A kommunizmus hosszú árnyéka II.

---

Kahler Frigyes jogász, történész korszakos munkásságának újabb kötetét veheti kézbe az olvasó. Korábbi műveihez hasonlóan az itt közölt tanulmányokat is a mértéktartás, a tények tisztelete és az ok-okozati összefüggések szüntelen keresése jellemzi.
A cél a kommunizmus működési mechanizmusainak feltárása, a kommunisták cselekedeteinek tényszerű dokumentálása. Ez a kötet a kommunista párt kizárólagosságára törekvésének jogi vonatkozásait veszi számba. Egy olyan ideológiai hatalomgyakorlatára összpontosít, amely semmibe vette az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, lábbal tiporta a humanizmus írott és íratlan törvényeit. Ellenfeleiből ellenséget gyártott, hogy aztán alkalom-adtán saját elvtársaival is leszámoljon, ha érdeke úgy kívánta.
A magyar kommunisták demagógiájára jellemző, hogy '56 után - ellentétben a propagandájukkal - Kádár munkás-paraszt kormánya nem a "burzsujokat", az "imperialista bérenceket" és a "kapitalisták kémeit" vette célba, hanem az egyszerű munkás- és parasztembereket.
A kommunista propaganda azonban nem homályosította el mindenki tisztánlátását. Német László második szárszói beszédében figyelmeztette a magyarságot a fenyegető veszélyre. Hetven esztendeje mondotta a legendássá vált, sorskérdéseinket feszegető konferencián: "Képzeljenek el egy szocialista államot, ahol a szabad parasztságot kolhozokba terelték, a kisiparosságnak nagy közös műhelyekben kell dolgoznia, az értelmiség a legszorosabb felügyelet alatt áll, s ebben az államban az ellenőrzöttek a magyarok, az ellenőrzők pedig busmanok vagy tibetiek. Ugyebár ez a szocialista állam aligha lesz jobb a legsötétebb jobbágyságnál, még ha formailag tiszteletben tartja is a szocializmus alapelveit? Önök nagyon jól tudják, hogy nem a busmanokra és nem a tibetiekre gondolok."

menej