Najnovšie - Geografia, mapy, sprievodcovia strana 18 z 36

Ez az Út nem gyötrelmes felismerésekkel teli kínlódós, szenvedéssel teli zarándoklat, hanem egy vidám, laza, jókedvű vándorlás, amelynek minden mondatából sugárzik az életöröm, a lelkesedés, tele van a spanyol táj és az emberek szeretetével.Egy szórakoztató és érzelmes, kalandokkal teli naplót tartasz a kezedben, amelyet átsző a fanyar humor és minden lapja csurig van itatva féktelen optimizmussal, hálával. A könyvet olvasva Te is belecsöppenhetsz a zarándokok laza, könnyed, segítő közösségébe, egy, az itthonitól teljesen más világba, tanulhatsz újfajta előítéletektől, megfelelési kényszertől mentes szemléletet, gondolkodást.

Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ?  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála. Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé.  "És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."

Földvári András Magyarország legviláglátottabb embere újra mesél. 2020 egyik legnagyobb könyvsikerének szerzője újabb kalandjait osztja meg az olvasókkal a Föld legkülönbözőbb pontjairól. Azonban ez a kötet több is színes és gyakran szórakoztató útleírásoknál. András történeteinek többségében fontos szerephez jutnak azok az emberek, akik felejthetetlen élménnyé varázsolták a magyar világjáró utazásait. Akik egy-egy gesztusukkal, életfilozófiájukkal, barátságukkal nem csak arra tanították a bolygó magyart, hogy a világ színes és érdekes, hanem azt is megmutatták neki, hogy az minden ellenkező híreszteléssel szemben jó is. Ez a jó világ Földvári András világa, ahova újra vár mindenkit, aki fejben vagy akár a valóságban is útra kelne vele.

Az ezredfordulót néhány álmosan nyújtózó esztendővel már meghaladtuk, amikor egy tavaszi napon túl korán ébredtem, és ha már így alakult, felkerekedtem, hogy friss, kemencemeleg pékárut zsákmányoljak reggelire. A Keleti pályaudvar hajnali szürkületében a vadászmező, akarom mondani, pékség felé lopakodtam, amikor ismerős alak bukkant fel előttem. Többször megdörzsöltem a szemem, az észlelés azonban nem változott: ő az, a matematikus, könyvtáros, tanár, szakfordító, szolgálatmegtagadó, lelki vezető… Akivel eddig szinte mindig csak a Reáltanoda utcai kutatóintézet könyvtárának villany világította labirintusában találkoztam, amint a polcok közötti másfél méteres szakaszokon cirkál… A turista. Mert a mozgásán és felszereltségén egyértelműen látszott, hogy nem hirtelen ötlet lódította útnak, hanem rutinszerű tevékenység végzésére indul. Közel húszévnyi ismeretség után tudtam meg, hogy Merza József szakmai berkekben jól ismert teljesítménytúrázó, és írói munkássága felöleli túráinak elmesélését is. Milyen szerencsés vagyok, gondoltam, hogy ismerhetek egy embert, aki a reáliák Csendes-­óceánja mellett legalább olyan otthonos a humán beltengerekben, aki a lelki kérdések aggályos boncolása (megszenvedése) mellett, lám, a testét is próbatételek elé állítja, aki a próbatételek előtt és után (és közben!), lám, oda tudja magát adni az élet örömeinek – milyen gyakran ismétlődik MJ beszámolóiban a szófordulat, „és élveztem az életet”! –, és aki a nehézségek-kellemetlenségek és boldog pillanatok széles amplitúdójának bejárása közepette is figyelmes segítője az oldalán caplató társaknak. A túrós táska hamarabb fogyjon el, mintsem kihűl… Igen, mindannyian úton vagyunk, szeretnénk teljesíteni egy általunk vagy mások által kitűzött távot – az időjárásról ne beszéljünk, és ne felejtsük el élvezni az életet! Kállay Kotász Zoltán

