Szülőföld Könyvkiadó

A könyvíró a legendává nemesült Reviczky Imre ezredesnek állít emléket e könyvben, amikor élettörténetét, nem mindennapi tetteinek krónikáját tárja az olvasó elé. Reviczky Imre rövid, alig hatvan évre szabott élete azért válhatott regényessé és példamutatóvá, mert az adott történelmi korban és helyzetben, amikor az embertelenség és az ember, ember elleni brutalitása ragadta magához az irányítást, katonai karrierjét, sőt életét kockáztatva bátor ellenállóként az emberiesség és segítőkészség szűk határmezsgyéjét választotta. Ezrek életét mentette meg a biztos pusztulástól, vagy tette elviselhetőbbé. Munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségiek vallanak a könyvben Reviczky tetteiről. Ritka példáját adta annak, mit tehetett egy hivatásos katonatiszt parancsok hiányában, vagy éppen azok ellenére, saját lelkiismerete parancsára. Így nyerte meg az ország két rossz oldalon vívott - és elvesztett háborújával szemben - egyszemélyes, egyéni csatáit, aki egy 1272-ből származó magyar nemesi család tagja, mely nemcsak a katonai pályát, de közéleti funkciók betöltését is magától értetődővé tette számára. A könyvért és saját környezetvédelmi munkásságáért, továbbá édesapja tetteiért 1993-ban Ausztria köztársasági elnökétől a "Das Grosse Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich" érdemérmet kapta.

Nelli a könyvtárba tart, hogy új mesét kölcsönözzön ki. Odaérve azonban szomorúan tudja meg a hírt Ági nénitől, hogy a könyvtárban egy betűrabló garázdálkodik. A néni, aki nemcsak a könyvtár őrzője, de egyben tintatündér is nagyon aggódik. A betűrabló megakarja változtatni a mesék végét rossz befejezésekre. Nelli felajánlja, hogy kézre keríti a komisz tolvajt. A könyvtár szekrénysorai labirintusszerűen kanyarognak. A lány sorról sora halad, közben a könyvek szereplőivel is szóba elegyedig. A három kismalac, Hófehérke és A kincses sziget tengerészei igazítják útba, merre szaladt a betűrabló. Nelli végül Aranyhaj hajszálai révén leli meg a tolvajhoz vezető nyomokat. A kis szörny bár próbálja átírni a meséket, de Nelli meghiúsítja a tervét. A lány a könyvek segítségével elűzi a betűrablót.

Bár a szerző felmenői között több szenvedélyes vadász is volt, ő maga hosszú ideig csupán könyvek és történetek révén élhette meg a vadászat világát. A rendszerváltozást követően azonban - barátai támogatásával - beléphetett ebbe az ősi, élményekben és tanulságokban gazdag közegbe, ahol a tanulás, a tévedések és a váratlan helyzetek ugyanúgy részei voltak az útnak, mint a sikeres vadászatok. Egyetemi professzorként a világ számos pontjára eljutott, vadászként pedig egészen más szemszögből ismerhette meg a távoli tájakat: Afrikától Ausztrálián és Észak-Amerikán át egészen Borneó őserdeiig. A kötet a vadászutak történetein keresztül kultúrákba, szokásokba és emberi sorsokba enged bepillantást, miközben végig megőrzi az élménybeszámolók öniróniával átszőtt hangját. Mert ahogy a szerző vallja: szinte minden vadászatban van egy kis huncutság.

Az örök vadászmezők költője - emlékezés és élmény egy palóc szívből "Nem a gyilkolási vágy csalta ki a területre, hanem az a vágya, hogy felolvadhasson a természetben..." - írja róla Sólyom (Láng Rudolf), s e mondatban benne van minden, amit Borsodi László életéről, írásairól és örökségéről tudni érdemes. Az Öreg tölgy árnyékában nem csupán vadásztörténetek gyűjteménye. Ez a kötet egy palóc író szívének lenyomata, aki úgy mesél az erdőről, a vadakról és az emberekről, ahogy csak az tud, aki maga is része a tájnak. A történetekben ott zizeg az avar, ott suhan az őz, ott mosolyog a kétágú szomorúnyírfa - és ott van Laci bácsi, aki nemcsak vadászott, hanem látott, érzett, értett. A könyv lapjain megelevenedik a palóc humor, a barkó furfang, a természet iránti mély tisztelet és az emberi gyarlóságok iránti megértés. Borsodi László írásai olyanok, mint az erdei forrás: tiszták, üdék, és mindig visszavárnak. A magyar nyelv szeretete, a vidéki élet bölcsessége és a vadászat lelki dimenziói fonódnak össze ebben a különleges kötetben. Ajánlott mindazoknak, akik nemcsak a vadat keresik az erdőben, hanem a történetet, az emléket, a lelket. Akik tudják, hogy a vadászat nemcsak cél, hanem út - és az út mentén ott áll egy öreg tölgy, árnyékában egy ember, aki már az örök vadászmezőkön "kullog", de írásaiban itt maradt velünk.

