Balassi Kiadó

A XVII. századi magyarországi nyomdák betűinek és díszeinek teljes áttekintése a gazdag dokumentumanyag nyomán szakmailag és terjedelmét tekintve is igen nagy feladat. A korszakról most megjelenő első kötetben V. Ecsedy Judit a nyugat- és észak-magya rországi nyomdákban használt betűtípusokat, díszes kezdőbetűket, illusztrációkat, könyvdíszeket, ábrákat, hangjegyeket és ornamenseket gyűjtötte egybe a teljesség igényével. A bevezető tanulmány a korra jellemző könyvdíszítési módokról, tendenciákról szól, ezt követi a nyomdák tipográfiai és illusztrációs gyakorlatának ismertetése. Azt egyes képek szöveges leírása a Katalógus fejezetben található.

A hasonmás kiadás újra az olvasók kezébe adja az első magyar nyelvű drámafordítás lenyűgözően robusztus és páratlanul kifejező szövegét. A ránk maradt egyetlen példány (1923-as újrafelfedezése után) fotolitográfiai fakszimile kiadásban vált ismertté, ám ennek példányai mára igen megritkultak. Bécs egyetemén a humanista Georg Tanner görögfordító szemináriumának hallgatójaként Bornemisza Péter 1558-ban magyarította Szophoklész Élektráját: az átdolgozás az antik dráma keresztény erkölcsteológiai ol vasata. A tanulmány a szakirodalom eredményeire támaszkodva elemzi Bornemisza módosításait, összeveti az átdolgozást a görög eredetivel, a XVI. századi latin fordításokkal és kommentárokkal, feltárja a megformálásban irányadó drámaelméleti hatásokat, bemutatja a retorikaoktatás korabeli helyzetét, értelmezi a fordítás humanista utószavának etikai és nyelvi nézeteit.

Az EU-csatlakozás következtében Magyarországon is szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy egyre több személy válik kétnyelvűvé. A megváltozott körülmények megváltozott nyelvi környezetet hoznak létre sok ember számára. A hazánkba érkezők megtanulják a nyelvünket, azt a mindennapi életben használják. Meg kell szoknunk, hogy vannak, akiknek a magyar nem az első nyelvük, mégis folyamatosan beszélik. Ha valami szokatlant mondanak, tudnunk kell, hogy ennek oka, hogy a kétnyelvű ember sohasem képes a másik nyelvet kiiktatni a tudatából. Érdemes tehát felhívni minden nyelvvel foglalkozó szakember - nyelvtanár, nyelvész, kutató - figyelmét a kétnyelvűség sajátosságaira.

A szerző jól emlékezik még a magyar zenekultúrának Kodály és Bartók (valamint Dohnányi, Weiner, Szabolcsi) nevével fémjelzett aranykorára. Ez a kor, a mai közfelfogás szerint, visszahozhatatlanul elmúlt. Vagy valamilyen formában mégis visszatérhet még? Jósolni nehéz. De addig is: bárkába mindent, amire valamikor szüksége lehet a magyar zenekultúra reneszánszának! Ennek eljövetelében bízva készült ez a könyv.

Görög Veronika 1980-an találkozott először az akkor harminckét esztendős Berki Jánossal, akit a Nógrád megyei Varsányban és környékén híres mesemondóként emlegettek. A következő esztendőkben számos "mesehétvégén" gyűltek össze széles családi körben az érdeklődők, s ilyen alkalmakkor jegyezte le Berki cigányul és magyarul elmondott fantáziadús történeteit a kutató. A kötet a mesék mellett Berki élettörténetét is tartalmazza saját előadásában, amelyből családja, környezete, a nehéz körülmények között élő cigányság sorsa is hitelesen kirajzolódik. Görög Veronika tanulmánya a cigány mesék magyar és európai összefüggéseit elemzi. Berki János már nem érhette meg e könyv megjelenését.

A kötet tanulmányai arról a folyamatról adnak képet, amelynek során a Batthyány-kormány által átvett, illetve megszervezett fegyveres erő képessé vált az ország védelmére, s a magyar önállósági törekvéseket létében fenyegető, Jellacic horvát bán hadserege által végrehajtott támadás elhárítására. Az első tanulmány a drávai védelmi vonal megteremtését, a második az 1848. szeptemberi horvát invázió elhárítását tárgyalja, a harmadik a pákozdi csatával kapcsolatos vitás kérdésekről ad tájékoztatást. Külön tanulmány foglalkozik Nagykanizsa és a Dél-Dunántúl felszabadításával, Jellacic mellékoszlopának üldözésével, Perczel Mór 1848. októberi fegyverszüneti tárgyalásaival, valamint a bécsi forradalom felmentésére indított, a schwechati csatával végződő magyar támadási kísérlettel. A kötet a korábbi összefoglalókhoz képest újdonságot jelent a bécsi Hadi levéltár anyagának felhasználása, illetve az 1998 óta megjelent szakirodalom és forráskiadványok hasznosítása. Az egyes tanulmányokat létszámkimutatások, illetve okmányok közlése egészíti ki.

