Rubicon Kiadó

TARTALOM Horváth Jenő: Marcia su Roma. Az olasz fasiszták hatalomátvétele Andreides Gábor: Benito Mussolini. Olaszország erős embere Hahner Péter: A királynő. II. Erzsébet varázsa Hahner Péter: Véres Mária Hahner Péter: I. Erzsébet. A szűz királynő Hahner Péter: II. Mária. Egy méltatlanul kevéssé ismert angol királynő Hahner Péter: Anna, Nagy-Britannia első királynője Hahner Péter: Viktória királynő és császárnő. Egy korszak névadója. Egy világbirodalom urának személyisége Pellérdi Márta: Capet Margit. Angol-magyar királyné a 12. században

Tartalom: Mirosław Szumiło: A varsói csata, 1920. 100 éve történt. Varga E. László: Magyar hadianyag Varsónál Glant Tibor: Mi történik Amerikában? Nyirkos Tamás: Világi vallás Amerikában Hahner Péter: Kolumbusz Kristóf. Mihez kezdjenek az USA-ban a felfedező emlékével? Németh György: Elcserélt fejek. Az emlékezet elátkozása. Szobordöntögetés az ókori Rómában Búr Gábor: Az atlanti rabszolga-kereskedelem Szilvay Gergely: Rabszolgaság Északon és Délen Búr Gábor: Libéria. A szabadok hazája Hahner Péter: Grant tábornok Ágoston Gábor: Rabszolgaság az Oszmán Birodalomban Búr Gábor: Fehér király, vörös gumi, fekete halál. II. Lipót belga király. Szembenézés a gyarmattartó múlttal Ujváry Gábor: A múltat végképp eltörölni? Megrongált vagy elpusztított Kárpát-medencei magyar emlékművek 1918 ősze után Boros Géza: Bukott hősök. A kommunista korszak köztéri szobrai. Egy városszéli szoborrezervátum Balogh András: Szobordöntések és képrombolások

A Somorjai Lajos életét meghatározó, maga szabta négy alapelvhez: őszinteség, jóindulat, intelligencia és szorgalom, bízvást hozzátehetjük ötödikként: emberség. Sohasem hangoztatta, de mindenkor meghatározta cselekedeteit. A fronton is, életveszedelemben is, társulva a hippokratészi eskü szellemével. Orvosként is ember volt: egyformán gondjaiba vette az orosz hadifoglyot és a lezuhant német pilótát, magyar túlélőt keresett a holtak között a partizánok járta erdőségben, mert „az orvosnak az kötelessége”. Katonaként is ember maradt: nem bántotta, futni hagyta a fegyvertelen ellenséget, s örült, hogy jót tett vele. És emberként is igazolta humánumát a körülötte dúló embertelenségben: megindult a lelke a halálra ítélt, élő pajzsként fogva tartott oroszok és az elgyötört zsidó munkaszolgálatosok láttán, s párás szemmel hallgatta a súlyos sebbel a műtőasztalán fekvő, családját szólító magyar bakát, miközben bátorította, pedig tudta, hogy menthetetlen. Mindennél jobban ragaszkodott feleségéhez és gyermekeihez. Már-már követelve óhajtotta a szeretetet, mert az jelentette számára az egyetlen kapaszkodót a túléléshez a végletekig elfajult világban. S amikor testileg-lelkileg meggyötörve kikerült az urivi hídfőcsata poklából, az első simogató szóra feladta érte a házastársi hűséget. De később nem szégyellte megvallani gyengeségét. Gyakorlatias gondolkodása és tisztánlátása nemcsak reménytelennek tűnő helyzetekből mentette ki, hanem képessé tette átfogó katonai és politikai összefüggések felismerésére is. Már 1942 nyarán, a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája előtt látta, hogy Hitler nem nyerheti meg a háborút, főként nem az oroszok ellen. A magyaroknak pedig semmi közük hozzá, valamennyien eszközök és áldozatok az idegen célok oltárán. Latolgatta hazája sorsát: vajon szerbek, oroszok, esetleg angolok szállják-e meg a vereség után? Tárgyilagosan ítélte meg a magyar hadsereget, a német szövetségest és az ellenséget. Kárhoztatta a magyar hadvezetés I. világháború idejét idéző felfogását, a csapatoknak a német és az orosz erőkéhez mérten korszerűtlen fegyverzetét, felszerelését és akadozó ellátását. Elismerte ugyan a németek katonai felkészültségét, jó szervezettségét és modern haditechnikáját, de nehezen viselte el gőgjüket. Ugyanakkor érdeklődéssel – és nem az ellenség elfogultságával – fordult Oroszország felé, s megértette, sőt méltányolta az orosz mentalitást. A „nyugati kultúrfölény” szemszögéből vélekedett a városi és a még szembetűnőbb falusi elmaradottságról, de lenyűgözte az orosz táj és az ortodox templomok látványa. Sajnálkozott a kolhoz gondolatával félrevezetett, nyomorult paraszton, és elvi felsőségének tudatában folytatott vitát a kommunizmus eszméjét meggyőződéssel valló pilótanővel, de tisztelettel szólt a mezítlábas, elhanyagolt külsejű tanítóról és az autószerelőről, aki Tolsztojt olvasott, s jól ismerte a világirodalom klasszikusait is. Megértéssel szólt a szülőföldjéért harcoló orosz katona fanatizmusáról, az utolsó előtti töltényig ellenálló s az utolsót magának szánó lezuhant repülőről. Elborzadt a partizánok kegyetlensége láttán, amikor senkinek sem irgalmaztak, de hősöknek kijáró tisztelettel szólt róluk, amikor nem kértek maguknak kegyelmet. A napló eleven, jó tollal megírt, érdekfeszítő olvasmány. Somorjai Lajos adott helyen és időpontban élte meg az eseményeket, azonnal vagy néhány napos késéssel rögzítette a történteket, s mivel jó megfigyelő volt, a történelmi hitelességhez többnyire nem fér kétség. Legfeljebb az innen-onnan érkezett rémhíreket érheti kritika, amelyek között nem tett – nem is tehetett – különbséget a szerző. A szövegen a lehető legkevesebb változtatást hajtottuk végre. Mindenekelőtt az elmúlt évtizedekben megváltozott helyesírási szabályok szerint igazítottunk rajta. A katonai alakulatok és a rangfokozatok rövidítését feloldottuk az érthetőség kedvéért – szögletes zárójelbe téve a kiegés

