Najnovšie - História - ostatné strana 17 z 45

Vstupte do zapomenutých koutů Velké války a seznamte se s historií dávno zapomenutých bojů a jejich hrdinů. Od přestřelek v afrických koloniích, přes krvavé střety na západní frontě, až po boje na pobřeží Žlutého moře. Dvanáct bitev, na které učebnice dějepisu zapomněly.

V letech protektorátu byl Jiří Weil personou non grata, vystoupil pod pseudonymem nebo šifrou jen ojediněle, k soustavné publicistice se mohl vrátit až po konci druhé světové války a do roku 1948 pravidelně přispíval zejména do týdeníku Kulturní politika a měsíčníku Literární noviny (jejž spoluredigoval). Po kampani proti jeho románu Život s hvězdou (1949) a po vyloučení ze Svazu československých spisovatelů (1951) publikoval sporadicky stati, které souvisely s jeho prací ve Státním židovském muzeu v Praze, kde našel zaměstnanecký a zřejmě i lidský azyl. Oproti prvnímu a druhému svazku publicistiky, jejichž stati tematizovaly takřka výhradně literaturu a kulturu Sovětského svazu, se autorův zájem rozšířil na písemnictví domácí a na překlady z dalších literatur. Reflexe sovětského písemnictví ovšem neustala ani po přerušení spolupráce s komunistickými tiskovinami (Rudé právo, Tvorba) a autor své pojetí revoluční literatury v zásadě neměnil.

Kastelán Jaromír Kubů strávil s rodinou na Karlštejně více času než samotný Karel IV. Ve svém autentickém vyprávění nyní oživuje barvité vzpomínky ze tří dekád, které vás zavedou přímo mezi proslulé karlštejnské zdi. Podělí se s vámi nejen o zajímavosti z každodenního provozu, ale i o zákulisní informace či setkání s významnými osobnostmi. A čekají vás také zábavné historky s turisty nebo unikátní fotografie. Nechte se vtáhnout do neopakovatelné atmosféry života na hradě!

Co se v první porevoluční dekádě stalo s českou společností a jak nás to ovlivňuje dnes? Jaké překvapivé kontinuity s dobou před rokem 1989 „devadesátky“ vykazují? V jedenácti tematických kapitolách se autoři a autorky zaměřují na příběhy podnikání, bydlení, sportu, médií ad. O své postřehy se v rozhovorech dělí odborníci i pamětníci. Společně ukazují, že 90. léta nebyla jen dobou bezvýhradné svobody, nepadnoucích sak či kriminálního temna. Byla i mnohým dalším — ostatně proto jsou věčná.

Dějiny světa nejsou jen dějinami Evropy – v této zevrubné publikaci to dokládá kolektiv renomovaných historiků. Ve svém moderním pojetí historie přesouvají pozornost od politických center, jimž bývá věnováno nejvíce prostoru, k interakci člověka s životním prostředím. I díky důrazu na dobové technologie tak vznikl plastický obraz dějin porovnávající různé doby, místa a společnosti od počátku lidstva až do roku 1500. Pro své přehledné uspořádání může kniha sloužit jako netradiční učebnice světových dějin.

Dějiny Slovenska nejsou dějinami Slováků jako národa, ale historií území, které dnes tvoří současnou Slovenskou republiku. Jan Rychlík sleduje historii slovenského území od úplných počátků. Jádrem knihy jsou však kapitoly o moderních dějinách Slovenska, vrcholících získáním samostatnosti v roce 1993, i o následujících dekádách. Autor má unikátní předpoklady pro napsání první české syntézy slovenských dějin – má české i slovenské občanství a jako přímý účastník byl i u jednání o rozdělení společného státu.

V 50. letech uskutečnila CIA a MI6 přísně tajnou operaci s cílem včas odhalit případný útok Sovětů na Západ. Aby toho tajné služby dosáhly, vybudovaly pod sovětským sektorem Berlína tunel, ze kterého pak odposlouchávaly velení Rudé armády ve Východním Berlíně. Avšak agenti netušili, že se mezi nimi skrývá sovětský špion, který plány na vyhloubení tunelu vyzradil KGB ještě před jeho vybudováním. Kniha představuje nejen hlavní aktéry berlínské špionážní akce, ale i tehdejší napjaté geopolitické prostředí.

