Najpredávanejšie - Bestsellery - Beletria strana 154 z 500

William Wisting má za sebou prvý týždeň letnej dovolenky. Sleduje, ako sa miestne pátranie po nezvestnej žene rozrastá na prípad, ktorý rozoberajú celoštátne noviny a polícia stále nemá žiadnu stopu. Práve, keď sa dostáva jej zmiznutie na titulky novín, nájde Wisting vo svojej schránke záhadný list. Neobsahuje nič, len číselný rad. Je to policajný kód pre vraždu spred dvoch desaťročí. Jednej letnej noci v roku 1999 niekto zabil sedemnásťročnú Tone Vaterlandovú, keď sa vracala z práce. Jej vraždu rýchlo objasnili a páchateľa odsúdili. Na celú vec sa takmer zabudlo, no nedávne udalosti odhalili spojitosti, ktoré neboli pred dvadsiatimi rokmi evidentné. List je prvým z radu niekoľkých anonymov a všetky poukazujú na to, že existuje aj iná pravda, nielen tá, ktorú odhalila polícia. Wisting pátra po odosielateľovi a aj po tom, čo sa v skutočnosti stalo. Avšak nie každý sa teší z jeho rozhodnutia pozrieť sa na dávno uzavretý prípad.

Špičkový šéfkuchár Jared Kearon je neodolateľný, charizmatický človek, ale aj psychopat. Odpykáva si doživotný trest za brutálnu vraždu svojej dcéry Elizabeth. Jej telo pri vyšetrovaní nenašli a Keatona odsúdili najmä vďaka svedectvu detektíva Washingtona Poa. Keď sa do zapadnutej policajnej stanice dopotáca mladá žena s nezvratným dôkazom o tom, že je Elizabeth Keatonová, Poe sa ocitá v nezávideniahodnej situácii, v ktorej môže stratiť oveľa viac než len prácu. V tiesni mu pomôže jediná osoba, ktorej dôveruje – geniálna, no svojská analytička Tilly Bradshawová. Poe s ňou hľadá odpoveď na najdôležitejšiu otázku zo všetkých: ako môže byť niekto mŕtvy a zároveň nažive? Lenže Elizabeth opäť zmizne a všetky stopy zrazu vedú k nemu.

Záverečný diel trilógie o živote najznámejšej francúzskej kráľovnej. Versailles 1789. Len čo prepukajúca vzbura dorazí až k bránam paláca, Mária Antoinetta zistí, že pokojný život plný výsad sa skončil. Jej bývalí oddaní poddaní si zrazu hovoria francúzsky ľud a usilujú sa zvrhnúť monarchiu a ohroziť životy dynastie Bourbonovcov. Kráľovská rodina sa musí presťahovať do paláca Tuilerie a ocitne sa priamo v srdci revolúcie. Máriu Antoinettu okrem niekoľkých spoľahlivých priateľov obklopujú už iba prefíkaní špióni a zlomyseľní neprajníci. Kráľovná napriek politickým a osobným hrozbám zostáva najmä vernou manželkou a oddanou matkou, hoci si uvedomuje, že tragickému osudu neunikne.

Gamal, a szaúdi királyi család tagja, megkapja élete legnagyobb feladatát: fel kell nevelnie magyar szerelmétől született gyermekét, Annát nem is akárhol: saját hazájában, Szaúd-Arábiában. A család nem nézi jó szemmel a házasságon kívüli kislány érkezését. De ha ez nem lenne elég, a sors még egy megoldhatatlannak tűnő kihívást küld Gamalnak Vajon képes egy apa egyenlőséget tenni gyermekei között, amikor azt a vallási tradíciók szerint nem is volna szabad? Lehet boldog egy ilyen zord világban egy ártatlan kislány, akinek már születésekor megpecsételődik a sorsa? Mire képes az apai szív? Mire képes egy mostoha? A hatalmas sikert aratott Az Arab című regényben megismertük egy szívbemarkoló szerelem történetét. Az Arab szeretője a magyar nő szemével mutatja be ugyanezt az érzelmi hullámvasutat. Az Arab lányában a kettejük szerelme gyümölcsének élete bontakozik ki, miközben Gamal lelke is új életre kel. Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. Az írónő a már megszokott stílusban folytatja a történetet, mely ismét bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.

