K.A.S. Kiadó

Ez a történet egy évtizedeken át tartó szerelemről szól, arról az érzésről, amire mindenki egész életében vágyik. Hogy szeressen és szeretve legyen. Sokszor véletlennek, szerencsének vagy balszerencsének vélünk valamit, ami egyszer csak átlátható lesz, és megértjük, hogy az, ami velünk történt, másképpen nem történhetett volna. Ez a regény Frank András és Pentik Eszter egymás nélkül, mégis mindig a másikat keresve, párhuzamosan megélt szerelmének kanyargós története. Szerencsés és kalandos életem volt. Felhőtlen gyermekkor Indiában a szüleimmel, érettségi a Radnóti Gimnáziumban ragyogó tanárokkal és osztálytársakkal, szórakoztató Vendéglátóipari Főiskola, izgalmas évek a Ferihegyi repülőtér forgalmi irodájában. Sajtófőnök a Magyar Tudományos Akadémián. Diplomáciai szolgálat Delhiben, Londonban, Pekingben és Helsinkiben. A Külügyminisztérium szóvivője. Az igazi nagy szenvedély azonban az írás: 1975 óta harminc könyv, fordítások, több ezer glossza, közéleti tárca és novella, valamint egy színdarab, ami azért eljutott a bemutatóig. Most is írok és olvasok.

A kötet Hann Endre ajánlásával jelenik meg. Ez a könyv nem utólag magyaráz. Ez a könyv ott volt. 2024 februárjában egyetlen, akkor még értelmezhetetlen lépéssel indult az egész. Egy ismeretlen arc a képernyőn, egy mondat, ami más volt, mint a többi. Bojár Iván András, aki a Magyar Narancs című híres hetilap első főszerkesztője volt, végzettsége szerint művészettörténész, jelenleg ismert író és véleményformáló közéleti személyiség. Ösztönből fordult a klaviatúrához, ahogy évtizedek óta teszi, ha a történelem szaga érződik a levegőben. Nem hitt, nem remélt. Csak figyelt. Jegyzetelt. Mérlegelt. Túl sokszor látta már, hogyan fullad keserűségbe, hogyan bénul meg minden demokratikus kísérlet. De Magyar Péter, majd a nyomában felnövekedő Tisza nem állt meg. Hétről hétre, hónapról hónapra hömpölygött, és vitte magával az országot. Meg a szerzőt. Hűvös megfigyelőből előbb döbbent tanú lett, aztán dühös résztvevő, végül a rendszerváltás lelkes krónikása. A naplóval együtt változott ő is: a távolságtartásból hit lett, a kételyből sürgetés, a jegyzetelésből kiáltvány. Két éven át, napról napra követheti, hogyan reped meg egy betonnak hitt rendszer. Ott lesz a Kossuth téren, amikor először kimondják: győzhetünk. Ott lesz a vidéki roadshow-kon, ahol egy ország tanul meg újra remélni. Ott lesz a szerkesztőségben, a családi asztalnál, az éjszakai vitákban, ahol eldől, hogy ez most tényleg más lesz. És ott lesz azon a tavaszi estén, amikor a kivetítőn felizzik a mondat, amire 16 éve várunk: „Orbán Viktor gratulált Magyar Péternek”. Ez a könyv nem politológusi elemzés, nem memoár, nem történelemkönyv. Ez maga a történelem, ahogy történik. Nincs benne utólagos bölcsesség, nincs kozmetika. Ami bizonytalan volt, az a lapokon is bizonytalan. Ami felemelő volt, az ma is felemel. Újra élheti a pillanatot, amikor egy ország visszakapta a jövőjét. A TISZA ÁRADÁSA nem csak elmeséli a rendszerváltást. Belöki a közepébe, és amikor leteszi, már tudni fogja: 2026 áprilisa nem egy folyamat vége volt, hanem a kezdet

Zámbó Árpy elmeséli Jimmy igaz történetét… Ebben a rendkívül személyes és őszinte könyvben Zámbó Árpy, az ismert énekes, Zámbó Jimmy öccse szólal meg. Nem rajongóként, nem kívülállóként, hanem testvérként meséli el a Király valódi történetét. A kötetben eddig soha nem hallott történetek, családi emlékek és megható pillanatok idézik fel Jimmy életének kevéssé ismert oldalát: a gyermekkort, a küzdelmes éveket, a hirtelen jött sikert és az embert a legenda mögött. A halhatatlan testvér nem csupán egy életrajz – sokkal inkább egy őszinte vallomás két testvér kapcsolatáról, szeretetről, büszkeségről és veszteségről. Egy könyv azoknak, akik rajongtak Jimmyért, és azoknak is, akik szeretnék megismerni az embert a mítosz mögött. Ez a kötet közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, miért maradt Zámbó Jimmy a magyar zenei élet egyik halhatatlan alakja.

