Pro Pannonia Kiadói Alapítvány strana 2 z 3

A szerzőnek 14 könyve (ebből három egyetemi tankönyv), 38 közös tanulmánykötete, 200-220 cikke, tanulmánya jelent meg magyar, angol, német, kínai nyelven. Húsznál több ismeretterjesztő filmjét mutatták be a különböző tv-csatornák, legújabb sorozata szerkesztés alatt áll. Fontosabb művei: Őseink nyomában a Távol-Keleten, Pro Pannonia, Pécs, 1993; Keleti világ-vallások, JPTE, Bp, 1996; A keleti világvallások története és eszmevilága, Pécs JPTE, 1999; Az ősi Selyemút világa, Masszi, Bp, 2003; Homokba temetett karavánutakon; Masszi-Duna Tv, Bp, 2005; Kína. A letűnt istenek birodalma, Alexandra, Pécs, 2007; Kelet népe vagyunk, Helikon, Bp, 2007; Kínai hajónapló. Magyarok a Császár-Csatornán, Masszi, Bp, 2008; Napkelet üzenete, Balaton Akadémia, Keszthely, 2008; Cölibátus vagy házasság? Egy hívő eretnek töprengései, Balaton Akadémia, Keszthely, 2015. Fontosabb kitüntetései: Apáczai Csere János-díj, Teleki Sámuel-díj, Grastyán-díj, Kőrösi Csoma Sándor-díj, Bocskay-díj; A Brit Akadémia Stein Felfedezői Ösztöndíja (három alkalommal); Pécs Város Díszpolgára. A szerző: Dr. Bárdi László a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézete Ázsia Központjának alapító igazgatója, egyetemi docens. Történelem-földrajz szakos oklevelét a budapesti ELTE-n kapta. Egyetemi posztgraduális továbbképzésen vett rész Angliában (három alkalommal), Olaszországban, Németországban (két alkalommal) és Kínában a pekingi és a nanchangi egyetem nyelvészeti és történelmi tanszékén. Itt habitált 2008-ban. Európában és Ázsiában számos nemzetközi konferencia előadója volt, több országban vendég-professzorként is dolgozott. Tanulmányai közül komoly nemzetközi figyelemben részesült a Selyemút teljes belső-ázsiai bejárása, majd a Nagy Csatorna teljes hosszának - negyed évezred után történte első - végighajózása. A Kínai Tudományos Akadémia Selyemút Kutatóintézetének igazgatósági tagja. A Kínai TV antik történelmi ismeretterjesztő film-bizottságának szerkesztőségi tagja. Szakmai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja Magyarországon és Kínában.

"Ez egy adattár, amelyben "mindenki" szerepel, aki így vagy úgy kapcsolatba került Fekete Istvánnal. (...) Életrajzi felsorolások, amelyekhez minden esetben odaillesztettem, hogy az illetőnek mi köze volt az íróhoz. Körülbelül (legalább) négyötödük esetében - különböző minőségű - arcképet is beszereztem. Vagyis ezzel a művel, szó szerint arcokkal népesülne be Fekete István világa..." (Sánta Gábor) Az a csodálatos világ, amely mindmáig a magyar írók közül a legtöbb olvasót vonzza magához és amely Sánta Gábort is annyira "megfogta", hogy másfél évtizeden át kutatta az író életét, munkásságát, életművének alakulástörténetét; munkájának eredményeit a Pro Pannonia Kiadónál négy tanulmánykötetben tette közzé, az ötödikre pedig már gondosan készülődött. Újabb írásai közben feltárta az író általunk is ismert, vagy éppen ismeretlen ismerőseinek népes csoportját, összeállítva ezt a sajátos könyvet, a jeles író ki-kicsodáját, segítve ezzel a jövő kutatóinak munkáját és érdekes kapcsolati hálóval, ismeretlen portréfotókkal ajándékozva meg az olvasókat. A könyv megjelenését azonban Fekete István szorgos, kiváló kutatója - váratlan elhunytával - sajnos már nem érhette meg...

