Najnovšie - Sprievodcovia, mapy, atlasy strana 1 z 4

Ki fedezte fel a Csendes-óceánt? Kinek az ötlete volt a Panama-csatorna megépítése? Mit tett Türr István, és mi az igazi „panamázás”?Milyen titkokat rejt a Costa Rica-i kávétermesztés? Hogyan éltek a maják Salvadorban az első évezred derekán? Ki volt Jasaw Chan K’awiil, a Kakaóbab Ura Hondurasban, vagy a 18 Nyúl, és mit rejtenek a lépcsők, ha nem lépnek rájuk?Miként épült fel Tikal, az UNESCO világörökség egyik kincse, vagy Coba, a maja város, és hová vezet a sacbé, a maja út?A Panamától Mexikóig közel hozza a távoli tájakat, kultúrákat és egykori időket. Nem kell földrészeket átrepülni, dzsungelekben utat keresni, piramisokat megmászni, mert ez az élményszerű útleírás keresztülvezeti az olvasót Közép-Amerika országain.

Naše země je doslova nacpaná k prasknutí historickými památkami všeho druhu. Najdeme zde stovky hradů, jejich zřícenin nebo jen terénních stop po nich, více než 6200 obcí, z nichž mnohé se pyšní kolekcemi historických staveb, hradbami, hodnotnou církevní architekturou. Zámky a tvrze se ani nedají spočítat. A pak půvaby vytvořené matkou přírodou! Pusté pohraniční hvozdy, rybničnatá krajina jižních Čech, řídce osídlené Pošumaví! Na lesních cestách, v křivolakých uličkách měst i mezi polozřícenými zdmi hradů nás zpovzdálí sledují oči tajemných bytostí z dávných dob. Lesní duchové, důlní skřítci, víly, bludičky nebo přízraky dávno zemřelých obyvatel panských sídel pozorně střeží naše počínání na svém území. A běda tomu, kdo se v jejich blízkosti nebude chovat, jak se sluší. Trest jej nemine! Někdo vyvázne jen s pohlavkem, pro jiné může být setkání s nadpřirozenem podstatně osudovější. O setkávání lidí s tajemnými strážci tří desítek míst, vybraných trampem Tomášem Koutkem, vypráví mimo jiné tato kniha.

Kde stával Jarošův dvorec, jaká byla historie staroměstského smetiště, kdy musela Praha čelit největšímu obléhání a odkdy byly povinné vůdčí listy? To všechno a mnohem více se dozvíme v knize, která nás zve k putování pozoruhodnou historií naší metropole a dovolí nám nahlédnout do dalších „pražských okének“.

Již čtvrtá pražská výprava Otomara Dvořáka a Josefa Pepsona Snětivého Vás zavede k panským sídlům, která vznikala od románské doby až po začátek 20. století. Čeká na Vás spousta objevů i krásy v místech, kde by Vás to možná ani nenapadlo, a pátrání v hlubinách času. Zrodilo se tak pokračování úspěšné knižní řady Utajené hrady a zámky, která vychází v edici Skrytá krása naší země. Autoři ke své desáté společné knize říkají: "V úvodu jsme se podívali na Hradčany a Pohořelec. Představujeme Vám ,zmenšený Pražský hrad‘, pak téměř ztracený letohrádek, kde pracoval a zemřel Tycho Brahe, následně Richterovu vilu coby klasicistní perlu se Svatováclavskou vinicí, a přes bývalý klášter kajetánů pod Hradem se dostáváme na Kajetánku… … a také k návratům, což je jedním z nosných prvků tohoto dílu. Přidáváme novinky a fotografie třeba právě o Kajetánce, kde se stále něco děje. Další opakovaná návštěva se týká Malešic, čtvrtě zdánlivě nenápadné, ale s dochovaným půvabem prošlých časů, přičemž vyvracíme úporně tradovaný omyl ohledně zámečku. Vracíme se i do Kunratic, na zámek těžce zkoušený, ale uvnitř oplývající nádhernou výzdobou a snad už také s vyhlídkou na obnovu. A sousední Libuš je lokalitou, kde na nás na malé ploše vykukuje snad nejvíc otazníků v celé Praze; díky trvalému zájmu se nám daří leccos zodpovědět. Hlavně Vám ale přinášíme pestrou paletu objektů, na které se v dosavadních třech dílech nedostalo. Ocitáme se opět v blízkosti Pražského hradu a pak na rozhraní Pohořelce a Nového Světa, abychom pátrali po dalších slavatovských letohrádcích. Na trojici doplní cestu po barokních lusthauzech ten, který patřil géniovi barokního sochařství Matyáši Bernardu Braunovi. Dále se můžete těšit na románskou perlu, málem navždy skrytou pod klasicistním nátěrem. To jest na palác (ne-li přímo hrad) pánů z Kunštátu a Poděbrad. Hledat souvislosti se odsud vypravíme na Střelecký ostrov a k malostranským johanitům. Ze zmiňované Libuše je to jen kousek na Lhotku, kde na nás čeká jeden dvůr zaniklý a jeden dochovaný. V Hodkovičkách si už můžeme jen představovat rybník s tvrzí na ostrově... …před koncem objevné cesty si představíme dva novogotické zámečky v různých lokalitách a s velmi odlišným osudem: Bělku a Miramare… …a na samotný závěr se vypravíme na Žižkov. Že si tuto bohémskou čtvrť nespojujete se zámkem či tvrzí? Nic si z toho nedělejte, pro nás dlouho platilo totéž… než jsme zjistili, že tu kdysi stávalo obojí. Putování pak zakončíme v Karlíně, kde jsme pro Vás coby ,sladkou tečku‘ objevili sladce růžový letohrádek." Text je doplněn velkým množstvím dobových obrázků i aktuálních fotografií. Druhé jmenované Vás mnohdy zavedou na zcela nepřístupná a dokonale "utajená" místa.

