Püski Kiadó strana 2 z 3

Akik miatt Németország utat tévesztett! – így szól az alcíme a nemrég (gyanús körülmények között) elhunyt Ulfkotte állításának, amelyről a jelen könyve szól. Állítása igazolására tények százait sorolja hadrendbe: érvel, érvel, érvel. A magyar olvasó döbbenten falja a betűket, hiszen mindeddig egészen más kép élt benne erről az országról. Mint most kiderül: a bennszülött németek jelentős része sem ismer rá arra az országra, amiben felnőtt. Ez már nem Adenauer, nem Schmidt, nem Kohl kancellár országa. Nem a II. világháború után gazdasági csodát produkáló "demokratikus német szellem" Németországa. Angela Merkel szellemének demokratizmusa megkérdőjeleződik, német színe, jellege, hagyománya kérdőjelbe tevődik, ami pedig a szellemét illeti: füstté oszlik. A vulgármarxizmus után valami globális vulgárglobalizmust kívánó hatalmi elit totalizmusa egy orkántölcsér, vagyis minden népi, nemzeti szellemi építményt szétkapó, széttörő, összedöntő uralmi forgatag rontott Németországra. (Ezáltal az Európai Unióra is, amelynek gazdasági ereje folytán, Németország annak útválasztására is hatással van.) Minderről egy német szerző ír, beszél, ordít nekünk. Egy német ember, aki huzamosabb ideig része volt a fősodratú médiának. Kiszolgálója is. Aztán leesett neki a tantusz. Ahogy másoknak is, sokaknak. Róluk is szól, beszél. Míg élt, szerencsére nem volt egyedül. Innen a rendkívül gazdag dokumentumanyag.

Így válik aztán érthetővé az, hogy miért van teljesen elrejtve az emberek tudatossága elől az a XXI. századi politikai események teljes mértékben meghatározó és befolyásoló rendkívül fontos tény is, hogy ma a világban a harc elsősorban az anglo-amerikai körök világhatalmáért zajlik! És ami a mi számunkra ebben különösen fontos, ez a harc az anglo-amerikai hatalmi körök és a közép-európai népek között folyik! Mi közép-európai népek harcban állunk, akár tudjuk ezt, akár nem, akár akarjuk ezt, akár nem! Miért állunk mi itt Európa közepén ennek a harcnak akaratlanul is a középpontjában? Miért támadják ma ezek az okkult körök Közép-Európát, miért akarják gyengíteni és ellehetetleníteni, végső soron pedig elpusztítani? Ez a könyv azok számára íródott, akik a fenti kérdésekre előítéletek nélkül keresik a válaszokat és készek egy új és esetleg szokatlan megközelítés befogadására is. Azoknak ajánlom ezeket a sorokat, akiket érdekelnek a napi politikai események mögött működő és ható erők, akik szeretnék megismerni a napi politikát befolyásoló, de ugyanakkor rejtett célokat és eszközöket. Azoknak, akik fel tudják és akarják vállalni a rájuk váró feladatokat és készek erőfeszítéseket tenni Közép-Európa felébredése és megmentése érdekében.

Aki az előző két regényt már olvasta - sejtheti, hogy magyarságunk nagyjainak élete szokatlan megvilágításban tárul elénk. A Szerző kutatómunkáinak eredményeként az elhallgatott - elfeledett -, félretájékoztatott múltunk történései és azok szereplői új értelmet nyernek. Így már más szemmel tekintünk őseink döntéseire és azok következményeire. Megértjük, hogy a király elsősorban népe szellemi vezetője, majd katonaként fizikai védelmezője, aki az életét is feláldozná nemzetéért. IV. Béla királyunk, akinek 8 lány és 2 fiú gyermekéből kettőt boldoggá (Jolán és Konstancia), valamint kettőt szentté avattak (Kinga és Margit). Ez is bizonyítja, hogy hős királyunk, a családját is példaértékű normák szerint vezette. A tatárjárás történéseit bevallom, eddig csak az érettségi tételként megtanultak alapján ismertem. Jó megfogalmazás, hogy - "az idő nem csak a jövőt lopja el, a múltat is". Ez a könyv lehetőséget ad számunkra, hogy ne engedjük a múltunkat az idő homályában elveszni. Képzeletben visszautazva az 1241-42 évbe, izgalmakkal teli, lovagi erényeket felvonultató időszakot élhetünk át a könyv lapjain keresztül. Meghökkentő háttér-információk köszönnek ránk ismét, meglepő eseményekkel fűszerezve az egyébként sem unalmas korszakot. Megérthetjük, hogy a Magyar Korona nem ékszer, hanem kizárólagos és megismételhetetlen ajándék nemzetünk számára, amely tisztelete nem egy tárgynak szól. Zsámboki János eddigi munkái (és reméljük a következő művei) hiánypótlóak. Fantáziánk szárnyal az övével együtt és közben újra tanulhatjuk gyermekeinkkel együtt a történelmünket, melyre büszkék lehetünk. Ajánlom e könyv lapjait mindazoknak, akiknek fontos az igazság és hajlandóak a világ számára hihetetlenben is hinni.

