Szülőföld Könyvkiadó strana 4 z 5

"A kötetet Hamvas Béla gondolatai kísérik: Utazásaim egyik legfőbb tapasztalata volt, hogy van borország és van pálinkaország. Eszerint van bornép és pálinkanép. A bornépek geniálisak; a pálinkanépek ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra. A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, a franciák és a magyarok. Ezeknek a népeknek ritkán vannak úgynevezett, világtörténeti becsvágyaik; nem vették fejükbe, hogy a többi népeket megváltsák, ha kell, puskatussal. A bor az absztrakciótól megóvja őket. A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A borország és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szent György-hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint a csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál. "

Katolikus-zsidó közös megemlékezés a holokausztról és Kovács Sándor egykori szombathelyi megyéspüspök életmenő tevékenységéről a vészkorszak idején. "(...) A Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség szervezésében első ízben került sor közös megemlékezésre a "Mondd el fiaidnak" emlékkonferencia a holokausztról és a néhai Kovács Sándor embereket mentő és segítő egykori szombathelyi megyéspüspökről. Az elhangzott előadások bemutatták a korszak rendhagyó körülményeit, a Horthy-rendszer és a magyar kormányzat bűneit, és hogy a holokauszt idején, a magyar történelem legnagyobb temetőjének, Auschwitz korszakában is voltak bátor, segítő, igaz emberek, akik önmagukat sem kímélve segítettek valakit, valakiket, olyanokat, akiket megölni, elpusztítani akartak, akik nem tehettek arról, hogy zsidónak vagy utólag zsidó származásúnak minősítve születtek. (...)" (Kiss Károly)

A Maroknyi heroin krimibe bújtatott társadalomrajz. A kisregényben korunk problémái jelennek meg egyéni sorsokon keresztül, mint például a válás, iskolai beilleszkedési zavarok, kamaszkori lázadás, kábítószer fogyasztás, és nem utolsósorban a betegség. Egy izgalmas gyilkosság köntösébe burkolva megtudhatjuk, hogyan vélekednek a mai fiatalok és a középkorúak az őket körülvevő világról, hogyan birkóznak meg a nehézségekkel. Összeomlik-e a világ, amikor az angoltanárnő megtudja, hogy egy gyógyíthatatlan autoimmun betegségben, rheumatoid artritiszben szenved? A kötetben Renoir naplója is szerepel. A szintén rheumatoid artritisszel küzdő festő hat képzeletbeli napját követhetjük nyomon, amikor már letaglózta a betegség, ám ő a végsőkig kitartott. Az Álomház és Kate naplója kiváló példa arra, hogy a viszontagságok ellenére is győzhet az emberség. Szeretné tudni, hogyan alakul a Maroknyi heroin szereplőinek sorsa? Nemsokára kiderül a folytatásból.

„Az igényes kiállítású kötet elkészítésének célja, a "rejtett” szépségek bemutatásával vonzó képet adni Szentendréről. A város szeretetéről szól, hangulatokról, Szentendre építészetéről, részleteiről, titkos helyeiről. Egy ajtó, egy ablakkeret, egy sarokvető kő, egy lámpa, a fények az utcakövön. Ezek az apró részletek adják meg egy város hangulatát a nagy léptékeken túl. A megjelent album szemléletmódja és szerkesztése alapvetően különbözik a eddig megjelent könyvekétől. Négyévszakos kötet, nagyjából azonos lapszámmal évszakonként. A képekhez társított gondolatok is egyediek. Minden negyedévhez bekerült három Radnóti-vers."

"Üres volt már néhány megszokott hely, amikor hangos köszönéssel egyre közelebb és közelebb jött valaki. Ki tudja a reggeli munkaértekezlet vagy valami más teendő foglalta le az összes munkást, de pillanatnyilag a csarnok visszhangzott az érkező köszönésétől. -Jó napot! - Jó reggelt! - Halló, van itt valaki? - Kérem, válaszoljon! Talán megelégelte saját hangját, mert csendben folytatta felderítő útját. Sorra elhaladt a bent maradt traktorok közt. Továbbra sem tartóztatta fel senki és semmi a nézelődésben. Akadálytalan útja során mindent megnézett, így jutott el kistraktorhoz, aki mi tagadás, öregesen szunyókált. Éppen ezért fogalma sem volt a látogatóról. Szeretetteljes érintés az egyik sárhányón, egy másik a lámpáján, ismerősnek vélt lapogatás a kormányán. -Most már aztán megnézem magamnak ki az, aki ilyen korai órán engem kényeztet - gondolta kistraktor. Így is tett, óvatosan kipislogott, aztán már ragyogott az arca, sutba dobta minden megfontoltságát. Géplelke újra élt!"

