelyet Paris „egy életen át tartó, lelkes gyakorlás során” fejlesztett ki, érdemes odafigyelnünk szakértő tanácsaira: „Csajok, legyetek tisztában az értékeitekkel. Nem arról van szó, hogy szerencsések vagytok, ha egy partin részt vehettek; a parti szerencsés, ha ti ott vagytok.” Paris nem azzal a szándékkal ír, hogy mások a hibáiból tanuljanak, hanem azt akarja, hogy az emberek többé ne gyűlöljék magukat az elkövetett hibáik miatt. 

Steve Jobs, Leonardo Da Vinci és Albert Einstein életrajzírójának új életrajzi könyve korunk egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb innovátoráról a világpremierrel egy időben jelenik meg magyar nyelven. Walter Isaacson eddigi munkáihoz méltó alapossággal írta meg Elon Musk történetét, amelyben egészen közelről ismerhetjük meg az embert, aki elképesztő álmainak megvalósítása érdekében megszegte szinte az összes létező szabályt, aki segített átevezni a világot az elektromos járművek, a magán űrkutatás és a mesterséges intelligencia korszakába. És persze még a Twittert is megvette.Gyerekkorában rendszeresen bántalmazták társai, de excentrikus apja is erősen nyomott hagyott pszichéjén. Kemény, de sebezhető fiúvá, majd férfivá vált, aki hajlamos volt a hirtelen, Jekyll és Hyde-szerű hangulatingadozásokra. Rendkívül magas kockázattűrő képessége, erősen konfliktusos és gyakran mániákus viselkedése, már-már földöntúli küldetéstudata és érzéketlensége időnként pusztító volt a környezete számára.Isaacson két éven át követte Muskot, részt vett a megbeszélésein, együtt végigjárták a gyárait, és hosszú órákon át tartó beszélgetéseket folytatott vele, de kérdezte a családját, a barátait, a munkatársait és az ellenfeleit is róla. A könyv különleges betekintést nyújt Elon Musk sikereinek és kudarcainak történeteibe és soha nem látott közelségből vizsgálja meg, hogy Musk démonjai vajon zálogai-e az innovációnak és a kreativitásnak.

Beethoven, Mozart, Debussy, Wagner... nevek, amelyek hallatán azonnal díszes koncerttermek, frakkban feszítő karmesterek, elegáns nézőközönség sejlik fel előttünk, és szinte érezzük a mindent körülölelő szent áhítatot. De kik voltak ezek az emberek a hétköznapokban? Mi történik, ha kivételesen nem a nagy és megközelíthetetlen alkotókat, hanem az esendő embereket próbáljuk meglátni bennük? Bősze Ádám zenetörténész, antikvárius, rádiós- és televíziós műsorvezető hosszú ideje azon dolgozik, hogy oldja a komolyzene világára jellemző merevséget. Évek óta nagy sikerrel zajló estjei és előadássorozatai során hatalmas tudással felvértezve és lehengerlő humorral fűszerezve segít közelebb hozni hozzánk a zenetörténet hírességeit, hogy megérthessük, ők is érző, hús-vér emberek voltak, és ugyanúgy örültek, vágytak, szenvedtek, hibáztak, mint akárki más. A kötetben található tíz szerelmi történet olvasása közben a QR-kódok segítségével számos zenei illusztrációt is meghallgathatunk. A tartalomból: Mozart és az egyedül fésülködő Weber lány Wagner és a cserbenhagyás "művészete" Haydn pokolfajzat felesége Gesualdo és a végzetes szerelem Beethoven házassági kísérletei Brittennel egy szívben Egy élet Puccini nyomában

A külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert. Deborah fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságban, és a közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán. Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor elhatározással feláldozott hát mindent, amit addig ismert, hogy szabad lehessen, és gyermekét is szabad embernek nevelhesse. Deborah Feldman kötetének megjelenése óriási vihart kavart, korábbi közössége üldözte és számtalan alkalommal megfenyegette. Ő mégsem bánja, hogy mindenki számára elérhetővé tette történetét, mivel hisz abban, hogy könyvével párbeszédet kezdeményezhet a zárt vallási közösségekben tapasztalható gyakori elnyomásról és bántalmazásról, és hangot adhat azoknak, akikre korábban senki sem figyelt. A könyv alapján készült sorozat 2020 márciusától látható a Netflixen.

Kötetünk betekintést nyújt egy nagy múltú nyomdász- és művészdinasztia küzdelmes sorsába: Kner Izidor leszármazottai, az 1940-ben az Egyesült Államokba kivándorolt Kner Albert és felesége, valamint a magyarországi családtagok és neves barátok - művészek, értelmiségiek - levelezéséből válogat. A menni vagy maradni latolgatása után az amerikai beilleszkedés időszaka következik, amikor az érkező leveleket pesti kávéházakban, amolyan lélekerősítő társasági esemény keretében olvasták fel - lám, van, akinek sikerült, s ha nem is lehet követni, az otthon maradottak legalább erőt meríthetnek a házaspár példájából. A háborús években a levelezés megszakadt, majd 1945-ben újraindult. Nagy forrásértékű, felkavaró levelek maradtak ránk ebből az időszakból: számos családtag és jóbarát vált a holokauszt közvetlen vagy közvetett áldozatává, s a tragédia feldolgozása mellett a szemünk előtt foszlik szét a régi otthonos világ újraépítésének reménye. Kner Albert ekkoriban írt leveleiben igyekezett a demokráciára és bizalomra épülő amerikai élet előnyeit ecsetelni a nővére, Kner Erzsébet számára, aki utóbb követte őt az emigrációba. Párhuzamosan a hazai levelek a háború utáni budapesti világról adnak képet. A leveleket Erdész Ádám történész, levéltáros válogatta és rendezte sajtó alá.

