Helma strana 14 z 25

Épphogy tizenhat évesen az embernek az a dolga, hogy az egész világgal harcoljon. Ezzel elméletben Lia is egyetértett; csakhogy arra nem készült, hogy az a világ egy pandémia utáni összeomlásból felemelkedő anarchista rendszer lesz. Amiben az olyan kérdések kerülnek középpontba, minthogy mi a fontosabb: A szabadság vagy az emberiség jövője? Mit lehet feláldozni a biztonságunkért? A kényelmünket? Az egyéniségünket?  Az emberségünket?  Mi az, ami már elfogadhatatlan? Lia több, mint két év alatt találja meg az egyetlen fontos választ. Hogy nem hajlandó tétlen tűrni, hogy mások a szeretteit fenyegessék. Akkor sem, ha a világ akkor így működik. Úgyhogy a világnak meg kell változnia…

A regény a Tollinga Művészeti, kulturális portál irodalmi pályázatán 2010-ben kategóriájában I. helyezést ért el. A zsűri értékelése: "A történet 2031-ben, a Föld végnapjaiban játszódik. A fiatalos hangvételű regény több cselekményszálon fut. Alex Kabay, a magyar származású gazdag örökös, Anna, a szintén magyar származású környezetvédő és Suzi, a prostituált kalandjai váltják egymást. A sötét /közel/jövőben már nem létezik sem Ausztrália, sem Közép-Amerika, az olajkészletek kifogyóban vannak, s a természeti katasztrófák hatására egyre több olajkút okoz jóvátehetetlen károkat. A történet elején pusztító vihar csap le New Yorkra, mely nem csupán egy vihar, hanem az ismert világot megsemmisítő katasztrófák előhírnöke. A regény főhősei politikusok, gazdag, befolyásos üzletemberek, és kihasznált, dróton rángatható kisemberek, mintegy a mai társadalom tükörképei. A kisregény mindvégig fenntartja a figyelmet, mindemellett aktuális témát boncolgat. Igényes nyelvezettel, jól van megírva. Élvezetes olvasmány.”Olvassa el a 2010-ben írt könyvet, és vesse össze a világban azóta történtekkel! Meg fog lepődni!

Záró novellámból idézek: „– Szeretném megköszönni, hogy eljöttetek! Ti ismertétek Balázst, és szerettétek. Hát lehetett őt nem szeretni? – itt megállt, mintha egy útkereszteződéshez ért volna, ahol zöldről sárgára váltott a lámpa. És megismételte önmagát. Akárcsak egy lefulladt motorra újra gyújtást adott, de akkor már lassan, óvatosan indult. – Lehetett őt nem szeretni! – hangja zúgott a padok között, hullámként fodrozódott, elérte az utolsó padsort, a nagy faajtót, ott megállt, és visszacsapódott hozzá. Szívén a kis kéz megmozdult. Aztán újra megérintette, akkor már langyosan, édes melegen, akárcsak egy kisded tejszagú lehelete. Megnyugodva folytatta. – Mi ezt nem tudtuk, mert sajnos lehetet őt nem szeretni is!  – ahogy ezt kimondta a fekete pöttyök megmoccantak, éppen csak egy milliméternyit, de arrébb tolódtak.” /Hiányzó darabka című novella/A történet, amiről például ez a novellám szól, felkavaró. Ám arra törekedtem, hogy kapjon egy olyan keretet, ami átfogja törhetetlenséggel, a lélek tisztaságával és a hittel. Mert erre mindnyájunknak szükségünk van.  Írásaimban a minket érő ingereket, rezdüléseket, a válaszaink sokszínűségét mutatom be, egy-egy élethelyzet, a jellem ábrázolásával. Fókuszba helyezem a hétköznapok szituációit. Ilyen a kiszolgáltatottság, az előítélet, az útkeresés, az elfogadás, a betegségek, a hit- és a szeretet. Igyekeztem néhány humoros történetet is elhelyezni a kötetben, ezekben a szereplők megmutatják emberi, sokszor abszurd vonásaikat. Kellemes mazsolázgatás kívánok minden olvasónak, aki megtisztel, hogy fellapozza első novelláskötetem. 