Kniha pro všechny, kteří se zajímají o léčivé bylinky, jejich pěstování, užívání i použití v běžné i trampské kuchyni. Kniha přináší praktický, jednoduchý a ucelený soubor informací o 150 běžných i cizokrajných rostlinách. Jejich léčebné účinky, použití v kosmetice, kuchyni, pěstování, sběr a podobně. Každá bylina je doplněna fotografií, která umožní její identifikaci v přírodě. Praktická kniha popisuje vše, co se týká léčení bylinkami, domácí výroby bylinných přípravků, dávkování a způsobu užití. Najdete zde receptář a bylinářské rady k léčení běžných a rozšířených neduhů a nemocí. Tato kniha zajisté potěší jak ty, kteří mají rádi bylinky a toulky přírodou, tak ty, kteří chtějí převzít zodpovědnost za své zdraví pomocí rostlinné říše.

"E könyv címe akár lehetne 'Az egységtől az egységig', mivel a szöveg érdemben az 1870-1990 közötti német történet százhúsz évét taglalja, hozzáadva az érthetőség kedvéért az előzmények rövid összefoglalását, és kitekintve - ugyancsak röviden - arra a már csaknem két évtizedre, amelyet az újraegyesült Németország a 'fal leomlása' óta átélt. Noha a terjedelem, mint mindig, ezúttal is kicsi ahhoz, hogy fel lehessen tárni az élet minden vonatkozását, a szerző arra törekedett, hogy az Olvasó legalább kiindulási pontokat kapjon a politikán túl a gazdaság, a társadalom, a hétköznapok, a tudomány és a kultúra területéről is. (...) Kinek ajánlom az itt következő sorok, oldalak elolvasását? Mindenkinek, akit érdekel Európa, Németország és a magyar-német-európai viszony alakulása a modern időkben. Lehet érettségiző diák vagy középiskolai tanár, egyetemista vagy egyetemi oktató, bármely tudományban érdekelt értelmiségi vagy egyszerűen történelemszerető ember - e könyvet bízvást kézbe veheti, és ha leköti, amit itt talál, haszonnal el is olvashatja." (Ormos Mária)