Személyes Történelem

Mi történt a „párisi olympián”? Hogyan lőtte meg Horger Antal tanár urat a felesége? Miért ítélték el az álfőhadnagyot? Hogyan tudósított a magyar sajtó Hitler peréről a sörpuccs után? Miért párbajozott a főispán és az alispán? Hogyan aratott a halál a világháborúból hátramaradt kézigránátokkal? Mi történt a feministák tiltakozó nagygyűlésén? Ilyen és hasonló híreket olvashat 1924-ből. Egy évből, amely olyan sokban hasonlított a mára és amely olyan sokban különbözött tőle.

A világhírű Déki Lakatos Sándor sodró lendületű elbeszélésében egy több száz éves cigányzenész család, a "Lakatos dinasztia" lebilincselő története elevenedik meg e rendhagyó oral history kötet hasábjain. Az olvasmányos és autentikus szöveg Szokolszky Ágnes munkáját dicséri, aki értő és érző módon kérdezte a cigányprímást. A családtörténeten keresztül betekintést nyerhetünk a viharos 20. századba, és bepillanthatunk a cigányzenész társadalom rejtett világába. Dr. Hajnáczky Tamás történész, szociológus, kisebbségpolitikai szakértő Ez a memoárkötet kiemelkedik a hasonló, a cigányzenészek múltbeli és aktuális helyzetével foglalkozó könyvek közül. A világhírt elért Déki Lakatos Sándor élete valóban példaértékű, amelynek elbeszélése részletes, pontos adatokkal tér ki a múltra. A kötetet a szerkesztő átfogó tanulmánya zárja és ajánlja további kutatáshoz a szakembereknek. A kötet azonban a teljes olvasóközönség számára is lebilincselő. Dr. Zipernovszky Kornél zenekritikus Forrásértékű kultúrtörténeti érdekességet, de még inkább jelentős társadalomtörténeti anyagot kap az érdeklődő olvasó, aki kezébe veszi Szokolszky Ágnes kötetét, amelyben találkozhat a híres Lakatos cigányzenész dinasztia történetével. Egyúttal szórakoztató élményt is kap, hiszen Déki Lakatos Sándor nagyszerű mesélő. A kötet segítséget, új szempontokat és megerősítést ad a téma kutatói számára is. Dr. Kállai Ernő társadalomkutató

Egy egykori német katona, Ewald Pick orosz hadifogságban eltöltött négy évének történetét ismerhetjük meg ebből a kötetből. Lelki okokból a szerző nagyon sokáig senkivel sem tudott a hadifogságban történtekről beszélni, míg végül nyolcvanhárom évesen tollat ragadott és papírra vetette emlékeit. A szerző újdonsült altisztként, a kapituláció után esett amerikai fogságba, majd mintegy negyvenezer katonatársával együtt átadták az oroszoknak. Negyvenhat napos út után érkeztek meg a számukra a világ végének tűnő közép-szibériai Sztara Kuznyeckbe. Történelmünk ezen nehezen feldolgozható szakaszát jó stílusérzékkel, tényszerűen, nagy emberszeretetről tanúbizonyságot téve írja le. Nem célja a szemben álló felek negatív vagy pozitív színben való feltüntetése, mindvégig próbál objektív maradni. Az időközben már elhunyt szerző vezető szerepet játszott a magyarországi német katonai sírok felkutatásában és a katonák méltó helyre temetésében.

A szerző 67 éve él Észak-Amerikában, 13 évig Kanadában és 54 éve az Egyesült Államokban. Az otttöltött évek ellenére mindvégig megőrizte ragaszkodását Magyarországhoz, és szülőfalujához, Gönyűhöz. Ez utóbbit következetesen a „világ közepének” tekinti. Gyermekkorában olyan élményeket, impulzusokat, tapasztalatokat szerzett szülőhelyén, amelyek ma is motiválják cselekedeteit.Emlékezésének középpontjában a család meleg légköre, kedves iskolai élmények, a testvérekkel és a pajtásokkal megélt események felidézése áll. Gondolataiban ma is élénken él Németországba menekülésük a második világháború éveiben.A tíz-tizenegy éves fiú az MFTR1 nevű igazgatósági gőzös hajón, az aknákkal és jégtáblákkal teli Dunán tette meg útját. Történelmi léptékű eseménysorok, izgalmas fordulatok tették felejthetetlenné számára az oda- és visszautazást. Az olvasmányos történeteket családi és helytörténeti képgyűjteményekből származó fotókkal hitelesítette.

