Pont Kiadó strana 2 z 2

Érdemes-e kamaszoknak mesét mondani? És ha igen, mit és hogyan? Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondóként több, mint tíz éve rendszeresen mesél kamasz és kiskamasz (12-19 éves) közönségeknek, akik a kezdet kezdete óta töretlenül a kedvencei. Szerinte a kamaszok nem csak remek közönség, akik érdeklődéssel, kreatív ötletekkel és mélységes beleéléssel képesek követni a történeteket - hanem nagyon nagy szükségük is van rájuk. A PONT Kiadó gondozásában megjelent Mesemondók márpedig vannak (2016, 2017) kötete a nemzetközi mesemondás első magyar nyelven megjelent alapozó munkája. A könyv a mesékkel foglalkozó pedagógusok, mesemondók, és szakemberek között jelentős pozitív visszhangot kapott, megkerülhetetlen referencia-anyaggá vált. Ennek a kötetnek a gondolatmenetét, hagyományait követve az új, kamaszokról szóló, Hősök és pimaszok - Mit és hogyan meséljünk kamaszoknak c. könyv is a gyakorlati információkra, olvasmányosságra, hasznos forrásokra, és természetesen a gondos meseválogatásra helyezi a hangsúlyt. A könyv borítóját Laurent Diána rajzainak felhasználásával Sziács Viola tervezte.

A mese és a mesélés nagyon fontos az ember, a gyermek - mert minden ember volt gyermek egyszer - életében. Erről beszél ez a kötet, közérthetően, mindenki számára megközelíthetően, ezt a fontosságtudatot afféle utolsó szalmaszálként kezelve... ...Évtizedekkel ezelőtt, a természetet pusztító grandomán ipari építkezések idején teljesen lenyűgözve figyeltük a madarakat. Nem hittünk a szemünknek. A gerlék is, a fecskék is drótdarabkákat építettek a fészkükbe - mert több kilométeres körzetben csak drót hányódott a földön, szalmaszál még véletlenül sem. Sár és drót. De abból is rakták fészküket a madarak... Sokak szerint manapság a mese visszaszorulásának korszakát éljük, a gyerekeink gyerekei (mindennapi tapasztalat) azt visszhangozzák - játék közben - nevetve és ugrándozva, amit a legtöbbet látnak-hallanak: reklámokat. Reklámokat idéznek, mesélnek... És a jelenséget értékelő szakemberek azt állítják, hogy a gyerekek vonzódása a reklámhoz a mese iránti igényüknek felel meg, azt fejezi ki... A reklám-özönvízben vergődő gyerekek is igazi mesékre vágynak. És ezt nagyon fontos tudni, erre nagyon fontos emlékezni minden egykori gyereknek: a mai gyerekek szüleinek, nagyszüleinek, tanárainak, orvosainak, banktisztviselőinek, köztisztviselőinek, politikusainak. A mesélés meghitt pillanatai ritkulnak? Pedig fontos volna, hogy ez ne így legyen! - ilyesmiket kellene (üzenetként) írni azokra az utolsó szalmaszálakra, amelyekbe még kapaszkodhat az emberi lélek. A gyerek élteti a reményt, és emlékeznünk kellene azokra a gyerekekre, akik mi magunk voltunk. Bíztatóan jó jelnek érzem, hogy ez a kötet második kiadásban került az Olvasó asztalára. (Szávai Ilona)

"A képes levelezőlapok divatjának közel száz esztendőn át hódolt az utazó és nyaraló polgár, névnapot, születésnapot és újévet köszöntő, vagy üzenetet és üdvözletet küldő rokon és barát. Külön műfajjá vált a levelezőlapok rajzolása, készítése. Nyomdák, műtermek, stúdiók alakultak a képeslap sajátos művészetére, és a kiadványok nagy száma jelzi, hogy hamar népszerűvé váltak. Mára - hasonlóan a játékkártyákhoz - a műfaj megtalálta helyét a múzeumi életben is. A közelmúlt technikai változásaival és felgyorsult információáramlásával véget ért a képeslapok aranykora. De a „kártyás téma” aktualitása a XXI. században is vitathatatlan, hiszen ma is milliók ülnek a valóságos vagy virtuális játékasztalhoz. Jánoska Antal (1954) és szerzőtársa, Horváth Ferenc (1943) a régi és modern játékkártyák barátaiként talán még idejében fedezték fel a kártyás témák művészeti és szépirodalmi értékeit, és gyűjtöttek össze négy évtized alatt több ezer képeslapot és számtalan irodalmi emléket. E gyűjtemény "leg"-jei sorakoznak az album oldalain. E tarka és sokoldalú gyűjteményben a játékos ábrázolás feszültségein és helyzetkomikumain túl felbukkannak fantázia szülte dámák és királyok; társadalmi, politikai, történelmi tudósítás és kritika egyaránt. E könyvvel a szépművészetek barátainak, a képeslapgyűjtőknek és a humor kedvelőinek mulattatására nyújtjuk át ezt a gyűjteményt - üdvözlettek kártyásoktól kártyákkal és kártyázókkal - nem csak kártyásoknak!" (a Kiadó)

Teleki Sándor gróf (1821–1892) nevét minden magyar iskolás gyerek ismeri: az ő erdélyi birtokán, Koltón töltötte a halhatatlan barát, Petőfi Sándor és felesége a mézesheteket. De Teleki Sándort önmagáért is érdemes ismerni. Jó tollú, jó kedélyű, kiváló humorú személyiség volt. A macska a nagy dobban című kötet vidám visszaemlékezéseket tartalmaz.