Kötetben eddig meg nem jelent versek gyűjteménye, amelyet egy, a család által ellenzett kapcsolat ihletett, és amely a végtelen szerelme áradásától, a közös gyermek vállalásán, világra jöttének örömén át a kényszerű elválás tragikus élményéig fogja át egy tiszta, mély, szakításba torkolló, ám nem feledhető kapcsolat történetét. A versek magukon viselik a kezdés nyomait, bizonytalanságait és a tehetségére, az ígéretes folytatásra utaló jegyeket egyaránt. Fáy Ferenc (Pécel, 1921 - Torontó, 1981), költő, az emigráns magyar líra elismert alakja. A 2. világháborúban frontszolgálatos, amerikai hadifogoly, egy évre franciaországi fogolytáborba kerül. Hazatérve internálják, letartóztatják, az ÁVÓ kezei közül megszökik, két évig Olaszorszgágban, majd 1951-től haláláit Kanadában - alkalmi munkákból tartva el magát -, szegénységben él és alkot. Verseit jelentős nyugati folyóiratok közlik. Munkásságát - többek között - Határ Győző, Ignotus Pál, Márai Sándor, idehaza Rónay László méltatják. Első magyarországi kötetét veheti kezébe az olvasó.

A könyv nem a kritikák, esszék, tanulmányok százait, több mint hetven önálló kötetet publikáló írót mutatja be, hanem a kortárs magyar irodalom népszerűsítőjét, az élete utolsó hét-nyolc esztendejében a mecsekalji város irodalmi, kulturális életében fontos szerepet játszó alkotókról, közvetve Pécs megőrző és kibocsátó szerepéről írt kisesszék szerzőjét. Tüskés Tibor sokszínű "pécsi" irodalmi arcképcsarnokában megtalálhatóak múlt századi klasszikusaink, ismert alkotóink (Babits és Móricz, Surányi Miklós és Várkonyi Nándor, Németh László és Kodolányi János, Weöres Sándor és Mészöly Miklós), az elismerés övezte és a mérsékeltebb elismerésben részesült helyi alkotók (Csorba Győző, Pákolitz István, Angyal Endre, Arató Károly, Kende Sándor, László Lajos, Őrsi Ferenc, Szinnyei Júlia), a többre érdemesültek, a félreállítottak, a peremre szorítottak (Dénes Gizella, Fábián István, Kocsis László, Lovász Pál, Rajnai László, Szántó Tibor) egyaránt. A szerző halála után hat évvel megjelenő portrék nem a teljesség igényével születtek ugyan, de valamennyien jól szolgálják a figyelem felkeltését, az irodalmi ismeretterjesztést és örökségápolást, az értékek ébrentartását. A kiadót önálló kötetbe gyűjtésükkel és kiadásukkal ez a szándék vezette.

Az ember és a ló közti évezredes barátság megtagadásáról szól a címadó novella, melynek főszereplői, az anya, Manci, fia, az okos "mesélő" ló, Szedres és a beteljesületlen szerelemben társ, Baba azonban mindig hűségesek maradnak gazdáikhoz. A népélet ből vett bölcsesség, humor, humánum és emberség hatja át a könyv írásait, melyekben a szerző bemutatja hogyan élték meg hősei - kínnal és keservvel, furfanggal és bölcsességgel - az elmúlt században minden élőt, embert és állatot egyaránt próbára tev ő évtizedeket. Az írások időnkénti feszültsége és drámaisága mellett, a ma már alig ismert, letűnt világnak, a történetek szereplőinek és szívünkbe zárható hőseinek élő, eleven rajza is mély nyomot hagy az olvasóban. Pálffy Gyula népszerű regényei (Rozehán Neti, 2003, 2014; Proletár dekameron, 2005; Kopogtat a világvége, 2009; Xerxes szemefénye, Eszter, 2011) után most kisprózákban ábrázolja szabási gyermekkorának életkörülményekben szegény, ám lelkiekben gazdag világát.

Az ember és a ló közti évezredes barátság megtagadásáról szól a címadó novella, melynek főszereplői, az anya, Manci, fia, az okos "mesélő" ló, Szedres és a beteljesületlen szerelemben társ, Baba azonban mindig hűségesek maradnak gazdáikhoz. A népélet ből vett bölcsesség, humor, humánum és emberség hatja át a könyv írásait, melyekben a szerző bemutatja hogyan élték meg hősei - kínnal és keservvel, furfanggal és bölcsességgel - az elmúlt században minden élőt, embert és állatot egyaránt próbára tev ő évtizedeket. Az írások időnkénti feszültsége és drámaisága mellett, a ma már alig ismert, letűnt világnak, a történetek szereplőinek és szívünkbe zárható hőseinek élő, eleven rajza is mély nyomot hagy az olvasóban. Pálffy Gyula népszerű regényei (Rozehán Neti, 2003, 2014; Proletár dekameron, 2005; Kopogtat a világvége, 2009; Xerxes szemefénye, Eszter, 2011) után most kisprózákban ábrázolja szabási gyermekkorának életkörülményekben szegény, ám lelkiekben gazdag világát.