A világhírű Déki Lakatos Sándor sodró lendületű elbeszélésében egy több száz éves cigányzenész család, a „Lakatos dinasztia” lebilincselő története elevenedik meg e rendhagyó oral history kötet hasábjain. Az olvasmányos és autentikus szöveg Szokolszky Ágnes munkáját dicséri, aki értő és érző módon kérdezte a cigányprímást. A családtörténeten keresztül betekintést nyerhetünk a viharos 20. századba, és bepillanthatunk a cigányzenész társadalom rejtett világába. Dr. Hajnáczky Tamástörténész, szociológus, kisebbségpolitikai szakértő Ez a memoárkötet kiemelkedik a hasonló, a cigányzenészek múltbeli és aktuális helyzetével foglalkozó könyvek közül. A világhírt elért Déki Lakatos Sándor élete valóban példaértékű, amelynek elbeszélése részletes, pontos adatokkal tér ki a múltra. A kötetet a szerkesztő átfogó tanulmánya zárja és ajánlja további kutatáshoz a szakembereknek. A kötet azonban a teljes olvasóközönség számára is lebilincselő. Dr. Zipernovszky Kornélzenekritikus Forrásértékű kultúrtörténeti érdekességet, de még inkább jelentős társadalomtörténeti anyagot kap az érdeklődő olvasó, aki kezébe veszi Szokolszky Ágnes kötetét, amelyben találkozhat a híres Lakatos cigányzenész dinasztia történetével. Egyúttal szórakoztató élményt is kap, hiszen Déki Lakatos Sándor nagyszerű mesélő. A kötet segítséget, új szempontokat és megerősítést ad a téma kutatói számára is. Dr. Kállai Ernőtársadalomkutató

„Hordozunk egy csomagot tele olyan dolgokkal, amelyeket a múltból, a történelemből, a folklórból kaptunk. Aszerint éljük az életünket, amit másoktól tanultunk, és amit a szüleink, az ő szüleik, és azok szülei a szüleiktől átvettek.”Irene Solá

Szabó Zsuzsi igaz történetet mesél el a Dél-Jemen fővárosában, Ádenben 1986. január 13-án kitört törzsi polgárháborúról, amelybe váratlanul belecsöppenve volt kénytelen menekülni tizenegy hónapos kisfiával. Boldog kismamaként és az ádeni egyetem hallgatójaként kellett szembesülnie azzal, hogyan szabadult el hirtelen a pokol a fővárosban, hogyan vált valóságos rémálommá az élet a közel-keleti országban. Eleinte a magyar rezidencia biztonságos földszintjére húzódva várták a híreket a békekötésről, mindhiába. A harcoló törzsek makacsul ragaszkodtak a területek fegyverrel való megszerzéséhez, illetve megtartásához. Félelemmel telve hallgatták az ágyúzást, a tankok zúgását és a géppuskák kelepelését. Keservesen teltek a napok folyóvíz és hírek nélkül, míg végül a sokadik evakuálási kísérlet során sikerült épségben kijutniuk az országból. A személyes hangvételű, részletes napló a szerző édesapjának – az akkori jemeni magyar nagykövet – jelentéseivel, távirataival, édesanyja feljegyzéseivel, valamint egy magyar katonai csoport történetével kiegészülve hitelesen eleveníti fel az 1986-os drámai eseményeket.   

Fiatal kutató-állatorvosként 1958-ban lehetőségem nyílt részt venni egy három hónapos tanulmányúton a Szovjetunióban. Tanulmányutam eseményeiről és tapasztalatairól részletes naplót vezettem, amelyet nem idegenek olvasmányának szántam. Az azóta eltelt hat évtized változásai – köztük magának a hatalmas Birodalomnak az eltűnése a térképről – azonban különleges értéket kölcsönöznek a Szovjetunióban élő emberek akkori életéről egy szemtanú által papírra vetett hiteles feljegyzéseknek. Tanulmányutam során Moszkván kívül módom volt Kazahsztánban, Grúziában és Örményországban is több-kevesebb időt eltölteni. A szűkebb szakmámat érintő tapasztalataimról külön készítettem feljegyzéseket, a naplóm döntően az ottani életviszonyokról, az emberekről, az emberekkel való kapcsolataimról, kulturális eseményekről, látnivalókról készült érdekes jegyzeteket tartalmazza. A közelmúlt történelme, a néprajz, a kultúra iránt érdeklődő olvasók naplójegyzeteimből képet kaphatnak a szovjet társadalom egy szegmensének az életéről a Sztálin halálát és Hruscsov fellépését követő, jelentős változások ígéretétől izgalmas időszakban.Kassai Tibor

