Argumentum Kiadó

Babits Mihály versei kritikai kiadásának első kötete a pályakezdő költőnek főként diákkori és egyetemi évei alatt született műveit mutatja be. Noha a szakirodalom tudott e fiatalkori versekről, tudományos igényű vizsgálatukra csupán részlegesen került sor, és többségük nem is került be a költő halála után megjelent gyűjteményes kiadásokba. Jelen kötetünk nemcsak a művek tekintetében, hanem azok kulturális, irodalmi hátterének a feltárásában is számos újdonsággal szolgál. A versekhez társuló jegyzetapparátus nem csupán korrigálja (illetve több helyen pontosítja) az egyes darabok eddig ismert megírási idejét, de igyekszik elvégezni a pályakezdő Babits Mihály irodalmi és történelmi ismereteinek a felkutatását és bemutatását is. Amellett, hogy bepillantást nyerhetünk egy meghatározó jelentőségű írói életmű genezisébe, a kronológiai rendszerezés által a művek közötti összefüggések feltárására is új lehetőségek nyílnak. A versek keletkezéstörténete a költő műveltségének, szerepmintáinak, esztétikai ízlésváltozásának a feltérképezésében szolgálhat komoly segítségül az eljövendő kutatók számára, s így e máig alig ismert művek is immár megkerülhetetlenné válnak az újabb Babitsról szóló monografikus munkák számára.

"Az elképzelés az volt, hogy valamennyi - kottás és hangjelzés nélküli, teljes és töredékes, kéziratos és nyomtatott - liturgikus könyv anyagát feldolgozva meghatározható a magyarországi szekvenciarepertoár, melynek tételei között a teljes terjedelmükben közölt darabok mellett a szövegkezdettel, incipittel jelzettek is szerepelnek. A rubrikákban található utalások összegyűjtése több szempontból is hasznosnak bizonyult, és meglepetésekkel, nem várt eredményekkel szolgált. Egyrészt, a rubrikák alapján abban az esetben is hozzávetőleges képet kaphatunk egy forrás szekvencionáléjáról, ha maga a gyűjtemény nem, vagy csak részben maradt fenn. Másrészt, a prosariumok gyakran szűkszavú, általánosító felirataival szemben sokkal pontosabban, egyértelműbben megállapítható egy-egy tétel liturgikus helye, az az ünnep, alkalom, amelyen elhangzott. Harmadszor, éppen ezek a rubrikák szolgáltattak kiindulópontot néhány kódex eredetének pontosításához, mintapéldányának meghatározásához. A szekvenciakészlet összeállítását valamennyi hangjelzett tétel minden rendelkezésre álló forrásból történő átírása, jegyzetelése, majd a közreadás elveinek a kidolgozása követte két fő szempont folyamatos szem előtt tartásával. Egyrészt, a szekvenciadallamok kiadása az előadói gyakorlat, az énekesek számára szeretné elérhetővé tenni a ma ismert magyarországi források teljes corpusát. Másrészt, a repertoár összeállításával, a szöveg- és dallamváltozatok közlésével, a tételeket tárgyaló rövid jegyzetekkel a műfaj hazai történetének kutatóit kívánja segédanyaggal ellátni. Mindkét szempont együttes figyelembe vétele alakította ki, szabta meg a dallamok közreadásának, a hozzájuk tartozó szövegi és zenei jegyzetek elkészítésének módját, és tette szükségessé a kotta nélküli források anyagát is tartalmazó mutatók, valamint a költemények magyar fordításának elkészítését."

Hannibál tanár úr most végre teljes valójában támad fel. Annak idején ugyanis - 1949-ben - az első világháborús orosz hadifogságból hazatérő tudós tanár története jókora csonkításokkal jelent meg, magán hordozva a szerkesztői önkény minden elképzelhető nyomát.