Egy ?utazás a Holdra a XXII. században mindennapos eseménynek számít. A 17 éves Ben azonban még nem sejti, hogy élete legkülönösebb kalandja kezdődik, amikor útnak indul Szeléné Holdvárosba a Bolygóközi Vöröskereszt önkéntesképző nyári táborába. Már az utazást furcsa események kísérik végig, ám az igazi titok a holdvárosban várja a fiút, amikor különös körülmények között egy több száz éves levél birtokába jut. Valódi lehet az irat? Vajon kitől származik? És mit üzen a benne olvasható talányos vers? Ben belevág a rejtély felderítésébe és ebben segítségére vannak új csapattársai, Gergő és Sven, valamint vezetőjük, az elbűvölően szép Luna. Az újdonsült nyomozócsapat tagjai az üzenetben elrejtett útmutatások segítségével lépésről-lépésre haladnak előre a titok megfejtésében és egyikük sem sejti, hogy ezzel életveszélyes ügybe bonyolódnak. Miközben hőseink bejárják a holdváros rejtett zugait, félelmetes kalandokba keverednek és a rájuk leselkedő ellenfeleken kívül meg kell küzdeniük saját kétségeikkel is. Nyomozásuk során megismerkednek a Vöröskeresztet alapító Henry Dunant életével, a világméretű humanitárius mozgalom történetével, és hajmeresztő fordulatok során maguk is részesévé válnak egy eszme születésének.

Villamoson nemcsak emberek, hanem állatok is utaznak. Na de gazdi nélkül? Bambinonak sikerül még az ellenőrök szívébe is belopnia magát, így neki még jegyet sem kell lyukasztania. Vajon mi lesz a sorsa ennek a semmiből jött aranyos kis lénynek?  Könyvemet inkább nagyobb gyermekeknek ajánlom, 5-7 éves korosztálynak.

Már nagyon vártam, hogy elolvashassam Renáta legújabb alkotását, mely egy mesesorozat második része. Az első könyvben betekinthettünk egy kedves család karácsonyi készülődésébe. A második könyvben elérkezett a várva-várt tavasz. Kertészkedésre, kirándulásokra hívogat a jó idő. Marci ekkortájt ünnepli a születésnapját. Vajon milyen meglepetést talált ki neki Zsuzsi? És lassan ideje a Húsvétra készülődni. Marci és Zsuzsi – a karácsonyi adventi naptár mintájára – egy húsvéti kalendáriumot készít. Renáta tollából 24 kedves történetet olvashatunk, minden napra egy mesét a családi összetartásról, a testvéri szeretetről, a hagyomány szerepéről. A napi élmények után, esténként Zsuzsi egy-egy képet rajzol, ami felkerül a húsvéti kalendáriumra. Ezeket a kedves képeket – akárcsak az első kötetben –, most is Renáta keresztlánya, Vivien alkotta.  A kötet effektekkel színesített hangoskönyv változatát Pregh Balázs előadásában hallgathatjuk. A könyv különlegességét fokozza, hogy Renáta két dala is elhangzik a saját előadásában. A tavaszváró könyvet meleg szívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt.Köszönöm Renátának és Viviennek,Andy Rea

Lia Hammingway szülei folyton üzleti úton vannak, ahogy most is, de most hosszabb ideig, mint általában. De ezzel nem csak ők vannak így, az üzlettársuk is ugyanúgy hosszú időre utaznak el. Ezért fiát szervezik be lányuk lakótársaként. Történetesen ez a fiú Dean Lockwood, akivel nem felhőtlen a viszonya a főszereplőnek. Beköltözés után megkezdődnek a veszekedések, amik feszültséget hoznak a házba. Közben az iskolában nem nézik jó szemmel a kibontakozó „kapcsolatukat”, hiszen ott vannak a barátok, exek, akik nem támogatják őket. Eleinte minden rendben megy, de ahogy a viszony kezd köztük elmélyülni, úgy jönnek az újabb és újabb megpróbáltatások és izgalmak. A két főszereplő egyre jobban számíthat egymásra, de az eddigi bizalmasukban, barátaikban kezd megjelenni a féltékenység, irigység, szeretet vagy éppen utálat. Egyre több konfliktus, elfojtott érzelem tör fel, amivel szembe kell nézniük. Vajon a kapcsolatuk megmarad, ha át kell élniük baleseteket, másoknak a bosszúvágyát, a múltból megjelenő barátokat vagy ellenségeket? 