Gráf László biokémikus Tudomány, kaland, Amerika című visszaemlékezése a Kaland és tudomány című kötet folytatása, amely a tudós életútjának következő tíz évét dolgozza fel az olvasók számára már jól ismert, egyedi stílusban. Az 1978-tól 1988-ig tartó időszak eseményeinek helyszínéül olyan világvárosok szolgálnak, mint Budapest, San Francisco, New York és Washington, ami már önmagában garantálja az életút kalandos folytatását, miközben természetesen ebben a kötetben is rendkívül fontos szerepet kap a tudomány, valamint a tudós dilemmáinak, magánéletének, fontosabb életeseményeinek kendőzetlenül őszinte elbeszélése.A szerző kivételes stílusérzékének köszönhetően úgy szerezhetünk ismereteket komoly természettudományos kutatásokról, felfedezésekről, úgy vegyíti ezeket a szórakoztató, tanulságos vagy éppen elgondolkodtató – Szűcs Édua grafikáival illusztrált – témákkal, hogy a könyv gyakorlatilag letehetetlen, teljesen magával ragadja olvasóját.

A Pálmabor és kukacok első kötetéből megtudhattuk, hogyan lett a szegény sorsú ghánai kisfiúból képzett nőgyógyász Magyarországon, a másodikból pedig többek között arra derül fény, miért nem vált végül valóra a régóta dédelgetett álom, miért nem lett nőgyógyász a szerző Ghánában. Annak ellenére sem, hogy az újdonsült szakorvost ösztöndíjszerződése öt évre visszaszólította szülőföldjére.A visszatérés történetének őszinte elbeszéléséből felfedezhetjük Ghána igazi arcát. Megismerhetjük az adott időszakban uralkodó társadalmi viszonyokat, a családi környezetet, de a távoli afrikai ország számos kevésbé közismert kulisszatitkába is beavatást nyerünk. Azt is megtudhatjuk például, hogy az országban annak idején csak akkor vásárolhatott az ember italt, ha vitt magával hasonló üres üveget cserébe, mert az üveg hiánycikk volt...

Egy egykori német katona, Ewald Pick szovjet hadifogságban eltöltött négy évének történetét ismerhetjük meg ebből a kötetből. Lelki okokból a szerző nagyon sokáig senkivel sem tudott a hadifogságban történtekről beszélni, míg végül nyolcvanhárom évesen tollat ragadott és papírra vetette emlékeit. A szerző újdonsült altisztként, a kapituláció után esett amerikai fogságba, majd mintegy negyvenezer katonatársával együtt átadták az oroszoknak. Negyvenhat napos út után érkeztek meg a számukra a világ végének tűnő közép-szibériai Sztara Kuznyeckbe. Történelmünk ezen nehezen feldolgozható szakaszát jó stílusérzékkel, tényszerűen, nagy emberszeretetről tanúbizonyságot téve írja le. Nem célja a szemben álló felek negatív vagy pozitív színben való feltüntetése, mindvégig próbál objektív maradni. Az időközben már elhunyt szerző vezető szerepet játszott a magyarországi német katonai sírok felkutatásában és a katonák méltó helyre temetésében.

Fülöp Hollósi Erika nagymamája hetvenhét évesen, gyönyörű betűkkel vetette papírra rendkívül színes, örömökben és bánatban egyaránt bővelkedő élettörténetét. Ezen a naplón alapszik ez a könyv, amelynek segítségével időutazást tehetünk egy rég letűnt korba. Megismerhetjük belőle a 19. század végi és a 20. század eleji bécsi és budapesti polgári életet. A sárvári cipészmester családjában született kislány hétéves korától Bécsben nevelkedett gyermektelen nagynénjénél, illetve annak férjénél. Megadtak neki mindent ahhoz, hogy sokoldalú, becsületes emberré válhasson. Itt végezte iskoláit, itt eszmélt a világra, itt élte meg a szeretet, a szerelem érzését, itt kötött életre szóló barátságokat. És bár a felhőtlen gyermekkor után nehéz sors várt rá, mindig igyekezett leküzdeni az életében felmerülő akadályokat. A nagymama a magánéleti történéseken túl a történelmi eseményeket is láttatja velünk szubjektív szűrőjén keresztül, véleményezi azokat, megmutatja, hogyan hatottak az egyszerű emberek életére. Életének legfőbb mottója nem véletlenül sűrűsödött össze éppen ebben a mondatban: „Van, akinek egy élet is kevés arra, hogy rájöjjön, mi az élet, és van, akinek elég egy óra, hogy mindent megértsen belőle.”

