Corvina Kiadó strana 56 z 63

Miért jó szerencsés napon születni1? Az egyiptomiak nemzeti itala valóban a sör? Hány éves korukig szoptatták csecsemőiket az anyák? A piramisok építői tényleg sztrájkba léphettek? Milyen tárgyakat vittek magukkal a másvilágra az egyiptomiak? E kötet valóságos időutazás: elénk tárja, hogyan töltötték mindennapjaikat az egyiptomi férfiak, nők, gyerekek, hivatalnokok és rabszolgák. Róluk szól ez a színes stílusban megírt, érdekes összefoglalás, amelyet gazdag képanyag tesz még élvezetesebbé. A Hétköznapi élet a fáraók korában igyekszik bemutatni a több mint 4000 évvel ezelőtt lezajlott eseményeket, azt a képet, amely ma is bennünk él erről a különleges világról, az egyiptomiak életszeretetéről, az egyszerre kegyetlen és megengedő világszemléletükről, roppant sokrétű társadalmukról, az egyszerű emberek gazdag érzelemvilágáról, érzéseikről, kultúrájukról. A Mindennapi történelem című sorozat arra vállalkozik, hogy felelevenítse egykor volt emberek életét: mindennapjaikat, erkölcsüket és szokásaikat. Szerzői ugyanis azt vallják, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Az iszlámról való közkeletű tudás Magyarországon alig mérhető. Talán még a keresztes háborúk korában sem terjengett annyi téveszme és hamis hiedelem az iszlámmal kapcsolatban, mint ma. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a hódoltság másfél évszázada utá n a Rákóczi- és a Kossuth-emigráció úgyszólván második hazára lelt Törökországban, s a magyar irodalomban Jókaitól Gárdonyiig és tovább pontos és rokonszenvező ábrázolásokat olvashatna az, aki még olvas. A köztudatot jelentősen befolyásoló kommunikác iós eszközökben különösen elborzasztó a helyzet: ezekben már a nevek és a fogalmak is gyakran felismerhetetlenül torz módon szerepelnek (néha pl. egy mondaton belül megtalálható az istenkáromló ,,mohamedán", továbbá a helytelen ,,muzulmán" és az egye dül helyes ,,muszlim"), s az elemi ismeretek sem tudtak meggyökeresedni. Ehhez kétségkívül hozzájárult az a körülmény is, hogy nem létezik magyar nyelven olyan kézikönyv, amely megbízhatóan és szakszerűen igazítana el a másfélezer éves iszlám kultúrá jában. Kísérletünk ezt a hiányt szeretné pótolni, s túllépve az elemi ismereteken olyan középméretű kézikönyvet kínál, amely a teljességre törekvő enciklopédia és a szűkszavú szótár között a szükséges tájékoztatáson túl mélyreható elemzésekre is módo t ad, s ennek az egyedülálló és világtörténelmileg máig oly fontos kultúrának az összefüggéseit, értékeit és elágazásait is bemutatja. A lexikon tehát nemcsak száraz adatokat közöl, hanem megpróbálja bemutatni egy szervesen alakuló rendkívül gazdag k ultúra különböző mozzanatainak a szoros összefüggését egymással, amit a megfelelő utalások segítenek elő. Ezt a célt szolgálja a lexikon felépítése, az, hogy főleg tárgyi-fogalmi címszavakat talál az olvasó, hiszen a különböző kulturális, vallási, ir odalmi áramlatok, történelmi alakulások jellegét, változásait és összefüggéseit így lehet megfelelően bemutatni. Az olvasó sok egyéb között olyan címszavakat találhat lexikonunkban, mint: abortusz, alkoholtilalom, építészet, értelmiségi típusok, eszk atológia, fátyolviselés, fekete muszlimok, földművelés, képtilalom, kert az iszlámban, misztika, temetés, válás, téveszmék az iszlámról, túlvilág, stb. A személyek között (az enciklopédiák túlnyomóan őket mutatják be) alapos válogatás után leginkább azok szerepelnek, akik egyfelől e kultúra meghatározó alakjai, másfelől az európai kultúra számára sem közömbösek. A lexikoncikkek fontos része az elemi bibliográfia, amely az érdeklődő olvasót megbízhatóan kalauzolja a modern kutatás legfontosabb mu nkái között.

