Duna Könyvkiadó strana 4 z 14

Fekete Musztáng, a ravasz, rettegett komancs főnök, a „prérivadászok hóhéra” egy vasútépítő telepet készül megtámadni. Egy füst alatt gyűlölt ellenségeit, Old Shatterhandet és Winnetout el is szeretné fogni. Hogy ujjong majd a komancsok törzse, ha kínzócölöpön látja őket! Vajon sikerül-e neki? Sok izgalmas kalandot él át, sok titkos tervről, cselről, rajtaütésről, győzelemről és vereségről értesül az olvasó, amíg a regény végére érve, megtudja. Fordító: Ossik János

"Tizenöt asszony, tizenöt élet. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik sorsa erősen összekapcsolódott egy-egy Habsburg német császár és magyar király személyével. Spanyol, lengyel, német nőkről van szó, akik között csak egyetlen egy lehetett a felesége egy magyar királynak - az összes többi uralkodó, aki felbukkan e könyv lapjain, mind Habsburg. A hölgyek sorsa ritkán volt irigylésre méltó. Hiába születtek és éltek gazdagságban, kényelemben, pompában, sőt luxusban - kinek rossz férj jutott, kinek életét más bajok árnyékolták. Volt, akinek nem lehetett gyermeke, és ilyenkor bizony a luxus és a pompa sem segít. Volt, akit férje nemcsak megcsalt, de meg is fertőzött. Akadt, aki csak lányokat szült, akadt, aki kemény ellenfelekre lelt a császári udvarban és fél életét tölthette az intrikák kivédésével. Volt királyné, aki pestis és török elől volt kénytelen menekülni, és volt, aki a fél kontinensen keresztül utazott azért, hogy férjhez mehessen. Jó, ha tudjuk: ezek a ma már jobbára elfeledett, vagy igazán soha meg sem ismert nők - magyar királynék voltak." (a Kiadó)

"Sorozatunknak ebben a kötetében ismét színésznőkhöz térünk vissza, olyanokhoz, akik valóban "nagyasszonyok" voltak. Most már hozzánk közelebb álló időszakokban. Mert mi más néven illethetnénk Blaha Lujzát, a "nemzet csalogányát", aki évtizedeken keresztül egy mára már letűnt műfaj, a népszínmű szinte koronázatlan királynője volt? Vagy Jászai Marit, akiről szintén még alig-alig maradt fenn "mozgókép-felvétel" - mégis el kell hinnünk, hogy nehezen felülmúlható teljesítményt nyújtott, elsősorban tragédiák női főszereplőjeként? A másik nagy prózai színésznőt, Márkus Emíliát egyszerűen "a szőke csodaként" emlegették. Fedák Sári pedig - akit leginkább a kártyások ismernek ma is, hiszen a neve "ultiműszó" - operettek férfi főszerepeit is énekelte, miközben a népszerű színműíró Molnár Ferenc számos feleségének (és még számosabb kapcsolatának) egyike lett. És velük már el is érkeztünk a 20. századhoz! E korszak első feléből mindössze két színésznő alakját szeretnénk most kiemelni. Mindketten "sztárok" voltak már, sőt "celebek" - a szavak mai értelmében. A tragikus sorsú Bajor Gizi színpadáé, Karády Katalin pedig nem annyira a világot jelentő deszkákon, mint a filmvásznon domborított, a "végzet" kivételesen körülrajongott asszonyaként." (a Kiadó)

Régi filmekben lehet látni, amint vándorszínészek zötykölődő "ekhósszekérrel", ponyvákkal takart ócska járműveken róják az országutakat. Maguk varrják a jelmezeket, festik a díszleteket, írják a plakátokat, aki épp nem szerepel, beáll súgónak vagy kellékesnek. Ott alszanak, ahol rájuk sötétedik, kocsmákban, istállókban lépnek föl, sokszor a szabad ég alatt... Romantikus életnek tűnik, ám a valóságban egyáltalán nem volt az. Nagyon sok többé vagy kevésbé tehetséges művész vállalta ezt az életformát, amelyben a lemondás általában százszor több volt, mint az elért siker. Persze az is igaz, hogy a vándorszínészet nem mindig jelentett kóborlást - sokszor sikerült valamelyik városban "gyökeret ereszteni", és ott hosszabb időre letelepedni. Nők is járták az országot. A "hirdetésre" jelentkező első színész, Moór Anna, Kántorné és a leghíresebb Déryné Széppataki Róza. Ő még megérte, hogy az utazásokból kőszínházba kerüljön, még ott is rámosolygott a siker - valódi lételemét mégis a vidéki fellépések jelentették. Aztán ott volt Schodelné Klein Rózsi, az első operaénekesnő, akiről kevesen tudják, hogy az ő produkciójának emlékét őrzi a Normafa. Későbbi életét és pályafutását egy nagy szerelemnek áldozta föl. Hollósy Kornélia egy dúsgazdag örmény "nábob" lányából lett az egyik legnépszerűbb énekesnő. Laborfaly Rózát akár a „múzsák” kötetben is tárgyalhattuk volna, hiszen Jókai Mórral kötött házassága legalább olyan érdekes és fordulatos, mint a hölgy színpadi pályafutása. Bulyovszky Lilla előle menekült el nemcsak a Nemzeti Színházból, hanem az országból is, és lett "majdnem világhírű". Végül Prielle Kornélia, akit fiatalon Petőfi akart elvenni, de ő egy olyan színésztársát választotta, akivel "se vele, se nélküle" házasságba jutott: elvált tőle, majd újra hozzáment. A Nemzeti Színházban ő kapta meg először az "örökös tag". Ekkoriban kezdődött a balett is, a mára már csaknem ismeretlen Aranyváry Emíliával, aki balerina volt és koreográfus. Aztán úgy 40 éves kora körül egyszer csak megmagyarázhatatlan módon eltűnt, nyoma veszett - máig se derült ki, mi történt vele... Sorsok pályaképek, titkok, legendák Thália korai "papnői körül".

"Egy minden hájjal megkent gazfickó fondorlatos úton igyekszik jó csomó pénzt kicsikarni a gazdag bankártól. A csalárd olajüzletre azonban fény derül, és Old Shatterhand, Winnetou meg a többi híres vadász a csaló nyomába szegődik. A hegyekben megbúvó csodálatos tónál Hobble-Frank, Droll néni, továbbá a bohókásan "kenyerespajtásoknak" nevezett Sam Hawkens, Dick Stone és Will Parker segítségével diadalmaskodik az igazság." (a Kiadó)

Kajmán kapitány története Európában kezdődik, majd társával a Vadnyugaton találkozunk újból.

Az ifjú Old Shatterhand és barátja, Carpio kalandjai hosszú évek eltelte után tovább folytatódnak a Vadnyugaton. Velük van az apacsok főnöke Winnetou is. A Sziklás-hegység bércei között a hó fogságába esnek. Itt éri őket a karácsony, s közben beteljesedik szegény Carpio sorsa...