A könyv szöveg- és diskurzusvizsgálataiban poétikai jelenségek és lényegesnek felismert kontextusok egymást értelmező megnyitására tesz kísérletet a szerző. Az irodalomelméleti és -történeti válaszok együttes vizsgálatát kanonikus versekkel, kötetekkel végzi el, többek között Ady Endre, Babits Mihály, Gyóni Géza, Kosztolányi Dezső, Nemes Nagy Ágnes, Domokos István, Cselényi László művek elemzésével. A könyv irodalomtörténeti érdekessége és jelentősége, hogy a modern magyar líra egyes jelentős szövegeit és a történeti, módszertani normákat és összefüggéseket egyaránt figyelembe véve jut újszerű következtetésekre. Egyszerre szól a szakmabeliekhez, a középiskolai tanárokhoz, a művelt érdeklődőkhöz és az egyetemi hallgatókhoz.

Miért vagyunk kétneműek? Ugyanazt érezzük-e, ha szerelmesek vagyunk? Miért lépnek félre az emberek? Mitől stabilabb egyik párkapcsolat a másiknál? A férfiak valóban jobban igénylik a szexet, mint a nők? Milyen az ideális párkapcsolat? Miért szexelnek a nők? És miért a férfiak? Van-e bármi értelme a házasságnak? Milyen jelentősége van a szexnek a természeti népeknél? Kik féltékenyebbek, a nők vagy a férfiak? "Az olvasó részletes ismereteket kap azokról a biológiai, családi, kulturális indítékokról, folyamatokról és hatásokról, amelyek a párkapcsolatok mögött állnak, és betekintést nyer a párkapcsolatok kialakulását, működését magyarázó különböző elméletekbe. A könyv szakmai hitelessége és alapossága azonban nem megy az olvashatóság rovására. Ellenkezőleg - és ez a kötet nagy érdeme - mindvégig élvezetes olvasmány marad, amelyet egyformán élvezhetnek a különböző területeken dolgozó szakemberek, egyetemi hallgatók és a laikus nagyközönség." (Bereczkei Tamás, az MTA doktora)

A szerző a hazai zenepedagógia és kórusművészet ismert és elismert képviselője, számos neves kórus és komolyzenei együttes alapítója és vezetője. Együtteseivel a Magyar Rádió és Televízió gyakori szereplője, több hanglemezfelvétel készítője. Kodály, Bárdos, Tillai, Orff, Britten, Sztravinszkij és mások műveinek első hazai megszólaltatója. Régi hivatása a cserkészet, hobbija a természetjárás, a kerékpározás és a zenehallgatás. Most egy új hobbijával ismerkedhetünk meg: a viccek és anekdoták gyűjtésével, melyekből - 80. születésnapján - megajándékozza Olvasóit a legjobbakból összeállított gyűjteménnyel. Benne - gyakran neves személyek által közölt - történelmi, politikai, társadalmi és természetesen cserkész témájú viccek, anekdoták találhatók. Mindenkinek ajánlható, igazi zsebkönyv. Szirtes Gábor előszavával, a borítón Takács Dezső grafikájával és Mánfai György fotójával.

A szerző a hazai zenepedagógia és kórusművészet ismert és elismert képviselője, számos neves kórus és komolyzenei együttes alapítója és vezetője. Együtteseivel a Magyar Rádió és Televízió gyakori szereplője, több hanglemezfelvétel készítője. Kodály, Bárdos, Tillai, Orff, Britten, Sztravinszkij és mások műveinek első hazai megszólaltatója. Régi hivatása a cserkészet, hobbija a természetjárás, a kerékpározás és a zenehallgatás. Most egy új hobbijával ismerkedhetünk meg: a viccek és anekdoták gyűjtésével, melyekből - 80. születésnapján - megajándékozza Olvasóit a legjobbakból összeállított gyűjteménnyel. Benne - gyakran neves személyek által közölt - történelmi, politikai, társadalmi és természetesen cserkész témájú viccek, anekdoták találhatók. Mindenkinek ajánlható, igazi zsebkönyv. Szirtes Gábor előszavával, a borítón Takács Dezső grafikájával és Mánfai György fotójával.