A színes, zsebben is hordható, 8 oldalas térképmelléklettel is ellátott útikönyvben megtalálhatja az olasz Adriával kapcsolatos legfontosabb információkat. A kötet tájékoztat az éttermekről, vásárlásról, múzeumokról, kirándulásokról. A legfontosabb l engyel kifejezéseket is megtalálhatjuk a Marco Polo sorozat e könyvében.

A IX. század vége óta, amikor a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében, nem egyszer megváltozott az ország államformája, fővárosa, lakóinak összetétele, sőt maga az elhelyezkedése és a mérete is. A mindenkori Magyarország művészetét azonban jobbára ugyanazokkal a stílustörténeti fogalmakkal írhatjuk le, mint amelyeket a nyugat-európai művészet történetéből jól ismerünk. Az újdonságok többnyire uralkodói, egyházi kezdeményezésre jelentek meg az országban, minden korszakban találunk azonban valamilyen egyedi jelenséget, mint például a középkori falképek Szent László-legenda-ábrázolásai, az egész reneszánszon végigvonuló Mátyás-szimbolika, vagy a barokk vidéki rezidenciák egyik változata, a Grassalkovich Antal gödöllői kastélyáról elnevezett Grassalkovich-típus. A XIX. században itthon is megerősödött a nemzeti kultúra iránti igény, s hamarosan soha nem látott művészeti fellendülés következett, a XX. század első felében pedig már a világ élvonalába tartozó alkotások születtek, főként a fotó- a plakát-, illetve az iparművészet területén. 1948-tól speciális helyzetet eredményezett, hogy a művészek nagy része a tiltott vagy a tűrt kategóriába szorult, és munkáit csupán félhivatalos kiállítóhelyeken mutathatta be, egészen a rendszerváltás bekövetkeztéig. A kötet öt neves művészettörténész szerzője - Bellák Gábor és Mikó Árpád (Magyar Nemzeti Galéria), Jernyei Kiss János (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Keserü Katalin (ELTE), valamint Szakács Béla Zsolt (PPKE és CEU) - nehéz feladatra vállalkozott. Több mint tizenegy évszázad művészetének történetét adják közre egyetlen kötetben, a festészet és a szobrászat mellett az építészet, a fotográfia, az iparművészet, illetve a XX. században a helyébe lépő design meghatározó áramlatait is figyelemmel kísérve.

A föníciaiak keletről, a libanoni partvidéktől Szíriáig elnyúló, nagy kiterjedésű területről jöttek. Ezt a vidéket az i. e. III. évezredben sémi népek foglalták el, és számos önálló várost alapítottak. Így jött létre Büblosz, Szidón vagy Ugarit. Ezek a városok soha nem alkottak egységes államot. Politikai és kulturális téren hol Egyiptom, hol Mezopotámia hatása alatt álltak. Gazdagságuk lehetővé tette, hogy új piacok és nyersanyagforrások után kutatva a mediterrán térség más részei felé is terjeszkedjenek. A kiváló hajósként ismert föníciaiak gyarmatvárosokat alapítottak Ciprus, Málta, Szicília és Szardínia szigetén, Afrika partjain (Karthágó), sőt egészen a mai Cádizig (Spanyolország) eljutottak. Hajóik értékes bronztárgyakat, ékszereket, szöveteket, Baál istennek ajánlott szobrokat szállítottak. A föníciai mesterek főként az elefántcsont-faragásban tűntek ki, olyannyira, hogy még Homérosz és a Biblia is magasztalta ügyességüket. A föníciai kultúra azután lassanként feloldódott a görög, majd a római kultúrában. A római kor előtt az itáliai félszigeten élő népek közül kétségkívül az etruszkok voltak a legjelentősebbek. Ez a civilizáció az i. e. IX. századtól kezdve jelent meg az Emilia és Campania közé eső területen. Az etruszkok számos várost hoztak létre; ezek közé tartozott az i. e. VII. században alapított Róma is. Perugia városfala és kapui, Caere (Cerveteri), Vetulonia vagy Cortona sírjai arról tanúskodnak, hogy az etruszkok kiváló építészek voltak. A szobrászat terén is számos remekművet alkottak: ilyenek voltak többek között a halotti urnák, amelyek fedelén az elhunytat jelenítették meg, igen realisztikus módon. De nem feledkezhetünk meg az olyan híres szobrokról sem, mint a Veii Apollón vagy az Arezzói Khimaira. Falfestészetük is roppant változatos és színvonalas volt; a sírokban - többek között Tarquiniában - csodálatos alkotásokkal találkozhatunk. Az etruszk falfestészet kései korszaka közvetlen kapcsolatba hozható a görög nagyfestészettel. Végül az etruszk civilizáció is beleolvadt a római kultúrába. A föníciai és az etruszk művészet ezen periódusait és csodálatos alkotásait mutatja be "A művészet története" sorozat legújabb kötete.