A 1867-ben elhunyt orosz tábornok, K. R. Szemjakin ezredesi rangban vett részt az 184849-es magyar szabadságharc leverésében. Ezrede Panyutyin altábornagy hadosztályába kapott beosztást. Ezeket a csapatokat Paszkevics tábornagy az osztrák kormány sürgetésére már május elején, a tömeges beavatkozás előtt Bécs támogatására küldte. Krakkóból a morvaországi Ungarisch-Hradischig vonaton utaztak, majd gyalogmenetben indultak tovább Pozsony felé. Az osztrákok először június 21-én, a peredi csata második napján vetették be őket, s így a túlerő biztosította számukra a győzelmet. A hadosztály a nyarat Haynau alá rendelve az osztrák hadsereg mellett harcolta végig. Szemjakin feleségéhez írt leveleit, amelyek sajátos krónikáját adják a hadjáratnak, a moszkvai Orosz Állami Hadtörténelmi Levéltár őrzi. A hadosztály hirtelen elindításának pontos körülményei a kutatás számára is ismeretlenek, ezért a bevezető tanulmányban részletesebben kitérek a kérdésre, és a Függelékben közre adok nyolc erre vonatkozó iratot, amelyeket szintén az említett levéltárban találtam..

Mándy Iván mindössze 19 éves, amikor az Irodalom című lap 1937-ben megjelent egyetlen számában napvilágot lát első elbeszélése, és 1945-re már száznál is több írása jelent meg. Mire első novelláskötete 1949-ben megjelenik, már tekintélyes prózaírói életművet tudhatott magáénak. Kisprózai írásainak nem kis hányada azonban mind ez ideig mára elfeledett napilapokban, elsárgult újságoldalakon lappangott, sőt egy részük még ma is csak ott található meg. A lírikusokról elterjedt, hogy már egészen fiatal korban maradandót alkothatnak, s ez igaz is, gondoljunk csak a francia Rimbaud-ra vagy a mi Petőfinkre. E séma szerint a prózaírók később érnek, hiszen csak érett, felnőtt fejjel lehet jó elbeszélést vagy regényt írni. Nos, Mándy eleven cáfolata ennek: már első írásai is az alkotó személyiség talentumát hirdetik, és félre-ismerhetetlenül magukon viselik a „mándys” jegyeket. Nyoma sincs itt tétova próbálkozásnak, éretlen keresgélésnek: biztos kézzel rajzol portrékat, szituációkat, hétköznapi tragédiákat és apró komédiákat. Meglepődve vehette tudomásul a legkényesebb ízlésű kritikus is, hogy átütő tehetség bukkant fel a magyar prózairodalomban. Mándy több húron játszik: rövid, karcolatszerű szösszenetei egy-egy karakter, egy-egy szituáció epikai pillanatfelvételei, mások a humor és a szatíra felé hajlanak. A kötet legmarkánsabb írásai a klasszikus elbeszélő irodalom dramaturgiájára építenek, de Mándy egyéni alkotásmódja felülírja a klasszikus elbeszélés formajegyeit. Kiadásunk 118 újonnan feltárt, 1937 és 1945 között napvilágot látott, kötetben eddig nem publikált írása igazi csemege azoknak, akik a magyar irodalmat kedvelik. Közreadásuk nagymértékben segítheti elő egy „Mándy-összes” megjelentetését.

2013 jelentős évforduló a magyarországi könyvtörténet és annak kutatása szempontjából. 540 esztendővel ezelőtt, 1743. június 5-én fejezte be Andreas Hess Budán az első hazai ősnyomtatvány, a Chronica Hungarorum nyomtatását. 90 esztendővel ezelőtt, 1923. október 10-én született Borsa Gedeon könyv- és művelődéstörténész, az egyetemes és a hazai könyvtörténeti kutatás elismert szakértője, az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa. Ennek a kettős évfordulónak alkalmából adja közre Borsa Gedeon Andreas Hessről szóló összefoglaló munkáját az Országos Széchényi Könyvtár, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Könyvszemle.

