Quattrocento Kiadó

Rejtő Jenő Jókai Mór után a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar regényíró, még akkor is, ha műveit sokáig különösebb irodalmi értéket nem képviselő, egyszerű ponyvának tartották. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre többekben ötlött fel, hogy megkérdőjelezzék a Rejtő-regények egyértelműen ponyvaregényekként történő címkézését, s az irodalomtörténészek szerint is regényeinek igazi értéke csak a huszadik századi groteszk irodalom ismeretében tárható fel, melyet Hasek, Capek, Karinthy, Ionescu és Hrabal neve fémjelez. A "Rejtő lexikon” megjelentetésének éppen úgy célja volt a Rejtő-kutatás serkentése, mint az, hogy a Rejtő-regények olvasói egy olyan kézikönyvvel gazdagodjanak, amely segítséget nyújthat abban, hogy Rejtő Jenő színes, szerteágazó világában könnyebben eligazodhassanak. A Lexikonban szereplő 2500 szócikket négy kategóriába rendezve találja az olvasó. Az első, legterjedelmesebb szakaszban Rejtő Jenő 27 nagyregényének szereplői, karakterei szerepelnek. A második fejezetben az eszközök, a harmadikban a fogalmak, a negyedikben pedig a helyszínek kaptak helyet. A Lexikon gyakorlati hasznán túl arra a megdöbbentő felismerésre serkenti olvasóit, hogy mennyire gazdag, színes és szerteágazó Rejtő Jenő humorral teli világa.

"A magyar könyvkiadás régi adósságát törleszti, hiszen eddig egyetlen mű sem volt magyarul olvasható a kínai könyv történetéről. Pedig ahhoz, hogy akár a most kezükbe tartott "könyv a könyvről" megszülethessen, a világ túlsó felén élő kreatív nemzetnek számos leleménye szükségeltetett. A selyem, a porcelán, az iránytű, a lőpor hazájában, Kínában született meg kétezer éve a papír, ezerötszáz éve a könyvnyomtatás és ezer éve a mozgatható nyomóelemek, amelyek mindegyike elengedhetetlen tartozéka a könyvben testet öltött csodának, e komplex találmányegyüttesnek. A könyv evolúciója során olykor meglepő anyagokból készült, meghökkentő formákban létezett, ez pedig mára odáig vezetett, hogy tudomásul kellett vennünk, hogy hű társunk csak funkcióját tekintve állandó, de formáját illetően örökké változó. Annál is inkább fontos ezt elfogadnunk, hiszen most is, a számítástechnika uralta világunkban formáját, sőt dimenzióját illetően a könyv egy újabb jelentős változás előtt áll. Amikor pedig a hagyományos könyv jövője miatt aggódunk, talán nem haszontalan múltjának egy érdekes epizódjával is megismerkednünk." (a Kiadó)

1920-ban jelent meg Karel Čapek színműve, a R.U.R., melynek köszönhetően, s melytől kezdve robotnak hívjuk a robotot. Egy elzárt szigeten mesterséges embereket alkotnak, univerzális robotokat, melyek az ember tökéletes másai - leszámítva, hogy képtelenek gondolkodni, érezni és szaporodni. A világ leghatékonyabb és legolcsóbb munkaerőit ontja magából a R.U.R. Vállalat gyára, az egész világ robotokat akar. Azonban a szigetre érkezik egy fiatal lány, Helena, s a férfiak iránta érzett csodálata mindent megváltoztat.

Jelen kötet huszonegy kísértethistóriát tartalmaz, melyek roppant szórakoztató módon mesélik el a misztikumra és túlvilágira fogékony hősök természetfelettivel való találkozását, legyen az egy kísértetjárta kastély rejtélyes története, egy furcsa, megmagyarázhatatlan lény rémisztő jelenléte, vagy a holt lelkek megnyugvást kereső bolyongása. A gyűjtemény olyan kedvelt darabokat is tartalmaz, mint a városi legendán alapuló és sokszor feldolgozott "Buszkalauz", vagy a H. P. Lovecraft által méltatott "Az ember, aki túl messzire ment".