Az évtizedeken át érlelődő, tudós és költői munkával kidolgozott mű három bevezető esszéjében a szerző szemléletesen feltárja a skandináv mitológia rendszerét, gyakorlati segítséget nyújt az ősi szövegek érzékletes olvasásához (kitérve a sajátos vers tani formák ismertetésére), majd pedig a létező forrásanyagok rendszerbe foglalt leírását adja. A kötet tartalmazza még a skandináv mitológiának a 10. és 13. század között Izlandon született két legfőbb szövegforrását: a szerző szakavatott fordításáb an első ízben magyarul megszólaló Próza-Eddát és az ugyancsak általa fordított, mitológiai tárgyú Edda-verseket, a középkori világirodalom gyöngyszemeit. Bevezetők és kommentárok segítik a mai olvasót abban, hogy járatossá váljon ebben a térben és id őben oly messzi világban, és teljes szépségükben élvezni tudja az ihletetten tolmácsolt verseket. Mitológiai kislexikon zárja a könyvet, az összes név, tárgy és fogalom szócikkeivel, megadva előfordulási helyüket és szükség esetén kiejtésüket is.

A francia nyelv lexikona közérthetően, bőséges példaanyaggal illusztrálva, újszerű módon, egymást betűrendben követő közel 900 szócikkben tartalmazza mindazokat a hasznos és érdekes információkat, amelyeket a francia nyelvről, használatának szab ályairól és szabálytalanságairól tudni kell. A nyelvtani jelenségek teljes körű, kontrasztív módszerű tárgyalásán túl számtalan érdekes, izgalmas adalékkal is szolgál. A kötet szerzői Bárdosi Vilmos, az ELTE Francia Tanszékének tanszékvezető egye temi tanára és Karakai Imre, franciatanár, fordító, mindketten több sikeres nyelvkönyv, nyelvtan és szótár írói. E művüket középiskolásoknak és egyetemistáknak, magántanulóknak és tanfolyami hallgatóknak, franciatanároknak, továbbá mindazoknak a jánlják, akiket érdekel a francia nyelv.

Fél évezreddel a Római Birodalom bukása után, a már javarészt keresztény, ám civakodó részekre szakadt Európát három, harcias és mohó, pogány népség tépi-nyúzza. Észak-Afrikából a mohamedán mórok csapnak rá a déli partvidékeire. Skandinávia felől a vikingek csónakos hadai kerülgetik. A Kárpát-medencéből a kelet felől fölbukkant magyarok támadnak szinte körkörösen, ám fő célpontjuk a Nyugat. A mórok utóbb visszakényszerülnek Afrikába. A vikingek haza nem térő hányada beleolvad azokba a népekbe, amelyeket leigázott. A magyarok, lecsitulván, Közép-Európa keleti peremén megalapítják most ezeréves államukat. Ez a kis könyv az ő históriájuk vázlata, képben-szóban.

