Antall József Tudásközpont

"Brzezinski legújabb könyve ismét tanújelét adja annak, hogy a szerző milyen magabiztosan lát át és magyaráz bonyolult történelmi kérdéseket, és javasol hosszú távú megoldásokat azokra." (Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke) "Zbigniew Brzezinski egy élet átfogó tudósi munkájával, valamint diplomáciánk és nemzetbiztonságunk első vonalában töltött sok évének tapasztalatával a Stratégiai vízió című könyvben egy sikeres tervezés és végrehajtás átfogó tervét tárja elénk." (Richard Lugar szenátor) "Zbigniew Brzezinski elméleti tisztánlátását páratlan gyakorlati tapasztalattal ötvözi, amikor provokatív és meggyőző képet fest a jövöről, és egyben hasznos térképet ad arra nézve, hogy miként navigáljunk abban." (Joseph S.NYE, Jr., a Harvard Egyetem professzora és a The Future of Power (A hatalom jövője) szerzője)

"Henry Kissinger (1923) az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója, majd külügyminisztere volt Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége alatt. A huszadik századi amerikai külpolitika egyik legbefolyásosabb formálója és a hidegháború második szakaszában a kínaiamerikai kapcsolatok fő stratégája volt. ""Közel negyven évvel ezelőtt Richard Nixon elnök abban a megtiszteltetésben részesített, hogy elküldött Pekingbe kapcsolatot létesíteni egy Ázsia történelmében központi szerepet játszó állammal, amellyel Amerikának már több mint húsz éve nem volt magas szintű érintkezése. [] Az azóta eltelt időben ötvennél is többször jártam Kínában. Mint olyan sok látogató az évszázadok alatt, én is a kínai nép kitartása, kifinomultsága, családszeretete és kultúrája iránti csodálattal eltöltve jöttem el onnan. Ugyanakkor egész életemben a béke megteremtésének gondolata foglalkoztatott elsősorban amerikai szempontból. Abban a szerencsében volt részem, hogy vezető tisztviselőként, üzenetek közvetítőjeként és tudósként egyidejűleg ismerhettem meg Kínát mindkét megközelítésből. Ez a könyv kísérletet tesz arra, hogy részben a kínai vezetőkkel való beszélgetéseimre alapozva megmagyarázza azt a szemléletet, ahogy a kínaiak gondolkoznak a béke és a háború, a nemzetközi rend kérdéseiről, valamint ennek viszonyát a pragmatikusabb, esetről esetre haladó amerikai megközelítéshez. A különböző történelmek és kultúrák időnként egymástól eltérő konklúziókra jutnak. Nem mindig értek egyet a kínai látásmóddal, s némely olvasó is bizonyára így lesz ezzel. Szükségünk van azonban a megértésére, mivel Kína kiemelkedő szerepet fog játszani a huszonegyedik században kialakuló világban. Részlet az Előszóból"

Az Egyesült Államok 40. elnöke, korábban republikánus képviselő, majd Kalifornia állam kormányzója. Pályája nem tekinthető hagyományosnak, mivel nem politikusi dinasztiából származik, és közéleti hivatását is viszonylag későn, ötvenes éveinek derekán találta meg. Családja szerény anyagi körülmények között nevelte, de eljutott a felsőfokú tanulmányok befejezéséig, 1932-ben diplomázott szociológiából és közgazdaságtanból az illinois-i Eureka Egyetemen. Iskoláiban is kitűnt szónoki képességét előbb sportriporterként, majd az 1940-es, 1950-es években a hollywoodi filmiparban színészként, később az amerikai filmszínész-szakszervezet vezetőjeként kamatoztatta. Innen fordult, ismertségét kihasználva, a nagypolitika felé. Két ciklusnyi kormányzóságot követően 1981-ben választották első ízben, majd 1984-ben másod ízben elnökké. Két elnöki ciklusában olyan maradandó külpolitikai eredmények fűződnek a nevéhez, mint a sikeres fegyverzetkorlátozási egyezmény a Szovjetunióval és az általános nyitás Európa felé. Elődje Jimmy Carter, utódja neokonzervatív politikájának folytatója, George H. W. Bush volt az elnöki székben. 1990-es, történelmi jelentőségű amerikai látogatása során a rendszerváltoztatás utáni első felelős magyar miniszterelnök, Antall József az addigra már leköszönt Reagan elnöknek a vasfüggöny egy darabját ajándékozta a magyar nép megbecsülése jeléül. A kommunizmus bukásának elősegítése és a hidegháború lezárása érdekében tett lépései elismeréseként 2011-ben, a Szabadság téren avatták fel Ronald Reagan egész alakos szobrát.