A hóval borított udvar csendjében két jó barát, Manni és Zénó egy különleges kalandra indul, hogy felfedezzék a karácsony titokzatos csodáját. Útjuk során vidám társak csatlakoznak hozzájuk, s együtt próbálnak megfejteni rejtvényeket, leküzdeni akadályokat. Szívmelengető, téli történet, amely emlékeztet arra, mi a karácsony legnagyobb ajándéka.

Paprika a kávéban! - a Monarchia korabeli béke-évtizedek fénykorában Bécsben és Budapesten - nemritkán ugyanazokkal a szereplőkkel. A kávéház társadalmi főrum szerepének kialakulása, karrier-építő jelentősége, a zsurnalisztika és az irodalom kapcsolatainak létrejötte, írói tevékenység, mint "kézműipar" kialakulása, a kávéház, mint irodalmi műhely. Művészeti és irodalmi irányzatok szerepe, az egyszer fent, egyszer lent világszemlélet, a két világháború közötti illúzióvesztés, romantikus-impresszionista nosztalgia, hangulatképek a századforduló atmoszférájának kettőségéről: egyrészt nyitás a nagyvilágra, másrészt szellemi világvége hangulat. Hogy csapódik le mindez kölcsönhatásban a kávéházi kultúra és az irodalom kettősségében? Líra, novella, kabaré, színészet, szerepdarabok létrejötte, mindebben a zsidó elit nem elhanyagolható szerepe és a nemzetközi sztárok vendégjátéka. A kávéház és a szkeccs-irodalom, színházi ágensek és színész-menedzserek születése. Kávéházi-és kabaréirodalom, varieték és revű színházak kialakulása, a konferanszié megjelenése. Politikai kabaré, mint a társadalomkritika színhelye. Hogy nyomta rá bélyegét az irodalomra a kávéház, és hogy segítette a kávéház az irodalmat? Hogy függött össze a "kávé és a tinta", amiben Molnár Ferenc és nagy magyar klasszikus kortársai jelentős szerepet játszottak. Szórakoztató szkeccs-jelenetek és anekdoták, melyek a századvég hangulatának korrajzát, szereplőinek jellemrajzát adják. Egymásutániságuk a korabeli kispolgárság, a férfi-nő kapcsolatok, a pénzéhség, a korrupció, felületesség és könnyelműség és más esendő emberi gyengeségek karikizálására szolgálnak. Az olvasó úgy érezheti, hogy egy színházi, vagy kávéházi előadásba csöppen, melynek irodalmi részleteit egy láthatatlan konferanszié fűzi össze, kommentálja. A kiválasztott osztrák "kávéházi" írók ezúttal nem csak a bécsi kávéházakról, kávéféleségekről mesélnek, de sokkal inkább a korabeli bécsi polgár lélekrajzát, a Monarchia végének hangulatát adják vissza. Lélekrajz és korrajz, ezzel együtt nyomós okok, melyekkel a bécsi polgári kávéházak természetes túlélése, legalábbis továbbélése magyarázható. Ahogy Ferenc József császár sem "ússza meg szárazon", arra is kapunk példát, hogy látták ők a Monarchia itteni felét. Szórakoztató, gazdag olvasmány, nem csak egy csésze jó kávé mellé!