A magángyűjtők és a múzeumok hagyományosan segítik egymást – és ugyancsak régóta rivalizálnak. Napjainkra a kortárs művek árszintje is annyira megemelkedett, hogy azokat zömmel magánosok szerzik meg, majd kölcsönadják a múzeumoknak. Ám a szakmai nyilvánosság révén e művek ára még feljebb kúszik, ezért a gyűjtők visszavonják letétjüket, s a műtárgypiacon értékesítik az alkotást. Felmerül a kérdés: támogatták a múzeumot, vagy kihasználták árfelhajtó szerepét? Míg az ilyen és hasonló dilemmák kritikai elemzése külföldön számos fórumon zajlik, idehaza csak mostanában tudatosodik a fontosságuk. Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez a könyv a magán- és közgyűjtemények, továbbá a vállalati támogatók viszonyrendszerének körbejárásával. Az esettanulmányok a hazai kortársgyűjtést történeti és nemzetközi összefüggésben vizsgálják, tematikus fejezetekben, teljességre törekvő forrásjegyzékkel. Ébli Gábor (1970) esztéta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézetének docense.

100 komoly tornagyakorlat játékos elmék számára Akhilleusz és a teknős futóversenye; a szólásszabadság „szervezett” változata, melyet Észak-Koreában sem tudunk elképzelni; a „szabad e egy-két embert feláldoznunk, hogy sokkal többet megmentsünk?” erkölcsi dilemmája; az elme–test probléma változatai; a mesterséges intelligenciák és az ember viszonya; a nyelv és a valóság kapcsolata; a tudás, a meggyőződés és a hit határai; ateizmus és vallásosság szembenállása; eutanázia és gyógyítás; azonosság és másság; őszinteség és hazugság – mind-mind olyan kérdés, amellyel előszeretettel foglalkoznak a filozófusok.. Szakfolyóiratok cikkei könnyen, gyorsan elriasztják az olvasók zömét ezektől a témáktól. A kötet szerzője, Julian Baggini – szintén filozófus – tisztában van ezzel, emiatt rövid, oldott stílusú gondolatkísérletek, történetek formájában ismerteti a filozófia klasszikus és új keletű problémáit, szám szerint százat.

Naprakész információk, bárhová utazunk! Kalandok és élmények 24 órába sűrítve. Ötletek és javaslatok, hogy kevés pénzből hogyan érezzük jól magunkat és hová menjünk vásárolni. Zene, klubok, művészet és építészet, kulturális élet és étkezési szokások, minden fontos esemény, dátum és cím! Hasznos internet oldalak, interaktív térképek.

A Hétköznapi élet a római császárok korában igyekszik bemutatni az antik Rómát, azt a képet, amely ma is bennünk él erről a különleges világról, a rómaiak habzsoló életszeretetéről, az egyszerre kegyetlen és megengedő világszemléletükről, az új iránt fogékony és a külső hatásokat befogadó gazdag kultúrájáról. A kötet szerzője, Catherine Salles a nanterre-i (Párizs X.) egyetem tanára. Az antik Rómával foglalkozó számos könyve és tanulmánya jelent meg. A Mindennapi történelem című sorozat arra vállalkozik, hogy felelevenítse egykor volt emberek életét: mindennapjaikat, erkölcsüket és szokásaikat. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Szinte hazataláltak a sorozat szerkesztői, hiszen az olasz művészettörténeti sorozat újabb kötetének témája, az ókori Róma művészete. A szerző, Giandomenico De Tommaso a remek és változatos illusztrációs anyag közel hozza az impérium kifejezetten mod ern, az európai művészetet a göröggel együtt megalapozó kultúráját. Kialakulásától - melyben nagy szerepe volt az etruszk és az Itália területén élő, már erőteljesen hellenizált görögöknek - a nyugatrómai provinciák és Bizánc művészetéig hosszú utat járhatunk be a praktikusság jegyében fogant antik alkotások sorát szemlélve. Róma szobrászai, freskófestői, kézművesei az egyértelműséget és valósághűséget helyezik előtérbe: a Pompeiiben fennmaradt falfestmények, az egyiptomi Fajjúm-oázisban előkerü lt arcképek, a temérdek szobor, dombormű, történeti eseményt elbeszélő oszlop (például Traianus oszlopa) mind-mind arról tanúskodnak, hogy az ókori rómaiak számára az ember és a természet jelentette az örök szépség ihlető forrását. A sorozatban megsz okott Fókuszban cím alatt egy-egy kiemelt téma kerül kibontásra (pl. Az i. e. II\"I. század festészete; Katakombák; A provinciák terra sigillata kerámiái, stb. ), de még több műelemzés teszi változatossá a korszakokat általános jegyei szerint is tár gyaló szöveget. A nagyalakú kötet végén megtaláljuk a sorozatban megszokott szójegyzéket, időrendi táblázatot és személynévmutatót.

