Duna Könyvkiadó strana 10 z 14

Ebben a könyvben Erich von Däniken közzéteszi az Egyiptom, Dél-Amerika és Ázsia eddig megfejtetlen rejtélyeiről tudósító legújabb lélegzetelállító beszámolókat. Akik figyelemmel kísérik az archeológia egy mindmáig tiltott területét kutató szakemberek munkáit, azok előtt feltárulnak a misztikus helyek, legendás népek és mágikus kultuszok titkai. A világ legkülönbözőbb tájain fellelt rejtélyes régészeti lelőhelyekről és ősrégi leletekről olvashatjuk itt a különböző természet- és szellemtudományi szakterületek tudósainak és szakértőinek a beszámolóit. Mindannyian a következő lélegzetelállító eredményre jutnak: a múltban földön kívüli, intelligens lények látogatták bolygónkat.

A díszdoboz I. kötetében az alábbi könyvek találhatók: -Árpád és Géza fejedelmek (1. kötet) -István és Orseolo Péter (2. kötet) -I. András és I. Béla (3. kötet) -Salamon, I. Géza és I. László (4. kötet) -Könyves Kálmán és II. István (5. kötet) -Vak B éla és II. Géza (6. kötet) -III. István, III. Béla, Imre és III. László (7. kötet) -II. András és IV. Béla (8. kötet) -V. István, IV. (Kun) László és III. András (9. kötet)

Két helyszín: egy Dunkerque melletti félreeső major és egy angliai kiképzőtábor. Két katonai alakulat: a német negyedik gránátosok, akik utálják a háborút és Hitlert, és az angol Elnyűhetetlenek csapata. Montgomery tábornok haditerve szerint az Elnyűhetetleneknek a dunkerque-i ... Folytatás ›› gyászos vereség után ismét partra kell szállniuk Normandiában, éppen a gránátosok őrizte területen, hogy megsemmisítsék az ottani német haderőt. A német hadvezetés azonban tudomást szerez a tervről, és csapdát állít az angoloknak... A(z) Elnyűhetetlenek (Könyv) szerzője Leo Kessler.

Az "Átoksori kísértetek" című regény Amerikában született főhőse - nagyapjához megtérve - húsz évet tölt Erdélyben 1936-1956 között. Az archaikus élet ifjúkori emlékei és megszállások, megaláztatás, börtön, forradalmi remények, félájult emigrálás. Fájdalmak, kiábrándultság, helytállás, a remény fel nem adása jellemzi Wass Albert különböző idősíkokat felidéző regényét.

"A BÖLÉNYESI park sötét fenyvesszegélyei eltakarták a falut, mintha ott se lett volna. Aki kinézett a kastély ablakából, vagy ott ült a fehérre festett kerti padok egyikén, csupán fákat, virágzó bokrokat, rózsaszegélyes ösvényeket, napsütötte, füves tisztásokat, csobogó patakocskákat látott maga körül pazar váltakozásban. Az őrt álló fenyők dárdás csúcsai fölött láthatta észak felé a tó kék vizét, a Csóvás borzolt erdőgerincét, kelet felé a kopár, szakadékos feketelaki hegyoldalt, délen a gyekei erdőt s nyugaton fent a dombok hullámzó gerincét tova Szentegyed felé." (részlet a könyvből)

Az emigrációban angol nyelven írt, főleg az Erdélyben a magyarokkal együtt élő népek szokásvilágát megörökítő magvas novella-ciklus, amelyet Gálfalvi Ágnes fordított magyarra. Az emigrációban angol nyelven írt, főleg az Erdélyben a magyarokkal együtt élő népek szokásvilágát megörökítő magvas novella-ciklus, amelyet Gálfalvi Ágnes fordított magyarra.

Az erdélyi fejedelemasszonyok egy része dolgos-szorgos háziasszony volt, és nem több. Ők nem szólhattak bele a politikába - igaz, nem is állt szándékukban. Nem akartak többek lenni annál, amivé születtek. Akikről ez a könyv szól: az erdélyi fejedelmi hitvesek vagy férjüket szolgálták, ... Folytatás ›› vagy igazi uralkodók módjára szerették volna megtartani a hatalmat. Akadt közöttük három olyan, idegen asszony is, akik így vagy úgy, de olykor részt nyertek az uralkodásból is. Az egyik a fia gyámjaként, a másik férje távolléteiben, a harmadik a férje halála után. Egyik sem járt igazi sikerrel. Közöttük is a legtöbbre Bethlen Gábor özvegye vitte, ám az ő tündöklésének is hamar véget vetett a politika és egy csúfos szerelmi kaland.

A híres főnemesi család képviselője, 1945-ben, Romániából való kimenekülése után Amerikában, emigrációban teljesítette ki írói pályáját. Mindegyik regénye az erdélyi magyarság sorsával foglalkozik - közvetlenül vagy áttételesen.

