Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 41 z 89

André Aciman, a Szólíts neveden, a Talál rám! és a Harvard tér világhírű szerzőjének magyarul megjelenő legújabb könyve visszaemlékezés: egy szerteágazó zsidó család mozgalmas életének eseményeit beszéli el a soknemzetiségű Alexandriába való áttelepülésüktől a három generációval későbbi, fejvesztett kivonulásukig. Aciman elegáns és szellemes, fikciós elemekkel elegyített memoárja azoknak a bámulatos különcöknek is emléket állít, akik hatással voltak az elbeszélő életére. A minden hájjal megkent Vili bácsi, aki egyszerre katona, kalmár és kém; a hat nyelven pletykálkodó nagymamák, a Németországból menekült Flora néni, aki szerint törvényszerű, hogy a zsidók ""életük folyamán legalább kétszer"" elveszítsenek mindent - egy mozgalmas tabló izgalmas karakterei. Történeteiken keresztül pedig megismerjük a fiút, aki legszívesebben soha nem hagyná el Egyiptomot. A kötetet 1995-ben Whiting-díjjal méltatták.

Ronnie James Dio amerikai énekes a hard rock és heavy metal színtér három nagyágyújának: a Rainbow-nak, a Black Sabbath-nak és saját csapatának, a Diónak volt ikonikus frontembere.  Zenei karrierjét tizenöt éves korában kezdte, és jellegzetes, erőteljes hangjával, sajátos színpadi karakterével, fantasy-s dalszövegeivel hamar a nagyszínpadok sztárjává vált – a 80-as években saját együttesével már a világ legnagyobb arénáit töltötte meg a turnék során. Sikereit a rock ’n’ roll-életmód hullámvasútja jellemezte, pályafutásában pedig kiemelt szerepet kapott a sors, amely összehozta két legendás gitárossal: Richie Blackmore-ral, később pedig Tony Iommival. Személyéhez kötődik a heavy metal szimbólumává lett ördögvilla, amelyet a Black Sabbath koncerteken mutatott a közönségnek. 2010-ben bekövetkezett halála előtt a visszaemlékezésein dolgozott, melyek nemcsak a rivaldafényt, hanem a kulisszák mögött zajló ellentéteket és harcokat is bemutatják. Kiadatlan kéziratát elhunyta után felesége és menedzsre, Wendy Dio segítségével az elismert rockzenei-szakíró, Mick Wall rendezte sajtó alá. 

,,A legjobb önéletrajz, amit valaha olvastam." - Oprah Winfrey Will Smith philadelphiai kölyökből lett korának egyik legnagyobb rapsztárja, majd Hollywood egyik legfényesebb csillaga. Karrierje valódi tündérmese - ám ez csak a történet egyik fele. A Will című memoár mélyreható önvizsgálat eredménye, számvetés mindazzal, amit Will Smith akaraterejének köszönhetően elért, és mindazzal, amiről le kellett mondani ezért. Megtudhatjuk például, hogyan tudott úrrá lenni az érzelmein annak érdekében, hogy folyamatosan a legmagasabb szinten tudjon teljesíteni, és hogyan volt képes megküzdeni a rá nehezedő hihetetlen nyomással. Will Smith őszintén, önmagát nem kímélve vall az általa elkövetett hibákról, a nehézségekről és a kudarcokról is. Korunk egyik legismertebb szórakoztatóipari zsenijének bátor és inspiráló könyve minden idők egyik legdöbbenetesebb utazása a zene és a film világában. "Will Smith semmit nem titkol el... A Will szívmelengető olvasmány, amelyen keresztül megismerhetjük a színész, producer és zenész mögötti embert, aki kendőzetlenül vall bizonytalanságairól és traumáiról." USA Today

