L'Harmattan Kiadó strana 2 z 2

Ez a kötet a XX. századi hazai kerékpársport világába kalauzolja el az olvasót. A könyvet nem más ajánlja, mint az ötszörös Tour de France és Giro d' Italia győztes, Vuelta Espana-győztes, háromszoros világbajnok belga Eddy Merckx. A szerző, aki maga is versenyző volt egykoron, a magyar országúti és pálya szakág kiemelkedő tagjaival, kiváló versenyzőkkel, edzőkkel, sportvezetőkkel tekintett vissza az 1950-2000. közötti időszakra. A szereplők közül, habitusától függően ki jobban, ki kevésbé nyílt meg. Abban viszont nem különböztek, hogy mindannyian örömmel és jó szívvel idéztek fel részleteket pályafutásuk filmjéből, utazásukról a kerékpársport nevű "bolygón". Embereket, sportembereket, az ő "filmjük" kockáit ismerhetjük meg. Több, eddig csak leginkább a szakmai berkekben ismert történet is feltárul előttünk. Olvashatunk a mexikói körverseny győztes, a Békeversenyen kék trikós, olimpiai pontszerző, világbajnokságokon remekül helytálló magyar csapatokról. Megismerhetjük az 1964-es Tour de Hongrie győztesét, az olimpiai bajnokot nevelő edzőt és az olimpiai bajnokot is. A legeredményesebb magyar bringás mellett megszólal a mexikói, lengyel és olasz "kérőket" kikosarazó Sárkány, a ma is nagyon erős Cérna, a minden országúti bajnokságot megnyerő Deres, az olimpikon, sokszoros bajnok tűzoltóparancsnok. Mások mellett elmondja még történetét az első magyar "mecénás", Mecsekalja legendája, a tolnai "titok" megalkotója és letéteményese, a sosem csibészkedő példakép, a világsztároknak kerékpárokat fejlesztő egykori pécsi bringás. Az összeállításban helyet kaptak néhányan olyanok is, akiknek pályafutása sajnos már az égi országúton, vagy oválban folytatódik. Rájuk is jó szívvel, tisztelettel és szeretettel emlékezhetünk. A könyv egy rendhagyó, hiánypótló és értékmentő "arcképcsarnok".

Milyen tanácsokat adhat barátainak a reneszánsz kori Firenzében egy orvosi képzésben is részesült filozófus-teológus annak érdekében, hogy egészségüket megőrizzék, sokáig éljenek, és életerejüket még az ég ajándékaival is fokozhassák? A választ Marsilio Ficino Három könyv az életről című műve adja meg - jelen kötet szerzője pedig annak eredt a nyomába, hogy a reneszánsz orvosai milyen fogalmakkal éltek a gyógyításban, miért támaszkodtak ebben az asztrológiára, és honnan származnak a világ egységének szemléletére alapozó mágikus jellegű megfontolásaik. Nos, Ficino asztrológiai szempontjai részben kora gyakorlatából adódnak, művében a harmadik könyv mágikus-filozófiai megközelítései azonban a platóni és újplatonikus szerzőket görögből latinra fordító firenzei filozófus saját tanulmányainak gyümölcsei. A talizmánmágiát, bár nem ajánlja, vizsgálja a gyógyításban való felhasználhatóságát és működésének lehetséges voltát, amivel a kora újkor számára új szellemi irányzatot indít el: az úgynevezett "természeti mágia" filozófiai vonulatát. És a kora újkor egy további divatja is ebből az életmód-tanácsadó könyvből ered: a zsenik melankóliája. E monográfia hozzásegíti az olvasót Ficino legkülönösebbnek vélt művének megértéséhez, megvizsgálva az abban felmerülő problémákat és bevezetést nyújtva annak mélyebb megismeréséhez.