1946-ban, amikor megbizonyosodott róla, hogy szüleit, testvéreit, rokonait elpusztították Auschwitzban, úgy döntött, Palesztinában telepedik le, részt akar venni a zsidóság új hazája, Izrael állam létrehozásában és felépítésében. 85. születésnapján elhatározta, utódai és az utókor számára elmondja élete tragikus eseményekkel, felejthetetlen élményekkel és vidám anekdotákkal tarkított történetét. Egy sikertörténetet, mert -mint vallja- ő legyőzte Hitlert, életben maradt, és megvalósította álmait. Ma is Izraelben él, népes, szerető családja körében. Amit elért, állhatatosságának, merészségének, szerencséjének, szorgalmának tulajdonítja, szülei tanításának, példájának és síron túli szeretetének köszönhetően.

A kötet anyaga a három havasi telepen -Csinód, Egerszék, Lesőd- egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. Mint népköltészeti monográfia, a teljesség igényével igyekszik számba venni e néprajzi kistáj szöveg-folklór-hagyományait, a meséktől, mondáktól, igaz történetektől az archaikus népi imádságok és a szokásköltészet világáig.

"Az egyik legrégibb és legteljesebb iratanyaggal rendelkező magyar városi levéltár Kolozsvárott működik. Kötetünk jelentős része - amely az egykori szabad királyi város 16-17. századi, majd a nemesi vármegyének alárendelt, csorbult városi jogokkal rendlelkező város 18. században született boszorkánypereit és boszorkánysággal rágalmazott személyeinek becsületsértési peranyagát tartalmazza - e gyűjteményből származik. A szövegekben szereplő vádlók, vádlottak vagy egyszerű tanúk többsége a városfalak belső peremén és a külvárosokban letelepedett szegények soraiból került ki, közöttük előfordulnak a várost körülvevő falvakból betelepült románok mellett a város középkori őslakosainak számító szászok is. Mivel a kolozsvári perek közül 1910-ben Komáromy Andor csak 36 esetet közölt, érdemes volt a levéltári állományt ismételten átvizsgálni. Az újonnan feltárt dokumentumokat most teljes terjedelemben adjuk ki. Az átírást kezdetben Kiss András főlevéltáros végezte, majd tanítványa, Pakó László folytatta. Kötetünk újra közli Komáromy Andor feltárásait, és minden helyen pótolja az általa nem közölt szövegrészeket, hiányokat is. Az újabb perfeltárásoknak köszönhetően immár 88 eset áll a boszorkányságkutatás rendelkezésére." (a Kiadó)

A 13. századi európai historiográfia egyik legérdekesebb és legfontosabb művét, egyben a francia nyelvű történetírás egyik legelső alkotását tartja kezében az olvasó. A IV. keresztes hadjáratban és Konstantinápoly elfoglalásában résztvevő Robert de Clari lovag műve a francia történelem rendkívül eredeti nézőpontú és értékes forrása, de emellett fontos információkkal szolgál a korabeli európai hatalmi viszonyok, a pápaság és a császárság, a Bizánci Birodalom, a közép-európai és a balkáni, valamint a Kelet-Mediterráneumban élő népek történetének és gondolatvilágának tanulmányozáshoz is. Napjainkban, amikor egyre fontosabbá válnak a különböző kultúrák számos konfliktussal terhelt találkozásai és egymás mellett élésének kérdései, a Bizánc hódoltatását és a Keleti Latin Császárság létrehozását elbeszélő kötet hozzájárul e bonyolult kapcsolatrendszer történeti alkotóelemeinek megismeréséhez. Clari krónikáját Gérard Jacquin (Université d'Angers), Farkas Csaba (Csongrád Megyei Levéltár) és Csernus Sándor (Szegedi Tudományegyetem) tanulmányai kísérik. A korszakban való eligazodást bőséges jegyzetanyag, térképek és többfajta segédlet szolgálják.