"Benjamin születése eleinte szenzációt keltett Baltimore-ban. De aztán kitört a polgárháború, s ez egészen másra terelte a város lakosainak figyelmét. Néhányan közülük, akik mindig és mindenkor tisztelték és becsülték Buttonékat, és eszük ágában sem volt megsérteni őket, sokat törték a fejüket, hogy mit is mondjanak, ami nem sértő, és végül találtak egy frappáns megoldást. Kijelentették, hogy a gyerek a nagypapára hasonlít, aminek mindenképpen volt alapja, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hetven éves öregek szellemileg már távolról sem olyan frissek, mint azelőtt. Mr. és Mrs. Button ennek nem igazán örült, Benjamin nagyapja pedig határozottan sértve érezte magát. Ami pedig Benjamint illeti, úgy ő elfogadta az életet olyannak, amilyen. Egyszer még néhány kisfiút is elhoztak a szüleik, hogy játszanak Benjaminnal, s ő, becsületére legyen mondva, valahogy kibírta estig, hogy érdeklődést mutatva játsszon búgócsigákkal és golyókkal - ráadásul még az is sikerült neki, hogy egészen véletlenül kilője a konyha ablakát egy parittyával, aminek apja titokban nagyon megörült: lám, milyen kis bitang a gyerek." Jelen kötet a címadó "Benjamin Button különös élete" mellett tíz, magyarul eddig még meg nem jelent írást tartalmaz, többek közt a 2012-ben előkerült "Köszönöm a tüzet!" című elbeszélést.

Fitzgerald 1939-40 között keletkezet 17 novellájának főhőse Pat Hobby, az egykor sikeres némafilmforgatókönyv-író, aki megkopott hírnevéről igyekszik az utolsó utáni bőrt is lehúzni. Dolgozni nem szeret, ötletei sincsenek, ugyanakkor előszeretettel vadássza azokat a helyzeteket, amelyekből -még ha nem is a legtisztességesebb módon, de- haszna származhat. A háborús idők Hollywoodjában azonban már csak megtűrt figura, egy régi bútordarab, aki valódi sikereket képtelen elérni. A kötet novellái fordulatosak, és az olvasó inkább mosolyogva hümmög a szélhámos szemtelen kísérletein, a megfakult életművész próbálkozásain mintsem elítéli őt, annál is inkább, mert próbálkozásai rendszerint visszafele sülnek el, újabb kínos, kényelmetlen helyzeteket szülve. Bolyong a filmstúdió díszletei között, kilincsel a semmivel: túlélés hétről hétre. Fitzgerald felhasználta saját hollywoodi élményeit is, Pat Hobby portréjában jelen van az önirónia és a nosztalgia is. A novelláskötet nemcsak témájában, de stílusában is idézi a filmes világot: a forgatókönyvszerű írásmód szórakoztatóvá és olvasmányossá varázsolja Pat Hobby történeteit.

F. Scott Fitzgerald művei -legyen az regény, novella vagy színdara- a '20-as évek jazzkorszakáról szólnak, a nagyvárosi sodródásról, változásokról, azokról az egyéni problémákról, melyek egyedivé teszik az embert az egyre elszemélytelenedő és elidegenítő 20. században. A törtetők, az alkoholisták, a céltalanok és a modern sportladyk világa ez, melyről Fitzgerald sajátjaként, precízen és nem kevés iróniával ír. Az "Eltékozolt évtized" a Fitzgeraldra oly jellemző témájú és stílusú rövidebb írásokat, többek közt első novelláskötete, a Flappers and Philosophes darabjait is tartalmazza.

"Miként Edgar Allan Poe művészete és irodalmi értéke sokáig fejtörést okozott a nyugati művészettörténészeknek, úgy kellett a japán olvasóknak is elmélyednie Izumi Kjóka kifinomult alkotásainak megértésében. Olyan szerző volt ő, kinek az irodalomtörténeti szerepét és hatását méltatlanul alábecsülik. Írásai feltevésekből fakadnak, s ebben nagyon is eltér azon alapoktól, ahonnan Poe merített a nyirkos sivárságot árasztó alkotásai megírásához, ám mégis kiterjeszthetjük a gótikus kifejezést e kultúrákon átívelő dimenzióra, s indokolt mindkét íróra vonatkoztatni. Kjóka osztozik azon a dekadens romanticizmuson, melyen Poe is, és e hasonlóság arra késztet minket, hogy átgondoljuk, hogyan is lehetséges, hogy mindkettejüket a kísérteties és hátborzongató művek íróiként ismerik el." (Charles Siró Inouje)

Az "Egy ínyenc elmélkedései - Az ízlelés fiziológiája" elbűvölő és derűs klasszikus az "asztal örömeiről". A leghíresebb és legidőtállóbb könyv, amelyet valaha a gasztronómiáról írtak. Jean Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826) mesterműve az egyik legfontosabb újkori epikureus alkotás, amely első megjelenése óta számos kiadást ért meg. A gasztronómia olyan különleges írott tárháza, amelyben a szerző tapasztalatait, elmélkedéseit, anekdotákat, recepteket gyűjtött össze. Élvezetes stílusban fejti ki véleményét olyan kulináris témákban, melyek ma is aktuálisak.