Galenus Kiadó strana 2 z 2

A szerző legújabb Festők, gének, szégyenek című kiadványa olyan kivételes talentumú festőművészek családfa elemzéseire fókuszál, mint Zichy Mihály, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Gulácsy Lajos, Czóbel Béla, Egry József, Farkas István, Kassák Lajos, Derkovits Gyula, Szőnyi István, Moholy-Nagy László, Vajda Lajos, Victor Vasarely, Kondor Béla, Gruber Béla. A könyvet a festőművész géniuszok idézett gondolatai, valamint gyönyörű festményeik reprodukciói teszik izgalmas, egyedülálló olvasmánnyá. "A zeneszerző-, költő- és természettudós-géniuszok után a festőművész-géniuszok gyökereinek, vagyis kivételes talentumuk okainak kutatására vállalkozom e könyvben. Természetesen megint szokásos módszeremmel, családfájuk elemzése alapján. Teljesítményük értékelésekor újra a 2 x 4 faktoros talentummodellt hívom segítségül. Vizsgálatom alanyai csakis a nagy magyar festőművészek lehettek, kiválasztásukkor három szempont vezérelt. 1) Élők nem kerülhettek be 20 fős "válogatott csapatomba", 2) általános hazai megítélésük során a Magyar Életrajzi Lexikont és a Kieselbach Tamás által a szakértők körében végzett kutatást fogadtam el mérvadónak, de 3) a XX. századi nemzetközi értékelést is figyelembe vettem. A magyar és nemzetközi mesterek összehasonlíthatósága céljából Leonardo, Brueghel, Munch, Toulouse-Lautrec és Picasso családfáját is értékelem. A családfaelemzés melléktermékeként megismert életrajzi adatok is érdekesek, például, hogy milyen sokan vettek feleségül képzőművészeket és mennyire gyakori közöttük a gyermektelen. A genetikai elemzés szerint szüleik és testvéreik között festőművész nem fordult elő, ezzel szemben a 24 felnőttkort megélt gyermekük közül 8 (33%) ugyancsak képzőművész, a 11 fiúból viszont 6 (55%)! A genetikai értékelés szerint tehát az apákban érvényesül az "alapítók hatása", ők családi előzmények nélkül törtek az egekbe, majd a kivételes képzőművészi talentum gyermekeikben halmozottan fordult elő. A vizsgált kivételes festőművész-talentumokra az átlagost meghaladó általános értelmi képesség nem volt jellemző, speciális vizuális tehetségük döntötte el pályaválasztásukat, jelenlegi művészettörténeti értékelésüket elsősorban kreativitásuk mértéke határozza meg, és miután rátaláltak művészi küldetésükre, nagyon motiváltan, energiájuk teljes bevetésével törekedtek életművük kiteljesítésére. A vizsgált festőművészek többsége rossz tanuló volt, mindig belső indíttatásukból, általában apjuk ellenkezése mellett választották e pályát, és többségük fiatalon képes volt talentumukat igazolni. A képzőművész-talentum eredetének szellemi háromsága a speciális vizuális tehetség, a kreativitás és az ezeket színező általános értelmesség, amelyek leginkább a komplex vizuális tehetség sokgénes modelljével írhatók le. Sajnálatos módon a nemzetközi lexikonokban és nagy múzeumokban a festőművész- géniuszok között magyart nem, vagy csak kivételesen találhatunk. Pedig sok nagy magyar festőművész kivételes talentuma nem maradt el a világhírt elért külföldi társaikétól, csak éppen a magyar kultúrpolitika gyengesége miatt nem sikerült különleges teljesítményüket a határokon túl elfogadtatni. Éppen ezt a szégyent kívánom hangsúlyozni könyvem címében is."

"Korábbi "Költők-Gének-Titkok" (2000) című könyvemben a legnagyobb magyar költők családfaelemzésére vállalkoztam, mivel - ahogy korábban már az ókori görögök felismerték - a kivételes költői tehetség korán megmutatkozik, és erre születni kell. A magyar költőgéniusz palántákból is úgy tört ki korán e tehetség, mint a láva a vulkánból. Nem volt náluk szülői ráhatás (Berzsenyi Dánielt és Petőfi Sándort inkább bántalmazták e "haszontalan" passziójukért) vagy pedagógusi segítség. A családfák értékelése arra utalt, hogy a szüleik között költő nem fordult elő, és ez vezetett az ún. gejzírmodell megfogalmazásához. A költőgéniuszok a "semmiből jönnek, az egekig szárnyalnak, majd visszatérnek a semmibe" (sokaknak gyermekük sem volt). A magyar költőgéniuszok életének megismerése azonban döbbenetes erővel igazolta szörnyű sorsukat, amely a társadalmi értetlenség és önártásuk eredőjeképpen a vártnál sokkal korábbi halálukhoz vezetett. Ők is Arany János szőlősgazdájának a példáját követték: ha már a jég úgyis elverte a termést, akkor ők is hozzájárultak elpusztításukhoz. Ez indokolta másik róluk írt könyvem címét: "Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni?" (2001). Célom annak megértetése volt, hogy az emberi tehetség a legnagyobb természeti kincsünk és ezen belül a géniuszok, így a kivételes költői talentumok jelentik e kincs legértékesebb, mindenképpen társadalmi védelemre szoruló megnyilvánulását. Minden szerzőnek jól esik hallania, hogy könyvük már nem kapható, pedig sokan keresik a boltokban. Éppen ezért is javasolta állandó patrónusom, a Galenus Kiadó, hogy szívesen kiadnák újra e műveimet. Korábbi két könyvem fontosabb mondanivalóját most egy kötetbe ötvözve tesszük közzé, remélve, hogy ilyen formában is elnyeri olvasóim tetszését." (Dr. Czeizel Endre)

"Bencze Ilona meghatározó alakja a színház- és filmművészetnek. Neves magyar filmekben játszott, abban az időszakban, amikor a magyar film fénykorát élte. Emlékezetes színházi alakításainak és kitűnő énekhangjának köszönhetően számtalan prózai és zenés darabnak volt főszereplője. Művészetének elismeréseként 1988-ban Jászai-Mari díjat kapott, 2009-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Első könyvében öninterjút készít, mellyel bepillantást ad az életébe. Saját szavaival élve: "Mindnyájan írjuk a saját regényünket. Ki úgy, hogy "csak" éli, ki úgy, hogy egy adott időben papírra is veti. "Első könyvem" egy öninterjú magammal, magamról. Rejtőzködő vagyok, magánemberként nem vágytam publicitásra, a szerepeimben akartam kitárulkozni, megélni a szélsőségeket. Pedig hányszor tették fel a kérdést: "Mi a titka, művésznő?" Ezzel a könyvvel mégis kinyitok néhány kaput. Résnyire, hogy bepillanthassanak. Nem összegzés, nem számvetés, csak megállok a jelenlegi állomáson és eltűnődöm. Aztán egy szusszanásnyi szünet után robogok is tovább, mert még van hová, és van miért. De addig láthatóvá válik néhány történés és a hozzáfűződő gondolataim. Mert ami eddig volt, az sem érdektelen. Sőt." (a Kiadó)