Sachergate, Lizner a kuponová privatizace v režii Harvardských fondů, ale také kauza LTO čili lehkých topných olejů, která ukazuje temnou a krvavou tvář "divokých devadesátek". Trable dvanácti policejních prezidentů, kteří čelili četným aférám, jako byly Rumová aféra či kauza Zemanův kufřík, a řešili rovněž tři masové vraždy. Důsledky Kubiceho zprávy i Šlachtovy razie na Úřadu vlády. Ale také "sarajevský atentát" na Klause a oposmlouva jako vzor pro politickou spolupráci. Temná kauza "konkurzní mafie" soudce Berky, Kainovo znamení plzeňských práv v podobě kšeftování s tituly, ale i kauza ProMoPro. Mediálně propíraná kauza Rath a její shodné rysy s horkou kauzou Motol i další korupční kauzy ve zdravotnictví polistopadové éry. A nakonec stopy Krejčířových kompliců, které vedou v jednom případě až ke slovenské mafii. Minulost očima kriminalistických záznamů žádnou minulostí není. Následky tehdejších činů se promítají do našeho života a aktéři těchto kauz se pohybují na politické i byznysové scéně dodnes. Kniha je čtivou encyklopedií, která z jistého úhlu mapuje moderní dějiny Česka od polistopadové éry v podstatě až po současnost. Detektiv KAREL TICHÝ zasvětil 26 let života službě policii, v posledních letech kariéry jako důstojník elitní protikorupční služby, která odhalovala tu nejzávažnější hospodářskou kriminalitu. Na protikorupční službě řídil operativu zabývající se sbíráním informací prostřednictvím odposlechů, ale zejména v terénu, často za pomoci informátorů. A tak byl svědkem začátků dnes výrazných postav byznysu, které se často pohybují až na hraně zákona, nebo dokonce sklouzly do kalných vod zločinu. Je autorem úspěšné knihy Lovec mafiánů (2021). Na portálu PrahaIN uveřejňoval spolu s HANOU HLUŠIČKOVOU cyklus článků, z něhož vzešla kniha Kudy kráčel zločin (2023). Předobrazem této knihy byla série článků na stejném portálu Aféry & kauzy.cz.

Gruzie, stále populárnější a pořád ještě málo objevená země s neskutečnou atmosférou a historií, nabízí svým návštěvníkům dobrodružství i pohostinnou náruč, krásu velehor, magii prastarých památek a sílu příběhů. Průvodce pro turisty i dobrodruhy z pera autorky, která v Gruzii léta žije, poskytuje nejen základní informace a méně známá fakta, ale také zajímavosti, popis známých i neznámých památek, cest po horách i městech a osobní pohled na gruzínskou společnost, její zvyky, problémy i tradice.