Gildas (či Gilda, kol. 500-570) byl britonský klerik. Učenost a literární styl mu vysloužily přídomek Sapiens (Moudrý). Jeho spis v latinském originále známý pod názvem De excidio et conquestu Britanniae (O zkáze a dobytí Británie) vypráví o pořímské historii Británie. Jde o jediný dochovaný podstatný zdroj o tomto období, vytvořený téměř současníkem. Jako člen řádu ovšem ve svém vyprávění nenabízí nestranný pohled, nýbrž favorizuje ideál mnišství. Spis ve formě kázání o třech částech odsuzuje činy autorových současníků sekulárních i církevních. První část se skládá z vysvětlení díla a stručné historie římské Británie od jejího dobytí za principátu až do autorovy doby. Kritizuje Britony za jejich hříchy, současně však také oslavuje hrdiny jako Aurelia Ambrosia, kterého coby první popisuje jako vůdce odporu proti Sasům. Zmiňuje také vítězství v bitvě u hory Badon, později připisované Artušovi. Gildas sám ovšem jednoznačného velitele vojsk neuvádí. Druhá část odsuzuje pět britských králů: Constantina, Aurelia Conana, Vortiporia, Cuneglase a Maelgwna. Jedná se o jedinou dochovanou zmínku o těchto osobnostech, napsanou v době jejich vlády, proto je z historického hlediska velmi cenná: V poslední části Gildas opět kriticky vystupuje proti tehdejšímu kléru.

A Harmadik Birodalom Führere minden idők leggyűlöltebb történelmi személyisége. A nevéhez kapcsolódó szörnyűségek napjainkban is tovább kísértenek - érthető, hogy baljós alakját szűnni nem akaró érdeklődés övezi.John Lukacs könyve nem életrajz, hanem nagyszabású kísérlet a Hitler-biográfiák összegzésére és elemzésére. Megtudhatjuk belőle, hogy az idők során a történészek miképp értelmezték a példátlan botrányt, amely teljességgel soha nem lesz megmagyarázható: Hitler és a nácizmus felemelkedését."Birodalma, amelyet ezer esztendőre szánt, csak tizenkettőt ért meg; mégis óriási hatást gyakorolt erre a századra, és kitörölhetetlenebb nyomot hagyott benne, mint bármely más diktátor, Lenin, Sztálin vagy Mao. Ezért van az, hogy világtörténelmi helyét - ami ennek a könyvnek nem fő témája - sokáig latolgatni fogják az emberek. Még nem végeztünk Hitlerrel..."

Az első világháború kitörésekor Szerbia az antanthatalmak szövetségese lett, majd nem sokkal később Nagy-Britanniában olyan befolyásos, jól értesült és elkötelezett patrónusai akadtak, mint Henry Wickham Steed angol újságíró, a The Times napilap külügyi rovatának szerkesztője, valamint Robert William Seton-Watson skót történész, politikai újságíró, aki Nyugat-Európában az elsők között jelentetett meg szakmunkákat a térség lakóiról. Délszlávbarát érdekszervezeteik mellett az Osztrák?Magyar Monarchia romjain létrehozni tervezett kisállami rendszert népszerűsítő The New Europe hetilap is azt sulykolta, hogy a német világuralmi törekvésekkel szemben csakis egy, az összes délszlávok lakta területet magában foglaló „Jugoszlávia” jelenthet hathatós megoldást. Noha a „béke bajnokai” kitartottak amellett, hogy Európában kizárólag ez a megoldás garantálja a tartós fegyvernyugvást, a két brit elvbarát nagyszabású törekvésének politikai öröksége sem a kontinens, sem a térség lakóinak életébe nem hozott békét, hiszen a délszlávkérdés még a 21. században is megoldatlan maradt. 

Mi történt a „párisi olympián”? Hogyan lőtte meg Horger Antal tanár urat a felesége? Miért ítélték el az álfőhadnagyot? Hogyan tudósított a magyar sajtó Hitler peréről a sörpuccs után? Miért párbajozott a főispán és az alispán? Hogyan aratott a halál a világháborúból hátramaradt kézigránátokkal? Mi történt a feministák tiltakozó nagygyűlésén? Ilyen és hasonló híreket olvashat 1924-ből. Egy évből, amely olyan sokban hasonlított a mára és amely olyan sokban különbözött tőle.