"Az 1900-as évek elején gyártott, gazdag szimbolikájú Zsolnay kék vázák története tele van homályos részletekkel, rejtélyes elemekkel, országokat, városokat összekötő régi-új szálakkal. Alkotók sorára voltak jelentős hatással. A vajdasági származású Sirbik Attilánál például ... Folytatás ›› a hiperintenzív festészeti jelek egyikévé, Tolnai Ottó versében kultikus edényekké váltak, melyekből "még az adria számára is ebből merik/ az azúrt/ ha fakulni (szennyeződni) kezd". És mit jelentenek a kék vázák a rajtuk lévő emberarcú vízi szörnyekkel, a gorgókkal Bosko Krstic számára, akit már "Vízöntő" című regényében is megérintett a téma? A Pécsi Íróprogram résztvevőjeként irodalmi riportkönyvében erről vall az Eszéken élő író, újságíró: Palicsot, Bécset és Pécset kötve össze a kék vázáknak a huszadik század egészét átfogó, átívelő történetének bemutatásával. És miközben oknyomozó riporterként feltárja a Palicson Zsolnay, a Pécsett bécsi, a Bécsben Ohmann-nak nevezett vázák viszontagságos sorsát, megismerhetjük azt is, hogyan változott meg eza valamikor különösen jelentős alkotóerővel, lelki gazdagsággal rendelkező, maradandó teljesítményekben gazdag kulturális régió." (Szirtes Gábor) A(z) Az azúr őrzőinek legendája (Könyv) szerzője Bosko Krstic.

"Halmai Tamás versei abból a világból valók, amely nem attól szép, mert benne minden földöntúli fényben ragyog, vagy, mert nincs benne bűn, hiány, teher, kétségbeesés. Van benne. De úgy, hogy közben mindent körbefog, összetart, és megemel a remény." (Koncz Veronika) "A költő verseiben a világ olyan, mint egy olvasásra váró könyv. Megpróbálja bennük szóra bírni azt a tagolatlan valóságot, amelyben -meggyőződése szerint-a költészet nélkül elvesznénk." (Bartusz-Dobosi László)

A zsidó származású főhős, a kis Züszke, a későbbi Langel Benjamin valójában Jánosi Engel Adolf -életét, zsibárusból nagyvállalkozóvá, a magyar ipar felemelkedéséért dolgozó nagytőkéssé válásának történetét feldolgozó, humánus, erkölcsös magatartását bemutató mű az 1940-1950-es évek Magyarországán nem juthatott nyomdafestékhez. A körülmények szerencsétlen összjátékának eredményeként a későbbiekben sem. A regény megjelenését sem szerzője, sem a szöveg tömörítését, lerövidítését elvégző János Engel Rózsi már nem élhette meg. A későbbi idők Olvasói azonban igen. A jelen kiadással a a regény több mint hét évtizedes, viszontagságos sorsa véget ért...

A könyv a moldvai csángó nyelvjárást jelenlegi állapotában mutatja be. Alapját a 2000-2007 közötti helyszíni terepmunka során gyűjtött nyelvi anyag képezi. A szerző nyolc moldvai faluban (Klézse, Külsőrekecsin, Somoska, Pusztina, Bogdánfalva, Lészped, Gerlény, Lujzikagor) járt, ... Folytatás ›› ahol együtt élt a csángó lakossággal, beszélgetései során feljegyzéseket készített, a beszélt nyelvjárást diktafonra rögzítette. A felvett anyag alapján született részletes nyelvi elemzését tartalmazza a könyv, amely valamennyi szintre kiterjed: hangtan, alaktan, mondattan, szókészlet. A nyelv szerkezeti leírása mellett a csángók nyelvhasználati szokásairól is olvashatunk ebben a könyvben, amely a téma első olyan könyv terjedelmű feldolgozása, amely a csángók jelenlegi helyzetével nyelvészeti szempontból foglalkozik. A(z) "Mük csángóul beszélünk" (Könyv) szerzője Hoppa Enikő.

"G. Tóth Károly írásaiban egyidejűleg érint meg bennünket az egyszerű történet- és mesemondás szépsége, a régi, falusi világ sajátos nyugalma, derűje és békéje, valamiféle bukolikus harmónia, az egykorvolt "jó élet" vonzereje, talán azért, mert érezz ük, hogy ott jó volt lakni, jó volt élni, vagy egyszerűen csak azért, mert ott különös becsülete volt a kenyérnek, a munkának, a kimondott szónak, és mert ott mindenki szerette egymást. (...)" (Szirtes Gábor)

Göncz László a szlovéniai magyarság 20. századi történetének ismert kutatója, több szakmonográfia szerzője, népe történetének kiváló ismerője, aki szépíróként sem ismeretlen olvasói számára, hiszen 2003-ban nagy ívű történelmi regényében (Olvadó jégc sapok) dolgozta fel - a Kiss család sorsa tükrében - a muravidéki magyarság múlt századi történeti hányattatásait, szenvedéseit és küzdelmeit. A "Kálvária" a magyar prózairodalom legjobb hagyományait követő, cselekményes és olvasmányos, hiteles és él etszerű eseményeket, sötét és embert alázó időket ábrázoló mű. Ám tanulságos és felemelő olvasmány.