Autor s jemným humorem a obdivem popisuje, jak lidé většinou netuší, kudy tato hranice vede. To mu poskytuje skvělou příležitost k objevování a přemýšlení nad zdánlivě obyčejnými věcmi. Kniha přináší nejen podrobnou trasu hranice a historické poznatky, ale také pohled na kulturní a společenské rozdíly mezi regiony. Čtenář se ponoří do směsi příběhů, zajímavých osobností, hraničních kamenů i hravých, někdy až absurdních zážitků. To vše zarámováno vtipnými postřehy a nečekanými paralelami k objevování světa.

Bor, mámor, Provence… Azaz: egy fenét! A bor még rendben van, a mámor (hol ilyen, hol olyan előjellel) szintúgy magával ragad, a kalandok helyszíne azonban Közép-Kelet-Európa, reflektorfényből egyelőre kicsúszó, de annál több titkot és izgalmat rejtő otthonunk.Ercsey Dániel klasszikus utazó. Klasszikus, hiszen útjai nem a modern turizmus uniformizált, sokszor felszínes módján zajlanak. A térbeli helyváltoztatás mellett elmerül az időben, a kultúrában, de megnyitja személyes élettörténete privát tereit is. Nem önreprezentációra törekszik: médiummá válik, s így képessé arra, hogy minket, olvasóit is részeltesse a megtapasztalt élményekben. Az utazások apropója: borvidékek, borversenyek és borászok meghívása. Célja: a gasztronómiai és egyéb élményeken keresztül megerősíteni regionális identitásunkat, Ady és Bartók szellemében megélhetővé tenni kényszerű és felemelő együvé tartozásunkat. Így, miközben szőlők és borok, vallások és legendák, ízek és történetek nyomába ered, modern mitológiát ír, amelyben a legújabb kori ember kapcsolódási lehetőségeit is kutatja a sok száz vagy ezer éveshez.A kötet olvasható útikönyvként, esszék lazább-szorosabb fűzéreként, regionális borkalauzként, szociográfiaként és még sokféleképpen. Viszont előre jelezzük: megvásárlása esetén a heveny utazási kedvért és leküzdhetetlen kalandvágyért felelősséget nem tudunk vállalni. 

V Praze je nejen blaze, ale je zde stále co objevovat – o tom nás přesvědčí nová Pražská okénka Stanislavy Jarolímkové. Opět se dozvíme mnoho zajímavého i nečekaného, například kde se konaly zápasy za pásy, odkud zdravil Pražany nejuzenější uzenáč, jak jezuité podváděli na Malé Straně, komu nosívali pekařští tovaryši supervánočku, jak maminky ošálily o Vánocích pověru, kde závodili pštrosi, jak oslavil F. Křižík 1. máj roku 1890, kde v Praze bývala via longa a kaple sv. Elegia, kdy K.H. Frank plakal nad snímky svých dětí a že Karolinum nepostavil Karel IV.

Vietnám egy változatos történelmű ország, ahol sokféle nép élt és él, és ahol a tengerparti síkságot látványos hegyek koszorúzzák. Egy ország, amelynek szárazföldön és vízen élő lakói sajátos életmódot alakítottak ki a maguk számára. Egy ország, ahol bár a balsors alakította generációk életét, mégis szorgalmas, kedves, megbízható emberek lakják. Vietnám sorsa a túlélés volt, és a vietek ebből a tantárgyból kitűnően vizsgáztak. A legádázabb körülmények között is fennmaradtak, fejlődtek és folyamatosan tanultak. Amit pedig közben teremtettek, az megérdemli a világ elismerését. Ebben a könyvben kézzelfogható valósággá válik az ország minden épített és természeti kincse – a mesébe illő császári paloták, a művészi igénnyel létrehozott pagodák, korunk relikviái. De megismerhetjük a vietnámiak különleges írásának történetét, és képet kaphatunk irodalmi alkotásaikról, verseikről és mondáikról is, amelyekkel beírták magukat a világirodalomba. Mert a vietek mesére áhító, szépre érzékeny lelke – a halhatatlanság felé vezető utat keresve – a konkrétumokat a legendákba ágyazta be. Az olvasót pedig ezek a legendák kalauzolják végig egy olyan országon, amely a múlt árnyaiból építette fel saját magát, és amelynek különleges szokásai élménnyé teszik a velük való megismerkedést. Ha pedig a könyv lapozgatása közben az olvasó megéhezett, akkor az autentikus recepteket kipróbálva megismerkedhet azzal a vietnámi étellel, amelyikre épp kedve támad. Nem fog csalódni!