A városból vidékre vándorlás a jelenkori magyar vidék egyik meghatározó tér- és társadalom-átalakító folyamata. A vidék jelenkori átalakulásában meghatározó szerepet játszanak a vidéken fogyasztóként megjelenő városi szereplők. A város környéki területek dinamikus térként definiálhatók, ahol a városi funkciók sorozata összeütközik a vidéki funkciókkal. A város környéke a vidéki tér egy sajátos típusa, ahol a városi szereplők, a kiköltözők fogyasztóként használják a vidéki teret, és ez hatással van a vidék átalakulására. A kötet öt Buda környéki településen végzett empirikus kutatás eredményei alapján azt vizsgálja, hogy hogyan járul hozzá a városból vidékre vándorlás a vidék térbeli-társadalmi átalakulásához. Arra keresi a választ, hogy a városból vidékre költözők milyen hatást gyakorolnak a térbeli-társadalmi viszonyok átalakulására, a vidék reprezentációjára és ezen keresztül a mindennapi élet megváltozására, és hogy erre hogyan reagál a helyi társadalom. A kötet a szűkebb szakmai közönségen és a város-vidék közötti kapcsolat iránt érdeklődő fejlesztési szakembereken túl a városból vidékre költözők, illetve a költözést fontolgatók körében is érdeklődésre tarthat számot.

"A "Dunaúszó" második Duna-könyvem, sokadik Duna-közleményem. A "Danubius, Danubia" első, három kötetes Duna-regényem kétszáz évet ölel egybe, a kilenc országot átszelő folyót, több tucat mellékfolyót, kanálist, morotvát, partjain élő garmadányi embert, hat főbb szereplőt. Mivel a hetvenes években unokatestvéremmel, Weidinger Imrével leeveztünk Ulmtól Bajáig, a Dunán, ez az élményanyag adta második Duna-könyvemnek, a "Dunaúszó"-nak alapját: tájrajzilag, kistörténelmi alapon. A benne szereplő három főalak, Vas Pál, Szombatiné Gál Boriska, Nagy S. János azonban nem valóságos Duna-túrások, hanem a képzelet szülöttei. Dolgozószobám falán van egy méretes Duna-térkép, 3x2 méter nagyságú, mely hely- és vízrajzilag az egész Duna-tájat ábrázolja. A "Dunaúszó" megalkotásakor képzeletemben ezen a kivetített Duna-vonalon ereszkedett le a három szereplő, akiknek fizikai valósága megvan az életben, de a valóságban nincs, illetve nem volt folyamatos összeköttetésük a Dunával. Bátran mondhatnám: a "Dunaúszó" egy feldíszített eseménysor emlékezés-története, valóságos és álomutazás együtt." (Kabdebó Tamás)

"Lázár Mária mesélte: „Tudod, aranyoskám, mikor az én férjem egyszer hajnalban jött haza, meg se rezzentem. Ő zokogva a lábam elé borult: - Drága Máriám, ne haragudjon, bocsásson meg, nagyon bánom, soha többé... - Ne folytassa, kedvesem, már visszaadtam!" Több mint száz ... Folytatás ›› kollégáról írok személyes emlékeket, tréfás epizódokat, szatirikus anekdotákat, akikkel együtt játszottam, s akik ma már égi játszótársaim. Kedves olvasóim, ha szeretitek a színészeket, de inkább úgy mondanám, a művészeket, és érdekelnek a róluk szóló intim történetek, olvassátok el ezt a könyvet, és nézegessétek a képeket!" (a Szerző) A(z) Égi játszótársak (Könyv) szerzője Békés Itala.

"A kis kötetben, melyet kezében tart az olvasó, gyerekkorának, ifjúságának emlékeit idézi fel a szerző. Címlapján megjelenik két évszám: 1931-1949. A születéstől a felnőttkor küszöbéig vezető 18 évet két szakaszra bontja a történelem. A harmincas évek izgalmai még alig észrevehetően jutnak csak el egy Dunántúlon növekedő kisfiúhoz. (...)" (részlet az Előszó első részéből)