A szerző a magyarság történetéről kialakított hagyományos elképzeléseket ütköztette a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatásával, az írott források új eredményeivel és azokkal a történeti vizsgálódásokkal, amelyek a középkori eurázsiai steppe nomád népeivel foglalkoznak. A magyar nyelv a Volga és az Ob közötti régióban alakult ki a Kr.e. első évezred első felében, ugyanakkor a Volga-Káma-vidéken található keleti magyarokra csak a 10. század elejétől vannak adatok. A magyar nyelv kialakulása és a keleti magyarok megjelenése között minimum ezerötszáz éves az időbeli eltérés. A magyar nyelv török jövevényszava alapján rekonstruálták a korai magyarság vándorlási útvonalát, a Volga-vidékről a Fekete-tenger északi partvidékére, elkerülve a Kazár Birodalmat. Újabban kazár nyelvi adatok vizsgálata nyomán biztosan állítható, hogy a török jövevényszavainkat a kazár nyelvből is átvehettük, így az egész vándorlás-elmélet újragondolása válik szükségessé. Bíborbanszületett Konstantin és a Dzsajháni-hagyomány alapkérdésit is áttekinti a szerző. Végül egy tágabb perspektívából vizsgálja a honfoglalást és a kereszténység felvételét. Európa kialakulásának második fázisában a magyarságnak a Nyugathoz való csatlakozását nem a civilizációs fejlettségi szint, hanem sokkal inkább a geopolitika, a történeti hagyományok és a rövidtávú politikai érdekek motiválták.

"A kötet a kunok történetét foglalja össze a forrásokban való felbukkanásuktól (1054-1055) az 1230-as évekig, a mongolok nagy nyugati hadjáratáig. A kun törzsek közel kétszáz évig meghatározó szerepet játszottak szomszédaik, a Rusz, a Bizánci Birodalom, a II. Bolgár Cárság, a Latin Császárság és a Magyar Királyság történetében, annak ellenére, hogy nem rendelkeztek hasonló központosított államszervezettel. Könyvünk a nomád kunok történetét e kapcsolatrendszer keretében mutatja be. Kovács Szilvia a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, kutatási területe a kelet-európai nomád népek története a 11-14. században." (a Kiadó)

A 21. század eleji színházértelmezésben bizonyos súlypont-áthelyeződéseket vehetünk észre, amelyek szerint színház jobbára ott jön létre, ahol az ember és a tárgy nem helyettesíthető. A legtöbb néző számára a színház nem idegen sem az igazságtól, sem a valóságtól, hanem testileg intenzív és valóságos. Amíg az új audiovizuális médiumok új virtuális realitásokat hoznak létre, addig a színházban a test és a tárgyak létének egyszerisége, jelenléte és multifunkcionalitása kelt érdeklődést.

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralmának időszakát egykorú történeti szövegek, illetve a latin és magyar nyelvű propagandisztikus művek alapján művelődés- és eszmetörténeti szempontból elemzi a szerző. Munkája első részében azt vizsgálja, hogy a dinasztia népszerűsítésére szánt alkalmi művekben miként nyilvánul meg a miles christianus késő középkori alakja, amely a Báthoryak vallásosságát a családi hagyományokon és az egyéni tiszteletadáson keresztül erőteljesen meghatározta. A kötet második része a Báthory-dinasztia által kormányzott új állam irányítását, államformáját érintő vitákat és a katolikus vallásgyakorlatot idézi fel. Az elemzett művek új megvilágításba helyezik nemcsak az uralkodó és a rendek, illetve a különböző udvari érdekcsoportok egymás közti kapcsolatát, hanem a Báthory-dinasztiának a pápasággal és a Habsburgokkal fennálló viszonyát is.

"A középkori szerzetesek vagy apácák életmódjáról többnyire közhelyeket ismerünk. Pedig érdemes utánanézni: valójában mennyire voltak elzárva a világtól, mit tudhattak a kolostorfalakon túl zajló eseményekről? Bár az apácák alig-alig érintkezhettek idegenekkel, a kódexekben mégis nyoma maradt annak, hogy a fontos események híre eljutott hozzájuk, kéziratos könyveiket cserélgették, egy-egy legendát azonos formában több kolostorban is ismertek, s a szövegekbe olykor a népi vallásosság elemei is beszivárogtak. Kötetünk azt vizsgálja, milyen szellemi határsok érték a magyar domonkos, ferences és premontrei nővéreket, akik életüket a kolostorokban Krisztus követésének szentelték. A XV. század utolsó harmadáig kevés anyanyelvű fordítást készítettek a számukra, csak a kibontakozó szerzetesi reformok nyomán jutottak megfelelő mennyiségű magyar nyelvű irodalomhoz. A közfelfogás ezekről a textusokról eddig az volt, hogy teljes egészében fordítások, és kifejezetten a nővéreknek készültek. A könyv részletesen bemutatja, hogy az anyanyelvű szövegek különféle típusait hol, mikor és hogyan használták a nővérek. A kötet azt is igyekszik bizonyítani, hogy kolostori anyanyelvű kódexeink több prédikációja és passiója egyaránt szolgálta a világiakat és az apácákat. Hasonló átfogó elemzés magyar nyelvű kódexeinkről és anyanyelvű irodalmunk keletkezéséről utoljára nyolcvan évvel ezelőtt készült." (a Kiadó)