Alig másfél évvel a kínai nyitást elemző, már 2. kiadását élő Kínáról című könyve után, itt a 92 évesen is aktív politikai elemző legújabb műve! Henry Kissinger (1923-) amerikai Nobel-békedíjas diplomata és politikus, a 20. századi amerikai külpolitika egyik legbefolyásosabb formálója. Előbb az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója, majd külügyminisztere volt Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége alatt, de több későbbi elnök mellett is dolgozott tanácsadói minőségben. Legújabb könyvében a 21. század sürgető történelmi kihívására keresi a választ: hogyan lehet az ideológiai szélsőségek, az ütköző történeti víziók és a gyorsuló technicizálódás világában közös, a békét biztosító világrendet kialakítani? Merre tartunk? A nyugati világ fölé kerekedik-e a gazdaságilag erősödő kelet? Ha igen, mindez békés folyamat lesz-e? E kérdések megválaszolásához a szerző kétezer év történetén kalauzol át, hogy elérkezzen a mai, változóban lévő világrend-koncepcióig, majd könyve utolsó harmadában a következő fél évszázad várható kihívásait is felvázolja. A kötet amerikai megjelenése óta eltelt rövid idő máris az ő jóslatait látszik igazolni Káosz fenyeget a mindeddig példátlan egymásrautaltság és kölcsönös függőség dacára: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai, a népirtás ma is jelen levő gyakorlata, és azoknak az új technológiáknak a terjedése, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat. Az információhoz való hozzáférés és a kommunikáció új módszerei minden korábbinál szorosabb kapcsolatokat teremtenek a világ régiói között, és globálissá teszik az eseményeket, de úgy, hogy közben meggátolják a megfelelő válaszok adását, azt követelve az államok vezetőitől, hogy jelmondatokba sűrítve fejezzék ki azonnali reakcióikat.

Utazásaink során a mai szlovák-cseh határt átlépve sokan nem is tudatosítjuk, hogy tulajdonképpen a történelmi magyar-cseh határon haladunk keresztül: az egykori Magyar Királyság és a Cseh Királyság közti államhatáron. Hosszú évszázadokon át az első évezred végétől a XX. század végéig ugyanis a magyarok és a csehek közvetlen szomszédok voltak, és a két ország uralkodó dinasztiái között nem egy házasság köttetett. Ezen túlmenően számtalan kereskedelmi, politikai és határ menti személyes kapcsolat is létrejött e két nép között. Középiskolás tanulmányainkból arra talán mindannyian emlékszünk, hogy Radnótit a csehországi Liberecbe küldték ipari tanulónak. Az azonban kevésbé közismert, hogy Kazinczy Ferenc a jakobinus összeesküvés elítéltjeként brnói tömlöcben raboskodott, hogy Prágában őrzik Szent István állítólagos kardját, hogy Bolyai János, a híres matematikus katonatiszti múltjának emlékét Olmützben tábla őrzi, vagy hogy a szabadságharcot vezető II. Rákóczi Ferencet előzőleg a dél-csehországi Jindřichův Hradecben próbálták Habsurg-hű alattvalóvá nevelni. Mindennek pedig a mai Csehországban látható, megtekinthető emlékei, emlékhelyei vannak. A most kézben tartott rendhagyó útikönyv áttekinti a magyar-cseh történelem kapcsolódási pontjait, majd hét régióra bontva mutatja be részletesen a magyar emlékkel bíró városokat, épületeket, helyszíneket. A kötet szerzője, Kokes János 1977 óta Prágában élő szlovákiai magyar újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) prágai tudósítója. A fotók Gedai Csaba fotóművész munkái.