Ha valaki arra vállalkozik, hogy elmondja Volodimir Zelenszkij történetét, akkor azt csak úgy teheti meg, hogy egyúttal Ukrajna történetét is elmeséli. Csak így lehet ugyanis leírni annak az embernek a lelkesítő történetét, aki - kommunikációs tehetsége révén - a bohócgúnyát levetve hirtelen az elnöki székben találta magát, hogy hamarosan hadvezérként is megállja a helyét. 2022. február 24-én, az orosz megszállás első napján Volodimir Zelenszkij belépett a nagybetűs Történelembe, hogy eljátssza élete legnagyobb szerepét: Charlie Chaplin egycsapásra átváltozott, Churchill lett belőle. Ha ezt meg akarjuk érteni, akkor el kell mennünk Krivij Rihbe, ebbe a délnyugat-ukrajnai iparvárosba, ahol felcseperedett, és meg kell kérdeznünk annak az iskolának az egykori igazgatónőjét, ahová járt, régi barátait és munkatársait, akikkel együtt dolgozott a Kvartal 95 nevű produkciós irodájában, akárcsak parlamenti pártjának képviselőit, persze az ellenzékieket is, aztán politológusokat, történészeket, kutatókat és újságírókat. Színházi és tévés színész, üzletember, politikus, államférfi. Ha felmérjük a távolságot aközött, ami volt, és aközött, amivé vált, akkor tudjuk csak érzékelni, milyen hatalmas utat tett meg.

Székely Gábor közgazdász számos közéleti posztja közül legismertebb talán, hogy ő volt a rendszerváltás után Demszky Gábor főpolgármester egyik helyettese. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy Egerben született vallásos zsidó családban néhány évvel a vidéki zsidók nagy részének elpusztítása után, kamaszként hagyta el a vallást, az egyetem elvégzése után városi tanácsoknál dolgozott pénzügyi szakemberként, innen vezetett az útja a rendszerváltás után a budapesti főpolgármesteri hivatalba. Évtizedek múltán visszatért a gyökereihez, azóta rendszeresen többekkel együtt tanulja a zsidó vallás hagyományait. Memoárjában bemutatja életszakaszait: a maradék vidéki zsidóság háború utáni életének tükrét adó családtörténetét és a vallási hagyománytól elforduló közgazdász pályáját, aki előbb a Kádár-kori és a rendszerváltás utáni városi közigazgatásban, majd az üzleti világban alakítja karrierjét, s utóbb visszatér a zsidósághoz.

Egy 17. századi szablya jellegzetes ívét fedeztem fel a Vittoriano tárlatán: „Romanelli ezredesnek a hálás magyarok”. Aki ezt a könyvet elolvassa, nem csupán egy fordulatos kor történelmi és személyes viszontagságainak lebilincselő krónikájával találkozik. Annak háttérelbeszélését is megismeri, hogyan született ez a felirat, továbbá mi az a szemléleti környezet, amelynek folytán napjainkban e kardajándék egyik megbecsült műtárgya lehet az olasz nemzeti újjászületési múzeum állandó kiállításának. Egy olyan korszakból, amelynek a mindennapjairól kevés a hiteles beszámoló, kifejezetten üdítő az olyan olvasmány, amely kellően nyitott és tárgyszerű, egyik irányban sem egyszerűsíti le a dolgokat, nincsenek különösebb előítéletei, értékeli, de nem becsüli túl az úgynevezett „történelmi” osztályok képviselőit, ám ugyanakkor szociális érzékenysége és józan demokratizmusa révén nyitott a társadalom alsóbb rétegeinek és csoportjainak gondjaira is. Aki nem rokonszenvezik a kommunistákkal, de nem zárja ki, hogy így is lehet látni a világot, és aki nemcsak a ludovikás fiatalok életéért emeli fel a szavát, de igyekszik segíteni akkor is, amikor a várható pogromveszély elől a népbiztosok feleségei és gyerekei szeretnének külföldre menekülni. Akinek őszinte olasz nemzeti elköteleződése nem kapcsolódik össze kirekesztő gondolkodással és antihumánus tartalmakkal, így képes arra, hogy az egyetemes emberi kultúra nagy morális értékeit összekapcsolja az olasz–magyar barátság csoport élményével, és ennek perspektívájában értelmezze katonai küldetését.Részlet Csorba László történész előszavából Fordította: Mátyás Dénes, Pálmai Nóra és Róth M

