Argumentum Kiadó strana 2 z 2

A 1867-ben elhunyt orosz tábornok, K. R. Szemjakin ezredesi rangban vett részt az 184849-es magyar szabadságharc leverésében. Ezrede Panyutyin altábornagy hadosztályába kapott beosztást. Ezeket a csapatokat Paszkevics tábornagy az osztrák kormány sürgetésére már május elején, a tömeges beavatkozás előtt Bécs támogatására küldte. Krakkóból a morvaországi Ungarisch-Hradischig vonaton utaztak, majd gyalogmenetben indultak tovább Pozsony felé. Az osztrákok először június 21-én, a peredi csata második napján vetették be őket, s így a túlerő biztosította számukra a győzelmet. A hadosztály a nyarat Haynau alá rendelve az osztrák hadsereg mellett harcolta végig. Szemjakin feleségéhez írt leveleit, amelyek sajátos krónikáját adják a hadjáratnak, a moszkvai Orosz Állami Hadtörténelmi Levéltár őrzi. A hadosztály hirtelen elindításának pontos körülményei a kutatás számára is ismeretlenek, ezért a bevezető tanulmányban részletesebben kitérek a kérdésre, és a Függelékben közre adok nyolc erre vonatkozó iratot, amelyeket szintén az említett levéltárban találtam..

"Az elképzelés az volt, hogy valamennyi - kottás és hangjelzés nélküli, teljes és töredékes, kéziratos és nyomtatott - liturgikus könyv anyagát feldolgozva meghatározható a magyarországi szekvenciarepertoár, melynek tételei között a teljes terjedelmükben közölt darabok mellett a szövegkezdettel, incipittel jelzettek is szerepelnek. A rubrikákban található utalások összegyűjtése több szempontból is hasznosnak bizonyult, és meglepetésekkel, nem várt eredményekkel szolgált. Egyrészt, a rubrikák alapján abban az esetben is hozzávetőleges képet kaphatunk egy forrás szekvencionáléjáról, ha maga a gyűjtemény nem, vagy csak részben maradt fenn. Másrészt, a prosariumok gyakran szűkszavú, általánosító felirataival szemben sokkal pontosabban, egyértelműbben megállapítható egy-egy tétel liturgikus helye, az az ünnep, alkalom, amelyen elhangzott. Harmadszor, éppen ezek a rubrikák szolgáltattak kiindulópontot néhány kódex eredetének pontosításához, mintapéldányának meghatározásához. A szekvenciakészlet összeállítását valamennyi hangjelzett tétel minden rendelkezésre álló forrásból történő átírása, jegyzetelése, majd a közreadás elveinek a kidolgozása követte két fő szempont folyamatos szem előtt tartásával. Egyrészt, a szekvenciadallamok kiadása az előadói gyakorlat, az énekesek számára szeretné elérhetővé tenni a ma ismert magyarországi források teljes corpusát. Másrészt, a repertoár összeállításával, a szöveg- és dallamváltozatok közlésével, a tételeket tárgyaló rövid jegyzetekkel a műfaj hazai történetének kutatóit kívánja segédanyaggal ellátni. Mindkét szempont együttes figyelembe vétele alakította ki, szabta meg a dallamok közreadásának, a hozzájuk tartozó szövegi és zenei jegyzetek elkészítésének módját, és tette szükségessé a kotta nélküli források anyagát is tartalmazó mutatók, valamint a költemények magyar fordításának elkészítését."

Babits Mihály versei kritikai kiadásának első kötete a pályakezdő költőnek főként diákkori és egyetemi évei alatt született műveit mutatja be. Noha a szakirodalom tudott e fiatalkori versekről, tudományos igényű vizsgálatukra csupán részlegesen került sor, és többségük nem is került be a költő halála után megjelent gyűjteményes kiadásokba. Jelen kötetünk nemcsak a művek tekintetében, hanem azok kulturális, irodalmi hátterének a feltárásában is számos újdonsággal szolgál. A versekhez társuló jegyzetapparátus nem csupán korrigálja (illetve több helyen pontosítja) az egyes darabok eddig ismert megírási idejét, de igyekszik elvégezni a pályakezdő Babits Mihály irodalmi és történelmi ismereteinek a felkutatását és bemutatását is. Amellett, hogy bepillantást nyerhetünk egy meghatározó jelentőségű írói életmű genezisébe, a kronológiai rendszerezés által a művek közötti összefüggések feltárására is új lehetőségek nyílnak. A versek keletkezéstörténete a költő műveltségének, szerepmintáinak, esztétikai ízlésváltozásának a feltérképezésében szolgálhat komoly segítségül az eljövendő kutatók számára, s így e máig alig ismert művek is immár megkerülhetetlenné válnak az újabb Babitsról szóló monografikus munkák számára.

"Kodály Zoltán zenére nevelő, tudományos és publicisztikai írásainak első két kötete, 1964-es évszámmal, 1965-ben látott napvilágot; e két kötet kéziratát még ő maga hagyta jóvá, szövegét, adott esetben, finomította. Negyedszázados új kutatások eredményeként 1989-ben, tizenkét esztendővel a szerző halála után jelent meg az előbbiek mondandóját teljesebbé tévő harmadik kötet. Ma már könyvészeti ritkaság mindhárom. Együttes új kiadásukra csak a 2007-es ünnepi Kodály-év adott alkalmat. Arra is, hogy a gyűjtemény az előbbieknél is gazdagabb legyen: hogy a záró kötetben helyet kapjanak a legújabban feltárt írások, beszédek, hiteles nyilatkozatok. (...)" (Bónis Ferenc)

József Attila kezdeti, istenét kereső és áhító versei után már egész fiatalon ráébred, hogy számára nem érvényes a bibliai Mindenható, a keresztyén tanítás szerint sorsok felett magasan trónoló és az ember gondjaival kevésbé törődő istenkép, különös tekintettel a keresztyénség véres századaira. Nem egyedülálló, minden intellektust próbára tevő kényszer, hogy saját elképzelése szerint alakítsa ki azt az istenképet, amelyet gondolatai és érzelmei középpontjába képes állítani. Sz. Nagy Csaba

József Attila kezdeti, istenét kereső és áhító versei után már egész fiatalon ráébred, hogy számára nem érvényes a bibliai Mindenható, a keresztyén tanítás szerint sorsok felett magasan trónoló és az ember gondjaival kevésbé törődő istenkép, különös tekintettel a keresztyénség véres századaira. Nem egyedülálló, minden intellektust próbára tevő kényszer, hogy saját elképzelése szerint alakítsa ki azt az istenképet, amelyet gondolatai és érzelmei középpontjába képes állítani. Sz. Nagy Csaba