Michael Peter Balzary, vagy, ahogy a világ ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitár fenoménje, és a rock and roll univerzum egyik legszerethetőbb figurája.LSD gyerekeknek című önéletrajzában maga írja meg szövevényes, viszontagságos, szomorú, elképesztő, felemelő és inspiráló életét addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlanná válás útján. Az LSD gyerekeknek nem egy szokványos sex & drugs & rock & roll botránykönyv, hanem egy érzékeny ember és művész őszinte, egyedi hangvételű, túláradó, összetéveszthetetlenül flea-s stílusban megírt memoárja fiatalkoráról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr és hajmeresztő történetekkel. Olyan, mint egy letehetetlen önterápiás napló, amit a páciens szíves hozzájárulásával most mindannyian elolvashatunk. 

Raynor Winnová ví, že zdravotní stav jejího manžela Motha je den ode dne horší. Naději vkládá do léku, který už jednou fungoval. V?minulosti je v jejich nejtěžší hodině zachránilo splynutí s?přírodou. Nyní doufají, že dokáže znovu čarovat.

Nógrádi György, a közismert és népszerű biztonságpolitikai elemző nem fotelből „szakérti” a világot, hanem járja megállíthatatlanul. Jó néhány évvel ezelőtt 40 év alatt a Föld körül című könyvében mesélte el életútjának és szakmai pályájának történeteit. A kötet sikere minden várakozást túlszárnyalt, újabb és újabb kiadásai összesen több mint 65 000 példányban keltek el. Ha bárki úgy gondolja, Nógrádi ezzel bizonyára ki is fogyott a sztorikból, azt megnyugtathatjuk: az 50 év alatt a Föld körül szerzőjének bőven van még muníciója. Legyen szó akár a szülőföld, a VII. kerületi Csikágó egykori mindennapjairól, akár a világpolitika fordulatairól, neki mindenről eszébe jut valami frappáns történet. Ezekből válogatott most össze egy újabb színes kollekciót.

A Covid-19 megjelenése egybeesett a Kim Jodzsong nevű fiatal nő drámai felbukkanásával Észak-Koreában. Kim Dzsongun legfelsőbb vezető húgaként, gyilkos rezsimjének fő propagandistájaként, belső adminisztrátoraként és külpolitikai döntéshozóként a legbefolyásosabb nő Észak-Korea történetében. Csinos, szerénynek tűnik, de könyörtelen és hihetetlenül veszélyes. Született hercegnőként nagy elvárásokat támaszt rémséges királyságával szemben, és úgy nevelték, hogy elhiggye, legfőbb küldetése újra egyesíteni Észak- és Dél-Koreát. Emlékezetes, hogy „érzéketlen söpredéknek” nevezte a dél-koreai védelmi minisztert, majd nyomorúságos sorsot ígért Dél-Koreának – „teljes pusztulást és tönkremenetelt”.  Lenyűgöző, hiteles beszámoló Észak-Korea titokzatos világáról és az uralkodó dinasztiáról – egy családról, amely megkínozza népét, megöli a másként gondolkodókat és nukleáris háborúval fenyeget. Sung-Yoon Lee a Kim Koo-Korea Alapítvány koreai tanulmányok professzora és a Fletcher School of Law and Diplomacy adjunktusa. Emellett a Harvard Egyetem Weatherhead Nemzetközi Ügyek Központjának USA-Japán kapcsolatok programjának oktatója. Számos helyen publikált a Koreai-félsziget és Északkelet-Ázsia nemzetközi politikájáról, köztük a The New York Timesban, a The Wall Street Journalban és a The Washington Postban. Szakértőként vesz részt az Egyesült Államok Képviselőházának Külügyi Bizottsági meghallgatásain az észak-koreai politikáról, és magas rangú tisztviselők és politikai vezetők – köztük az Egyesült Államok elnökének – tanácsadója.

A huszadik századi történelem legendás alakja, M. K. Gandhi önéletrajza különleges és gyönyörű írás, kultúránk valódi gyöngyszeme. Gandhi a szegények pártfogója, India függetlenségét kiharcoló politikus, és a vallásosságot a gyakorlatba átültető nagy tanító. Önéletrajzával egy olyan művet hagyott az utókorra, mely egyszerre leleplező, kíméletlenül őszinte és az élet minden fontos kérdését érintő emelkedett írás. Kötelező olvasmány minden önmagát és a világot megismerni vágyó ember számára.