Az első regényem, melyet egy Ibizán talált kincsesláda ihletett igen aktuális, hiszen 2012-ben játszódik, és sok olyan területre is kitér, ami napjainkban nagyon sok embert foglalkoztat. A regény fikció, de igyekeztem beleszőni sok üzenetet a ma emberének, magyaroknak, nem magyaroknak egyaránt. {MORE}A spanyol Es Vedra szikla gyomrában talált kincsesláda egy régi pergament is tartalmazott, melynek egy részét régi magyar rovásírással írták. Hét ember sorsa találkozik össze, akik több országból indulnak egy közös feladatra az inkák földjére 2012-ben. Két idősíkban indul a történet a kincsesláda körül, a XVI. század elején, amikor a kalózok elrejtik a kincseikkel együtt az érdekes ládikót, és 2012 nyarán, amikor a szabadságát a hajóján töltő spanyol mérnök és mennyasszonya megtalálják a kalózok kincsét és a különös dolgokat rejtő kincses ládát. Csatlakozik hozzájuk egy perui író és egy spanyol nyelvész, majd Spanyolország után Magyarországra, Törökországba, Olaszországba az Egyesült Államokba visznek a szálak. Magyar férfi fejti meg a régi dokumentum rovásírásos részét. Közötte és a perui író floridai unokája között szerelem szövődik, ők is csatlakoznak az expedícióhoz, a perui író fiával együtt. 2012 decemberében hét szereplő találkozik Ecuadorban, s együtt utaznak föld alatt és föld felett Peruba, hogy bevégezzék feladatukat. A Magyarországon kívül élők megismerhetik a magyarok őstörténetének egy változatát, mely sok magyarnak is új, hiszen a magyarok történelmét meghamisították. Tudomást szereznek Móricz János ecuadori kutatásairól is, és végig kíséri az eseményeket 2012. december 21. misztikus dátuma is.

Régi vágyam, hogy megosszam másokkal kedvenc úti élményeimet. Naplót vezetek a külföldi útjaimon, hogy visszaidézhessem azokat a pillanatokat is, amelyeket az emlékezetem kirostált. Ez tehát nem afféle hasznos útikönyv, hanem inkább amolyan sztorizós élménybeszámoló – utazásaim kellemes, vicces vagy éppen izgalmas, esetleg kínos történeteit mesélem el. Aki a cím alapján arra következtet, hogy ez a könyv egy életközépi válságban szenvedő nőről szól, aki kétségbeesetten próbálja megőrizni fiatalságát és pánikol az öregedéstől, az téved. A negyven ugyanis nem életkort jelöl, hanem azoknak az országoknak és a hozzájuk tartozó önálló szigeteknek a számát, ahova eddig sikerült eljutnom. Imádok utazni, új országokat, városokat felfedezni, természeti helyeken barangolni, idegen kultúrákkal ismerkedni. Az elbeszéléseim megtörtént eseményeken alapulnak, de néhol kicsit kiszíneztem, átalakítottam az emlékeket, néha karikírozva, eltúlozva azokat, szabadjára engedve a fantáziámat.Ennek a könyvnek nincs lineárisan haladó cselekménye, mint a regényeknek, ezért nyugodtan lehet ide-oda ugrálni a fejezetek között, válogatni, szemezgetni az olvasó éppen aktuális hangulatához illő sztorikból. Aki pedig az internet segítségével képekkel, videókkal is kiegészíti az olvasottakat, annak igazi virtuális utazásban lehet része. A szerző

Ramiro Sousa nem az a fajta, aki megijedne a saját árnyékától, ennek ellenére minden nap újraértékeli a döntését, amely Portugáliába hozta. 1942. nyarán pezseg az élet Lisszabonban, ő pedig egy jóhiszemű ígéret miatt az események forgatagában találja magát.  Amikor végül hazajut Ceylonra, hiába fogadkozik, hogy az utolsó puskalövésig semmi sem mozdíthatja ki onnan, mert egy év sem telik el, ő ismét úton van Európába. Mivel a szavát adta Margaret Caldwellnek, hogy többé nem hagyja cserben, a legviszontagságosabb időkben másodszor is kihajózik Colombóból, hogy eljusson hozzá Skóciába. 

