Bookart Kiadó

A regény a szereplő-narrátor, egy ifjú rezidens szemszögéből mutatja be egy kórház sürgősségi osztályának életét. A hétköznapi itt mindig rendkívüli. A szövegben az események ábrázolása összefonódik azokkal a történetekkel, melyeket az elbeszélő céltudatosan gyűjt, gyakran a kórházban kezeltektől vagy kollégáktól, és azért jegyez le, mesél újra, hogy a páciensek szenvedését enyhítse, életkedvét visszaadja. Különösen szoros viszony alakul ki közte és egy nagybeteg nő között, akit "Tűzmadár-asszonynak" nevez el, és rendszeresen látogat, hogy történeteivel tartsa benne a lelket. Találkozásaik és a mesélés vissza-visszatérő mozzanatai, melyekbe több másik orvos és ápoló is bekapcsolódik, egyfajta ezeregyéjszakává állnak össze. Baptiste Beaulieu francia orvos, blogger és író nagy sikerű könyvét eddig mintegy tucat nyelvre fordították le. Fiatal, kihívó nyelvét Ádám Péter tolmácsolja a magyar olvasóknak.

Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatrajszerű jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van besűrítve. Így aztán történetre a szó hagyományos értelmében, azaz fordulatra, csattanóra voltaképpen nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több nem kevesebb, mint a főszereplő élete. A hamisítatlan Duvanel-i alak senki konszenzusát nem keresi. Nem védekezik; elesettségében, gyerekességében, kiszolgáltatottságában őrületében találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el az alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.

A kötetben Markó Béla 2011-2013 között írt verseit olvashatjuk. A(z) Csatolmány (Könyv) szerzője Markó Béla.

"A regény két fiatal hegymászó élethalálharcáról szól. Az író lenyűgöző tárgyi tudása, a szigorú kompozíció, a finomra csiszolt ellenpontok és a higgadt ábrázolás arra készteti az olvasót, hogy lélegzetvisszafojtva kövesse Ullt és Johannt a barátságtalan alpesi világba." ... Folytatás ›› (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A Hegymenetet tartja a kritika a "hegymászó-irodalom" legkiemelkedőbb alkotásának. A kötetet a kiadó Erőss Zsolt hegymászóval közösen szerette volna bemutatni a magyar olvasónak. Sajnos már csak emléket tud állítani vele ennek a nagyszerű embernek. Részegh Botond illusztrációival. A(z) Hegymenet (Könyv) szerzője Ludwig Hohl.

"A viszonylag fájdalommentes évek telnek a legnehezebben. Ilyenkor önmagunknak okozunk fájdalmat, csak hogy történjék valami: forró vizet locsolunk a combunkra, zsebkéssel felhasogatjuk a bőrünket A történet szereplői szörnyetegek. Egy szörnyeteg család. Renz baba, aki Jakob lett volna, születése óta halott, kereszteletlenül alussza örök álmát. Anya búskomor, öcsike gyengeelméjű, apa epilepsziás, Franz, a bátyja petróleummal felgyújtja a kezét, s a falusi sihederek utánacsinálják: felizzó fájdalom, a boldogság billoga. Közben nagyapa madártenyészete a lángok martalékává válik. Ebben a világban a sorscsapásokat egykedvűen, sőt, humorral orvosolják. Szó sincs kétségbeesésről." (a Kiadó) "A könyvben összesűrűsödő emberi sorsokról vaskos regényt lehetett volna írni. Merz nem ezt teszi. Mert tudja, hogy valójában mi történt, s hogy azt miképpen kell elmondani. Ritkán olvasni ilyen nagy lélegzetű rövidprózát." (Die Zeit) "75 oldalnyi szöveg, méghozzá ezzel a fura alcímmel: "voltaképpen egy regény". A tömörített mondatok mestere legújabb művében is hű maradt ars poeticájához: a leírt történet kiváló minőségű nyelvi párlat. "Mikroregénye" a talányos szűkösség és szellemi éleslátás mesterműve." (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

A könyv főhőse beül a bázeli vonatba, hogy hazautazzék, s egyszerre csak a múltban találja magát, gyermekkora családi házában. Minden a régiben, még a kék szifon is ott csillog apja borosüvegei között. Éppen csak a betoppanó, furcsa alakot nem ismerik meg eltűnt fiacskájukért aggódó szülei. Izgalmas, többsíkú időutazás kezdődik.