Egy nő, aki menekül a múltja elől. Egy férfi, aki újra hinni tanul a szerelemben. És egy utazás, amely örökre megváltoztatja az életüket. Marie, a párizsi fordítónő Toszkána napfényes dombjai között talál rá arra a békére, amelyről azt hitte, örökre elveszítette. Roberto, a szőlőbirtok gazdája két gyermekével együtt, lassan visszavezeti őt az életbe és a szerelemhez. De a történet itt nem ér véget. Egy különleges nászút során együtt fedezik fel Marokkó varázslatos világát: a színekben vibráló bazárokat, a Magas-Atlasz hegyeit, a sivatag kapuját, az időtlen kasbahokat és az Atlanti-óceán fuvallatát. Minden nap új élmény, minden hely egy új fejezet – és minden pillanat közelebb viszi őket egymáshoz. Ez a könyv nemcsak egy romantikus történet, hanem egy különleges útikönyv is Marokkó csodás vidékeire. Az olvasó Marie és Roberto nyomában járva fedezheti fel az ország legszebb tájait, városait és rejtett kincseit, miközben betekintést nyer a helyi kultúrába, a hagyományokba, és belekóstolhat a jellegzetes marokkói ízekbe. A kaland azonban nemcsak tájakon, hanem szíveken át is vezet. A múlt sebei gyógyulni kezdenek, a család összekovácsolódik, és egy váratlan hír mindent új fénybe helyez. Ez a regény a szerelemről, az újrakezdésről és az otthon megtalálásáról szól – bárhol is legyen az a világban. Egy történet, amelyben az utazás nemcsak a világot, hanem a lelket is felfedezi. Julie Sorell luxemburgi születésű művészettörténész, aki 46 évesen vált ismertté első regényével a Hajnal Toszkánában, melynek folytatása a Karácsony Velencében. Két gyermek édesanyja, és hosszú évek óta művészettörténetet és irodalmat tanít az Université du Luxembourg egyetemen. 2024-ben a hallgatók az év oktatójává választották. Mesterfokozatát a híres Bolognai Egyetemen szerezte, ahol különösen az itáliai reneszánsz művészet kutatásával foglalkozott. Diplomamunkáját a firenzei reneszánsz fénykoráról írta. Írói stílusát érzékenység, romantikus látásmód és gazdag kulturális háttér jellemzi. Regényei nemcsak romantikus történetek, de egyben hidat is képeznek a képzőművészet, a gasztronómia és az olasz életérzés között.

Az elsősorban felnőtteknek szóló színezőnk az öröm hangulatát – mely mindenki számára nagyon fontos – hozza el a kreatív kikapcsolódásra vágyóknak. Mindenki válogathat kedve szerint e különlegesen szép gyűjteményből, a nagy gonddal összeállított színes képek, rajzok, minták közül! Ajándékozza meg az öröm színeivel önmagát és azokat, akik fontosak az Ön életében! Legyen szép napja!

Miért vannak a yorki torony előtt sárga nárciszok? Hogyan keletkezett a világ? Bűnben fogantunk? Mikor volt az özönvíz? Ábrahám legyőzte Héraklészt? Ki látta Istent? Járt-e Mohamed Jeruzsálemben? Mit akar az iszlám a zsidóktól? Te zsidó vagy? És az mi? Legyünk jók? De miért? Mi az élet értelme a Talmud és a Kabbala szerint? Tikun Olám. Olvasnivalók a zsidóságról.

Marie, a párizsi műfordító Toszkánában talál menedékre, ahol a szőlősorok látványa, a dombok csendje és Roberto szeretete lassan megismerteti egy új érzéssel, amely a megértést, a szeretet és a családot jelenti. A férfi családja befogadja őt, és közösen élik át a mindennapok örömeit - a szüretet, az ünnepeket, a bor és a művészet harmóniáját. Utazásaik során megismerik Umbria és Toszkána művészeti kincseit: Giotto freskóit Assisiben, a reneszánsz titkait Perugiában, s a veronai utcákon Marie a szerelmesek városának legendáit is felfedezi. Karácsony közeledtével Velence hívja őket: a Grand Canal téli fényei, Murano üvegcsodái, a Szent Márk-bazilika mozaikjai és a csodás paloták, mind az egymásra találás reményét hordozzák magukban. A lagúnák városában Roberto végre kimondja azt a szót, amely örökre összekötheti életüket. Egy meghitt, érzelmekkel teli történet a szerelemről, a művészetekről és az olasz élet szépségeiről.

Tel-Aviv Dizengoff nevű utcájában valaha volt egy könyvesbolt, melyben Márai Sándor és Lukács György könyveit is megtalálhatta a ritkán betévedő vásárló. Képzelet, emlékezet, öröm és bánat határai elmosódnak a bolt könyvekkel zsúfolt szűk terében, ahol az 1944-ben erőszakkal szétválasztott magyar és zsidó múlt tündérei és démonai között él Scheer Róbert hőse, Boaz Blum, aki akár lehetne maga az író is. A finom humorral átszőtt, misztikus történet egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató.