Popper Péter „India-könyve” az életmű egyik legszínesebb, legolvasmányosabb darabja, melyben a szerző arról vall, mit tanított neki a Kelet, hogyan változtatta meg a nyugati pszichológiára és filozófiára épülő gondolkodását. A személyes élményekkel és szórakoztató anekdotákkal teli kötet három indiai utazás történetén keresztül avat be mindabba, amit a neves pszichológus e nagy spirituális hagyománnyal bíró, ám gyorsan változó kultúrában megtanult, megtapasztalt.„Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra: ne sirasd, ami nem jött el hozzád, vagy amihez te nem érkeztél el idejében. Ebből tudhatod, hogy nem volt megírva sorsdöntő találkozásotok az Élet Könyvében – vagy a karmádban, ahogy tetszik. Nem vagyok Ázsia-rajongó. Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten boldogabbak, egészségesebbek, harmonikusabbak az emberek, közelebb élnek a teremtés műhelyéhez, mint bárhol a világon.Nem hiszem, hogy aki a saját hazájában – ahova talán nem véletlenül született – nem találja meg a szellemi útját, idegen kultúrában megtalálja. Terentius híve vagyok, aki kétezer évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Nem akarom, hogy megtérj a hinduizmushoz, Buddhához, a dzsain Mahavirához, sem a jógát mai formájába öntő Patandzsalihoz. Én csak mesélni akarok Indiáról, szélsőséges szubjektivitással mindarról, ami ott közel jött hozzám.”

Ha bekopoghatnánk Márai Sándorhoz, majd tehetnénk egy túrát az északolasz tóvidéken, hogy aztán a Niagarán lecsorogva elérjünk Chaplin életébe, ha épp együtt pipázgatnánk Jancsó Miklóssal, miközben Robin Williams anekdotáin nevetve vagy épp Bill Clintonra várva lazulnánk el egy francia kabaréban, nem kell mást tennünk, csak felpattanni Vadas Zsuzsa varázsszőnyegére, a kezünkben egy pohár borral, és máris élvezhetjük a világ csodás pillanatait, amiket egy álomszerű montázzsá sző a szerzője. A Prima Primissima díjas újságíró ismét elénk tárja azt az egzotikus világot, amit évtizedek alatt bejárt nyugattól keletig, Európától Ázsián át egészen Afrikáig. Mint egy különleges kaleidoszkópba, úgy kukkanthatunk bele saját történelmünkbe, a film születésébe, de láthatunk pazar tájakat, érezhetjük egzotikus ételek ízét, és még az emberevők elől sem kell menekülnünk. Interjúkon, tájleírásokon, anekdotákon, megrendítő vagy épp humoros történelmi szösszeneteken keresztül kaphatunk képet saját történelmünkről. Ez egy valódi kaland, egy izgalmas utazás időben, térben, és erre garancia a szerző, aki végigkalauzol bennünket csodás világán. Ahogy csak ő tud, tele szeretettel, gyermeki rajongással és optimizmussal.Vadas Zsuzsa 1991 óta a Nők Lapja állandó munkatársa. Az Úti dilik, a Tuti dilik, valamint a Hátizsákomban a glóbuszom című kötet után most a negyedik könyvét tartja kezében az olvasó. 

Imreh Anett - Jó lesz! 2 - könyvajánló"Újabb kalandok, egy újabb Camino! Imreh Anett új könyve a portugál útról szól, ahol többnyire az óceánparton vezet az út.Én már nagyon vártam a Jó lesz! El Camino kicsit másképp című könyv folytatását, és nem csalódtam! Hozta, amit vártam: az első könyv szókimondó könnyedségét, lazaságát. Imreh Anett stílusát, ami minden csak nem modoros, inkább olyan „első gondolatot leíró”, igazán kötetlen, önironikus.Számomra irigylésre méltó, hogy az írónő mennyire el tudja engedni az elvárásokat, és leírni minden kötöttség nélkül éppen azt, amit gondol és érez. Ezért olyan megkapó a könyv? A laza írói stílus miatt? Mintha én gondolnám, érezném, és én is ott lennék az úton. Mintha éppen melletted lenne a legjobb barátnőd és együtt járnátok végig az Utat. Teljesen bele lehet feledkezni a, kalandokba, cselekménybe, történésekbe, végig a gátlások nélküli gondolatiság vezet a könyvben. Sziporkázóan szellemes, kirobbanóan friss, egyedi, és pozitív energiával teli, humorosan szórakoztató olvasmány. Rengeteget nevettem, de sokszor meg is hatódtam olvasás közben.A különbség Imreh Anett első Camino könyve és a második között, hogy ez a mostani bensőségesebb, kicsit „önfeltárulkozóbb”lett. Az írónő jobban megmutatja magát, az érzéseit. Ez a könyv nemcsak a Camino miatt izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert a „Jó lesz!” folytatása határozottan érzelmesebbre sikerült, bepillanthatunk Anett lelki vívódásaiba is.Szóval van ebben a könyvben humor, meghittség, életkedv és most kicsit több kínlódás, szenvedés, önmarcangolás is, mint az elsőben. Az érzelmek széles skálája, vonul fel előttünk.Ajánlom azoknak a könyvet, akik tetszéssel olvasták Imreh Anett első Camino könyvét. Ha az bejött, ez sem okoz majd csalódást. És azoknak is szívből javaslom a könyvet, akik még csak tervezgetik az utat, mert ebből a könyvből akár tanulhatnak is a sok-sok átélt tapasztalat miatt. De ha csak egy szórakoztató olvasmányt keresel, akkor Neked is ajánlom. A könyv igazi abbahagyhatatlan, belemerülős kikapcsolódás."Suzanne Sandwiese