"(...) A főzést anyámtól tanultam, akit a körülmények, a nagy család, a sok munka megtanított takarékosan bánni a főzőkanállal. Négy polgári iskolát, majd a háború előtt a téli mezőgazdasági szakiskolában egy háziasszonyképző tanfolyamot végeztem. Zalába kerültem férjhez, szintén parasztcsaládhoz. Anyósomtól és a faluban élő asszonyoktól megtanultam a vasi után a göcseji szokásokat és ételek receptjei is. Szakács szakmunkásvizsgát tettem, és másfél évtizedig napközis óvodában voltam főszakács. Itt a paraszti mértékegységek után alkalmaztam a kilót, a dekát és számoltam a kalóriát. (...)" (részlet a Bevezetőből)

A könyv megvásárlásával Ön, a Dévai Szent Ferenc Alapítványt támogatja. "Bence átlagos kamasz, aki meglehetősen zűrös családdal és néhány link haverral van megáldva. Fantáziáját digitális hősök népesítik be, mindennapjait a videojátékok virtuális világa szövi át. Ám egy nap valószínűtlen fordulatot vesz az élete: időutazó lesz. Egy varázslatos kaftán segítségével belecsöppen egy merőben más világba. Lassan esik le neki, hová is került: a honfoglalást megelőző évekbe, Etelközbe. A furcsa kinézetű ősmagyarok, akik szó szerint előbb tanulnak meg lovagolni, mint járni, hamar befogadják a jövevényt. Őszinte barátságuk, természetközeli életük gyökeres változásokat indít el Bencében. Azonban van valaki, aki nem nézi jó szemmel a jövőből jött fiút... De hát ki is ő valójában? És mit akarhat Bencétől? Bence menekülni kényszerül Etelközből. De visszajuthat-e még valaha barátaihoz? Vajon milyen titok övezi a legendás hírű, monumentális Feszty-körképet? És tényleg létezik az Üveghegy? Lehetséges, hogy a régi regék nem is pusztán csak mesék... Egy elhagyatott kastély, egy gigantikus könyvtár, egy régészprofesszor titkos naplója és egy rejtélyes társaság, a Turul fiai segítik a főszereplőt, hogy megtalálja a visszavezető utat: az időkaput... - Készen állsz egy felkavaró kalandra? Utazz Bencével és a barátaival, hogy megtanulj látni és szeretni!

Lucanus avagy Lukács. Az Evangélisták közül ő az egyetlen, aki nem zsidó. Soha nem találkozott Jézussal. Mindazt, amit meggyőző erővel, de visszafogott módon az Evangéliumában rögzít, elmondásból - szemtanúk, Jézus anyja, Mária és az Apostolok és a tanítványok beszámolójából - gyűjtötte össze. A keresztre feszítés után alig egy évvel lép először Izrael földjére. Mégis, valójában a kereszténység egyik legnagyobb hirdetője válik belőle. Hasonlóan az utóbb Népek Apostolának nevezett Tarzuszi Pálhoz, ő is abban hitt, hogy Urunk nem csak a zsidókhoz jött el, hanem minden néphez. Lukács több mindenben hasonlít Pálhoz, ugyanis Pál sem látta az Üdvözítőt életben. Mindkettőjüknek személyes kinyilatkoztatásban volt részük. Mindkettőjüknek nehézségeik voltak az eredeti Apostolokkal, ugyanis azok sokáig - még Pünkösd után is - makacsul hittek abban, hogy a Krisztus kizárólag a zsidóság üdvösségéért testesült meg, és halt meg. Majdnem minden esemény valósághű, csakúgy, mint Szt. Lukács ifjú- és felnőttkorának és útkeresésének körülményei, hasonlóan hiteles a családi háttere és nevelőapjának neve. És nem szabad megfeledkezni arról, hogy Szt. Lukács mindenekelőtt egy kiváló, gyakorló orvos volt.