Argumentum Kiadó strana 2 z 2

József Attila kezdeti, istenét kereső és áhító versei után már egész fiatalon ráébred, hogy számára nem érvényes a bibliai Mindenható, a keresztyén tanítás szerint sorsok felett magasan trónoló és az ember gondjaival kevésbé törődő istenkép, különös tekintettel a keresztyénség véres századaira. Nem egyedülálló, minden intellektust próbára tevő kényszer, hogy saját elképzelése szerint alakítsa ki azt az istenképet, amelyet gondolatai és érzelmei középpontjába képes állítani. Sz. Nagy Csaba

Olvasd a buszon! De, ha valami tetszik, és derűsen fölkapod a fejed, ne csodálkozz, ha szúrós tekintettel néznek majd rád. A mosoly kiment a divatból. Ez a kis zsebkönyv éppen ezt az elveszett mosolyt szeretné visszavarázsolni az arcokra - még, ha ez a mosoly sokszor ironikus is.

Az elmúlt évtizedekben az oktatási intézményekre általában az volt a jellemző, hogy a lehető legtöbb tudást akarták elsajátíttatni a tanulókkal. Ez azonban túlságosan is egyoldalú meghatározása az iskolának, mint pedagógiai intézménynek, és a tanulónak, mint ,,felvevőnek”. Igen gyakran megfeledkeznek arról, hogy az iskolában nevelés is folyik, emberi kapcsolatok alakulnak ki, és a tanulóknak sokféle készséget kell(ene) elsajátítaniuk. Ez a veszély napjainkban fokozódik azáltal, hogy egyre elfogadottabb a „vissza az alapokhoz” (back to the basics) gondolata, mely az iskola feladatát ismeretközlésre redukálja, és az általános iskola feladatainak ezzel összhangban lévő meghatározása. Ugyanakkor, a gondoskodó társadalom fogalmából kiindulva, az iskolának egyre nagyobb szerepet szánnak a problémás gyerekekkel való foglalkozásban, miközben az is követelmény, hogy az oktatás költségei szinten maradjanak, sőt lehetőleg csökkenjenek. Ebből következik, a normál és problémás gyerekek számára létesített (ún. speciális kisegítő oktatás) általános iskolák közötti újabb együttműködés, az „újra együtt az iskolában” gyakorlata, a befogadás (inkluzió). Sok iskolában azonban nem készültek fel még a problémás esetekkel való foglalkozásra. Ez a könyv erre a nehézségre is kínál egy lehetséges megoldást. Gyakorlati munkamódszereket mutatunk be, amelyek segítségével a fenti probléma a tanár és a tanuló számára egyaránt kellemes módon oldható meg. Ezért ezt a könyvet a módszerek kipróbálásához és használatához szükséges „bevezető" könyvnek tekintjük. A könyv hangsúlyozza, az iskolának igen fontos irányító szerepe van abban, hogy a tanulókban kialakuljanak a különböző készségek, ezért ötleteket ad ahhoz, hogyan fejleszthető az önállóság, az önmagunkért érzett felelősség, a kreativitás a mindennapi nehézségek megoldásában az osztályon belül és kívül – a problémás és problémamentes gyerekeknél egyaránt. A könyv elsősorban tanárok számára készült útmutató. Különösen a hagyományos frontális oktatási formából az aktív tanulási folyamatok bevezetésére való váltáskor van nagy szükség arra, hogy a tanár útmutatást kapjon az új alapelvek, új szempontok elsajátításához és egy sor, az osztályban könnyen alkalmazható konkrét példa is rendelkezésére álljon. Tartalomjegyzék: I. rész: Az oktatás újszerű szemlélete A nevelés és oktatás elsődleges céljai Az oktatás, mint holisztikus folyamat A tanulás biológiai alapjairól Az oktatás, ami a diákokat útjukon elkíséri Egy előfeltétel: a diákok közötti támogató kapcsolatok Kinek felel meg a „diákokat kísérő oktatás”? Az intellektuális fejlődés és a többszörös intelligencia Társas és erkölcsi fogalmak: Az oktatási tevékenységek legitimitációjának alapja A tanulók baráti kapcsolatai II. rész: A változó iskolaszervezet Az iskola szervezése és a kooperatív módszerek bevezetése A „diákokat kísérő oktatás” és az iskola szervezete III. rész: Gyakorlati munkamódszerek Első módszer: A tandem: A kétüléses kerékpár Második módszer: Diákcsoportok Harmadik módszer: A mozaik Negyedik módszer: Ellentmondások és viták Ötödik módszer: Csoportos projektek IV. rész: Gyakorlati tapasztalatok Egy kísérlet eredményei Összefoglalás Irodalomjegyzék Tárgymutató

A kötet tizenhat művelődés-, eszme- és recepciótörténeti tanulmányt fog egybe. Ady Endre, Kunfi Zsigmond, Lukács György, Mónus Illés, József Attila, Illyés Gyula és Fejtő Ferenc a főszereplők, de nem hagyományos portrékra, hanem inkább vitatkozó problématörténeti írásokra lel e könyvben az olvasó.

"A kulturális közéletben és a politikában vállalt szerepeim tapasztalata ösztönzött arra, hogy az irodalomban elsősorban az etika, az antropológia, a kultúraszociológia, a történetfilozófia és a teológia kérdéseire adott esztétikai érvényű válaszokat keressek, mielőtt belebonyolódnék a nyelvi megformálás, a műfaji meghatározottság és poétikai megoldások titkainak kutatásába. Úgy is mondhatom: bármennyire inspirálnak is a posztmodern irodalomtudomány módszerei, elemzéseimben ezeknek nincs meghatározó szerepük. Érdeklődési köröm középpontjában azok az esztétikai jelenségek állnak, amelyek mögött jól kitapintható a Történelem logikája, azaz az élet és az irodalom, a létélmény és a költői ihlet, a politika és a kultúra szoros kölcsönhatása. Az itt olvasható tanulmányok tekinthetők tehát vitairatoknak is, még ha nem is az volt a célom velük, hogy vitát provokáljak. Önmagunkat, illúziónkat, hiteinket, reménykedéseinket és békíthetetlen indulatainkból táplálkozó táborszervező hajlamainkat, másfelől kudarcainkat, frusztráltságunkat, szorongásainkat s az olykor végezetesnek tűnő megosztottságunkat próbáltam jobban megérteni a magyar irodalomból, s e törekvésem eredményeit kívánom megosztani olvasóimmal." (a Szerző)

A kötet írásai átfogó képet adnak Bibó István politikai koncepciójának formálódásáról a harmincas évek esszéitől egészen az utolsó, befejezetlen munkákig.

"Kodály Zoltán zenére nevelő, tudományos és publicisztikai írásainak első két kötete, 1964-es évszámmal, 1965-ben látott napvilágot; e két kötet kéziratát még ő maga hagyta jóvá, szövegét, adott esetben, finomította. Negyedszázados új kutatások eredményeként 1989-ben, tizenkét esztendővel a szerző halála után jelent meg az előbbiek mondandóját teljesebbé tévő harmadik kötet. Ma már könyvészeti ritkaság mindhárom. Együttes új kiadásukra csak a 2007-es ünnepi Kodály-év adott alkalmat. Arra is, hogy a gyűjtemény az előbbieknél is gazdagabb legyen: hogy a záró kötetben helyet kapjanak a legújabban feltárt írások, beszédek, hiteles nyilatkozatok. (...)" (Bónis Ferenc)