"Legyőzhetetlenül haladt a tavasz a maga útján. Délutánonként fölterelte a szellő a bükkös aljából a varjútövis virágzó bokrának édeskés illatát, és a bükkös szegélye tele volt hóvirággal, kék jácinttal, kakasmandikóval. Csillaggyúláskor szalonkapárok szálltak át csapongva a tisztás fölött, és a levegő megtelt valami fárasztó, édes-fanyar szaggal. Egy hajnalon ott állt az ajtóban. Akkor kelt a nap a bükkös mögött, még csak rézvörös tüzek jelezték az égen, hogy érkezőben van. A hajnal hűvösségében szelíd illatok keringtek, puhák, és az asszony az ajtóban állt, és nézte a tisztást, mely lila volt a sok-sok kikericstől, és minden virág szirmán, mint ezernyi gyöngyszem, csillogott a harmat." (részlet a könyvből)

Mit és hogyan él meg külön-külön a 20. század első felének Közép-Kelet-Európájában hat különböző nemzethez tartozó férfi, akiket a Gondviselés egyszer már átsegített - együtt - életük legveszélyesebb pillanatán.

A klasszikus szerző legendás első kötete mindmáig a legnagyszerűbb körkép a több évszázados elszigeteltségben élő erdélyi Mezőség életéről és egyben a trianoni nemzetcsonkulás után felnövekvő ifjúság lélektani pontossággal megrajzolt szomorú és hiteles ábrázolása.

"A söntésben hajlott hátú hegyi parasztok ültek pálinka mellett, s cserélgették a havas híreit. A főerdőmérnök úr medvét lőtt a Porku tetején, a sovány gróf szarvasbikát sebzett, s kutyával keresik... tova fönt a Zsisában két bika is esett már... Erdőhöz szokott, lassú beszédű emberek voltak, kik erre-arra elszerződtek bőgés idején urak holmiját cipelni, fát vágni, vizet hordani, s akiket innen-onnan leküldtek tojásért, kenyérért, ezért-azért Viktorhoz, a boltba. Viktor szakértelemmel megnézte a Miklós behordott fölszerelését, s egyetlen pillantással fölmérte azt. -Egy ló elég lesz a grófnak - döntötte el, majd odaszólt az egyik cipelő legénynek -, ugorj el Bakoshoz, gyorsan. Mondd meg, hogy küldheti a fiát a lóval. Odalesz a mariásza gróffal legalább egy hétig, he? - Miklósra sandított, a két ujját emelte a levegőbe. - Két hétre készüljön, érted? Siess!" (részlet a könyvből)

"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkeznek róla, valahányszor adódik. Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmester-féle. Azért volt szabad neki megszólalnia. -Uram -mondotta-, valami még nincsen készen! -S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára. Az pedig kivette szájából a csutorás pipát, s odabökött vele Erdély felé. -Ahunn-e! Még nincsen rajta senki! Az Úr odanézett, s abbiza, lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni." (részlet a könyvből)

"Ratosnyáig egyre szűkül a völgy, s tömöttödik két oldalon az erdő. A Zsisa vize már fenyők sorfala között zúdul a folyóba, s Ratosnyán túl a Lisztes csipkés gerince szinte fejed fölé tornyosul. Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt. Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad előtt látod a mi szép hegyeinket mind, valamennyit. Keleten a Pietroszt, Cserbükköt, Kelement, délen az ilvai, bélbori, borszéki hegyeket, nyugat felé a görgényi gerincek szelíd láncait s északon a lapos tetejű Istenszékét." (részlet a könyvből)

A szerző 1940-ben született, "Jönnek" című regénye a második bécsi döntés - Észak-Erdély visszacsatolása - nyilvánosságra kerülése és a magyar csapatok Szolnok-Doboka vármegyébe való bevonulása között eltelt várakozásteli két hét "korérzületi" krónikája. Az "Ember az országút szélén" a szerző emigrációja kezdetén, még Németországban született, melyben részben a szülőföld elvesztése miatti fájdalmát, részben a történelmi Magyarország széthullásának okait fogalmazza meg egy magyar agrármérnök és családjának élettörténetén keresztül.

Égő tekintetű fiatalember ereszkedik le a hágón egy székelyföldi falu felett. Emmanuelnek hívják, a helybéli boltos fia - már több éve annak, hogy otthagyta családját és szülőfaluját. Akár a tékozló fiú bibliai történetének újrafogalmazása is kezdődhetne Wass Albert "Az antikrisztus és a pásztorok" című, regényének nyitójelenetével. Ám a tékozlás Emmanuel esetében csak a hazatérés után következik: az "Új Megváltás" előhírnökeként érkezik a faluba, és alig egynapi járásra mögötte már ott menetel a szovjet hadsereg, hogy erőnek erejével biztosítsa a faluban a marxizmus-leninizmus gyakorlati megvalósítását...