1977. november 11-én, Márton napján Baur és Bindschädler, a két régi barát szokásos szombati sétájára indul a svájci Oltenben. Szinte végig Baur viszi a szót, felidézi emlékeit szülőfalujáról, Amrainról. A mesélés során múltból származó képek bukkannak elő és ékelődnek a történet szövedékébe, behatolnak a már felidézett képek közé, létrehozván a lélek kiállítótermét. Nyelvi köntösbe öltözött képek rajzolják ki a séta útvonalát, az utcanevekre rárakódó múltat, az elmesélés által mintegy közterületté váló személyes időt. Egyes kitüntetett elemek, motívumok ismétlődése, néhány alapjelenet révén a regény végére aztán összeáll a teljes kép, amely mégis átmeneti és hiányos csupán. És az olvasóra vár, hogy kiegészítse.

Ha egy történet elején, közepén vagy végén vagyunk, sohasem feledkezhetünk el a benne rejtve, avagy átható módon működő szerelmi szálról. Képzeljünk el egy folyót, amint éppen átgázolunk. Ha figyelmen kívül hagynánk a rejtett örvényeket, avagy a sodrás erősségét azt sem éreznénk, hogy egyáltalán vízben állunk, nemhogy folyóban gázolunk. Szabó Róbert Csaba harmadik novelláskötetében éppen így érhető tetten a szerelmi szálra vonatkoztatható oksági viszony. A történetek szereplői alighanem a testi szerelem bűvöletében, avagy abból felocsúdva cselekednek, esetleg messziről visszatekintve értekeznek róla. Hol élesebben, hol egészen elrejtve, de ott kúszik, indázik a mindenre kiható, pusztító, máskor meg építő, az örvények és sodrások által mozgásban tartott szenvedély. A kötet egy rejtett lehetőségre hívja fel a figyelmet, azt követi nyomon novelláról novellára, hogy valaminek a kezdete hogyan válik végzetté, hogy hétköznapi érzések hogyan alakulnak sorsdöntő lépésekké, hogy a víz miben különbözik a folyótól.

Ha egy történet elején, közepén vagy végén vagyunk, sohasem feledkezhetünk el a benne rejtve, avagy átható módon működő szerelmi szálról. Képzeljünk el egy folyót, amint éppen átgázolunk. Ha figyelmen kívül hagynánk a rejtett örvényeket, avagy a sodrás erősségét azt sem éreznénk, hogy egyáltalán vízben állunk, nemhogy folyóban gázolunk. Szabó Róbert Csaba harmadik novelláskötetében éppen így érhető tetten a szerelmi szálra vonatkoztatható oksági viszony. A történetek szereplői alighanem a testi szerelem bűvöletében, avagy abból felocsúdva cselekednek, esetleg messziről visszatekintve értekeznek róla. Hol élesebben, hol egészen elrejtve, de ott kúszik, indázik a mindenre kiható, pusztító, máskor meg építő, az örvények és sodrások által mozgásban tartott szenvedély. A kötet egy rejtett lehetőségre hívja fel a figyelmet, azt követi nyomon novelláról novellára, hogy valaminek a kezdete hogyan válik végzetté, hogy hétköznapi érzések hogyan alakulnak sorsdöntő lépésekké, hogy a víz miben különbözik a folyótól.