Valamikor 2012-ben felhívott a barátom, hogy lenne egy kézirat, amit ga-tyába kellene rázni.A későbbi szerzőtársam egy Fészbuk csoportot hozott létre hajósoknak és tengerészeknek (a hajós belvízi hajós, a tengerész tengeren dolgozik – fontos különbség!) azzal, hogy mindenkinek kötelező sztorizni, és tudomá-sul veszik, hogy az írása megjelenik – egyszer. Elvállaltam, dolgoztam a szövegen nagyon sokat, ugye nem kell ecsetelnem, hogyan néz ki egy fész-bukos bejegyzés stilisztikailag, helyesírásilag és nyelvhelyességileg. Nos, ebből a szöveghalmazból könyv, sőt könyvek lettek, amit most az olvasó is megismerhet.

 FIGYELEM! Kizárólag 18 évnél idősebb olvasóinknak ajánljuk!–A Honsu farkasfalkában ezer évenként újjászületik Ukami, az istenek által létrehozott félig démon, félig farkas. Kiválaszt egy halandót, akinek átadja az erejét és a sárkánykardot, hogy az békét és rendet teremtsen a káoszból. Napjainkban szükség van egy Ukamira, hiszen maffiaháború tombol a Földön, és sokszor a Világrendőrség is tehetetlen ellenük. Akio – hátha megtalálja nagyapja és testvére gyilkosát – egy családi tragédia után rendőrnek állt, így belekeveredik egy hatalmasabb játszmába. Egy véres játszmába, ami már nem csak a halandókat fenyegeti. L. Ryson első regénye akcióban bővelkedő, érdekfeszítő és nem utolsó sorban meglepetésekkel teli olvasmány. A regény karaktereinek drámája, jellemfejlődése még izgalmasabbá teszi a történetet.

"Sosem láttam a Napot, a Holdat és  a Csillagokat. Nem láttam azoknak az embereknek az arcát sem, akiket szeretek, mégis tudom, és hiszem, hogy vakon is lehet élni, mégpedig boldogan." - így kezdődik ez a könyv. És hogy milyen szenvedések, megpróbáltatások ellenére igaz ez, azt meséli el a szerző színes, hol drámai, hol kacagtató történetekkel. Kiderül, mi az a Vakoda, hogyan lehet észrevenni, ha baj van, hogyan ismeri meg az embereket, aki nem lát, és mit jelent a kutya az életében. Mint ahogy az is kiderül, hogy minden lehetséges, csak akarni kell, csak szeretni kell, és soha sem szabad feladni."  

A távoli Ausztrália egyik laboratóriumában kezdődik a történet. A való életben a kutya, jóllehet legjobb barátunk, mégiscsak mellékszereplője mozgalmas életünknek a macskával és a többi kedvencünkkel együtt. A könyvben a sors szeszélye (vagy valami más mögöttes tényező?) jóvoltából két kutya, két kisérleti állat előtt szélesre tárulnak a lehetőségek kapui, és ők azt választják célul, hogy megmentik az emberiséget, s vele együtt a bolygó egész élővilágát, visszahozva a réges-régmúltból a paradicsomi állapotokat. Küzdelmükben ember-barátaik különböző korú, nemű és bőrszínű lelkes csapata egész egzisztenciájukat hátrahagyva e célnak szenteli minden tudását, kreatív gondolatát és életét. Számos más értelmes élőlény is segíti őket bolygón innen és túl, a tasmán tenger delfinjeitől a Galaktika különös teremtményeiig akadályokon és időkapukon át. A történet jóvoltából korunk több égető kérdése felvetődik a műben, melyek remélhetőleg megérintik és tovább-gondolásra késztetik majd a nyájas olvasót. Néhányan azok közül, akik könyvemet angolul olvasták, különös véletlenekről, úgynevezett szinkronicitásokról számoltak be, ami azért is érdekes, mert maga a szinkronicitás jelensége is része a történetnek, sőt az egyik szereplő megkísérel erre magyarázatot is találni. Érdekes, hogy egyiptomi falfestményeken ábrázolt Scarabeus bogár valami okból gyakori szereplője a jelenkori szinkronisztikus egybeeséseknek, Karl Jung is beszámolt egy ilyen esetről egy, a múlt században íródott könyvében. Kíváncsian várom, vajon itt a magyar kötet kapcsán is találkozunk-e hasonló valószínűtlen eseményekkel.