Royd ?és Michael Tolkien dédapjuk, J. R. R. Tolkien varázslatos történetein nőttek fel, nem csoda hát, hogy már gyerekkorukban imádták a kalandokat, és szoros testvéri kötelékük felnövésük után is megmaradt. Amikor Mike-nál halálos idegrendszeri betegséget diagnosztizáltak, a testvérek úgy döntöttek, hogy a lehető legtöbb mindent húznak le Mike bakancslistájáról, legyen szó táborozásról Norvégia távoli vidékein, vagy a Royd által A király visszatér forgatása óta imádott Új-Zéland meglátogatásáról. Royd azonban csak öccse elvesztése után jön rá arra, hogy Mike titokban egy másik listát is írt: ötven dolgot, amelyeket Roydnak az ő halála után kell végrehajtania. Az első feladat: csináljon hülyét magából Mike temetési szertartásán. Majd: utazzon Gandalfnak öltözve Új-Zélandra. A kreatívnál kreatívabb feladatok valójában nem a polgárpukkasztásról szólnak, hanem kimozdítják az öccsénél mindig is visszahúzódóbb, félénkebb Roydot a komfortzónájából, hogy épp úgy élje az életét, mint Mike: szabadon, félelem nélkül. A lista Mike utolsó ajándéka szeretett bátyja számára. Royd Tolkien életrajzi könyve a testvéri szeretet és a gyász feldolgozásának katartikus története, egyben pedig figyelmeztetés: becsüljünk meg minden egyes pillanatot.

A Tükörkép reflektorfénybe zárva oldalain Paul Stanley – művésznevén Starchild, a KISS társalapítója és frontembere – első ízben vall zenekari karrierje és magánélete hihetetlen csúcs- és mélypontjairól. Önéletrajza sokkoló, szórakoztató, intelligens és inspiráló történet, amelyben a részben általa teremtett és halhatatlanná tett zenekarról is fellebben a fátyol. A sosem látott fotókkal illusztrált visszaemlékezés egy rocksztár minden részletre kiterjedő, kendőzetlen portréja. Paul Stanley őszintén mesél személyes kapcsolatairól, a KISS viharos belső viszonyairól, miközben senki sem marad sértetlenül, beleértve ebbe őt magát is.

As a 13-year-old girl, Princess Elizabeth fell in love with Prince Philip of Greece, an ambitious naval cadet, and they married when she was 21. When Elizabeth suddenly became Queen at 25, their lives changed forever.With previously unpublished material and unique interviews with friends and relations, this book looks afresh at her life as princess, glittering yet isolated.Letters from Elizabeth and the royal family give an intimate insight into their lives and minds. Vivid detail and anecdotes reveal more about her, the era in which she grew up, and the people who shaped her life.The love and stability her parents provided, and the presence of her mother’s family, Bowes-Lyon, with their creativity and eccentricities, gave her a solid background from which to draw during the rapidly changing times of her long reign.This book tells the story of a young princess becoming a Queen.Praise for Jane Dismore:'Fascinating. Jane Dismore’s spellbinding account of the young Elizabeth II is packed with rich new research - a gripping read' - Jane Ridley, author of The Heir Apparent: A Life of Edward VII 'Excellently researched and interesting' - Sarah Bradford, author of Elizabeth: A Biography of Her Majesty the Queen