"Hogyan ejtik teherbe a sárkánylányokat? A szerző a megvarázsol, esetleg: elvarázsol igét használja, az egyik fordító ezt szó szerint látja helyesnek megfeleltetni, a másik a megbűbájol, hopplenyűgöz, hasába dumálja a gyereket kifejezésekkel magyarít aná az illető (nyelvi) aktus lényegét. Miért is vállaltam el ennek a könyvnek a lefordítását, életemnek abban az évében, melyben legkevesebb időm jutott írói munkára? Egyrészt élvezetből; meg barátságból Crtrescu iránt; és mert szeretem és becsülö m a román irodalmat. De van mégvalami. A sárkányok. 1973-ban Dobrudzsában töltöttem katonai szolgálatomat. Csupa bölcsész volt ott, Ioan Grosantól Gagyi Jóskáig és Lázok Jánostól Gicu Teposuig. Barbu Costic ugyanúgy részt vett az esti vagy éjszakai két nyelvű, olykor három nyelvű irodalmi körökön, mint Klaus Hensel vagy Malte Kessler vagy Clin Jormescu. Jó csapat volt. Némelyikük talán emlékszik sárkányológiai esszéimre, legalább a bevezetőjükre, melyben azt fejtegettem, hogy a sárkányok hányf éleképpen nem léteznek: vannak (nincsenek) a Nullsárkányok, a Negatív Sárkányok, az Immaginiárius Sárkányok, a Törtsárkányok, és nincs továbbá a Weierstrass Sárkány, mely mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható. Ha katonai szolgálatom tová bb tartott volna, talán sárkányológiai fejtegetéseimmel is tovább jutottam volna. Lehet, hogy bűntudatom is keletkezett, saját mulasztásom miatt, és ezért is vállaltam el ezt a fordítást? Miért nem született azokból a sárkányos narratívákból és gondo latkísérletekből könyv? Talán mert éreztem, hogy ha én nem is, de megírja majd valaki más? Még játékosabban, még olvasmányosabban, mint amilyennek én szerettem volna a magamét? Mindenesetre, a fordítást igencsak megkönnyítette, hogy nem egy bekezdésn él vagy fejezetnél egészen hangosan így ordítottam fel magamban: dehiszen ezt én is éppen így írtam volna meg! Vagyis konstans déja lu vagy presque lu érzetem volt, úgy értve, hogy ezt én is szinte már megírtam. Ezzel együtt, az ordítás oroszlánrésze mégiscsak a feleségemre maradt, akik kezdetben azt vállalta, hogy segít nekem a fordításban, de végülis a munka nagyobb része őrá hárult. A jól sikerült részekért kérném őt dicsérni, a többiekért tessék engem ócsárolni. Habár egyvalamiben azért azt hiszem, nekem volt igazam, én tudom jobban: hogy hogyan kell teherbe ejteni a sárkánylányokat.? (Szőcs Géza)

"Apám szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől. 2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet. "A világ legrégibb ... Folytatás ›› előítélete" című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. "Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki" - mondogatta. Írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket - a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért. Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét. A(z) Nőgyűlölet (Könyv) szerzője Jack Holland.

László Noémi versei, Szulyovszky Sarolta színes illusztrációival

"Alekszej Pavlovics Asztrov Szentpéterváron született 1894-ben, Moszkvában hunyt el 1985-ben. Hagyatékában ötvenkilenc vers maradt fenn" - áll Kovács András Ferenc legújabb kötetének hátlapján. A szerző ismét szerepjátékba bújt, ezúttal Oroszország térképén játszik. Itt épít fiktív és valóságos szereplőkből "emlékművet": emberekből, időből, betűből.

Markó Béla haikui egy férfi legrejtettebb gondolatait tárják elénk. És minél rejtettebb valami, annál őszintébb a gesztus, amely nekünk megmutatja. Az idei Marosvásárhelyi Könyvvásár „Szép könyv” díjában részesült!