Személyes Történelem

A szerző véletlenül bukkant rá a közel ötven évvel ezelőtt gondosan összegyűjtött leveleire, melyeket sorkatonai szolgálata idején kapott. Olvasgatásuk közben megelevenedtek előtte egykori élményei, a határőrélet kihívásai, napos és árnyoldalai.Az újra átélt érzések inspirálták e könyv megírására. A bemutatott történeteket a családtagjaitól és barátaitól érkezett, mintegy kétszáz levélből válogatott írásokkal fűszerezte.A Határőrmundérban a hetvenes évek katonaéletét idézi fel, azonban ez a könnyed, színes fordulatokkal teli olvasmány nem csak volt határőröknek és honvédoknak nyújthat kellemes szórakozást.

Az eseményekben gazdag 1925-ben- Karinthy Frigyest a Fekete mise című novellájáért első és másod­fokon is elítélte a bíróság- a bubifrizura borzolta a kedélyeket bel- és külföldön egyaránt- Zsilinszky Endre a fajvédők kiáltványa miatt állt bíróság előtt- felfedezték a Teréz körúti gyilkosság áldozatát és elindult a nagy szenzációt keltő nyomozás- határoztak a pengő bevezetéséről- nagy érdeklődésre tartott számot Fedák Sári és Molnár Ferenc válópere- megnyílt a Testnevelési Főiskola- a földalatti villamos háromszor is kisiklott ugyanazon a szaka­szon- elindult a „Rádióhírmondó”, amelynek első heti műsorán sok zene szerepelt- egy kormánypárti pap-képviselő hadjáratot indított a jazz és a modern női divat ellen- a 75. születésnapja alkalmából utolsó interjúját adta Blaha Lujza- megjelentek az frankhamisítási botrányt elindító első hírekSok-sok friss hír száz évvel ezelőttről.

Mi történt a „párisi olympián”? Hogyan lőtte meg Horger Antal tanár urat a felesége? Miért ítélték el az álfőhadnagyot? Hogyan tudósított a magyar sajtó Hitler peréről a sörpuccs után? Miért párbajozott a főispán és az alispán? Hogyan aratott a halál a világháborúból hátramaradt kézigránátokkal? Mi történt a feministák tiltakozó nagygyűlésén? Ilyen és hasonló híreket olvashat 1924-ből. Egy évből, amely olyan sokban hasonlított a mára és amely olyan sokban különbözött tőle.

A világhírű Déki Lakatos Sándor sodró lendületű elbeszélésében egy több száz éves cigányzenész család, a "Lakatos dinasztia" lebilincselő története elevenedik meg e rendhagyó oral history kötet hasábjain. Az olvasmányos és autentikus szöveg Szokolszky Ágnes munkáját dicséri, aki értő és érző módon kérdezte a cigányprímást. A családtörténeten keresztül betekintést nyerhetünk a viharos 20. századba, és bepillanthatunk a cigányzenész társadalom rejtett világába. Dr. Hajnáczky Tamás történész, szociológus, kisebbségpolitikai szakértő Ez a memoárkötet kiemelkedik a hasonló, a cigányzenészek múltbeli és aktuális helyzetével foglalkozó könyvek közül. A világhírt elért Déki Lakatos Sándor élete valóban példaértékű, amelynek elbeszélése részletes, pontos adatokkal tér ki a múltra. A kötetet a szerkesztő átfogó tanulmánya zárja és ajánlja további kutatáshoz a szakembereknek. A kötet azonban a teljes olvasóközönség számára is lebilincselő. Dr. Zipernovszky Kornél zenekritikus Forrásértékű kultúrtörténeti érdekességet, de még inkább jelentős társadalomtörténeti anyagot kap az érdeklődő olvasó, aki kezébe veszi Szokolszky Ágnes kötetét, amelyben találkozhat a híres Lakatos cigányzenész dinasztia történetével. Egyúttal szórakoztató élményt is kap, hiszen Déki Lakatos Sándor nagyszerű mesélő. A kötet segítséget, új szempontokat és megerősítést ad a téma kutatói számára is. Dr. Kállai Ernő társadalomkutató

Egy egykori német katona, Ewald Pick orosz hadifogságban eltöltött négy évének történetét ismerhetjük meg ebből a kötetből. Lelki okokból a szerző nagyon sokáig senkivel sem tudott a hadifogságban történtekről beszélni, míg végül nyolcvanhárom évesen tollat ragadott és papírra vetette emlékeit. A szerző újdonsült altisztként, a kapituláció után esett amerikai fogságba, majd mintegy negyvenezer katonatársával együtt átadták az oroszoknak. Negyvenhat napos út után érkeztek meg a számukra a világ végének tűnő közép-szibériai Sztara Kuznyeckbe. Történelmünk ezen nehezen feldolgozható szakaszát jó stílusérzékkel, tényszerűen, nagy emberszeretetről tanúbizonyságot téve írja le. Nem célja a szemben álló felek negatív vagy pozitív színben való feltüntetése, mindvégig próbál objektív maradni. Az időközben már elhunyt szerző vezető szerepet játszott a magyarországi német katonai sírok felkutatásában és a katonák méltó helyre temetésében.