Az ?énekes-dalszerző Chris Cornell első részletes életrajza. A Rohadtul isteni az összetett személyiségű, rejtélyes Chris Cornell életének teljes története: egy alulról érkezett, a középiskolát félbehagyó, a washingtoni Seattle-ből generációja egyik leghatalmasabb énekes-dalszerzőjévé és szószólójává vált előadó lebilincselő sztorija. A kötet az őt jól ismerők és a vele dolgozók közreműködésével, Cornell saját szavaival kiegészítve részletesen mesél a halhatatlan Soundgarden felemelkedéséről, ahogy az 1980-as évek underground posztpunk világából a ’90-es évek populáris kultúrát domináló ereje lettek a Pearl Jam, az Alice In Chains és a Nirvana mellett. A seattle-i rockújságíró, Corbin Reiff emellett Cornell lendületes szólókarrierjét és az Audioslave-ben töltött éveit is áttekinti, részletesen kitér az énekes szenvedélybetegségekkel vívott kemény harcaira, és persze az őt híressé tevő zenekar túlfűtött újjáalakulására is – mielőtt mindez oly tragikus véget ért. Olyan művész története ez a könyv, aki világszerte milliókat megérintő dalokba öntötte saját belső vívódásait. Elmeséli, miként vált Chris Cornell a zenei színtér egyik leghatalmasabb bálványává.

A bálnák tudják, de nem mondják el, csak énekelnek disztópikus igényű krimi, amely a Körzetbe vezeti olvasóját, hogy ott a rideg, kopár, kegyetlen vidéken végül elengedje kezét és nyomozásra buzdítsa annak lakóival együtt. Wesz Péter második regényének szereplői az olvasóval együtt válnak nyomozóvá, amikor valaki gyilkolni kezd otthonukban. Mikor úgy tűnik, a dolgok végre rendeződnek és a gyilkos nyomára bukkantak, az újra lecsap. Ekkor érkezik meg Tropio, a nyomozó és segédje, Encián, akik kézbe veszik az irányítást, miközben mégis pusztulást hoznak magukkal.Wesz Péter regényvilága sötét, mágikus, egyszerre humoros és realista. Tűpontosan kidolgozott karakterei és regényvilága tükröt tartanak társadalmunk elé, iróniája képes elmosni a határokat a fikció és a valóság között, mégis e kettő mezsgyéjén egyensúlyozni a regényt.

Nemes Nagy Ágnes hagyatékában fennmaradt fényképei felvillantják életének főbb szakaszait nem éppen idilli gyerekkorától tündöklő fiatalságán és küzdelmes alkotóévein át irodalmi szerepének kiteljesedéséig. Minden fényképről ugyanaz a tiszta és áthatóan okos tekintet néz vissza. A fényképeket verseiből, prózai írásaiból, interjúiból válogatott szövegek kísérik, amelyek végigkövetik Nemes Nagy Ágnes életét, bemutatják nézeteit a világról és az irodalomról, és mint egy kis breviárium, válogatást nyújtanak életművéből. Nemes Nagy Ágnes születésének századik évfordulóján nemcsak írásainak vitathatatlan értékeivel, sugárzó szellemiségével, hanem aktualitásával is folyamatosan jelen van a magyar irodalomban. A kötet ezt a jelenlétet a fényképek személyességével hozza az olvasókhoz közelebb.

