Duna Könyvkiadó strana 3 z 14

Talán a legjobb Karl May mű, vérbeli western-regény. Egy rablóbanda a hírhedt Vörös Cornel vezetésével régmúlt idők tóba süllyesztett, mesés kincse után kutat. Hasonló célok vezetik hőseinket: Winnetout, Old Shatterhandet, Old Firehandet és barátait is föl, a Sziklás-hegységbe. ... Folytatás ›› Megütköznek a haramiákkal és különböző ellenséges törzsekkel, végül azonban célba érnek. Elnyerik méltó jutalmukat, a gonosztevők pedig jól megérdemelt büntetésüket. A(z) Az Ezüst-tó kincse (Könyv) szerzője Karl May.

Az erdélyi fejedelemasszonyok egy része dolgos-szorgos háziasszony volt, és nem több. Ők nem szólhattak bele a politikába - igaz, nem is állt szándékukban. Nem akartak többek lenni annál, amivé születtek. Akikről ez a könyv szól: az erdélyi fejedelmi hitvesek vagy férjüket szolgálták, ... Folytatás ›› vagy igazi uralkodók módjára szerették volna megtartani a hatalmat. Akadt közöttük három olyan, idegen asszony is, akik így vagy úgy, de olykor részt nyertek az uralkodásból is. Az egyik a fia gyámjaként, a másik férje távolléteiben, a harmadik a férje halála után. Egyik sem járt igazi sikerrel. Közöttük is a legtöbbre Bethlen Gábor özvegye vitte, ám az ő tündöklésének is hamar véget vetett a politika és egy csúfos szerelmi kaland.

1941 őszén Adolf Hitler úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra leszámol Sztálinnal. Célja megvalósítására, tízezernyi harckocsi támogatásával, milliós hadsereget küldött Moszkva felé. A hatalmas páncélos előretörést kedvenc alakulata, a Wotan SS Rohamezred vezeti – rájuk vár a feladat, hogy bevegyék a Kreml falait. Egy decemberi napon végül csakugyan megpillantják Hitler ősellenségének, a szovjet diktátornak otthont adó Kreml arany hagymakupoláit. Ám ekkor elpártol tőlük a hadiszerencse, mivel Tél Tábornok személyesen avatkozik be a csata kimenetelébe...

A második világháború a végéhez közeledik. Az előrenyomuló Szövetségesek egyre több német alakulatot semmisítenek meg, ejtenek fogságba. A Wotan számára is elérkezik a vég: parancsnokát, von Dodenburgot, a többi tisztet és az egyszerű közlegények többségét elfogják. A legelitebb ... Folytatás ›› SS-egység és parancsnoka kiváló bűnbaknak bizonyul a Szövetségesek számára, hogy az o nyakukba varrják a közvélemény előtt a "németek" bűneit. Vajon mi lesz az erősebb, az igazság vagy a reálpolitika? Az igaztalan vádak vagy a bajtársiasság? A(z) Szökés a győztesektől (Könyv) szerzője Leo Kessler.

"Kádár János 1912. május 26-án született. Az adatai alapján merészelek elmélkedni a könyvem elején, mivel száz év már nagy idő, még történelmi mércével is számon tarthatjuk. Különben is, a könyveim hatására (Vállalom; Visszanézve; Az én rendszerváltásom; Kádár élt... 1. 2. 3. kötet) sok olvasótól kérdéseket kaptam, amelyekre illik válaszolni. A kérdéseket nem ismétlem, csak a válaszaimat foglalom összefüggően írásba a könyvben. Fontos és számomra élményt jelentett, hogy a történelem igencsak foglalkoztatja a magyar olvasót. Aki átélte a közelmúltat azért, hogy mit mond róla az egészet megélő szemtanú-történész, no meg az éppen regnáló politikai kurzus, és annak kiszolgáló kommandója. Az ifjak pedig kíváncsiak, hogyan éltek a szüleik, a nagyszüleik, akiket szeretnek, becsülnek, kölcsönösen. Mégis, mi a véleményük arról az időszakról, az átélt élményekről. Különben is egyre inkább nyakon öntik, ha akarja, ha nem, a Trianoni traumával, és a Kádár-rendszer átkozásával. Ami akkor is, és ma különösen zsákutca! Vagy valami tehetetlenséget próbál takargatni? Ezért akar mást is látni, olvasni. Megkísérlem kiszolgálni:" (a Szerző)

"Az idő őrli az éveket, percekből lesz a végtelen, és minden úgy pereg, mint malomban a liszt. Az íróknak az a dolguk, hogy ezt a száguldást megragadják, és a szavak segítségével örökre megállítsák. Ez olyan, mint amikor a sebesen zúgó folyó nulla fok alatt lelassul, majd megáll, mintha fagyhalált szenvedne, pedig él. Azt tartja a fáma, hogy nincs régebbi egy tegnapi újságnál. Lám, a modernkor ezt is felülírta, s alaposan megcáfolta, hiszen a mai újság is régi, mondjuk az internet hírszolgálatához képest. A világ kezdi az egyidejűségét élni, sőt, talán a hírek olykor megelőzik a valóságot is. Ezért döntöttem úgy, hogy "befagyasztom az időt, megállítom az eseményeket". Remélem, hogy az így megdermesztett írásaim egy kort tükröznek, és megörökítenek. Mert ha nincs emléke a múltnak, akkor jövő sincs." (a Szerző)