A nagy indiai eposzok, a Mahábhárata és a Rámájana mellett hosszú ideig kevesebb figyelem jutott a puránáknak. Magyarul eddig mindössze két rövid mítosz jelent meg belőlük. A purána szó, amely ősi történet-et jelent, már a Rigvédában is előfordult, de később többes számban használva az irodalmi művek azon csoportját jelölte, amelyek öt jellegzetességgel bírtak: magukban foglalták a világ teremtésére, pusztítására és újjáteremtésére, a Manuk (az emberiség ősei) korszakainak felsorolására, az is tenek és isteni bölcsek genealógiájára, és a királyok leszármazásának és dicső tetteinek megörökítésére vonatkozó történeteket. A Visnu-puránát kivéve azonban a fennmaradt puránák egyike sem követi ezt az ideális sémát, mert a több száz éves fejlődés során számos egyéb témával bővültek, gazdagodtak e művek. A puránákban található mítoszok korát éppúgy nehéz meghatározni, mint szerzőinek kilétét. Lejegyzésükre feltehetően csak kb. a 3. századtól kezdve került sor. A hindu kultúra minden lehetsége s aspektusát bemutatják, megörökítik az istenek népszerű mítoszait, kultuszát, ünnepeit, a zarándokhelyek szentségét, foglalkoznak a mindennapi élet vallási szabályaival, az áldozatok bemutatásával és az ebből származó érdemekkel, ismertetik a szület ési, házassági, temetési szertartásokat, nyomon követhető bennük a különböző vallási irányzatok közötti rivalizálás, a hinduizmus kialakulásának folyamata. Enciklopédikus jellegük folytán elsőrangú források a hinduizmus iránt érdeklődő kutatók, olvas ók számára. Kötetünkben ezekből a kivételesen gazdag irodalmi alkotásokból válogattunk az olvasmányosság szempontjait szem előtt tartva, és megőrizve a szövegek eredeti versmértékét.

A nagysikerű Mesterek bővített kiadása A kötetben a magyar kulturális közélet két megkerülhetetlenül fontos alakja, Müller Péter drámaíró és Popper Péter pszichológus beszélget a szerzővel a világ dolgairól, életről és halálról, új gondolatokkal bővítve a korábban Mesterek címen megjelent kötetük anyagát. "Nekem az a szándékom, hogy erőseket neveljek, ne kapaszkodó embereket, hanem akik önmagukba kapaszkodnak." "A szeretet szót meg kell tisztítani. Össze lett piszkolva, agyon lett hazudva. Önzésmámor lett belőle." (Müller Péter) "Tisztességesnek lenni rossz üzlet. De van néhány őrült, kevesen, akik annak ellenére tisztességesek, hogy tudják, hogy ezért társadalmi büntetés jár." "Az emberiség százezer évek óta gyanítja vagy sejti, hogy van valami folytatása a létnek, az életnek, hogy az életenergiák nem semmisülhetnek meg csak úgy egyszerűen. Úgyhogy azt gondolom, hogy most jobban vagyok a halállal, mint fiatalon voltam. Most is félek, de valami plusz hozzájött, valami plusz érdeklődés, hogy mi fog velem történni." (Popper Péter)

Frank Júlia új szakácskönyvsorozata a gasztronómiai paletta minden színét felöleli. Az egyes kötetek receptjei egy-egy fő alkotóelemre -jelen esetben a nyalánkságokra- épülnek, és szó szerint százféleképpen variálnak egy-egy témát. A kreatív szemléle ttel készült ételújdonságok egyaránt megfelelnek a hagyományos tematikai elvárásoknak és a mai, egészséges étkezés követelményeinek. A konyhai fogasokra kinyitva is felakasztható kötetek főzés közben mindig szem előtt tarthatók.