A szerző 67 éve él Észak-Amerikában, 13 évig Kanadában és 54 éve az Egyesült Államokban. Az otttöltött évek ellenére mindvégig megőrizte ragaszkodását Magyarországhoz, és szülőfalujához, Gönyűhöz. Ez utóbbit következetesen a „világ közepének” tekinti. Gyermekkorában olyan élményeket, impulzusokat, tapasztalatokat szerzett szülőhelyén, amelyek ma is motiválják cselekedeteit.Emlékezésének középpontjában a család meleg légköre, kedves iskolai élmények, a testvérekkel és a pajtásokkal megélt események felidézése áll. Gondolataiban ma is élénken él Németországba menekülésük a második világháború éveiben.A tíz-tizenegy éves fiú az MFTR1 nevű igazgatósági gőzös hajón, az aknákkal és jégtáblákkal teli Dunán tette meg útját. Történelmi léptékű eseménysorok, izgalmas fordulatok tették felejthetetlenné számára az oda- és visszautazást. Az olvasmányos történeteket családi és helytörténeti képgyűjteményekből származó fotókkal hitelesítette.

A világhírű Déki Lakatos Sándor sodró lendületű elbeszélésében egy több száz éves cigányzenész család, a „Lakatos dinasztia” lebilincselő története elevenedik meg e rendhagyó oral history kötet hasábjain. Az olvasmányos és autentikus szöveg Szokolszky Ágnes munkáját dicséri, aki értő és érző módon kérdezte a cigányprímást. A családtörténeten keresztül betekintést nyerhetünk a viharos 20. századba, és bepillanthatunk a cigányzenész társadalom rejtett világába. Dr. Hajnáczky Tamástörténész, szociológus, kisebbségpolitikai szakértő Ez a memoárkötet kiemelkedik a hasonló, a cigányzenészek múltbeli és aktuális helyzetével foglalkozó könyvek közül. A világhírt elért Déki Lakatos Sándor élete valóban példaértékű, amelynek elbeszélése részletes, pontos adatokkal tér ki a múltra. A kötetet a szerkesztő átfogó tanulmánya zárja és ajánlja további kutatáshoz a szakembereknek. A kötet azonban a teljes olvasóközönség számára is lebilincselő. Dr. Zipernovszky Kornélzenekritikus Forrásértékű kultúrtörténeti érdekességet, de még inkább jelentős társadalomtörténeti anyagot kap az érdeklődő olvasó, aki kezébe veszi Szokolszky Ágnes kötetét, amelyben találkozhat a híres Lakatos cigányzenész dinasztia történetével. Egyúttal szórakoztató élményt is kap, hiszen Déki Lakatos Sándor nagyszerű mesélő. A kötet segítséget, új szempontokat és megerősítést ad a téma kutatói számára is. Dr. Kállai Ernőtársadalomkutató

Szabó Zsuzsi igaz történetet mesél el a Dél-Jemen fővárosában, Ádenben 1986. január 13-án kitört törzsi polgárháborúról, amelybe váratlanul belecsöppenve volt kénytelen menekülni tizenegy hónapos kisfiával. Boldog kismamaként és az ádeni egyetem hallgatójaként kellett szembesülnie azzal, hogyan szabadult el hirtelen a pokol a fővárosban, hogyan vált valóságos rémálommá az élet a közel-keleti országban. Eleinte a magyar rezidencia biztonságos földszintjére húzódva várták a híreket a békekötésről, mindhiába. A harcoló törzsek makacsul ragaszkodtak a területek fegyverrel való megszerzéséhez, illetve megtartásához. Félelemmel telve hallgatták az ágyúzást, a tankok zúgását és a géppuskák kelepelését. Keservesen teltek a napok folyóvíz és hírek nélkül, míg végül a sokadik evakuálási kísérlet során sikerült épségben kijutniuk az országból. A személyes hangvételű, részletes napló a szerző édesapjának – az akkori jemeni magyar nagykövet – jelentéseivel, távirataival, édesanyja feljegyzéseivel, valamint egy magyar katonai csoport történetével kiegészülve hitelesen eleveníti fel az 1986-os drámai eseményeket.   