Huszonöt évnyi régészeti kutatás után LudovicSlimak 2015 augusztusában, egy dél-franciaországi barlangban egy test maradványaira bukkan. A világ minden tájáról érkező kutatócsoportok vizsgálják a fontos felfedezést: az egyik utolsó Neander-völgyi emberé lehet, de a legkorszerűbb tudományos elemzések eredményei ellentmondanak egymásnak. A hihetetlen lelet fokozatosan tárja fel titkait,arra késztetve a kutatókat, hogy gyökeresen átírják az utolsó európai Neander-völgyiek történetét.Slimak lenyűgöző tájakra repíti az olvasót, szövegében váltakoznak a tudományos barangolásokról szóló részletek, az útleírások és a létünkről szóló filozófiai töprengések. A könyv egyben időutazás tudásunk határain túlra, az emberiség legnagyobb kihalásával szembesítve bennünket.

Szinte mindenki ismeri a vikingek híres és hírhedt tetteit. Arról azonban már jóval kevesebben tudnak, hogyan váltak a vikingek leszármazottai hódítókból és pusztítókból építő erővé, és mekkora hatást gyakoroltak világunkra a mai napig. Óriási ívű, részletgazdag könyvében Arthur Herman, a skandináv felmenőktől származó elismert történész a viking szívet kutatja. Azokat a tulajdonságokat és erényeket, amelyek révén a Skandinávia kíméletlen, fagyos földjéről származó népek átalakították Európát a Brit-szigetektől az Urálig; felfedezték, majd saját képükre formálták Amerikát; megakadályozták a náci atombomba elkészülését; és ma is mintát szolgáltatnak a világ számára, miközben mítoszaik ott lüktetnek J. R. R. Tolkien műveiben és a populáris kultúra számos alkotásában. Kalandvágy és az ismeretlen megismerésének szenvedélye. Ez hajtotta Leif Eriksson hosszúhajóját Amerika partjaira, majd egy évezreddel később Charles Lindberghet az Atlanti-óceán átszelésére kezdetleges repülőgépével. A közösség iránti hűség és áldozatkészség. Ennek révén tették hazájukká a skandinávok és leszármazottaik a mai Anglia, Oroszország és Ukrajna, illetve az Egyesült Államok földjeit. Végül szabadságvágy és együttérzés. Ezeknek köszönhetően Izland a világ legrégebbi demokráciája, és ez vezette az északi népeket a rabszolgaság és a náci terror elleni kiállásuk során. A Viking szív elolvasása után máshogyan tekintünk majd a világra - és talán mi is inspirációt nyerünk az északiak legyűrhetetlen szelleméből.

Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van.A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok.A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok... Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak.

Versenyfutás az idővel Két rab tanúvallomása életek ezreit mentette meg Adolf Eichmann több százezer magyar zsidót küldött gázkamrába – a budapesti zsidóság egy részét az Auschwitzból megszökött szemtanúk vallomása mentette meg. A nácik terve működésbe lépett: meg akarták semmisíteni a még megmaradt magyarországi zsidóságot. Cesłav Mordowicz és Arnošt Rosin rabok voltak Auschwitzban. Majdnem megfulladtak egy föld alatti bunkerben, de sikerült elmenekülniük, és elmondták a zsidó vezetőknek, mit láttak.  1944. június elején tett vallomásuk alátámasztotta, amiről korábban is hallani lehetett, de szinte senki nem hitte el: hogy Auschwitzban tömeggyilkosság zajlik, embereket gázosítanak el, és hogy a táborba nap mint nap ezrével érkező magyarokra ugyanez a sors vár.   Mordowicz és Rosin vallomása jelentette a szikrát, hogy a hónapokon át tétovázó magyar politikai vezetés végre cselekedni próbáljon – alig néhány órával azelőtt, hogy további több mint kétszázezer zsidót deportáltak volna Budapestről.  „Döbbenetes élettörténet az auschwitzi haláltáborból: Mordowicz ritka megmenekülésének története révén fogalmat alkothatunk a holokauszt felmérhetetlen, szörnyű tragédiájáról.” – David I. Kertzer, a Brown Egyetem antropológiaprofesszora, The Pope and Mussolini című Pulitzer-díjas könyv szerzője. „Fred Bleakley hosszas kutatások után leírja az igazságot ebben a mai napig igen megosztó történetben. Hihetetlenül érdekes munka.” – Dr. Tibori-Szabó Zoltán, holokausztkutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem oktatója Fred R. Bleakley író, nyugalmazott újságíró, korábban a Business Weeknél, az Institutional Investornél, a New York Timesnál, és a Wall Street Journalnél dolgozott. Az Auschwitz-jegyzőkönyv témájába azután ásta bele magát, hogy a Wall Street Journal számára interjút kellett készítenie Cesłav Mordowiczcsal. Maine-ben él feleségével.