Libanon maga a testet öltött Biblia. Az országot járva számos bibliai helyszín elevenedik meg a szemünk előtt, de épületek, mozaikok formájában nyomot hagytak rajta a későbbi korok kultúrái is. A partvidék kikötői évezredeken át csábították ide az uralmon lévő hatalmakat, hogy azok kereskedelmi forgalmukkal gyarapítsák az országot, illetve saját hazájukat. A történelmi emlékhelyek sokaságának köszönhetően Libanon ma olyan, mint egy élő múzeum – évezredek kultúrájának a lenyomata. Ugyanakkor a történelem, a természet és a vallások olvasztótégelye is. Az országban maroniták, görögkatolikusok, szunniták és síiták élnek egymás mellett. Ugyanez a sokszínűség jellemző a természeti környezetre is. Hol máshol látunk még olyat, hogy a havas tél ölelkezik a napfényes nyárral? Ez az az ország, ahol délelőtt síelhetünk a hegyekben, délután pedig már a tengerben fürödhetünk. Ahol kulturált szállodák, jó közlekedés, biztonság, vendégszeretet és kiváló ételek várnak ránk. Színes, változatos, élménydús programokban lehet tehát részük a testi, lelki és szellemi táplálékra vágyó Libanonba látogatóknak. Hasznos útikalauz valódi utazóknak és azoknak, akik foteljük kényelméből turistáskodnának. Személyes élményekkel és jó tanácsokkal tarkított szubjektív beszámoló napjaink Libanonjáról, látnivalóiról, lakóiról. Kalandozások a történelem útvesztőiben, bibliai tájakon. Történelmi ismeretekkel, regékkel és mesékkel, irodalmi-művészeti utalásokkal színesített libanoni körutazás.

Csukd ?be a szemed, és mondd meg őszintén: mi jut eszedbe, ha azt mondom, természet? Talán napsütés, susogó fák, vízcsobogás? Egy világ, amely körülölel a gondoskodásával? Na és a paraziták, a mérgező növények vagy a testvéreiket felfaló tigriscápák eszedbe jutottak? Öreg hiba. Mert hidd el, a természetben mindenki a másik bőrére utazik! Még te sem vagy más, mint egy nagy adag kalória, és a többi élőlény azon mesterkedik, hogy megkaparintson magának belőled egy keveset. Tarts velünk egy kalandos utazásra a természet sötét oldalára! A szerző a hét főbűn mentén haladó túra során számtalan megdöbbentő, érdekes és bizarr példán keresztül mutatja be, hogy milyen „vétkeket” követnek el az élőlények valójában. Találkozunk lusta férgekkel, amelyek akár harminc évig is rejtőzhetnek a testünkben, mérgező szigonyú, haragos csigákkal, kéjsóvár kacsákkal, amelyek gyorsabban jutnak orgazmushoz, mint ahogy pislogni tudnánk, és még számtalan fösvény, buja, torkos, irigy vagy kevély lénnyel a baglyoktól a birkákon át a bálnákig. Garantáljuk, hogy az út végére más szemmel tekintesz majd a világunkra, amely bár csodálatos, ugyanakkor hátborzongató is, hiszen a lakói lépten-nyomon megpróbálják megenni, megmérgezni, kitúrni vagy kihasználni egymást. Dan Riskin kanadai biológus, televíziós személyiség, író és az Animal Planet parazitákról szóló népszerű műsorának, a Csendes szörnyetegeknek a házigazdája.  

Vadas ?Zsuzsa újságíró több mint 60 éve járja a világot. Keresztülutazott Afrikán, Ázsián, Amerikán és Európán. Jól érezte magát a maszájok társaságában, lakott az őserdők lombos fái között, igluban, vagy éppen a legelegánsabb luxushotelekben. Végigment a német meseúton, látta a Közel-Kelet mára megrongált műemlékeit, szánkózott gorálokkal, lovas kocsizott a hegyekben, úszott a végtelen óceánban. Könyvében nemcsak arra ad tippeket, hogyan járhatjuk be a világot, de arra is, hogyan kereshetjük fel a ma még ismeretlen, turisták által kevésbé látogatott területeket. Elvisz minket Panamába, Amerika egyik legolcsóbb, legpazarabb országába, Albánia felfedezetlen hegyvidékére és egyre szépülő tengerpartjára. Megismertet a maják szokásaival és kultúrájával. Elkísérhetjük Üzbegisztánba, a Côte d'Azurre, Monte-Carlóba, Kenyába és az Egyesült Államokba. Bemutatja Izrael, Jordánia, Egyiptom és Szíria különös kincseit. Ízelítőt kapunk tőle többek között az orosz, a brit, az olasz és a francia konyha remekeiből is. Vadas Zsuzsa 1976 óta a Nők Lapja állandó munkatársa. Első, utazási élményeit feldolgozó írása, az Úti dilik, valamint 50 éves újságírói pályafutásáról szóló könyve, a Tuti dilik után végre itt a várva várt harmadik kötete, amely végigkalauzol bennünket az egész glóbuszon.