Péter Ágnes nagyszabású élet- és pályarajza az első feminista programnyilatkozat filozófus-írójáról, Mary Wollstonecraftról, és Mary Wollstonecraft Shelley-ről, a legismertebb modern mítosz írójáról. A függetlenség ára számos levél- és naplórészlettel, irodalmi műveik tükrében mutatja be, hogyan élték meg női sorsukat, szenvedélyes szerelmeiket, az anyaságot, a gyász okozta, öngyilkosságig fokozódó depressziót, valamint a férfielvű szellemi közegben frusztrációval, ellenséges kritikai fogadtatással és kirekesztettséggel terhelt pályájukat. A könyv bemutatja azt is, hogy a 19. század fordulóján tehetségének, független szellemiségének és bátorságának köszönhetően Wollstonecraft és Shelley hogyan teremtette meg azt a beszédmódot, amellyel meg lehetett fogalmazni a sajátságosan női élettapasztalatokat és a férfiakétól eltérő válaszokat a nagyrészt férfiak által felvetett és megvitatott társadalmi, politikai, erkölcsi kérdésekről. S végül elemzi, hogy az újfajta beszédmód miként kérdőjelezi meg a felvilágosodás és a romantika korának esztétikai értékrendjéről korábban kialakult kritikai konszenzust.Bár a Frankensteint a maga korában ellentmondásosan fogadták, azóta szinte minden generáció újraértelmezte saját kihívásai szerint; már maga a szerző is, amikor tizenhárom évvel az első kiadás után átdolgozva jelentette meg, új hangsúlyokat adott a regénynek. Egyre drasztikusabban változó világunkban éppen ezért érdemes megint feltenni a kérdést: mit mond nekünk a Frankenstein ma, az elidegenedés, elmagányosodás idején a gondoskodásról, az empátiáról, a szeretetről és a traumáról; a nukleáris fegyverek, a klónozás, a génsebészet és a mesterséges intelligencia korában a politikusok, az írástudók felelősségéről?,,Ó, Frankenstein, méltányos lennél mindenki iránt, s épp engem taposnál el, akinek leginkább tartozol méltányossággal, sőt könyörülettel és szeretettel? Ne feledd, hogy te teremtettél: Ádámod kéne hogy legyek, de sokkal inkább vagyok a bukott Angyal, akit bár bűntelen, kiűztél az örömök honából. Mindenfelé boldog teremtményeket látok, csak én vagyok kizárva örökre a körükből. Én jó voltam, tele jóakarattal, de a nyomorúság szörnyeteggé változtatott. Ha boldoggá teszel, újra erényes leszek."",,Szinte felfoghatatlan, honnan volt erejük írásaikban az utolsó leírt szóig megalkuvás nélkül folytatni a kísérleteket, melyeken keresztül megpróbálták megújítani a férfiirodalom műfajait, hogy ábrázolni tudják a társadalmi normákkal megalkuvó vagy az azokkal összeütközésbe került lányok, asszonyok tragikus sorsát."

Portrékönyv, de több is annál: kirajzolódik az országosan ismert, kiváló színész arca, de körülötte, mellette, mögötte ott a szakma, ez a vonzó és rejtélyes világ, a színház és a film világa. És ott az út, ez a meredek és rögös kaptató, ami a hírnévhez és a megbecsültséghez vezet. Nem sétagalopp - ára van.Csöng a telefon, fölveszem, és azt hallom, hogy "Ragályi Elemér vagyok". Személyesen nem ismertem. De látott engem filmekben. Akkor már túl voltunk az Üvegtigriseken, a Moszkva téren... Szóval fölhívott. Én meg dobtam egy hátast. Kinyögtem, tessék parancsolni. Mire ő, hogy rendez egy filmet, és fel szeretne kérni egy szerepre, de nem tudja, melyikre. "Küldenék egy forgatókönyvet, megteszed, hogy választasz magadnak szerepet?" Mondom, ilyen száz évben egyszer van.