Az archeogenetika az utóbbi tíz-tizenöt évben vált azzá a tudományággá, amelyik képes lehet választ adni olyan nyitott kérdésekre, mint a hun-magyar rokonság vagy a finnugor származáselmélet. A régészeti genetika már eddig is számtalan meglepő eredménnyel szolgált. Egy honfoglalás kori sír feltárásakor levett DNS minta alapján kiderült, hogy a tizenegy évszázaddal ezelőtt elhunyt vitéznek ma is élnek férfiági leszármazottai. Az új tudományos lehetőség kiaknázására létrehozott Magyarságkutató Intézet évszázados dogmákat megdöntő eredményei, és a használt genetikai módszer nem arattak osztatlan sikert megcsontosodott tudós körökben. Kitört a belháború, tekintélyes kutatók mentek ölre vélt vagy valós igazuk védelmében. Vajon hova fajul a vita? A maradi vagy a haladó szemlélet igaza bizonyosodik be végül? Netán beavatkozik a politika is, ahogy az elmúlt évszázadok során már számtalanszor? Szomolai Tibor Vérvonal című regénye előbb a sztyeppei lovas-népek, szkíták, hunok, avarok és magyarok sorsát kíséri végig, majd egy nagy ugrásal napjaink tudományos régészeti és genetikai kutatásainak világában találjuk magunkat.

Zolna, a félig kubai negyvenes nő látja a holtak lelkét. A halottak kommunikálnak vele. Néha üzeneteket küldenek a hozzátartozóknak. Máskor támpontokat adnak, ha erőszakos halált haltak. Mindenütt ott vannak. Mindig. A nő megtanult együtt élni velük. Lendvai Kornél őrnagy a budapesti rendőrség nyomozója. Amikor egy különös gyilkosság történik a fővárosban, ő kapja az ügyet. Csakhogy a nyomozás elakad. Kornél végül Zolnához fordul segítségért. Egyszer már dolgoztak együtt, és a halottlátó segítségével sikerrel zárult a nyomozás. Kornélt azonban az okkult módszer miatt majdnem kirúgták. A szálak Kubába vezetnek, és az ügy hamarosan személyében is megérinti a nyomozót. Zolna és Kornél azonban Budapest után a karibi országban is falakba ütköznek. És az őrület elkezdődik... Akik szeretik, ha egy könyv megborzongat és elgondolkodtat egyszerre, Réti László első misztikus thrillerével új kedvencet avathatnak.

Vannak városrészek, ahol könnyebb meghalni, mint élni. Jordan lepusztult toronyházai között a bandák uralják az utcákat, a drog és az erőszak a mindennapok része. Amikor egy fegyverkereskedőre rálőnek a háza előtt, az már szinte inkább tűnik igazságszolgáltatásnak, mint bűnnek. A rendőrség mindenesetre üldözőbe veszi a mesterlövészt, akinek személyazonosságát hamar sikerül megállapítani: egy sokszoros gyilkos egykori bandatagról van szó, akinek a nevét mindenki ismeri és féli, ám akit ennek ellenére szinte lehetetlennek tűnik elkapni. Bob Oz, a megkeseredett nyomozó azonban szagot fog, és az sem tántorítja el, hogy nem ő kapja az ügyet, sőt az sem, hogy végül felfüggesztik. Közben a magányos elkövető újabb áldozatokat szed, Bob pedig a nyomában lohol, mert ösztönösen érzi, hogy nem átlagos üggyel van dolga, és mert valami olyasmit idéz fel benne, amit inkább szeretne elfelejteni. A Minnesota kemény, önálló thriller, amely egyszerre szól az emberi természet összetettségéről és a fegyverlobbi markában vergődő Amerikáról.

„Tudom, régimódi vagyok, de miért ne törekedjünk a békességre és jóakaratra karácsony idején?” Soha egyetlen Lee sem volt tisztességes”, mondja a világéletében kíméletlen, gyémántbányákból meggazdagodott idős milliomos, Simeon Lee kevéssel halála előtt. Már csak néhány nap van karácsonyig, ahol kérésére hosszú évtizedek után összegyűlik az egész család – a karácsonyi menüben azonban közös éneklés helyett véres gyilkosság szerepel. De vajon ki áll a párját ritkítóan kegyetlen bűntett mögött? A tékozló fiú, Harry? A túlérzékeny, tönkretett anyja miatt neheztelő művész, David? A csökkentett járadéka miatt forrongó képviselő, George? Esetleg a spanyol polgárháborúból odacsöppent unoka, Pilar? Ebben a véres karácsonyi történetben senki és semmi sem egészen az, aminek látszik, de egyvalami biztos: a még Agatha Christie-től is szokatlanul csavaros megoldást csakis Hercule Poirot és karácsonykor sem szunnyadó szürke agysejtjei fedhetik fel.