Toto je len maličký výňatok z viac ako sedemdesiatich kapitol tejto pozoruhodnej zbierky príhod, zozbieraných počas autorkinho života na Ďalekom východe. Dominika, lokálpatriotka s folklórnym srdcom, si jedného dňa zbalila kufre a z východného Slovenska sa vybrala do východnej Ázie. Nečakajte ale žiadne uveličené opisy najobľúbenejších a najnavštevovanejších turistických miest veľkej Číny či moderného Taiwanu. Zato sa však pripravte na zaujímavé a vtipné príbehy z bežného života obyčajných ľudí, ktoré je možné zažiť iba na Ďalekom východe. Navyše, Dominika neskôr pozvala svojich taiwanských a čínskych kamarátov na Slovensko – východné, samozrejme. Tušíte správne, že o vtipné momenty opäť nebola núdza. Tieto príbehy vám pootvoria pomyselné okno do života na druhej strane zemegule, často nesmierne odlišného od toho nášho. Možno dostanete chuť cestovať, niečo nové sa naučíte (lebo na takom Taiwane sa človek veľa naučí dokonca aj na toalete), asi vás čosi i pobúri a možnože nakoniec budete predsa len radi, že žijete na úžasnom Slovensku. No rozhodne sa pri čítaní tejto knihy pobavíte. A vôbec sa nenechajte zmiasť, všetky príbehy sú v ľubozvučnej slovenčine.

Jak přežít týdny v divočině bez jakékoliv pomoci? Proč netrhat medvědům borůvky? Jak vylézt na šestitisícovku, když se vám zrovna nechce? Hory! Bažiny! Brody! Jezera! Žádná cesta! Déšť a dinosauři! Kniha o tom, jak rozdýchat hory, sebe, své kamarády a navíc se přitom výborně bavit. Pozor! Nečtěte tuto knihu, pokud: * si nepamatujete, kdy jste se naposledy zasmáli; * berete se příliš vážně; * jste nudní a prudérní; * máte společného s přírodou pouze to, že jste svým SUV kdysi srazili ovci. „... může se zdát, že udělit Nobelovu cenu za chemii, fyziku a mír knize, je poněkud zvláštní. Ale právě tato kniha posouvá hranice lidského vědění a pochopení o míle dál.“ Z výroční zprávy Výboru pro udílení Nobelových cen

Za 4 dni peši viac ako 100 km, cez 5000 metrov stúpania a klesania, ale hlavne kopec srdcových a veselých zážitkov. Šialený výlet z Telgártu do Donovál troch nerozlučných kamarátov, hudobníka Juraja „Ďurikesa“ Hnilicu, poetu a speváka Janka Martona a spisovateľa a hudobníka Pavla „Hiraxa“ Baričáka plný humoru, bláznovstiev, ale aj ťažkostí a bolestí. Všetko to začalo nevinne – Ďurikes kamašom napísal správu, že dostal geniálny nápad: „Pôjdeme do lesa!“ Znelo to uletene a nevinne a nakoniec sa to zmenilo na nezabudnoteľnú túru. Hirax sa rozhodol, že z toho napíše svoj prvý slovenský cestopis.

Snahou mezinárodní organizace UNESCO je napomáhat udržování mírových vztahů, prosperity, vzdělanosti a mezikulturního dialogu mezi národy. Velkou část jejího poslání tvoří právě snaha o udržení kulturní pestrosti celého světa a zároveň zprostředkování hodnot, které lidé z různých jeho částí považují za důležité. Seznam světového dědictví UNESCO je jedním z nejvýraznějších projevů těchto aktivit. Z pohledu turisty, který baží poznat ta nejzajímavější místa jiných zemí, by mohl vypadat jako jeden z mnoha seznamů divů světa. Skladba míst v seznamu je velmi pestrá, objevují se v něm jak přírodní a kulturní památky, tak i celé krajiny. Některé z nich jsou vrcholnými díly, jaké dokázala lidská civilizace stvořit, jiné zase reprezentují některý pozoruhodný fenomén, který by jinak byl jen málo známý, a najde se i několik takových, které připomínají ty nejtemnější chvíle dějin, na něž nelze zapomenout. Ve všech případech jde ale o místa pozoruhodná.