„Mr. Perlman, tudom, hogy jó vagyok, különben nem pazarolta volna rám éveken keresztül az idejét. Ezzel együtt van valami, ami nagyon kínoz. Miközben félek, hogy túlértékelem magam, attól is tartok, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, ami most vár rám. Perlman egy kis ideig hallgat. Aztán rám néz, és így válaszol: Nézd, David, senki sem tudhatja, hogy csinálsz-e majd karriert, vagy sem. Én sem tudom. Rengeteg előre nem látható dolog történhet. Mindenesetre mindened megvan a karrierhez. De akármilyen fordulatot vesz is az életed, amíg élvezed, amit csinálsz, sosem tekintesz majd megkeseredetten vissza. Csináld, ami neked fontos, és csináld szenvedéllyel és szeretettel, mindegy, hogy zenekarban dolgozol, vagy szólista válik belőled. A legrosszabb az volna, ha azért csinálnád, amit csinálsz, mert másoknak akarsz tetszeni. Ezt ne csináld. Magadnak akarj tetszeni.”Vajon hogyan lesz egy német kisvárosban élő hegedűvirtuóz kisfiúból a crossover zene nemzetközi ikonja? A David Christian Bongartz néven született David Garrett ötévesen kapta első hegedűjét, csodagyereknek tartották, apja szigorú felügyelete mellett a kor legnevesebb művészei, Zakhar Bron, Ida Haendel és Isaac Stern egyengették a pályáját, tizenévesen már olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Claudio Abbado, Zubin Mehta vagy Yehudi Menuhin, és az egyik legnevesebb klasszikus zenei kiadónál készített lemezfelvételeket. Fényes művészpálya állt előtte, ám az ifjú tehetség más utakra vágyott: titokban jelentkezett a New York-i Juilliard Schoolra, ahol Itzhak Perlman osztályába járt, és amerikai évei alatt döntött úgy, hogy a klasszikus zene mellett kipróbálja magát a crossover műfajában is, amelynek néhány év leforgása alatt ünnepelt nemzetközi sztárja lett.David Garrett őszintén és közvetlen stílusban mesél életének első négy évtizedéről, vele együtt járjuk végig szólókarrierjének csodálatos pillanatokkal és hullámvölgyekkel teli éveit, ahol a szerencsés véletleneknek éppolyan nagy szerep jutott, mint a zene melletti tudatos és komoly elköteleződésnek.

Fantasztikus nők, döbbenetes, elképesztő sorsok. Hogyhogy eddig nem ismertük őket? Létezik, hogy senki sem írt regényt, verset, ódát, szatírát az életükről, tetteikről? Többségüket elnyelte a múlt süllyesztője; apjuk, férjük, fivérük árnyékában ritkán vettek róluk tudomást, akármilyen zseniálisak voltak is a maguk nemében, sőt, nem csak a maguk nemében. Szerencsénkre Maria Pettersson pótolta a hiányt, amikor megírta ezt a közel száz, hihetetlenül izgalmas női sorsot.

„Elszökhetne Mityával külföldre, de mi lesz akkor, ha a forradalmat nem lehet megfékezni? Nem tudna együtt élni azzal a gondolattal, hogy sorsára hagyta a családját, de nem is engednék, hogy életben maradjon. Mindegy, hová menekül, őt, a nagyhercegnőt, apja rezsimjének szimbólumát bárhol utolérnék és meggyilkolnák. Amit ő képvisel, az túlságosan veszélyes a forradalmárok számára: egyszerűen nem hagyhatják, hogy éljen. És a férfi, aki őt megszökteti? Ha elmenekül Mityával, azzal az ő halálos ítéletét is aláírja, nemcsak a sajátját.” „Csillogó palotákból háborús kórházakba, kiváltságos életből fogságba - Bryn Turnbull nagy empátiával, intim részletekkel festi elénk a cári család tragédiáját. Az utolsó nagyhercegnő olyan, mint egy szimfónia: a megrázó és tragikus szépséggel letűnő Romanovok történetének fináléja.” - Erika Robuck. Sok könyvet írtak már róla - pontosabban róluk, az utolsó cárról és családjáról; de olyan elevenen még soha nem láthattuk őket magunk előtt, mint Bryn Turnbull regényében, aki Olga nagyhercegnőt helyezi a történet középpontjába. A tényeket, naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket a képzelet munkájával kiegészítve a szerző egy olyan fiatal nővel ismeretet meg bennünket, aki mindvégig vállalta sorsát. Vállalta volna azt is, hogy beteg öccse helyett Oroszország uralkodónéja legyen; vállalta, hogy az első világháború idején szinte minden idejét sebesültek ápolásával töltse; vállalta a fogságot, és a gondolatát is elutasította annak, hogy elhagyja a családját. De Olga nagyhercegnő közben mégiscsak álmodozott egy másik, másfajta életről; miközben elutasította, hogy érdekházasságot kössön, orosz tisztekbe szeretett bele, és olykor - szavakban, amiket aztán megbánt - lázadt az anyja ellen, aki nem engedte, hogy fiatal lányhoz illő, élményekkel teli életet éljen, és az apja ellen is, aki nem tett meg mindent a szabadulásukért. Érzékeny, finom lélek volt - legalábbis Turnbull regénye szerint; s a könyv meggyőz minket arról, hogy ilyen lehetett a valóságban is.