Za svou vysněnou prací jsem vyrazila moc zbrkle… doslova. Nabourala jsem svou starou Hondu přímo do černého McLarenu – a jeho sexy majitel rozhodně nebyl nadšený. O pár minut později se z toho arogantního chlápka vyklubal Damien Carter, můj potenciální šéf. Myslela jsem, že mám po kariéře, jenže firma mě přijala. Brzy mi došlo, že to je místo jak vystřižené z Kmotra a Damien ztělesňuje všechno špatné na právním systému. Ovšem jen do chvíle, než jsem se s ním spustila a odhalila jeho největší tajemství...

Padesát dva týdnů, tolik času má desetiletá Mona, aby objevila všechnu krásu světa. Každou středu ji její dědeček Henry po škole bere do galerie, aby se tu společně ponořili do jednoho uměleckého díla. Skoro rok tak Mona a Henry navštěvují Muzeum Orsay, Louvre a Centrum Pompidou (Beaubourg) a jeden den v týdnu zasvěcují pokaždé jinému z padesáti dvou vybraných mistrovských děl. Každé z nich si pozorně prohlédnou, diskutují o něm, nechávají se jím překvapit, dojmout, zpochybnit i nadchnout. To vše s vědomím, že Moně do roka hrozí definitivní ztráta zraku. Při zkoumání díla a myšlenek Botticelliho, Vermeera, Goyi, Courbeta, Kahlo nebo Basquiata a mnoha dalších objeví Mona nejen sílu ukrytou v umění, ale také význam šlechetnosti, pochybností, melancholie, ztráty i revolty. Moniny oči jsou román o hloubce lidského života, fascinující průvodce po významných uměleckých dílech světového umění a dojemný příběh o vztahu malé dívky a jejího dědečka. Kniha francouzského historika umění Thomase Schlessera se stala mezinárodním fenoménem, jež vychází ve 37 zemích. Součástí českého vydání je rozkládací přebal o velikosti plakátu s barevnými reprodukcemi všech děl, které Mona a Henry při svých vycházkách probírají.

Keď po otcovej smrti zdedí impérium Floriovcov jeho dvadsaťročný syn Ignazio, zachváti ho strach. Nechce byť otrokom slávneho mena, netúži obetovať svoj život pre Casa Florio. Navyše, svet naokolo sa mení až príliš rýchlo. Aj keď syn dáva zo seba maximum, uvedomuje si, že mať krv Floriovcov samo osebe nestačí na to, aby vynikol. Potrebuje niečo viac. Niečo, čo mali jeho starý otec aj otec a čo jemu chýba. Dokážu si Floriovci napriek tomu udržať svoju moc, bohatstvo a silné meno? Ignazio má podobne ako jeho otec po svojom boku silnú ženu, krásnu a nespútanú manželku Francu, ktorej rozprávkový život v pozlátke ničia rany krutého osudu. Stojí pri ňom aj jeho životom skúšaná matka Giovanna, tvrdá a zároveň krehká ako krištáľ, plná vášne, no túžiaca po láske. Tieto dve ženy sú v skutočnosti osou príbehu rodiny, ktorá na dlhý čas rozžiarila svet. Vďaka nim pochopíme, prečo je aj po toľkých rokoch život Floriovcov jedinečný, fascinujúci a nezabudnuteľný.

Jedna mala 27 rokov, keď ju komunisti poslali do kláštora bez vody a elektriny, kde sa pod dohľadom ŠtB tlačila s desiatkami žien a hlodavcov. Druhá mala dvadsať, keď prisluhovači režimu prepílili mreže na oknách niekdajšieho šľachtického sídla, vtrhli do kaplnky a vyhnali mladé ženy z noviciátu. Jedna mala vysokoškolský diplom z Univerzity Komenského, druhá bola absolventkou učiteľského ústavu, keď im komunisti zakázali učiť a poslali ich na polia, do fabrík či sociálnych ústavov. S cieľom donútiť ich, aby vyzliekli rehoľné rúcho. Kniha Ivany Hečkovej Jedna svieca stačí je vzácnou sondou do verejnosti málo známej témy likvidácie ženských reholí v temných 50. rokoch s označením Akcia R (Rehoľníčky). Mapuje dramatické osudy dvoch výnimočných osobností, odohrávajúce sa na pozadí historických udalostí a s presahom do súčasnosti. Autentické svedectvo o živote v 40-ročnom vyhnanstve dopĺňajú desiatky vzácnych fotografií, unikátne listinné dôkazy, archívne dokumenty, originálne mapy i najnovšie zistenia historikov. Súčasťou knihy je štúdia historika Františka Neupauera z Ústavu pamäti národa, ktorý bol spolu s Annou Kissovou (sestra Anna) a Danou Harmáčkovou (sestra Samuela) odborným konzultantom knihy.