A kávéházi cigányzene a mai napig szélsőséges érzelmeket ébreszt az emberekben. Vannak, akik dicsérik és a régi szép időket emlegetik fel, amikor még a prímás a fülükbe húzta a kedvenc nótájukat a terített asztalnál, míg mások elavultnak tartják. Szerintük nem felel meg korunk ízlésvilágának.Mégsem valószínű, hogy el fog tűnni, hiszen a több mint kétszáz éves „kávéházi cigányzene” igazi túlélő. Szerepéről, társadalomformáló és polgárosodást elősegítő hatásáról kevesen tudnak. Sikerei hozzájárultak Magyarország pozitív nemzetközi megítéléséhez, kulturális forradalmához, irodalmi pezsgéséhez. A hazai művészvilág nagyjai (Juhász Gyula, Ady Endre, Krúdy Gyula, Gárdonyi Géza, Blaha Lujza és még sorolhatnánk) közül sokan barátkoztak cigányzenészekkel, de nemzetközi tekintélyek, uralkodók, zeneszerzők – többek között Mária Terézia, Erzsébet királyné, József főherceg, Liszt Ferenc, Debussy és Brahms – is rajongtak muzsikájukért.

Hogyan jut el Ghána egy kis falujából Magyarországra egy szerény körülmények közé született, tehetséges afrikai fiatal, és hogyan válik orvossá? Egy izgalmas történetekben bővelkedő, különleges életút elevenedik meg e könyv lapjain. Megtudhatjuk belőle, hogyan „anyakönyvezték” az 1950-es években, a szerző születésének idején, az írástudók az újszülötteket, hogy milyen egy huszonnégy gyermekes nagycsaládban felnőni, hogyan lehet nélkülözés idején a mezőket járva élelemre bukkanni, hosszú kilométereken át főzőbanánt, rákot, csigát, a rothadó pálmatörzsből származó kukacokat, pálmadiót gyűjtve, azt a fejtetőn hordozva túlélni a hétköznapokat. De az is kiderül a kötetből, miként változhatott meg gyökeresen a tanulást előtérbe helyező tehetséges fiatalok élete, ha az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjának köszönhetően továbbtanulhattak Magyarországon.

Fülöp Hollósi Erika nagymamája hetvenhét évesen, gyönyörű betűkkel vetette papírra rendkívül színes, örömökben és bánatban egyaránt bővelkedő élettörténetét. Ezen a naplón alapszik ez a könyv, amelynek segítségével időutazást tehetünk egy rég letűnt korba. Megismerhetjük belőle a 19. század végi és a 20. század eleji bécsi és budapesti polgári életet.A sárvári cipészmester családjában született kislány hétéves korától Bécsben nevelkedett gyermektelen nagynénjénél, illetve annak férjénél. Megadtak neki mindent ahhoz, hogy sokoldalú, becsületes emberré válhasson. Itt végezte iskoláit, itt eszmélt a világra, itt élte meg a szeretet, a szerelem érzését, itt kötött életre szóló barátságokat. És bár a felhőtlen gyermekkor után nehéz sors várt rá, mindig igyekezett leküzdeni az életében felmerülő akadályokat. A nagymama a magánéleti történéseken túl a történelmi eseményeket is láttatja velünk szubjektív szűrőjén keresztül, véleményezi azokat, megmutatja, hogyan hatottak az egyszerű emberek életére. Életének legfőbb mottója nem véletlenül sűrűsödött össze éppen ebben a mondatban: „Van, akinek egy élet is kevés arra, hogy rájöjjön, mi az élet, és van, akinek elég egy óra, hogy mindent megértsen belőle.”

Csap János kalandos életútja, amely egyúttal a huszadik század jelentős részének személyes története is, a szerző szubjektív szűrőjén keresztül tárul elénk ebben a kötetben. Az 1956-os forradalom után John Chapman néven Kanadá­ban élő szerző visszaemlékezése egyaránt tanúskodik haza­szeretetről és az őt befogadó ország iránti tiszteletről. Bár az egymást követő életesemények aprólékosan kidolgo­zott leírása mindvégig fenntartja, sőt fokozza az érdeklődést, a történet csúcspontját mégis a szerző számára sorsfordí­tó, élete középpontjában álló ’56-os forradalom eseményei jelentik. A könyvet forgatva történelemkönyvekből ismert szabad­ságharcosok, hősök – többek között Nickelsburg László – vál­nak emberközelivé, az illusztrációul szolgáló, korábban még sehol sem publikált képanyag pedig egyedülállóan értékessé teszi a magyarságára élete végéig büszke, ízig-vérig demok­rata szerző memoárját.