A kötetben egy ismert, ugyanakkor kissé félreismert étel a gulyásos változatait próbáljuk nyomon követni. A gulyásos nevű ételből a gulyásleves különböző hatások és újítások során létrejött folyamatát és fogalmát is tisztázzuk. Az író célja nemcsak a szakmai tudás bővítése, hanem nemzeti ételünk megfelelő helyreállítása és piedesztálra való emelése.

A világhírű sámánkutató válogatott sámántanulmányai, amelyek eddig nem jelentek meg kötetben.

A vegyészmérnök végzettségű szerzőnek ez az ötödik könyve. Az előző kettő, a "Keresztényüldözés a 21. század elején" és az "Európa értékrendi válsága, úton a vég felé" nagy visszhangot kaptak a médiában és sok könyvbemutató is volt. Ez a könyv arra az óriási veszélyre szeretné a közvélemény figyelmét felhívni, amely a hagyományos Európa felszámolásával fenyeget történelmileg rövid időn - néhány évtized - belül. A felszámoláshoz vezető fő tényezők közül a Szerző elsőnek az európai kereszténység helyzetét, a Nyugat Európában általános keresztényellenességet tárgyalja. Ebben a részben van a "Keresztény egyházak vezetési válsága" című fejezet is, amelynek beillesztésén vagy kihagyásán a Szerző sokat gondolkodott. Végül betette, mert úgy vélte, hogy a keresztény egyházak vezetőinek nagy a felelőssége az Európában kialakult helyzetért. Külön fejezetek foglalkoznak az európai keresztény alapértékek elutasításának kérdésével, hiszen ezeknek az értékeknek az ápolása, erősítése is kellene a hagyományos Európa megmaradásához. A könyv nagy terjedelemben mutatja be az európai közvéleményt erősen foglalkoztató bevándorlás, bevándoroltatás témakörét. Ezt tartja ugyanis az előbb említett két belső tényező mellett a harmadik, külső, fő tényezőnek, mely Európa felszámolásához vezet. Mivel a behozott idegen kultúrájú, civilizációjú, vallású, gondolkodásmódú tömegek 97-98 százaléka muszlim, ezért egy külön fejezet mutatja be az iszlám lényegét. Olyan tényeket tartalmaz ez a rész, amelyeket a széles közvélemény túlnyomó többsége nem ismer. Döbbenetes a nemzethalálhoz legközelebb álló öt ország helyzetének a bemutatása, de az integráció teljes kudarcáról és az EU vezetési válságáról írott fejezetek is. Végül a Szerző arra a nem veszélytelen kérdésre is keresi a választ, hogy kinek az érdeke a hagyományos Európa felszámolása?

