Balassi Kiadó strana 3 z 3

A szerző jól emlékezik még a magyar zenekultúrának Kodály és Bartók (valamint Dohnányi, Weiner, Szabolcsi) nevével fémjelzett aranykorára. Ez a kor, a mai közfelfogás szerint, visszahozhatatlanul elmúlt. Vagy valamilyen formában mégis visszatérhet még? Jósolni nehéz. De addig is: bárkába mindent, amire valamikor szüksége lehet a magyar zenekultúra reneszánszának! Ennek eljövetelében bízva készült ez a könyv.

A XVII. századi magyarországi nyomdák betűinek és díszeinek teljes áttekintése a gazdag dokumentumanyag nyomán szakmailag és terjedelmét tekintve is igen nagy feladat. A korszakról most megjelenő első kötetben V. Ecsedy Judit a nyugat- és észak-magya rországi nyomdákban használt betűtípusokat, díszes kezdőbetűket, illusztrációkat, könyvdíszeket, ábrákat, hangjegyeket és ornamenseket gyűjtötte egybe a teljesség igényével. A bevezető tanulmány a korra jellemző könyvdíszítési módokról, tendenciákról szól, ezt követi a nyomdák tipográfiai és illusztrációs gyakorlatának ismertetése. Azt egyes képek szöveges leírása a Katalógus fejezetben található.

A hasonmás kiadás újra az olvasók kezébe adja az első magyar nyelvű drámafordítás lenyűgözően robusztus és páratlanul kifejező szövegét. A ránk maradt egyetlen példány (1923-as újrafelfedezése után) fotolitográfiai fakszimile kiadásban vált ismertté, ám ennek példányai mára igen megritkultak. Bécs egyetemén a humanista Georg Tanner görögfordító szemináriumának hallgatójaként Bornemisza Péter 1558-ban magyarította Szophoklész Élektráját: az átdolgozás az antik dráma keresztény erkölcsteológiai ol vasata. A tanulmány a szakirodalom eredményeire támaszkodva elemzi Bornemisza módosításait, összeveti az átdolgozást a görög eredetivel, a XVI. századi latin fordításokkal és kommentárokkal, feltárja a megformálásban irányadó drámaelméleti hatásokat, bemutatja a retorikaoktatás korabeli helyzetét, értelmezi a fordítás humanista utószavának etikai és nyelvi nézeteit.

A kötet anyaga a három havasi telepen -Csinód, Egerszék, Lesőd- egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. Mint népköltészeti monográfia, a teljesség igényével igyekszik számba venni e néprajzi kistáj szöveg-folklór-hagyományait, a meséktől, mondáktól, igaz történetektől az archaikus népi imádságok és a szokásköltészet világáig.

A kötet tanulmányai arról a folyamatról adnak képet, amelynek során a Batthyány-kormány által átvett, illetve megszervezett fegyveres erő képessé vált az ország védelmére, s a magyar önállósági törekvéseket létében fenyegető, Jellacic horvát bán hadserege által végrehajtott támadás elhárítására. Az első tanulmány a drávai védelmi vonal megteremtését, a második az 1848. szeptemberi horvát invázió elhárítását tárgyalja, a harmadik a pákozdi csatával kapcsolatos vitás kérdésekről ad tájékoztatást. Külön tanulmány foglalkozik Nagykanizsa és a Dél-Dunántúl felszabadításával, Jellacic mellékoszlopának üldözésével, Perczel Mór 1848. októberi fegyverszüneti tárgyalásaival, valamint a bécsi forradalom felmentésére indított, a schwechati csatával végződő magyar támadási kísérlettel. A kötet a korábbi összefoglalókhoz képest újdonságot jelent a bécsi Hadi levéltár anyagának felhasználása, illetve az 1998 óta megjelent szakirodalom és forráskiadványok hasznosítása. Az egyes tanulmányokat létszámkimutatások, illetve okmányok közlése egészíti ki.

Az EU-csatlakozás következtében Magyarországon is szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy egyre több személy válik kétnyelvűvé. A megváltozott körülmények megváltozott nyelvi környezetet hoznak létre sok ember számára. A hazánkba érkezők megtanulják a nyelvünket, azt a mindennapi életben használják. Meg kell szoknunk, hogy vannak, akiknek a magyar nem az első nyelvük, mégis folyamatosan beszélik. Ha valami szokatlant mondanak, tudnunk kell, hogy ennek oka, hogy a kétnyelvű ember sohasem képes a másik nyelvet kiiktatni a tudatából. Érdemes tehát felhívni minden nyelvvel foglalkozó szakember - nyelvtanár, nyelvész, kutató - figyelmét a kétnyelvűség sajátosságaira.

A középkori Európát a kolostorok fehér köpenye borítja be. Ezekben a templomok és szent ereklyék köré épült szigorú szellemű központokban a szerzetesi közösségek Szent Benedek régi Regulája szerint imádkoznak és dolgoznak. A könyv részletesen bemutatja a megszentelt falak között zajló életet.

Újfalvi Imre könyve a régi magyar irodalom, és általában a művelődéstörténet szempontjából rendkívüli jelentőségű. E kötetben található a régi magyar irodalom első "irodalomtörténeti jellegű" előszava. Újfalvi a második bevezetésben a korábbi énekeskönyv-kiadások felsorolásával az első magyar bibliográfiai összeállítást hagyta az utókorra. A kötet válogató összefoglalása a debreceni kiadású énekeskönyveknek, egyben a XVI. századi református egyházi énekirodalom záróköve. Maga a szerző is figyelemre méltó alakja a magyar irodalom- és művelődéstörténetnek; református teológus, aki bejárta egész Európát és sokirányú képzettségre tett szert. Sajtó alá rendezte: Kőszeghy Péter. A kísérő tanulmányt írta: Ács Pál.