"Európa első női vezetője megingathatatlan hitei mellett kiálló politikusként nyerte el a Vaslady nevet. Margaret Thatcher volt az egyetlen brit miniszterelnök Churchillen kívül, akinek a temetésén az angol királynő is megjelent. A belpolitika terén egy sor hosszú távú hatással bíró reform kötődik a nevéhez, melyek közül nem egy ma is megosztja az elemzőket. Nevéhez fűződik az angol piac liberalizációja, a szabadpiaci elvek érvényesítése a gazdaságpolitikában az addigi nagyfokú állami gazdasági szerepvállalás ellenében. Ebben nagyon hasonló álláspontot képviselt, mint kortársa-barátja, Ronald Reagan amerikai elnök. Külpolitikában a kelet-közép európai ellenzéki mozgalmakat erősen támogatva hozzájárult a Szovjetunió európai végelgyengüléséhez. Walesa lengyel ellenzéki mozgalma és a magyar reformtörekvések mellett is kiállt, 1984-ben járt is Magyarországon. Az 1989-90-es rendszerváltozásokat üdvözölte. Az európaiság kérdésében inkább szkeptikus volt: az Európai Közösséget, az EU elődjét elsősorban gazdasági együttműködésként ítélte hasznosnak, a föderalista álláspontot azonban elvetette. "

A magánélet és a munka területén egyaránt jelen lévő digitalizáció egyre növekvő adatmennyiségeket (Big Data) eredményez. Az összekapcsolódó és kölcsönös függőségeken alapuló globalizált világ, az internet biztosította szabadság (Deep Web, Dark Web) és a 24 órás hírtelítettség új korszakot nyitott a hírszerzés területén is. Alfréd Rolington a 21. század kihívásaira válaszoló, szoros nemzetközi együttműködésen alapuló stratégiát ismertet. A szerző - olyan nagy múltú szakemberek bevonásával, mint Sir Colin McColl (MI6), R. James Woolsey (CIA) és Sir Dávid Phillips - könyvében a hírszerzés elmúlt korszakait ismerteti és elemzi. Szó esik a 20. századi világháborúk vagy épp a hidegháború formálta hírszerzési szemléletváltásokról, egészen a 9/11 kiváltotta legújabb helyzetig, melynek bemutatása a szerző által javasolt stratégia, a mozaikmódszer ismertetésével zárul. Alfréd Rolington Hírszerzésre szakosodott biztonságpolitikai szakértő, aki az elmúlt harminc évben tanácsadóként szolgált mind a katonai - NATO, CIA, MI6 - és kereskedelmi hírszerzés, mind a bűnüldözés területén.

Törökország miniszterelnökének, Ahmet Davutolunak a kötete a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika 21. századi világában új perspektívát kíván felmutatni, méghozzá egy olyan állam szemszögéből, mely az ezeket alakító folyamatok egyre fontosabb szereplőjévé válik. Könyve első felében a szerző azt mutatja be, milyen fontos földrajzi területek metszéspontjában van Törökország, és ez milyen jelentős geopolitikai, geoökonómiai és geokulturális jelentőséggel ruházza fel az országot, majd Törökország helyzetének és szerepének újragondolását javasolja a hidegháború utáni változások tükrében. Könyve második felében részletesen kitér a javasolt új stratégia gyakorlati hatásaira is, sorra véve Törökország nemzetközi környezetének államait, beleértve napjaink legfontosabb konfliktustérségeit is. Mindehhez magyar nyelven ritkán olvasható, karakteres keretet biztosít a sajátos török szempontrendszer és megközelítés. Így a kötet olyan összefoglaló, amit minden, a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika iránt érdeklődő olvasó érdeklődéssel forgathat. A kötetet Martonyi János volt külügyminiszter előszava és Hóvári János, Magyarország volt ankarai nagykövetének utószava teszi teljessé. Ahmet Davutolu (1959. február 26. ) Török társadalomtudós, diplomata és politikus, 2014 augusztusa óta Törökország miniszterelnöke, és a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a vezetője. Ahmet Davutolu tudósként, egyetemi tanárként kezdte a pályafutását, politológiát és nemzetközi kapcsolatokat oktatott többek között az isztambuli Marmara és Beykent egyetemeken. 2003 óta tölt be komolyabb állami pozíciókat, először 2003 és 2009 között Recep Tayyip Erdoan akkori miniszterelnök főtanácsadójaként, majd 2009 és 2014 között külügyminiszteri minőségben. A legutóbbi, 2015-ben tartott török választások megerősítették miniszterelnöki pozíciójában.