Ako sa stať zradcom a ako ním nebyť? To je otázka, ktorú si kladie hrdina príbehu, ktorý zároveň pracuje pre francúzske Gestapo aj odbojovú sieť. Táto dilema ho privedie k mučeníctvu, jedinému možnému úniku. Román Patricka Modiana Nočná hliadka (La Ronde de nuit), spolu s románmi Námestie Étoile a Okružné bulváre tvoria tzv. Okupačnú trilógiu – tri romány, odohrávajúce sa v Paríži počas okupácie v rokoch 1940-1944. Z nich práve Nočná hliadka najprenikavejšie odhaľuje temné stránky spoločnosti a jednotlivcov. Osamelosť a vykorenenosť jednotlivca vystaveného na jednej strane bezuzdnému vyčíňaniu kolaborantov, profitérov a francúzskeho Gestapa, a na strane druhej prázdnym gestám a alibizmu francúzskeho dôstojníctva v ilegalite, ktoré sa považovalo za jediných oprávnených predstaviteľov odboja – za predpokladu, že skutočnú “špinavú prácu” za nich odvedie niekto iný. Rozprávač sa stáva dvojitým agentom, aby mohol ochrániť dve bezbranné bytosti. Jeho skutočnú identitu sa čitateľ nedozvie: pozná len dvojicu krycích mien – podľa toho, ktorá zo strán o ňom práve hovorí. Patrick Modiano touto prekvapivo nežnou i krutou prózou nastavil Francúzsku pravdivé, hoci nelichotivé zrkadlo. Vykonal tým istý druh exorcizmu národa z pohnutého obdobia, ktoré sám nezažil, no ktorého posledné záchvevy citlivo vnímal v dobe písania, a ktoré sú podnes prítomné.

„Ma frissítem utoljára ezt a blogot. Mert rájöttem a három kép titkára. Fel nem foghatom, miféle szenvedéseken kellett keresztülmenned. Nem tudom, milyen súlyos bűnöket követtél el. Nem tudok megbocsátani neked. Mindezek ellenére én még mindig szeretlek.” Ha nem látod, nem figyelsz eléggé. Látszólag ártalmatlan, mégis nyugtalanító képek követik egymást ennek az egyedülálló könyvnek a lapjain: egy szülésbe belehalt nő utolsó rajzai egy imádkozó vénasszonyról és egy csecsemőről. Egy házat ábrázoló gyerekrajz, furcsa pacával az egyik ablakon. Egy rajztanár utolsó vázlata a hegyekről, ahol nem sokkal később valaki kegyetlenül végzett vele. Egy nevelőintézetben lakó diáklány rajza egy madárfészekről. Milyen titkokat és összefüggéseket olvashat ki belőlük az, aki kellően elszánt és figyelmes? Vajon van valamiféle kapcsolat közöttük? És mi magyarázza az egyes képekhez kötődő tragikus, olykor brutális haláleseteket? Uketsu népszerű újhullámos horror- és rémtörténetei a legfrissebb irodalmi trend, a sketch mystery legsikeresebb képviselői. Olyan irodalmi rejtvények, ahol az olvasó figyelme egy pillanatra sem lankadhat, miközben a mesterien adagolt információk labirintusában bolyong.

Panoramix, Asterix a Obelix sú povolaní do Egypta, aby postavili pre kráľovnú Kleopatru veľkolepý monument. Pritom musia bojovať s Caesarovými agentmi, ktorí sa im v tom zo všetkých síl snažia zabrániť.

Ne nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot! Ne nyisd ki a kaput! A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért. A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességérol, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királyno víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka elobb-utóbb napvilágra kerüljön. Amikor Saeris szemtol szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat, de... kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellos közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet. Saeris, aki több mint ezer év után elsoként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésbol Kingfisherhez, egy jóképu tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára… De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik...