Egy fiatal nő igaz története reményről, anyaságról és tenni akarásról. Maggie Doyne inspiráló, bensőséges írása a felnőtté válás során megtapasztalt szeretet, veszteség, talpra állás és remény igaz története. Az Ég alatt, hegy fölött reményt sugároz. Megmutatja, mi történhet, ha egyetlen személy komolyan elhatározza, hogy segít valakin, és ezzel ezrek életét változtatja meg - köztük a sajátját is. A memoár New Jersey egyik kertvárosában kezdődik: a középosztálybeli családban felnőtt fiatal lány úgy dönt, hogy a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt kihagy egy évet, és inkább világot lát. Az utazásai alatt azonban az elképzelései drámai módon megváltoznak, amikor Nepálban összetalálkozik egy kőtörő kislánnyal. Maggie elhatározza: a továbbtanulására gyűjtött összes pénzét, mind az ötezer dollárt arra fordítja, hogy vegyen egy telket Nepálban, és a helyi közösség segítségével gyermekotthont és iskolát építsen fel az árván maradt gyerekek számára. Maggie, Toupi Malla és a BlinkNow csapata világszerte elismerést vívott ki a helyi közösségekre épülő, fenntartható fejlődést biztosító úttörő kezdeményezésével. Ez a könyv azonban nem útmutatónak készült kezdő filantrópok és nonprofit szervezetek alapítói számára. A fiatal lányt váratlan döntése több mint egy évtizede tartó érzelmi utazáson indította el, melynek során asszonyokkal, gyermekekkel dolgozott együtt, és két világ között egyensúlyozva nézett szembe legnagyobb félelmeivel, kérdéseivel és szívszaggató fájdalmával. „Míg mások a szegénységet és igazságtalanságot látva elfordítják fejüket, vagy kilátástalan kétségbeesésben magukba zárkóznak, Maggie nekigyürkőzik, hogy életeket mentsen - egyenként, egyszerre mindig csak egy gyermekét. Bárcsak olyan ember lehetnék, mint ő! Bárcsak valamennyien olyan emberek lehetnénk, mint ő! A története ezreket inspirált, és ideje, hogy a világ olvasson róla.” Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzője

„Egyre gyakrabban zaklattak az utcán. Természetesen nem minden férfi ismerte fel bennem Zarifát, a karmesternőt, de a megjelenésem irritálta őket: a ruhám, a nadrágom, a tornacipőm, a lazán a hajamra vetett kendőm. A fővárosban voltunk ugyan, de a háború, meg a falujukból elüldözött vidékiek beözönlése Kabulba azzal járt együtt, hogy beszabadult ide egyre több maradi felfogás is. Harminc-negyven éve készült fényképeken még látni lányokat hajadonfőtt, térdig érő szoknyában, de ma már ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Mintha a mi társadalmunk nem nyitottabbá válna, hanem éppen hogy bezárkózna, a gondolkodás beszűkülésével párhuzamosan. Minél mostohább az ország helyzete, annál merevebbé válnak az emberek nézetei.”