"Gyere csak, fogd meg a kezem... Elvezetlek Meseországba." A Murányi gyerekek lapjain egy letűnt kor gyermekkora elevenedik meg - ahol a kastélykertben békakirály lakik, az almafáról majmok csimpaszkodnak, és az éléskamra rejtett kincseit jószívű kalandorok osztogatják. Margitka, Gizike és Gyulus - három testvér - vidám, olykor csintalan, de mindig szeretetteljes történetein keresztül bepillantást nyerünk a századforduló hangulatos, varázslatos gyermeki világába, amely a századforduló Magyarországának vidéki kastélyvilágát idézi meg. Ahogy a gyerekek kezét fogva elvezet minket Meseországba, úgy vezet be bennünket is abba a világba, ahol a gyerekcsínyeket még borogatással és egy-két kedves dorgálással intézték el, és ahol a szívek őszinték, a történetek pedig varázslattal teltek. A nevetés, a fantázia és a tanulás itt kéz a kézben jár. Niamessnyné Manaszy Margit klasszikusa egyszerre kedves gyerekkönyv és nosztalgikus családi olvasmány - időtlen hangon szól kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. A kötet a "Nagyszüleink mesetára" sorozat része, mely a régi idők legszebb gyerekkönyveit idézi meg - újra felfedezve.

A történet egy fiatal, egyetemista lányról szól, akinek az élete kicsit sem átlagos. Két ellentétes világban kell boldogulnia, nappal diák, éjjel a maffia főnök lánya. Zoey megpróbál talpon maradni, miközben azért küzd, hogy kimentse a számára legfontosabb személyt a két maffia család közötti háborúból. Jacob, a Cosa Nostra egyik családjának alvezére megtesz mindent annak érdekében, hogy saját tulajdonának mondhassa őt. A történet komoly fordulatot vesz, mikor felbukkan az egyetemen Angelo Lorenzo, az ellenséges maffia család vezére. Kit választ vajon a lány és képes-e kitörni a fojtogató családi közegből? Vajon miként tér vissza? Képes egy nő is igazi vezérré válni, egy férfiak uralta világban?

E különleges megjelenésű könyv két nagy fejezete - a Ketten és a címadó Francia flört - a mindennapok fennköltséggel átitatott, feledhetetlenné váló perceit, a szerelem-szeretet-szövetség fogalomhármasával meghatározható párkapcsolatok vívódásaival átszőve állítja elénk. A Ketten-ben egy elképzelt életút bontakozik ki előttünk. A versekbe fogalmazott érzések ismerős hangulatokat, élethelyzeteket idéznek meg úgy, hogy a szeretetbe hajló szerelem érzését mindannyiunk számára átélhetővé teszik. A kötet második felét alkotó Francia flört című pódiumi színjáték szintén egy különleges módon megfogalmazott szerelem története. Főszereplője egy költő, akinek a gondolatait, élményeit két idősíkból felidézve ismerhetjük meg. A kötet színes illusztrációit kortárs művészek alkotásaiból válogatva prof. dr. Lőrincz Zoltán állította össze.

Magyarországon ma több mint negyven állatkert és vadaspark működik, és közülük csak néhánnyal foglalkozik könyv. A magyarázat egyszerű: csak azok jelenhettek meg az oldalakon, amelyeknek "történelme" van, és jobbára azok közül szemezget a szerő, amelyek tagjai a Magyar Állatkertek és Akváriumok Szövetségének. Néhány kivételtől eltekintve csupán az emlősök és madarak tűnnek fel a könyv lapjain, holott hallatlanul izgalmas történetekre lelt a hüllőkről is, és bőséges anyagot gyűjtött össze a ma már feledésbe merült győri és veszprémi állatkerti akváriumokról is. És akkor a pókok, rovarok, skorpiók, halak üveg mögötti világát még nem is említetve! A könyv döntően azokról az állatokról szól, amelyek a múltban és a jelenben éltek-élnek a magyar állatkertekben. Az igazi állatvédők és a látogatók többsége pedig minél nagyobb férőhelyeken élő zoo-lakókat szeretne látni, ezért vélhetően a kis területű bemutatók kevesebb állatot fognak bemutatni, de jóval nagyobb, természethűbb kifutókban, mint eddig. Mivel az üdvözítő példák ellenére az egyre zsugorodó természetes környezetbe mind kevesebb állat telepíthető vissza, az állatkerteknek afféle génbank szerepet is be kell tölteniük, ügyelve arra, hogy a bemutatott állatok természetes viselkedése és anatómiája ne változzon meg, ne legyen nagyfokú a beltenyésztés, és meg kell akadályozni a semi-domesztikációt is. Sajnos valós a veszélye annak, hogy a nem is olyan távoli jövőben az állatkertek már csak holmi élő múzeumként mutatják be azokat az állatokat, amelyek az emberiség túlnépesedése előtt Földünk lakói voltak.