A most kézben tartott könyv egy külpolitikai szempontból rendkívüli időszak krónikája, ahogy annak egykori alakítói látják. Az Egyesült Államok 41. elnöke, id. George Bush és volt nemzetbiztonsági tanácsadója a hidegháború végének és a kétpólusú világból való átmenetnek a történetét tárja az olvasók elé. Az 1989-ben megalakuló Bush-adminisztráció megörökölte Ronald Reagannek a Gorbacsov vezette Szovjetunióval kapcsolatos diplomáciai sikereit, de annak nem kívánt óvatlan folytatója lenni. Az elnökség első két évét nem várt gyorsaságú nemzetközi események jellemezték. A demokratikus Szolidaritás mozgalom hatalomra jutott Lengyelországban, majd fél évszázad kommunista diktatúrája után Magyarországon és Csehszlovákiában is szabad választásokat tartottak. Kelet- és nyugatnémetek táncoltak a Németországot és egész Európát hosszú évtizedekre kettéosztó berlini Falon, a két Németország újra egyesült, 1991 karácsonyán pedig utoljára volt látható a sarló és a kalapács a moszkvai Kreml tetején. Mindezen eseményeknek a Bush-adminisztráció egyszerre volt előmozdítója és gyors reagálású továbbvivője. A kötetben többször szó esik az egykori magyarországi változásokról, melyeknek előmozdítására Bush elnök 1989-ben Budapestre látogatott, majd 1990-ben és 1991-ben a Fehér Házban fogadta a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar miniszterelnököt, Antall Józsefet. Kettejük szoros kapcsolatának emlékét őrzi a kötetben található, az elnök kézjegyével ellátott fotó.

"Helmut Kohl visszaemlékezése sorsfordító időszakba kalauzolja az olvasót, a német újraegyesülési folyamat korszakába. A tárgyilagos hangú memoárból kiderül: a berlini fal 1989. november 9-i leomlása nem jelentette automatikusan a német egység megteremtését - az egységet tűzön-vízen keresztül képviselő, mégis mértéktartó politikai vezetésre volt szükség ahhoz, hogy a németek 1990. október 3-án már a két Németország újraegyesülését ünnepelhessék. Helmut Kohl számtalan ütköző nézőpontra mutat rá e sorsdöntő napokból: a nyugat-európai államok vonakodásától, a párton belüli intrikáktól és a bel-német ellenállástól kezdve az NDK-val és a Szovjetunióval folytatott nehéz tárgyalásokon, az amerikai elnökkel kialakított és elengedhetetlenül fontos szoros együttműködésen, valamint a nyugatnémet és a keletnémet márka közötti átváltási problémákon át a teljes szuverenitás és az egyesült Németország NATO-tagsága által felvetett létfontosságú kérdésekig. Írásából világosan kiderül, hogy minden nap valóságos politikai kötéltáncot jelentett. Helmut Kohl végül egy minden európaihoz szóló, nagyon is aktuális felhívást fogalmaz meg, amely a németországi egység megteremtése óta a szeme előtt lebeg. Ez pedig az európai egyesülésnek, az "érme másik oldalának" a beteljesítése. A magyar kiadás Helmut Kohl magyar olvasókhoz címzett, személyes hangú előszavával válik teljessé. "