Cestovanie po západnej Európe v rozdelenom svete minulého storočia nebolo také jednoduché ako dnes. Bolo treba vybaviť formality na verejnej bezpečnosti, v banke, u zamestnávateľa a získať vízum zvolenej krajiny. Bola to zdĺhavá procedúra. Cestovať na dovolenku do ZSSR, Bulharska či Rumunska nebolo také komplikované. Dovolenka pri mori je krásna, ale ja s manželom sme túžili navštíviť krajiny, ktorých prírodu, pamiatky a kultúru sme poznali, iba povrchne, z dejepisu a zemepisu v školských laviciach. Predkladám čitateľovi svoje zážitky z ciest.

Ke splnění snu nestačí jen snít, musíte se probudit a začít žít. Forest a Barbora opustili jistoty všedního života a začali žít své sny. Prodali většinu svého majetku, koupili starou dodávku, přestavěli ji na obytnou a vyrazili i se svým psem na roční cestu za dobrodružstvím napřič Evropou a severní Afrikou. Na cestě zažili mnoho bizarních situací, spali v písečné bouři, ubytovali v dodávce Tygra, pracovali v ráji na zemi na kozí farmě v Norsku, ale také uvízli v mrazivém Švédsku, kde se stali mechaniky-amatéry. Začtěte se do jejich příběhu.

Vysoké hory, moře, pláže, roztodivné geologické útvary, divoké řeky a moderní velkoměsta. K tomu všemu je třeba přičíst velmi milé obyvatele, chutné jídlo i pití a takřka absenci západních turistů. Taiwan je ve zkratce řečeno skrytý klenot Dálného východu.

Vladimír Váchal je tak trošku výstřední. Ale únosně výstřední. Cestuje po světě a zažívá věci, nad kterými občas zůstává rozum stát. V Arménii si například stopnul džíp místního generála, a podíval se tak do míst, kam se běžně nesmí. Na hranicích Mauritánie málem strávil zbytek svého života a v Severní Koreji byl nucen psát děkovný dopis. Cestování se pro něj stalo prací, vášní i koníčkem, což poznáte při četbě kteréhokoliv ze 77 příběhů. V knize, která přináší vcelku bizarní koncept cestopisné literatury, dozajista najdete inspiraci pro své další cesty!

„Ve většině případů prochází dnešní pocestný cizími zeměmi tak říkajíc v opačném směru k vývoji dějin. Na začátku jeho nových poznatků stojí obyčejně hlavní nádraží hlavního města; teprve pak, pomalu a krok za krokem, postupuje k věcem starším a starším, tedy řekněme ke katedrálám, starému umění a amsterodamským židům, až posléze docela na konci své pouti objevuje sám hlas země, jako je bučení černobílé krávy nebo skřípání kol větrného mlýna…“ Cestopis ze Zlatého fondu SME.

Herečka, moderátorka a běžkyně Lenka Vacvalová překonává na 770 km dlouhé trase po cestě hrdinů SNP náročný terén a sama sebe. Vypráví příběh o každodenních výzvách a hledání odvahy. A to nejen své vlastní. Mapuje i osudy hrdinů, kteří padli v SNP, a žen, jež v sobě našly neuvěřitelnou odvahu, aby mohly během povstání pomáhat. Ultraběh. Náročný, dlouhý, vyčerpávající. Šestnáct dnů plných deště a sněhu, bahna, bolesti, ale i neskutečně silných zážitků.

Víte, kde mají své kořeny české a moravské lidové zvyky, rituály a tradice, které nás provázely či provázejí celým rokem, a které mezi dny běžnými vystupují do popředí jako dny výjimečné a sváteční? Pokud se to chcete dozvědět, sáhněte po této knize. Jak se slavil masopust? Kdy se vynášela Morena? Čím si Škaredá středa vysloužila své nelichotivé jméno? Jak probíhá jízda králů? Původ a význam těchto a další známých, i méně známých tradic, je vyprávěn srozumitelně a hravou formou, takže mu snadno porozumí i malé děti. Nechybí jednoduché návody na výrobu tradičních předmětů nebo lidová říkadla.

„Když už člověk putuje za poznáním národů, ať se jde podívat na ty šťastnější a duševně vyspělé. Byl jsem se podívat na půlnoční kousek Evropy; a chválabohu, ještě to s ní není tak zlé.“ O Čapkovom cestovaní po Holandsku a Škamdinávii. Cestopis zo Zlatého fondu SME.