Új könyvében Romsics Ignác azoknak a bölcselőknek a munkáit tekinti át az ókortól napjainkig, akik az emberiség történetének alapkérdéseiről alkotott véleményükkel meghatározták a történeti gondolkodást, és akik - noha gyakran eltérő válaszokat adtak közös dilemmáikra - mindannyian csiszolták látásmódunkat, gazdagították és finomították a múltunkra vonatkozó tudást. A kötet a szellemi tendenciák változását tudománytörténeti hátterükkel együtt segít megérteni, ezért a legszélesebb olvasóközönséget szólítja meg, de az egyetemi oktatásban is jól használható. "Mélyen vallásos (pietista) neveltetése ellenére kora legtöbb nagy gondolkodójához hasonlóan Kant is hitt az ész erejében és a gondolkodás minden korlátozás nélküli autonómiájában. "A felvilágosodás [...] az ember kilábolása a maga okozta kiskorúságból". Sajnos - tette hozzá rezignált bölcsességgel - az emberiség nagy része "szívesen kiskorú marad egész életében, mert kiskorúnak lenni kényelmes". Nem akar mások vezetése nélkül élni, ami lehetővé teszi a kevesek gyámkodását a többség fölött. Az igazi változáshoz szabadság kell, éspedig annak is a legártalmasabb fajtája: nevezetesen az ész minden kérdésben való nyilvános használatának szabadsága."

A Hagakure (jelentése: 'Levelek alatt') a Szamuráj útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, melyet a később zen szerzetessé lett szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le ifjú tanítványának. Az eredeti szöveg másolatait a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai tanulmányozták. A II. világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műből áradó töretlen harci szellem bátorította föl a kamikazékat, hogy a háború utolsó, elkeseredett szakaszában a „Rájöttem, hogy a Busidó a halálban gyökerezik” klasszikussá vált idézettel induljanak az önkéntes halálba. A kötetben a Hagakure mellett helyet kapott a Busidó-irodalom egy másik híres forrása, a Budó sosinsú (A Busidó alapjai) is, melyet a nagyhatalmú Taira-klánból származó Daidódzsi Júzan, az Edo-kor hadi stratégája fogalmazott meg. Jelen bővített kiadás a japán harci szellem esszenciája, amely korántsem csak a küzdelemben, hanem a mindennapokban is kiválóan alkalmazható, amikor bátor helytállásra, rendíthetetlen bajtársiasságra, belső tartásra és hűségre, lojalitásra van szükség. Fordította: Kárpáti Gábor Csaba, Tóth Andrea

Lea tizenkilenc éves, egy névtelen kis faluban él, aminek összesen négy utcája, egy temploma és egy csemegeboltja van. Sosem lépte még át a határát. Az itt lakók félnek az erdőtől, és várják a világvégét. A lány egy padon ülve, egy idegennek mesél az életéről, aki épp most veszítette el a kutyáját. A szinte monológnak mondható elbeszélésben megismerhetjük a barátait: a sánta Catalinát, a hallgatag Javiert, a cigarettázó Marcót, és családját: anyját, halott apját, nővérét, Norát. Gyomra jelzi időről időre, hogy mennie kell innen, ha nem akar élve eltemetődni. Saját bevallása szerint nem sok dologhoz ért, de van valamiféle mély, zsigeri tudása arról, hogy az igazi élet a kis település határán túl kezdődik, hogy az élet értelme egyrészt az, hogy szeressen, és szeressék, és hogy az az igazán szép nő, aki világot látott. És azt is megtudjuk, hogy miért jött el a világvége már tegnap… Elisa Levi második regénye egy olyan irodalmi hagyományra épít, amiben a szerzők egy isten háta mögötti faluba viszik az olvasót, és ebben a zárt, szűk mikrokörnyezetben mutatják meg az emberi lét árnyoldalait, visszásságait, az emberek korlátoltságát és a kilátástalanságot, de Levi zsenialitása, hogy mindezt könnyeden és derűsen képes

Alighanem még sosem gyűlt össze annyi híres író és újságíró egy fedél alatt a világ minden részéről, mint 1946-ban Nürnbergben.John Dos Passos és Erika Mann, Erich Kästner és Martha Gellhorn, Willy Brandt és Markus Wolf: azért jöttek, hogy tudósítsanak - a háború és a holokauszt rémtetteiről, amiket a bíróság ott tárgyalt. A Faber-Castell-kastélyban laktak és írtak, vitatkoztak és táncoltak, ittak és keseregtek. Uwe Neumahr az ő történetüket meséli el izgalmas és megindító könyvében.