Ne nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot! Ne nyisd ki a kaput! A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért. A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességérol, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királyno víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka elobb-utóbb napvilágra kerüljön. Amikor Saeris szemtol szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat, de... kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellos közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet. Saeris, aki több mint ezer év után elsoként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésbol Kingfisherhez, egy jóképu tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára… De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik...

Képzeld el, hogy egy hóvihar miatt együtt ragadsz négy szexi, sikeres férfival. (Mind a négyen főszerepet játszottak legpikánsabb álmaidban…) Csakhogy van egy kis bökkenő: nekik dolgozol, ami azt jelenti, hogy tilos a terep. Legalábbis eddig így gondoltad. Most viszont úgy néznek rád, mintha a Télapó süteményestálja lennél. És nagyon is szeretnének belekóstolni. Na, ez az a pont, ahol az ember újragondolja az életét. Ez a négy pasi tutira a Télapó „rosszcsontok” listájára pályázik, és biztos vagyok abban, hogy karácsonyra meg fogok kapni valamit… vagy inkább valakiket: Jace-t, Reedet, Alecet és Cole-t. Az egész egy egyszerű dekorációs megbízásnak indult. De a vége egy nagy összegabalyodás lett… Trilina Pucci nagy sikerű regénye egy pikáns, karácsonyi hangulatú történet, amelyben a kényszerű összezártság során a vonzalmak felszínre törnek, és a határok elmosódnak, miközben Samantha, a belsőépítész felfedezi saját vágyait és határait.