Bevezetés: A magyar történelemírás rendkívül egyoldalú módon elemzi a mohácsi csata történetét. Szemlélete évszázadok óta semmit nem változott: csak a csatavesztés körülményeit vizsgálják, kiemelve a vezérek felelősségét, a hibás döntéseket, a csatatér helytelen kiválasztását, a magyar haderő számbeli hátrányát és felkészületlenségét. Az erőviszonyokat ismerve ma már világosan látható, hogy a magyar seregnek semmi esélye nem volt a török haderővel szemben, s még akkor sem lett volna, ha Szapolyai János, erdélyi vajda és Frangepán Kristóf horvát hadai időben megérkeznek a mohácsi csatatérre. Ezt annak idején maga Tomori Pál fővezér is így látta és három hónappal a csata előtt azt tanácsolta a királynak, hogy kössön békét a törökökkel. A valódi kérdés az, hogy kinek az érdeke volt, hogy sor kerüljön a csatára? A magyarok érdeke? Bizonyosan nem! A magyarok érdeke az lett volna, hogy elkerüljék a biztos vereséget jelentő csatát. Az történt, ami előrelátható volt, és 1526. augusztus 29-én a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett. Mi volt a török hadsereg célja? Az ország megszállása? Nem! Beszéljenek a tények! Kinek hozta a legnagyobb hasznot a mohácsi veresé? A töröknek? Nem! Hát akkor kinek? Egyértelműen a Nyugatnak és a kor nyugati nagyhatalmának, a Habsburg Birodalomnak! A könyv mindezt világosan bemutatja.

Változatos, izgalmas, megrázó olvasmány. A főhős, Perkőy Imre, kézdivásárhelyi székely kapitány kalandos életén keresztül eljut az olvasó a prágai császári udvarból a mexikói kicse-mayák szabadságharcának dzsungel-háborújáig, az isztanbuli Topkapi palota fényűző szultáni fogadásától Bocskay István és Bethlen Gábor királlyá választásáig, a győztes szabadságharcuk világra szóló győzelméig. A Bocskay-Bethlen szabadságharc a székely-magyar vitézség és a magyar-török szövetség diadala, a győzelmes székely-magyar hadjáratok szívmelengető eposza. Dr. Csámpai Ottó a Nagyszombati Egyetem docense Történelem oktatásunkban leginkább vesztes szabadságharcokról beszélünk, kevés szó esik a győztes Bocskay és Bethlen szabadságharcról. Mindkettő nemzeti és vallásszabadságharc volt, mindkettő sikerében a török támogatás jelentős szerepet játszott. Bocskay és Bethlen református vallás-szabadságért vivott küzdelmét, Európa szerte elismerték, Bocskaynak szobra van Genfben, a "kálvinista Rómában". Bocskay és Bethlen korában a keresztény vallás-szabadságot nem a törökök, hanem a Német-Római Császárság, a Habsburg Birodalom ellenében kellett megvédeni! Ez a történelmi tény már egymagában cáfolja a Habsburg dogmát, hogy a törökök elleni háború a kereszténység védelmét jelentette. Nem volt másról szó, mint Habsburg érdekről, az osztrák, cseh és német tartományok védelméről. Magyarország egyszerűen csak csatatérnek, előre tolt védelmi vonalnak kellett a törökök megállítására, hogy ne Habsburg területek pusztuljanak, hanem vesszen inkább Magyarország! A Habsburg propagandát már a hajdúként harcoló szegénylegények sem hitték el, világosan látták, hogy a "két pogány" közül melyik a veszélyesebb a magyarság számára: "Rajtunk német dúl, rajtunk török jár, Tűzzel-vassal pusztul ország és határ! Az istentelen német annyi kárt tött már, Hogy hozzá képest mit sem tött török és tatár"! - mondja ki világosan egy jól ismert kuruc nóta "Te vagy a legény Tyukodi pajtás" méltatlanul elhallgatott harmadik versszaka.

Az író jelenlegi művében is a múltba visz bennünket, de a jelenben kalauzol. Példáját idézve "a fehér sast eteti" bölcsességgel, emberséggel, hazaszeretettel. Nem relativizál, nem deheroizál, és ezzel nem követi a jelenkor divatját. Madara a történelmi tények sziklájáról rugaszkodik s képzeletében szárnyal, ahogy mi olvasók is repülünk vele fénybe, dicsőségbe. Vágyat ébresztve bennünk, hogy mi is tegyünk hazánkért, mint örök érvényű hősei. Mert sosem az a kérdés, hogy büszkék lehetünk-e őseinkre, hanem az, hogy vajon ők büszkék lehetnek-e ránk.