"Csikó érkezett az utcába, hamar híre ment. Hogy a hangosan csivitelő madarak árulkodtak, vagy az ablakokban nézelődő szomszédasszonyok terjesztették a szenzációt, nem lehetett tudni... A környékbeli gyerekek is megjelentek Gergőék udvarán, pedig ritkán szoktak együtt játszani. Ezúttal Dorka tesója, Petra is csatlakozott hozzájuk, egy ilyen nagy eseményt ő sem akart kihagyni." Kíl, a kajla kiscsikó újabb kalandjaival ismerkedhetünk meg Tóthárpád Ferenc történetében. A lovacska, miután igazi családra talált, szerető környezetben éli napjait. Számos élménnyel gazdagodik a pajkos kiscsikó, de a körülötte serénykedő gyerekek és felnőttek is. Életüket azonban egy nem várt esemény forgatja fel. Vészjósló vita kerekedik arról, hogy a lovacska maradhat-e Gergővel, vagy vissza kell-e térnie a cirkuszba, ahol megszületett. A történethez tartozó kedves illusztrációkat ezúttal is Pernyész Dóra készítette.

Tanos Pál tollhoz nyúlt, hogy elbeszélések formájában újra átélje életének vonzó vadászepizódjait. Az emberi lelkekhez szól a Természet Tisztelete sorozat 5. könyve. De már a vadásznak bizony tudnia kell, hogy csak a komondor ugat meg a puli csahol, s hogy a kopónak "harangszava" van, s csakis ezt hallatja, amikor az erdőn a vadat hajtja; tudnia kell, hogy ez az erdő "harangcsendülése". S azután újra kezdődhetik a hajtás, amely csak délben szakad meg, amikor a kutyákat elfogják. Addig azonban itt is, ott is durrognak a lövések a fölzaklatott nyulakra, amelyek most már rémületükben hajtás nélkül is baktatnak az elállt váltóikon. Az öreg Péter idejében fölébresztette újra a nagy máglyatüzet, amelynek lobogó lángját és izzó parazsát körülülve számba veszik és megbírálják a delelőn újra összekerült vadászok, hogy ki mit lőtt, mit látott, s hogy a kopók hogyan viselték magukat. S amíg ők kiürítik a mindenes által kihozott kosarakat, palackokat, addig az erdőőrök fölbontják az elejtett vadat, s ezeknek a vérével, beleivel jóllakatják az elfáradt, éhes kopókat. Aztán megelégedve a megszerzett zsákmánnyal, egyetértőleg végét vetik idekint erre a napra a vadászatnak, s elhatározzák, hogy ezt odabent a plébánosnál folytatják majd a huszonegyre vacsoráig, s vacsora után addig, amíg majd meg nem csendül a szentegyházban az - igazi harangszó...

Közel négy esztendeig éltem Spanyolországban, Ibiza szigetén. Amikor először a szigetre léptem, annyit tudtam róla, hogy szép tengerpartok találhatóak és a fiatalok kedvenc bulizó helye. Az ott töltött évek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy sok olyan információ van a szigetről, amelyeket sem a magyarok, sem pedig más népek nem ismernek. Ez a könyv hagyományos értelemben véve nem útikönyv, mert nem csak adatokat sorolok fel benne, hogy hol érdemes megszállni, mit érdemes megnézni, hanem történeteken keresztül mutatom be mindazt, amiért érdemes erre a szigetre jönni és itt olvasható magyarul sok olyan információ, ami máshol korábban nem volt fellelhető. Úti olvasmány, mely felkelti a figyelmet, szórakoztat, segít kikapcsolódni. A sziget számos helyén jártam, sok mindent megtapasztaltam, megfigyeltem, és ezek az élmények lelkem fontos darabjai. Az általam elcsendesedésnek nevezett időszak alatt, nagyon sokat tanultam, fejlődtem magam is.