„Hordozunk egy csomagot tele olyan dolgokkal, amelyeket a múltból, a történelemből, a folklórból kaptunk. Aszerint éljük az életünket, amit másoktól tanultunk, és amit a szüleink, az ő szüleik, és azok szülei a szüleiktől átvettek.”Irene Solá

Gráf László biokémikus Tudomány, kaland, Amerika című visszaemlékezése a Kaland és tudomány című kötet folytatása, amely a tudós életútjának következő tíz évét dolgozza fel az olvasók számára már jól ismert, egyedi stílusban. Az 1978-tól 1988-ig tartó időszak eseményeinek helyszínéül olyan világvárosok szolgálnak, mint Budapest, San Francisco, New York és Washington, ami már önmagában garantálja az életút kalandos folytatását, miközben természetesen ebben a kötetben is rendkívül fontos szerepet kap a tudomány, valamint a tudós dilemmáinak, magánéletének, fontosabb életeseményeinek kendőzetlenül őszinte elbeszélése.A szerző kivételes stílusérzékének köszönhetően úgy szerezhetünk ismereteket komoly természettudományos kutatásokról, felfedezésekről, úgy vegyíti ezeket a szórakoztató, tanulságos vagy éppen elgondolkodtató – Szűcs Édua grafikáival illusztrált – témákkal, hogy a könyv gyakorlatilag letehetetlen, teljesen magával ragadja olvasóját.

Fiatal kutató-állatorvosként 1958-ban lehetőségem nyílt részt venni egy három hónapos tanulmányúton a Szovjetunióban. Tanulmányutam eseményeiről és tapasztalatairól részletes naplót vezettem, amelyet nem idegenek olvasmányának szántam. Az azóta eltelt hat évtized változásai – köztük magának a hatalmas Birodalomnak az eltűnése a térképről – azonban különleges értéket kölcsönöznek a Szovjetunióban élő emberek akkori életéről egy szemtanú által papírra vetett hiteles feljegyzéseknek. Tanulmányutam során Moszkván kívül módom volt Kazahsztánban, Grúziában és Örményországban is több-kevesebb időt eltölteni. A szűkebb szakmámat érintő tapasztalataimról külön készítettem feljegyzéseket, a naplóm döntően az ottani életviszonyokról, az emberekről, az emberekkel való kapcsolataimról, kulturális eseményekről, látnivalókról készült érdekes jegyzeteket tartalmazza. A közelmúlt történelme, a néprajz, a kultúra iránt érdeklődő olvasók naplójegyzeteimből képet kaphatnak a szovjet társadalom egy szegmensének az életéről a Sztálin halálát és Hruscsov fellépését követő, jelentős változások ígéretétől izgalmas időszakban.Kassai Tibor

A Pálmabor és kukacok első kötetéből megtudhattuk, hogyan lett a szegény sorsú ghánai kisfiúból képzett nőgyógyász Magyarországon, a másodikból pedig többek között arra derül fény, miért nem vált végül valóra a régóta dédelgetett álom, miért nem lett nőgyógyász a szerző Ghánában. Annak ellenére sem, hogy az újdonsült szakorvost ösztöndíjszerződése öt évre visszaszólította szülőföldjére.A visszatérés történetének őszinte elbeszéléséből felfedezhetjük Ghána igazi arcát. Megismerhetjük az adott időszakban uralkodó társadalmi viszonyokat, a családi környezetet, de a távoli afrikai ország számos kevésbé közismert kulisszatitkába is beavatást nyerünk. Azt is megtudhatjuk például, hogy az országban annak idején csak akkor vásárolhatott az ember italt, ha vitt magával hasonló üres üveget cserébe, mert az üveg hiánycikk volt...

Egy egykori német katona, Ewald Pick szovjet hadifogságban eltöltött négy évének történetét ismerhetjük meg ebből a kötetből. Lelki okokból a szerző nagyon sokáig senkivel sem tudott a hadifogságban történtekről beszélni, míg végül nyolcvanhárom évesen tollat ragadott és papírra vetette emlékeit. A szerző újdonsült altisztként, a kapituláció után esett amerikai fogságba, majd mintegy negyvenezer katonatársával együtt átadták az oroszoknak. Negyvenhat napos út után érkeztek meg a számukra a világ végének tűnő közép-szibériai Sztara Kuznyeckbe. Történelmünk ezen nehezen feldolgozható szakaszát jó stílusérzékkel, tényszerűen, nagy emberszeretetről tanúbizonyságot téve írja le. Nem célja a szemben álló felek negatív vagy pozitív színben való feltüntetése, mindvégig próbál objektív maradni. Az időközben már elhunyt szerző vezető szerepet játszott a magyarországi német katonai sírok felkutatásában és a katonák méltó helyre temetésében.