"Ő szocialista volt, én kereszténydemokrata vagyok. Időnként ezt tréfálkozva megemlítettük egymásnak, de aztán felismertük, hogy bár eltérő vércsoportba tartozunk, ez a lényeget illetően nem jelent különbséget." "Horn Gyula nagy ember, nagy magyar, nagy európai volt, legyenek rá büszkék a magyarok." Jean-Claude Juncker megnyitó beszédének részlete, mely Brüsszelben 2014-ben Horn Gyula szoboravatásán hangzott el GYURICZA PÉTER Rádiós, majd televíziós újságíróként találkoztam néhányszor Horn Gyulával. Készítettem vele interjút a 168 Óra műsorába, és én kérdeztem 1994-ben a győztes választás második fordulója után, amikor "koronával" a fején nyilatkozott. Nekem vonta meg az első száz nap kormányzásának mérlegét, később a miniszterelnöki sajtótájékoztatókon találkoztunk, de a legemlékezetesebb műsort 2002-ben a TV2 Magyarország holnap műsorába készítettem, amikor a választások két fordulója között Boross Péter volt miniszterelnökkel ült egy asztalhoz. Akkor még természetes volt, hogy eltérő módon gondolkodó és politizáló emberek szóba állnak egymással. Akkor találkoztam vele utoljára. Mindig közvetlen volt, még ha vérbeli politikusként szeretett is kitérni a kérdések elől. Szeretett "egyrészt-másrészt" választ adni. Évek óta terveztem, hogy megszólítom azokat, akik Horn Gyula kortársaiként a közelébe kerültek élete talán legfelelősségteljesebb éveiben. Így született meg a Horn Gyula - a miniszterelnök interjúkötet. Köszönettel tartozom minden beszélgetőtársnak és természetesen a KAS Kiadónak. Minden további az olvasókon múlik. Gyuricza Péter

Ez a 32. könyvem, és jó. Ez utóbbit onnan tudom, hogy értek hozzá. Az is lehet, hogy már a műfajból, azaz a naplóból eleve következik, hogy valószínűleg jól sikerül, feltéve, hogy nem hazudik a szerző. (Lásd Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója. Bevallanám, de amikor elkezdtem, nem jutott eszembe Esterházy. Nem is olvastam újra, lehet, hogy önvédelemből.) Na most rengeteg rossz tulajdonságom van, de miközben sok mindent elhallgatok a nyilvánosság előtt, soha nem hazudok. Mint látni, illetve olvasni fogják, prosztatarákkal kezeltek, 28 alkalommal voltam sugárkezelésen, és a végén azt mondták, hogy ezt is megúsztam. Őszintén szólva, elég szar volt ez a nagyjából három hónap, a szó szoros értelmében is. Nem vagyok különösebben hálás természet, de az biztos, hogy az asszisztensem, Borbély Ágnes nélkül nekem nem lett volna türelmem naplót írni. Hogy milyen eredménnyel, azt döntsék el Önök, olvasók! Havas Henrik

ZÖLDSÉGCSEREBERE Édes Pityóka, Kicsi Paprika és barátai ha találkoznak, sosem találják el elsőre, ki kicsoda. A névkavarodásból azonban mindig nagy nevetés és vidám kaland kerekedik. Nevess és tanulj együtt a szereplőkkel! Ismerd meg a zöldségek világát!

A KÁSÁK NAGY CSATÁJA Csatlakozz Sütőtök bíróhoz és barátaihoz, akik egy izgalmas versenyen bíráskodnak! Melyik kása a legfinomabb és a legegészségesebb? Ismerd meg a kásákat, és dönts te is, miért olyan jó egyik vagy másik! A mi mesénkben végül, amikor mindenki megkóstolja a finomságokat, nehéz dönteni – hiszen mindegyik kása nagyon különleges és finom! Készen állsz egy izgalmas kalandra? Indulhat a kásaverseny! Ízletes, egészséges és tele mókával!

A külföldön leghíresebb magyar festőművésznőt kevesen ismerik nálunk. Édesanyja beregszászi volt, édesapja pedig egy indiai rádzsa. Munkácsy Mihályon kívül csak ő nyerte el a Párizsi Szalon aranyérmét. Festményei ma dollármilliókért kelnek el a nemzetközi műkincspiacon. A műértők Picassóval, Chagallal, Modiglianival emlegetik egy szinten. Úgy hívták: Amrita Sher-Gil. Rövid és viharos élet jutott neki osztályrészül. Szenvedélyesen élt, csodálatosan festett, tragikusan fiatalon halt meg. India őrzi az emlékét, képei a Delhi Múzeum legféltettebb kincsei közé tartoznak. Milliomosok, nábobok, forradalmárok, miniszterek rajongtak érte, hiába, ő mást szeretett. Megölették? Megmérgezték? Kik? Miért? Amikor kiesett kezéből az ecset, a XX. század egy szépséges nőt és nagy zsenit veszített el. Magyar volt az anyanyelve és magyar dalokat énekelt. Sírja nincs, testét elégették, hamvait egy indiai folyóba szórták. A lelke, a művészete van velünk.