Minden embernek eredendő joga van az élethez. Az esélyegyenlőség azonban már más kérdés. Van, aki sokkal több kötelességet vállal magára a köz érdekében, van, akinek sokkal többet kell teljesíteni az elismeréshez. Pedig korántsem mindegy, hogy életünk könnyű vagy jobban meg kell dolgoznunk az eredményért, az elismerésért. Hogy van az, hogy történelmi események, emberi karakterek sokszor jogot formálnak maguknak a mások feletti uralomhoz, mások életének tönkretételéhez vagy legalábbis ennek megkísérléséhez. Vajon a belső elégtétel, a jó lelkiismeret elegendő-e a belső békéhez és boldogsághoz? Igazság és igazságtalanság, emberi visszaélések, lelkiismereti kérdések motiválták az írót, aki beleszületett az egyik legrégibb magyar történelmi családba, már gyerekfejjel tapasztalhatta a kommunizmus éveiben a nagyszülein, szülein esett igazságtalanságokat, mi több a Horthy korszak bélyege az ő életét, tanulási esélyeit, társadalmi helyét is erőteljesen befolyásolták. Amikor pedig a történelmi "nyitáskor" úgy tűnt, hogy bizonyos dolgok a "helyükre kerülnek", a korábbiakban gyökerező - emberi gonoszsággal, irígységgel, lelkiismeretlenséggel kellett konfrontálódnia, ami megpróbálta életét tönkretenni. Hiába változik a történelem, ha az emberanyag adott! És persze ügyeskedők is mindig akadnak, akik szeretnek más tollaival ékeskedni, vagy olyan állítások árán elismeréseket zsebre tenni, melyeket nyugodtan vallhatnak, hiszen senki nem néz utána eredetüknek, igazságtartalmuknak. Reviczky Katalin a gátló körülmények ellenére is sikeres diplomáciai éveket tudhatott maga mögött, melyeket fogadó országa elismert, míg sajátja adós maradt, és még sikeresebb kulturális menedzseri és művész közvetítő tevékenységet. Fantasztikus ismeretségekre, barátságokra tett szert, utazó újságíróként csodálatos körülmények között számtalan szebbnél szebb élményben volt része, kiállítás meghívásaiból a Szépművészeti Múzeum, kultúrtörténeti filmjeiből a televízió profitált. Életének mind igazságtalan bántásai, mind szép élményei felejthetetlenek. A könyvíró unokája annak a Revisnyei Reviczky Imre néhai alezredesnek, posztumusz tábornoknak, aki a II. világháborúban üldözöttek tízezreinek lett megmentője, és lánya az "igaz emberről" szóló, Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent "Vesztes háborúk - megnyert csaták" című regény írójának, Reviczky Ádámnak.

Vajon megvan még a Tóth Árpád-versekben szereplő híres ingaóra? Hogyan búcsúztak a környék gyermekei Kosztolányi szeretett kutyájától? A tragédia előtt Latinovits kezelőorvosa valóban érezte, hogy baj lesz? Mi lapult a rejtegetett Gárdonyi-festmény vászna alatt? A Fekete István idomította veréb miért csipkedte a nagymama fülét? Ady komolyan meg akarta inni a borbély hajszeszét? A valóságban is létezik Kosztolányi legszebb szerelmes versében, a Szeptemberi áhitatban megjelenő „elsüllyedt menyország”? Hogyan utazott Babitsék macskája a villamoson? A nyilas terror idején Bajor Gizi miért maszkírozta férjéhez hasonlatossá egyik ismerősét? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is megtaláljuk a választ ebben a több mint száz fotóval illusztrált kötetben. Minden fejezet valódi időutazás, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy személyesen is bekopogtasson egykor élt legendás művészeinkhez. Semmi más nem kell hozzá, csak egy kis képzelőerő, és az ajtó minden esetben kinyílik…

Eszembe jut kis házunk fecskefészkes boldogsága, apám, anyám napi törődése, testvéreim gondtalan zsibongása... A patakparti utca, templom, iskola, mind elvonulnak szemem előtt. Azután a falucskán túl a rétek, szántóföldek, azok fölött meg a borókásokkal aljazott erdőség. Ez a vissza-visszatérő sok varázslatos gyönyörűség - édes hazám kicsinyített képe. Talán az a legnagyobb szépsége ennek a könyvnek, hogy olyan őszintén, olyan keresetlenül egyszerű és igaz. Mosolyog is az ember, miközben olvassa, s a szíve is összefacsarodik belé. Minduntalan büszke rá, hogy magyar. Borsodi László elmúlt erdei hajtásokról mesél. Apáink, nagyapáink vadászmulatságáról. Az Ivády-kúria életéről, Duruca cigányról, Kisbáróról, az emberszeretetnek arról a világáról, amelynek helyén új világ épült azóta: a mi jelenünk. Nem illusztráltuk a könyvet, hiszen ahogyan ez a fehér hajú tanító bácsi mosolyog, könnyezik és mesél, saját életének példájával jóra, szépre, becsületre és szeretetre tanít, az minden "képzeletet" felülmúl. Szinte sajnálnánk azt a helyet, melyet a képek elvesznek az írás rovására.