A lélek nagysága feltündököl, igazi varázslat.Érzések és gondolatok, mit szavakká formálok, most megosztom Veletek. Lehet hogy épp helyetted írtam Kedves Olvasó, hisz oly sok a közös mondandónk. Ebben a túlpörgős, zaklatott világban szánj egy kis időt a lélek nyugalmára."Ajándék az élet,vedd észre a szépet!Csak a jót keressed,a többi csak felesleg!"Az idő rostáján, mint a megdermedt borostyán pár emlék fennakad,- elringatom magam."Szétgurultak gyöngyeim,verseim a kincseim.Ha megcsillan a fényeszemed szép tükrében,Apró kis jel az égen:hogy egygor én is éltem."

Engedje meg kérem, hogy bemutatkozzam! Engem Pesten találhat meg egy kissé már ódon, körfolyosós bérházának Lépcsőháza vagyok, immáron több, mint száz esztendeje. Bizony hosszú életem során sok mindennek lehettem tanúja. Láttam háborúkat és forradalmat, szárba szökkenő és elhamvadó szerelmet. Örömteli születést és torokszorító elmúlást. No meg néhány igencsak botrányos és kellemetlen esetet is. Tartson hát velem és ismerje meg az én történeteimet!  „– Megállj! – kiáltott rá a józanodásnak indult férfira, aki megtorpant a kredenc mellett Először az asztalon álló sörös üvegre pillantott, aztán az asztal mellett szinte meztelenül álló lánya kést tartó kezére siklott a pillantása. Széles vigyorra húzta a száját, szemei sunyin villogtak.”

– Mit keres ilyenkor itt a Mikulás manója? – kérdezte Nyuszika csodálkozva.  – Azért sírok, mert nem tudok visszamenni a Mikuláshoz. Amikor ideértem, úgy gondoltam, hogy  pihenek egy kicsit addig, amíg a Mikulás szétosztja az ajándékokat, de úgy látszik elaludtam, mert most, amikor felébredtem, láttam, hogy se hó nincs, se Mikulás, se manók.

... Én semmilyen titokkal nem tudok szolgálni. Nem alkottam maradandót semminő téren. Amit a földi lét során képességeimtől telhetően és igaz lelkesedéssel műveltem, annak már az emlékét is elmosta az idő. Valamikor szélté-ben-hosszában szavalgatták a verseimet, olvasták a regényeimet, kapkodták a könyveimet, tapsoltak színdarabjaimnak. Megálmodott figuráimat életre keltette a film, sugározta a rádió. Volt idő, hogy hetente megjelent az arcképem a tőlem közölt novellák élén, és egy előkelő napilap tárcarovatában vasárnaponként megpendítettem koboz elárvult lantját. Aztán huszonöt sorrá zsugorodtam egy elavult lexikonban, amelynek sárgult lapjait ma már senki sem pergeti… Epitáfiumom Ezt írjátok majd sírom fölébe: „Szeretett, de őt nem szerették. Mielőtt elment, megbánta tettét. Álmodta csak az életét. Vége.” Kozma Béla

Ha valaki szeretne visszarepülni abba a korba, amikor még az emberek lóháton és szekéren jártak, ahol fehérre meszelt házakat léckerítések védték, mögöttük ugató pulikutyáva és lábhoz dörgölőző macskával, ahol erősek voltak még az emberi kötelékek, akkor jó könyvet választott. Ebben a világban keresi Bálint, a fiatal földbirtokos hirtelen eltűnt édesanyja emlékét. Hosszú utat kell bejárnia, mely során szembe kell néznie elhunyt apja szellemiségével, a megörökölt családi birtok különös, olykor félelmetes titkaival, és anyja évekkel korábbi szenvedéseivel. A küzdelmes utat azonban nem kell egyedül bejárnia. Mellette áll fiatal felesége, Bell, aki szintén küzd saját múltjának szellemeivel, miközben vezeti a falusi iskolát, harcol a gyereklányok jobb sorsáért, és szembenéz saját nőiességének kérdéseivel. A két fiatal nincs egyedül a nehéz pillanatokban, hiszen Bell édesapja a maga csendes, meggondolt módján, szájában elhagyhatatlan pipájával vigyázza lépteiket. Mozgalmas történet küzdelmekről, fájdalmakról, szeretetről, összetartásról.