Jelen kötet írásai többek között arra keresik a választ, hogy mit jelent a magyarságnak Erdély, és miben áll Erdély jelentősége politikai, történeti, kulturális, művelődési és gazdasági értelemben. A bevezető tanulmány mindezen túl azokat a folyamatokat és összefüggéseket igyekszik feltárni, amelyek a középkortól kezdve végül Erdély Romániához csatolásához vezettek. A történeti bevezető után huszonöt többé-kevésbé ismert erdélyi személyiség 1918 és 1989 között, a kisebbségi lét védelmében, a magyarság megmaradása érdekében megfogalmazott gondolatait tartalmazza a könyv. A szerzők a személyiségek kiválasztásával és gondolataik elemzésével huszonöt ember huszonöt nagyon eltérő értékrendjét és cselekvési irányát, de a kisebbségi társadalomban, a maguk közegeiben mindenképpen véleményformáló személyiségét mutatják be. A politikusok, irodalmárok, publicisták, tudósok, egyetemi tanárok, papok életútjának feldolgozása után az olvasó megtalálja legfontosabb munkáik, és a róluk készült alapvető feldolgozások adatait. Azt követi az írásaikból, gondolataikból összeállított válogatást. Többnyire olyan szövegek, amelyek első alkalommal jelennek meg nyomtatásban, vagy ha korábban ki is adták őket, ma már nagyon nehezen hozzáférhetőek.

Második, javított kiadás A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi - a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista - korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére. A könyv a paraszt fogalma alatt a családi munkaszervezetben és a társadalmi kapcsolatokban élő, önálló mezőgazdálkodást folytató, sokoldalú gazdálkodási kultúrával és átfogó gondolkodási horizonttal rendelkező személyt ért. Magyarországon a parasztok alkották a XX. század közepéig a lakosság felét, 1960-ban pedig még mindig az egyharmadát. Kovács Teréz szerint a teljes kollektivizálás hatalmas csapást mért a parasztságra. Ennek ellenére a szocializmusban még ezután is létezett egy utóparasztnak nevezett társadalmi réteg, amely az 1970-1980-as években felölelte a falusi társadalom többségét. Bár e társadalmi csoport nem volt paraszt a szó hagyományos értelmében, mégis megőrzött abból sok vonást. A rendszerváltás és a mezőgazdaság privatizációja után ismét gyökeres átalakulás zajlott le a mezőgazdaságban, ezért e könyv arra keresi a választ, hogy mi lett ebben a folyamatban azokkal a szokásokkal és habitusokkal, amelyek a parasztságból áthagyományozódtak.

Ebben a kötetben a 100. életévébe lépett néprajzkutató, Keszi Kovács László 1927-ban lejegyzett gyűjtését, a Fehérlófia meséjét és annak néhány keleti rokon szövegét adja közre az Európai Folklór Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete és a L’Harmattan Kiadó.A hazai néprajztudomány doyen-je először éppen nyolc évtizeddel ezelőtt jegyezte le a mese első felét, még tizenkét éves iskolásként egy öreg pásztortól, majd később egy vak mesemondótól a második felét. Végül éppen fél évszázada összeolvasztotta a két részt, hogy egy teljesebb variánst hagyományozzon az utókorra. A kötet tematikája rámutat a távoli, a keleti párhuzamok lehetőségére, a meséket követő tanulmányok pedig e mesetípus elterjedésének és az egyes motívumok jelentésének kérdését érintve, a kutatás számára is továbbgondolható problémákat vetnek fel.A szövegek után magyarázó jegyzetanyag segíti az idegen kultúrában való eligazodást, a laikus olvasó, pedig élvezheti a távol-keleti és a magyar elbeszélés közeli rokonságát, a motívumok hasonlóságát, és Nagy András sajátos stílusú szép grafikáit. A Fehérlófia tanulságos mesekönyvként nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek ajánlott.

Ebben a kötetben a 100. életévébe lépett néprajzkutató, Keszi Kovács László 1927-ban lejegyzett gyűjtését, a Fehérlófia meséjét és annak néhány keleti rokon szövegét adja közre az Európai Folklór Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete és a L’Harmattan Kiadó.A hazai néprajztudomány doyen-je először éppen nyolc évtizeddel ezelőtt jegyezte le a mese első felét, még tizenkét éves iskolásként egy öreg pásztortól, majd később egy vak mesemondótól a második felét. Végül éppen fél évszázada összeolvasztotta a két részt, hogy egy teljesebb variánst hagyományozzon az utókorra. A kötet tematikája rámutat a távoli, a keleti párhuzamok lehetőségére, a meséket követő tanulmányok pedig e mesetípus elterjedésének és az egyes motívumok jelentésének kérdését érintve, a kutatás számára is továbbgondolható problémákat vetnek fel.A szövegek után magyarázó jegyzetanyag segíti az idegen kultúrában való eligazodást, a laikus olvasó, pedig élvezheti a távol-keleti és a magyar elbeszélés közeli rokonságát, a motívumok hasonlóságát, és Nagy András sajátos stílusú szép grafikáit. A Fehérlófia tanulságos mesekönyvként nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek ajánlott.