Szenvedélyes hangvételű esszéjében az Európai Unió legnagyobb építőmestereinek egyike kiáll mindannyiunk Európájáért. Helmut Kohl meggyőzően érvel a mellett, hogy Európa miért tekintendő ma is a béke és szabadság nélkülözhetetlen biztosítékának. Egyúttal aggodalmát fejezi ki az európai egyesüléssel és a közös jövőnkkel kapcsolatosan. Közérthetően fogalmazott, személyes hangvételű könyvében a volt kancellár elmeséli az egyesülés alaptörténeteit: hogyan született meg az európai eszme, milyen nagy utat tett meg Európa 1945-től napjainkig, valamint miért volt és marad létfontosságú a közös valuta, az euró bevezetése. Írásában Helmut Kohl a kényes témákat sem kerüli. Kitér az Euro 1999-es bevezetését követő hibákra, elítéli azt a rövidlátást, amely az ezredforduló óta az európai eszme körüli diskurzust övezi, és sorra veszi a téves politikai döntések Európa határain messze túlnyúló következményeit. Sorait azzal az alapvető meggyőződéssel zárja, miszerint Európa a jövőnk. A közös jövő pedig kötelességekkel és felelősséggel jár. A könyvet Helmut Kohl magyar olvasóknak szánt előszava, valamint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a kancellár felkérésére írt bevezetője teszi teljessé. A volt kancellár előszavában nélkülözhetetlennek nevezi Magyarország hozzájárulását Európához, a jelenlegi menekültválság körüli vitáról pedig egyértelmű véleményt mond. Mindenekelőtt arra figyelmeztet: a nemzeti különutas politika a huszonegyedik században nem opció többé.

Az ??amerikai Délről jövő, alabamai fekete értelmiségi családból származó Condoleezza Rice 2000-ben került George W. Bush kampánystábjába. A republikánusok győzelme után 2001-től nemzetbiztonsági tanácsadóként, 2005-től 2009-ig pedig külügyminiszterként volt tagja az elnök első és második adminisztrációjának. Memoárjában e nyolc mozgalmas évéről mesél: azokról a legfelső szinten zajló vitákról, amelyek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az afganisztáni és az iraki katonai beavatkozásokhoz vezettek, továbbá az amerikai kormányzat első számú diplomatájaként tett folyamatos utazásairól is, amelyek során közös nevezőt kellett találnia a szemben álló felek között, mérsékelnie a diktatórikus rezsimek által jelentett veszélyt, vagy épp előmozdítania a demokratikus kormányok hatalomra kerülését szerte a világon. Visszaemlékezései révén egy több száz éves demokratikus hagyománnyal rendelkező ország diplomáciájának napi működését ismerhetjük meg, közelképeket kapva olyan vezető politikusokról, tárgyalópartnerekről vagy diktátorokról, akikről naponta hallunk a hírekben, és beléphetünk azokba a tárgyalószobákba, ahol emberek millióinak sorsát meghatározó, történelmi döntések születnek.

"Az ókori Rómától a 16-17. századi spanyol udvaron és a 19. századi Brit Birodalmon keresztül a ma Amerikájáig minden politikai nagyhatalom egyben korának meghatározó gazdasági hatalma is volt. A nevük egyet jelentett egy addig elképzelhetetlennek hitt életszínvonal megvalósításával. De mind elbuktak végül. Van-e közös gyökere ezeknek a bukástörténeteknek? Mit tanulhatunk a példájukból? A közgazdász-szerzőpáros most kézben tartott könyvében elgondolkodtató időutazásra, a nagyhatalmak gazdaságtörténetébe kalauzol, hogy felfejtse a gazdasági hanyatlás történelmileg ismétlődő, közös okait. A nagyhatalmak tündöklésének és bukásának bemutatásához a szerzők a politikatörténet, a közgazdaságtan és a közösségi pszichológia legújabb eredményeit használják fel. A kötet nem csak történeti áttekintés, de figyelmeztetés is: a tanulságok levonása segíthet felismerni a gazdasági-társadalmi egyensúly megőrzésének fontosságát. Glenn Hubbard amerikai közgazdász, szakújságíró, egyetemi tanár, jelenleg az amerikai Columbia Egyetem üzleti tanszékének dékánja. A Wall Street Journal és a The New York Times rendszeresen közli cikkeit. Tim Kane amerikai közgazdász, szakújságíró, korábban az amerikai kongresszus gazdasági vegyes bizottságának tagja, elemzőként az amerikai hírcsatornák gyakori vendége.

"Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla című, könyörtelen őszinteséggel megírt műve igen provokatív jövőképet mutat az Egyesült Államok világpolitikai vezető szerepének alakulásáról a 21. században. A Magyarországon is jól ismert geostratégiai szakértő szerint Washington legfőbb feladata erre az időszakra nézve az lesz, hogy az eurázsiai kontinens politikai döntőbírájává váljon, és megelőzze az anyagi vagy diplomáciai érdekeit fenyegetni képes rivális hatalmak felemelkedését. Az eurázsiai kontinens, amely a világ legnagyobb népességének ad otthont, valamint hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkezik, illetve teret biztosít a világgazdaság legjelentősebb folyamatainak, "nagy sakktáblaként" jelenik meg a kötetben. E sakktábla játszmáin dől el a következő évtizedek folyamán, hogy elegendő-e az Egyesült Államok ereje ahhoz, hogy megtartsa kizárólagos vezető szerepét a világpolitika színpadán, illetve, hogy mennyire lehetnek képesek ezt megkérdőjelezni a feltörekvő hatalmak. Brzezinski eredetileg 1997-ben (magyar nyelven 1999-ben) megjelent könyvét mérföldkőként tartják számon a politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok területén. A második magyar nyelvű kiadás tartalmazza a szerző 2016-ban írt utószavát is, amelyben Brzezinski az eltelt tíz év aktualitásaira reflektál, beleértve az ukrajnai válságot, Oroszország újrafelemelkedését és Kína nagyhatalmi törekvéseinek alakulását is."

A szerzőpáros lenyűgöző összefoglalását adja annak a folyamatnak, ahogy a - nem is távoli - jövőben a technológiai fejlődés következtében valamennyi szakma átalakul. Fokozatos változás szemtanúi lehetünk: napjainkban a szakértelem megszerzése és a társadalomban való szétosztása is alapjaiban módosul, és ez a hagyományos szakmák felbomlásához vezet. Ez a tézis első pillantásra ijesztőnek tűnhet, épp ezért a szerzők új gondolkodásmódot szorgalmaznak, és felvillantanak számos, a változásban rejlő lehetőséget. Richard Susskind korábban több könyvet is publikált a jogi szolgáltatások jövőjével kapcsolatban, és az elmúlt csaknem két évtizedben a világ számos pontján tartott előadásokat a témában. A visszajelzések meggyőzték arról, hogy elmélete nemcsak a jogász szakmára érvényes, hanem az orvosok, könyvvizsgálók, építészek, újságírók, tanárok és más szakmák képviselőinek munkájára is. Kutatását kiterjesztette, így ez a kötet bármely más szakember számára hasznos és elgondolkodtató olvasmány

Reagan a sármos, közvetlen politikus sosem félt erős és szellemileg magabiztos tanácsadókkal körülvenni magát. A politikai ellenfelei is csodálták ezért. Sokakban élt az a tévhit, hogy az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke nem különösebben okos, de erre rácáfolt gyors reakcióival, tanulási képességével és éleslátásával. Thatcherről is sokan gondolták kezdetben, hogy csupán egy elegáns nő, akivel a brit kormány arculatát igyekeztek színesíteni, de bekerülve a minisztériumi közegbe hamar megmutatkozott lényeglátása és kemény munkatűrő képessége. Két vezető, aki a meggyőződések embere volt, és aki hitt abban, hogy hatalmában áll az egész világot új pályára állítani. A világpolitika meghatározó figuráiként a közöttük lévő partneri kapcsolat nem a kortárs mítosz érzelgős politikai házassága volt, sokkal inkább kemény küzdelem. Vezetői képességük épp ezért bizonyult olyannyira fontosnak, mert mindketten tisztában voltak azzal, hogy az őket megelőző évszázadra visszanyúló atlanti vállalkozás szolgálatában tevékenykednek. Egy olyan szolgálatéban, amelynek dinamikája, sikere formálta a huszadik századot és a világot, amelyben élünk.