Fórum Kisebbségkutató Intézet

Mostanra, mikor ennek a könyvnek az utolsó sorait írom, már számos dél-szlovákiai kolóniát bejártam régi telepes házak, emlékek után kutatva. Elmentem arra a négy gömöri telepre is, amely szülőfalumtól csak néhány kilométerre található, de ahol egész gyerekkoromban egyszer sem jártam. Sőt, mire ez a könyv megjelenik, már új helyen lakom, s otthonom - az élet furcsa fintoraként - az egyik csallóközi telepen, Balázsfa-Kolónián található. A morva telepesek egykori jelenlétére azonban egy-két átépített, de alapjaiban még a kolonisták otthonaira épülő házon kívül más már nem nagyon emlékeztet. A kolóniáról - a helyiek ma is így nevezik a falunak ezt a részét - nemcsak az ide érkező morva telepesek örökösei vesztek ki, de nyelvük is. A könyv az ő történetüket is őrzi." (Simon Attila)

A hadifogságból visszaérkezőkkel kapcsolatban elterjedt egy félig viccnek vehető mondás: amikor a foglyok a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Mint minden valóság, a hadifoglyoké sem volt ilyen fekete-fehér. A nyugatosok is mondtak hátborzongató történeteket, de a legszörnyűbb esetek egy visszaemlékezőm szavaival élve a Keleti Egyetemen játszódtak le. A kötet alapanyagát a II. világháborús hadifoglyok második csoportja adja, tehát azok a felvidékiek, akik hosszabb-rövidebb időre megjárván a Muszkaföldet szovjet hadifogságba kerültek. Hogy pontosabbak legyünk, az itt megszólaltatott visszaemlékezők Dél-Szlovákia nyugati részéből származnak: a Vágsellyei, Galántai, Szenci, Dunaszerdahelyi, Komáromi és Érsekújvári járásból. A könyv két részre osztott: a bevezető rész (Előszó) a harmincnyolc visszaemlékezővel elkészített interjú tematikus idézetei alapján mutatja be a szovjet hadifogság jellegét. A második, fő részét Tóth Károly, Sulci József és Merva Arnold komplett történetei alkotják. A kötet emléket kíván állítani nemcsak azoknak, akik a hadifogságot túlélték, hanem a fogság során elhunytaknak is, hiszen mindegyikük a szlovákiai magyarság áldozata és olykor hőse volt

..Az emberek kilencven százaléka azt mondta, hogy az amerikai fogságot választja. A tisztjeink is és mink is meg voltunk győződve, hogy inkább meneküljünk az oroszok elől, azoktól még talán a legnagyobb kommunista is félt. Rossz hírük volt, hogy nőket megerőszakolnak, meg minden, és ami borzalmat leírtak abban az Ossendowski-könyvben, hogy hogyan pusztították el az ukránokat, meg hogy az összes értelmiséget kinyírták jóformán. De az amerikaiakról meg nem tudtunk semmit... Kosztolányi Gáspár, Németország valahol a két front között, 1945 áprilisa Ez a félelem, bizonytalanság és a háború erői mozgatták azoknak a katonáknak és leventéknek a sorsát, akik a háború utolsó hónapjaiban a Harmadik Birodalomba kényszerültek. Általában azoknak sem volt túl jó sorsuk, akiknek sikerült elkerülniük a szovjet hadifogságot - még a legszerencsésebben járt visszaemlékezőim is el voltak szakítva az otthonuktól, kint, a háború sújtotta Nyugat bizonytalanságában, nem beszélve azokról, akik fedél nélkül a fejük felett éheztek, betegségekben szenvedtek, rosszabb esetekben szemtanúi voltak társaik halálának a táborok szögesdrótkerítései mögött. Ez a könyv egyfajta folytatása a "Muszkaföldön" című kötetnek - ezúttal arról a több mint hatvan felvidéki visszaemlékezőről szól, akiket a balsors Nyugatra sodort, ahol hosszabb-rövidebb időre amerikaiak, britek és franciák kezére kerültek.

Simon Attila és Tóth László közös munkája átfogó képet nyújt Szent-Ivány Józsefről, a két világháború közötti (cseh)szlovákiai magyar politika, közélet és művelődés egyik (ha nem a) legfontosabb személyiségéről, emblematikus alakjáról, aki egyszerre volt birtokos, politikus, mecénás, köz- és szépíró, művelődésszervező és egyben jó családapa. Az 1918-20-as államfordulat előtt a Gömör-Kishonti Gazdasági Egyesület vezetőjeként, 1918 őszén a polgári-demokratikus forradalom gömöri mozgatójaként kapott jelentős szerepet. A két háború közötti Csehszlovákiában ő volt a magyar kisgazda társadalom megszervezője, a Magyar Nemzeti Párt vezére, négy cikluson át a magyarság egyik legaktívabb nemzetgyűlési képviselője. Nagyrészt neki köszönhető a legfontosabb korabeli felvidéki magyar napilap, a Prágai Magyar Hírlap megalapítása is. S bár életének és tevékenységének ismerete nélkül lehetetlen megérteni a korszak szlovákiai magyar történetét, alakja sokáig mégis a feledés homályába veszett. Kötetünkkel ennek a külsőre joviális, ám közösségi stratégiákban gondolkodó gömöri magyar embernek kívánunk emléket állítani.

A távolabbi és közelmúltban egyaránt számtalanszor hangsúlyozott, közismert tény, hogy noha a felvidéki, szlovákiai magyar közösség lassan egy évszázados múltra tekint vissza, történelmének tudományos igényű feldolgozása máig a szlovákiai és az egyetemes magyar történetírás nagy adósságai közé tartozik. Ezen adósság legalább részbeni pótlására tettünk kísérletet már a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus összefoglalásával, majd pedig a történetének egyes korszakaira vonatkozó források feltárásával és közreadásával. Ugyanezt a célt szolgálja a szlovákiai magyarság második világháború utáni közel fél évszázadának egy-egy epizódját tíz fejezetben az olvasó elé táró Fél évszázad kisebbségben című kötet is, amelyet azzal a reménnyel bocsátunk útjára, hogy írásai hozzájárulnak a szlovákiai magyarság történelmének megismeréséhez és árnyaltabb megközelítéséhez, s hasznos támpontul szolgálhatnak annak további kutatásához és feldolgozásához.

A kötet az első bécsi döntés 80-évfordulója alkalmából jelenik meg. Célja az 1938-as eseményeknek a kisember szemszögéből, naplók, visszaemlékezések részletein és korabeli fotókon keresztül való bemutatása. A korabeli visszaemlékezéseket olvasva nem lehet kétségünk arról, hogy az első bécsi döntés és az ún.arbitrázsterület, Magyarországhoz csatolása az ott élő magyarok számára talán életük legboldogabb pillanatai közé tartozott. A visszacsatolás ( hiszen mi, magyarok így nevezzük meg az eseményt ) főszereplői, vagyis maguk a visszacsatolt magyarok és szlovákok ( akik persze korántsem voltak oly boldogok) azonban - hiszen 1945 után ez nem volt ildomos - sohasem beszéltek től sokat arról, mit is éltek át azokban a napokban. Szerencsére korabeli kiadványokban, asztalfiókokban később kiadott kötetekben mégis fellelhetők 1938 őszi napjainak lenyomatai, szövegek, fotók.Ezekből nyújtunk most át a történelem kedvelőinek és a téma iránt érdeklőknek egy csokorra való...