Zborník najlepších poviedok 29. ročníka literárnej súťaže. Hlavnú cenu získal Pavol Kuspan. Prémiami boli ocenení Barbora Berezňáková, Patrícia Grachová, Ján Mykhalchyk Hradický, Martin Chren, Diana Júnová, Anita Minárik Schwartzová, Zuzana Sotáková, Dušana Štrbáková a Emma Urbanová. Do súťaže bolo prijatých 264 súťažných príspevkov. V knihe sú publikované všetky ocenené poviedky, ako aj predslov predsedu poroty, štatistické údaje a zoznam súťažných prác, ktoré postúpili do druhého a tretieho kola. Na konci knihy je prihláška do nasledujúceho ročníka súťaže. „Každý, kto má nutkanie dať niečo na papier, by to mal urobiť. Zvlášť teraz, keď je tu reálna snaha o ničenie slovenskej kultúry inštitúciami, ktoré sa majú o ňu starať a snažiť sa ju zveľadiť, je potrebné tvoriť a každý jeden schopný autor, ktorého dokážeme v množstve balastu nájsť, je a bude obrovským prínosom,“ vyhlásil predseda hodnotiacej poroty Václav Kostelanski, autor štyroch kníh, laureát Ceny študentov RENÉ 2019 a víťaz Poviedky 2010. Členmi tohoročnej poroty boli aj ďalší víťazi z predchádzajúcich ročníkov tejto súťaže: Jana Ondrušová, Lucia Pálinkáš, Peter Hoferica, Radovan Potočár a dvojnásobná premiantka Karin Kissová ÚRYVKY Z PUBLIKOVANÝCH POVIEDOK „Pripili sme sa. Takým tým pekným, bezbolestným spôsobom, keď alkohol urobí toho druhého príťažlivejším, vzrušujúcejším, žiadanejším, keď sa ľudia na seba tak priblblo usmievajú, lebo vedia, čo príde, ale ešte stále sa tvária, že to nepríde. Rád som zaplatil. Rada ma nechala zaplatiť. Chcela sa ísť ešte prejsť po meste...“ (Pavol Kuspan: Ležím na koberci a je mi nedobre) „Maximova popularita rástla každým dňom. Študenti obdivovali jeho odvahu „konečne byť sám sebou“. Jeho starší kolega, fanúšik fujarového rozstrelu v závere novej štátnej hymny, ho tľapkal po pleci za ten „vydarený ťah“, ako perfektne všetkým vypálil rybník. Maxim bol spočiatku zmätený. Netušil, že jeho gesto takto zarezonuje – ale rýchlo pochopil, že stačí každému jemne pritakať, nechať ho v svojej pravde, v jeho vlastnej interpretácii a občas len pohmkávať so správne zaujatým výrazom tváre.“ (Barbora Berezňáková: Milióny múch sa nemôžu mýliť) „Po sexe odíde domov. Nezniesla by ležať vedľa inej osoby, v cudzích prikrývkach napáchnutých cudzou existenciou. Nespala by. Žubralo by jej v žalúdku a myšlienky by sa upínali ku katalogizácii pokrmov, ktoré sa nachádzajú v bezpečí domova.“ (Patrícia Grachová: Tyče) „Jožko sa zbraní bál, zároveň k nim cítil akúsi príťažlivosť. Vedel, aké sú ťažké. Otec so svojou chodí ráno strieľať holuby. Málokedy domov niečo donesie. Asi to strieľanie s ním niečo robí. Už na obed príde domov nasiaknutý tou ťažkou vôňou ako skoro každý večer.“(JánMykhalchyk Hradický: Tri chleby a tri fľaše mlieka) „August 2022, Charkov, sídlisko Saltivka. Schodisková chodba na 6. poschodí vyzerala skoro úplne normálne, až na jednu masívnu prasklinu. Tiahla sa celou stenou od stropu až po podlahu a mizla kdesi v útrobách paneláka. Iryna vyšla pár posledných schodov a zastala pred dverami do bytu. Boli akoby zázrakom nedotknuté. Ako keby sa nič nestalo. Chytila kľučku. Kovanie bolo absurdne teplé, akoby chcelo niečo povedať. Krátky moment tam iba stála, nehýbala sa. Nedýchala. Potom otvorila dvere – do prázdna. Tesne za prahom, kde by sa normálne začínala vstupná hala, kde si odkladali topánky a mali vešiak na kabáty, bola prázdnota. Dym a kúdoľ prachu z trosiek bombardovania. Žiadna podlaha. Žiadne steny.“ (Martin Chren: Dvere) „Ak si Miška, zobudíš sa na to, že si mokrá na chrbte aj na zadku. Dcérka opustila svoju postieľku, prišla k vám do manželskej postele a pocikala sa. Všetok moč stiekol pod teba. Premýšľaš nad tým, či zvládneš vstať, všetko utrieť, umyť a prezliecť a znovu uspať dcéru alebo sa na to vykašleš a vyriešiš to ráno. Vyriešiš to o tri dni.“ (Diana Júnová: Selaví) „Cestou domov minula dvojicu tínedžerov, dievča malo za uchom kvet orgovánu. Ten tmavofialový, takže preň musel jej milý obísť celý pozemok až k zadnej bráne. – O desať rokov zabudne na tvoje meniny a o pätnásť si budeš darčeky na Vianoce kupovať sama, aby ti nebolo pred deckami trápne, že nemáš nič pod stromčekom, – povedala smerom k dvojici, ale jej slová zostali uväznené v kovovej schránke auta. – Zaujímavé, že trápne to bude tebe, ale jemu nie, – pomyslela si, ale to už interiéru auta nahlas nepovedala.“ (Anita Minárik Schwartzová: Garlon) „Môj krvavý dedo. Ležal tam, hore bruchom. Oči zatvorené. Nohy vytrčené dohora. Nehýbal sa. Nedýchal. Pri ňom podupávala noha. Zošúchaná podrážka čiernej lakovky, na špičke hrboľ od veľkého palca. Varhanista napchaný do košele ako hurka, čo o chvíľu praskne, lapal po dychu. Prstami behal po elektronických klávesoch na rozheganom stojane.“ (Zuzana Sotáková: Môj krvavý dedo) „Klára vystúpila z vlaku na malej stanici a unavene sa vliekla popri lúke k rodnému domu. Zastala pri drevenej ceduľke na papeku s nápisom: „Lúka pripravená na kosbu, zákaz vstupu!“, vyzula si botasky a vkročila do trávy. (Dušana Štrbáková: Zajacna špičkách) „Larsovu priateľku poznáš, dievča s veľkými ústami a lesklými vlasmi. Larsa až tak nie, ale spoznáš ho, keď sa ti neskôr spraví do úst, ktoré mu poslušne nastavíš. „Môžem to ísť vypľuť?“ opýtaš sa slušne, máš predsa spôsoby. Lars prikývne, kým si zapína nohavice. V kúpeľni dlho sedíš na záchode a pozeráš pred seba, pri odchode si nezabudneš všimnúť zarámovanú fotku s priateľkou na stole. Nerozídeš sa so Sanderom, iba všetko zamlčíš.“ (Emma Urbanová: Ameland)