Fülöp Hollósi Erika nagymamája hetvenhét évesen, gyönyörű betűkkel vetette papírra rendkívül színes, örömökben és bánatban egyaránt bővelkedő élettörténetét. Ezen a naplón alapszik ez a könyv, amelynek segítségével időutazást tehetünk egy rég letűnt korba. Megismerhetjük belőle a 19. század végi és a 20. század eleji bécsi és budapesti polgári életet. A sárvári cipészmester családjában született kislány hétéves korától Bécsben nevelkedett gyermektelen nagynénjénél, illetve annak férjénél. Megadtak neki mindent ahhoz, hogy sokoldalú, becsületes emberré válhasson. Itt végezte iskoláit, itt eszmélt a világra, itt élte meg a szeretet, a szerelem érzését, itt kötött életre szóló barátságokat. És bár a felhőtlen gyermekkor után nehéz sors várt rá, mindig igyekezett leküzdeni az életében felmerülő akadályokat. A nagymama a magánéleti történéseken túl a történelmi eseményeket is láttatja velünk szubjektív szűrőjén keresztül, véleményezi azokat, megmutatja, hogyan hatottak az egyszerű emberek életére. Életének legfőbb mottója nem véletlenül sűrűsödött össze éppen ebben a mondatban: „Van, akinek egy élet is kevés arra, hogy rájöjjön, mi az élet, és van, akinek elég egy óra, hogy mindent megértsen belőle.”

A kávéházi cigányzene a mai napig szélsőséges érzelmeket ébreszt az emberekben. Vannak, akik dicsérik és a régi szép időket emlegetik fel, amikor még a prímás a fülükbe húzta a kedvenc nótájukat a terített asztalnál, míg mások elavultnak tartják. Szerintük nem felel meg korunk ízlésvilágának.Mégsem valószínű, hogy el fog tűnni, hiszen a több mint kétszáz éves „kávéházi cigányzene” igazi túlélő. Szerepéről, társadalomformáló és polgárosodást elősegítő hatásáról kevesen tudnak. Sikerei hozzájárultak Magyarország pozitív nemzetközi megítéléséhez, kulturális forradalmához, irodalmi pezsgéséhez. A hazai művészvilág nagyjai (Juhász Gyula, Ady Endre, Krúdy Gyula, Gárdonyi Géza, Blaha Lujza és még sorolhatnánk) közül sokan barátkoztak cigányzenészekkel, de nemzetközi tekintélyek, uralkodók, zeneszerzők – többek között Mária Terézia, Erzsébet királyné, József főherceg, Liszt Ferenc, Debussy és Brahms – is rajongtak muzsikájukért.

Hogyan jut el Villányból Tokióba egy okleveles közgazda, hogy aztán milliók szeme láttára adjon át egy szumóbajnoknak járó herendi vázát? Rekettye Gábor egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara dékánjának saját fotókkal is gazdagon illusztrált, személyes hangvételű visszaemlékezésében számos ehhez hasonlóan meglepő fordulattal találkozhatunk, miközben megelevenednek előttünk életének legfontosabb állomásai. Az életrajz regényes megjelenítésén – iskolák, ifjúkori szerelmek, a nagyszülők Jugoszláviából való átcsempészése, egyetemi élet, Európa körbejárása, a tenisz – azonban jócskán túlmutat az írás, hiszen családjának a második világháború utáni küzdelmeibe, a Pécsi Kesztyűgyár, az MKKE KNT, a Tannimpex külkereskedelmi vállalat életébe, valamint a Japánban diplomataként, a magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjeként eltöltött öt év különleges eseményeibe is betekintést nyerhetünk általa. „Rekettye Gábort régóta ismerem, sok szakmai együttműködésünk volt a múltban, sőt még a teniszpályán is gyakran találkoztunk. Biztos vagyok benne, hogy személyes és szórakoztató történeteiből az olvasó képet kaphat az adott időszak külkereskedelméről, diplomáciai módszereiről, valamint a rendszerváltást követően az egyetemi élet változásairól. A könyvet jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek.” Martonyi Jánosegyetemi professzorvolt külügyminiszter