Három eseménydús hónap után Ramiro Sousa nekivág a sok ezer kilométeres távolságnak hazáig. Nincs más választása, az ültetvényét nem hagyhatja tovább magára. Az észak felé megtett utazás során a háborús övezetek szélén haladt el, életveszélyben és szép pillanatokban egyaránt volt része. Visszafelé is ugyanez várja, a háborúnak még nincs vége, habár ez az út más lehet attól, hogy Margaret elkíséri. Ő pedig abban bízik, ha túlélik ezt a kalandot, néhány korábban elkövetett hibát még helyre lehet hozni. 

Tudnivaló, hogy Erdélybe semmiféle nyomtatványt, írást, napilapot nem lehet bevinni, könyvet végleg nem. Utoljára nagyon megtáncoltattak a vámon a magyar vámosok. Ezelőtt hat vagy nyolc héttel, május végén mentünk Zolival és Marival a csíksomlyói búcsúra, Vízaknára és aztán Kolozsvárra. Akkor még az autó kerekét is leszerelték, úgy kellett ugráltatni a földhöz vágva, hogy nincs-e benne valami - és közben a foguk között odasziszegték, hogy "könyvet ne, azt tudhatják, hogy nem szabad!" Polcz Alaine életének meghatározó helyszíne volt Erdély, ahova idősebb korában is rendszeresen visszajárt, hogy látogassa és segítse, támogassa az ott élőket. Jelen kötet két ilyen út krónikáját tartalmazza, melyek a Ceauşescu-rendszer végnapjainak Romániájába kalauzolják az olvasót. Az első utazás során a szerző Vízaknára, gyermekkora helyszínére látogat, ahol találkozik rokonaival, barátaival. A második út célja Kolozsvár és Kide, a fiatalság helyszínei. A két útleírásban Polcz Alaine a rá oly jellemző bölcsességgel és szeretettel, emberismerettel és remek megfigyelőképességgel mutatja be az ott élő embereket, a Ceauşescu-korszakban egyre elviselhetetlenebbé váló Romániát, és azt, hogy Erdélyben bár "több a szenvedés, az emberek melegebbek és igazabbak", mint Magyarországon.

Mit ?kezdhet egy negyvenes, egyedülálló nő megunt, megfeneklett életével? Mia Kankimäki felmondta az állását, eladta a lakását, és elhatározta, hogy körbejárja a világot azoknak a női felfedezőknek és művészeknek a nyomában, akiknek lenyűgöző élete már régóta ad inspirációt neki. Először Tanzániába és Kenyába utazik, hogy felfedezze Karen Blixen (a Távol Afrikától szerzője és főhőse) életének színhelyeit, majd más női utazók, felfedezők – Isabella Bird, Ida Pfeiffer, Mary Kingsley, Alexandra David-Néel és Nellie Bly – nyomába ered. Mia ezután Japánban keres gyógyírt depressziójára, s közben megismeri a kortárs festőnő, Kuszama Jajoi káprázatos művészetét. Firenzében a reneszánsz elfeledett festőnőinek, Sofonisba Anguissolának, Lavinia Fontanának és Artemisia Gentileschinek a képei nyűgözik le. A könyv földrajzi, életrajzi és spirituális felfedezőút azok nyomában, akik egykor kiléptek a női szerepek korlátai közül, hogy láthassák és megváltoztathassák a világot. Ha nekik sikerült, miért ne sikerülhetne Miának is?