Béla Hamvas

Hamvas Béla életművének vonatkozásában az utóbbi évek szövegkutatásainak egyik legfontosabb, legjelentősebb eredménye a jelen kötetben most először olvasható Seth. Kereszténység és hagyomány című nagyesszé közreadása. E mindeddig elveszettnek hitt művéről csupán azt lehetett tudni, amit munkajegyzeteinek néhány szűkszavú utalása, valamint az 1947 folyamán John Cowper Powys angol regényíróval és Gilbert Turner richmondi könyvtárossal folytatott levelezése sejtetni engedett. Hamvas egy lehetséges angol nyelvű kiadás és egy hosszabb angliai utazás reményében 1947 legelején még a Scientia Sacra (1943-1944) című munkájából tervezett részleteket küldeni Powys számára, végül a tavasz folyamán mégis az itt olvasható esszéjét küldte el saját fordításában Seth: Tradition and Christianity címen. "A legmélyebb, legizgatottabb érdeklődéssel olvastam és tanulmányoztam minden szavát a "Seth" című igen figyelemre méltó írásának" - fogalmazott nem sokkal később válaszlevelében Powys. Ebben az 1946 folyamán megírt munkájában Hamvas Béla először rögzíti és fejti ki a maga összefüggésében későbbi gondolkodásának azt a három (ontológiai, ismeretelméleti és gyakorlati) "sarokpontját" vagy "axiómáját", amely nemcsak a '40-es évek közepétől született műveinek hol nyílt, hol rejtett hátterét adja, hanem amely utat nyitott számára az archaikus szellemi hagyomány és a kereszténység egységének a "synkretismus veszélyét" elkerülő megfogalmazásához, s hogy a hiteles, evangéliumi kereszténységet a "személyiség - szabadság - szeretet" krisztusi valóságában, az emberi létezés gyökeréig lehatoló újrateremtésében ismerje fel. Hamvas Béla munkájának eredeti gépiratát a '60-as évek közepe óta vele szoros szellemi-tanítványi kapcsolatban álló Molnár Sándor festőművész hagyatéka őrizte meg.

Hamvas Béla egybegyűjtött zenei tárgyú írásainak és megjegyzéseinek közreadása régi adósságot törleszt a szövegkiadások sorában. Jóllehet a '80-as évek eleje óta megjelenő művei között számos gyűjteményes és tematikus kötet is napvilágot látott, zenei gondolatainak olyan átfogó bemutatásával, amely meglátásainak ívét a "kosmos aoidés", az "éneklő világegyetem" elemi, emberen kívüli megnyilatkozásaitól a szorosan vett múzsai művészet, a zene (musiké) tudatosan kiművelt szellemi világáig kísérné, mindeddig nem találkozhattunk, noha világlátásában és életműve egészében a zene kezdettől fogva kivételes hangsúllyal fonódott egybe írásművészetének megformálásával. Hamvas Béla még Pozsonyban, lyceumi éveiben (1907) kezdett zongorázni és zeneelméletet tanulni, 1912-től pedig komponálni is; bár sem fiatalkori, sem később keletkezett zeneművei nem maradtak fenn, írásaiban, a betűk partitúrájában a "megisté musiké", gondolkozásának "legmélyebb zenéje" szólal meg.

Hamvas Béla az 1920-as évek második felétől a '30-as évek elejéig kisebb-nagyobb szatirikus elbeszélések és regények egész sorát írta meg, köztük A káposztáskert címmel a jelen kötetben közölt, 1931-ben befejezett elbeszélését. Néhány évvel későbbi visszatekintésében, ifjúkori műveinek A magyar Hyperion (1936) levelei közt megfogalmazott "Ecce homo"-jában erről a munkájáról a következőképp írt: "Aztán itt a - Káposztáskert. Házasságom komédiája. Mint öreg nyugdíjas tábornok házasságra lépek az idillikus káposztáskerttel. Akármelyik művemet piszkálod meg, azonnal az aranykor fog alóla kiaranylani. Mind aranykorból készült. Igen, házasságra lépek és várom az idillt. Micsoda csúfság. Micsoda mulatság. Micsoda keserűség. Micsoda nevetés, - ó! A házvezetőnő őrült, aki állandóan félrebeszél, az egyik kertész folyton keres, a másikra időnkint rájön a civódás-düh, a harmadik pedig, igen, a harmadik: nem hisz istenben. Így, ahogy mondom, nem hisz istenben, vagyis érthetőbben: nincs transzcendentális ösztöne. Hogy mi lesz ebből az idillből, könnyen kitalálható, könnyebben mindenesetre, mint amilyen könnyen élhető volt." Az említett időszakban eredetileg szorosabb összefüggések nélkül megírt szatirikus műveiből válogatva Hamvas a későbbiekben, vélhetően valamikor a '60-as évek közepe táján Nehéz nem szatírát írni cím alatt gyűjteményt állított össze, amelyet 1967 folyamán - a beválasztott írásokat is jelentősen átdolgozva - véglegesített. Az átdolgozott írások legtöbbjének első, eredeti fogalmazványa nem maradt fenn. Kivételt képez az ebben a formájában most először közreadott elbeszélés, amelynek gépirata - sorozatunk előző darabjához (Seth) hasonlóan - szintén Molnár Sándor festőművész hagyatékából került elő.

A magyar Hyperion 1936-ban keletkezett első, mindeddig kiadatlan változata Hamvas Béla első alkotói korszakának egyik legjelentősebb szépirodalmi írása. A levélregény formájában megfogalmazott költői ihletésű és szépségű műve mintegy foglalata annak a világos, szenvedélyes és magával ragadó "aranykori" látásmódnak, amely Hamvas egész életművének összetéveszthetetlen alaphangját és sajátos izzását adja. A magyar Hyperion 55 fiktív levélből áll, címzés nélkül, mégis minden mondata közvetlen és sürgető megszólítás. Hamvas itt a közfigyelemtől elhagyatva, egyszerre keserűségében és mégis idilli nyugalmából fogalmazza meg gondolatait.

Különös és nehéz feladat áttekinteni egy életművet abból a szempontból, hogy az író miként vélekedik a nőkről, a női eszményképről, a szerelemről és hogyan ír róluk. Ugyanakkor mégis izgalmas kihívás, hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy a nők lépten-nyomon felbukkannak Hamvas írásaiban. Hol metafizikai magasságokba emeli a női nemet, hol csábító, szánalmas és egyszerre titokzatos érzéki lényekként mutatja be őket. Kötetünkben Hamvas Béla e témakörből származó írásaiból és második felesége, szellemi társa, Kemény Katalin, kettejük kapcsolatára vonatkozó írásaiból válogattunk. A könyv érdekessége, hogy egyes Hamvas és Kemény Katalin szövegeket QR-kód segítségével meg is hallgathatja az olvasó, Fekete Ernő és Fullajtár Andrea színművészek tolmácsolásában. A kötet mellékleteként pedig elolvashatják Kemény Katalin átfogó tanulmányát is, amelyet férje, Hamvas Béla munkásságáról írt 1977-ben, Élet és életmű címmel. A Szépség istennői című válogatásunkban Hamvas Béla a nőkről, a női nemről, a női eszményről és a szerelemről írott gondolataiból nyújtunk széleskörű válogatást, valamint feleségével, Kemény Katalinnal való kapcsolatának egyes dokumentumai és Kemény Katalin Hamvasról írott nagyívű tanulmánya (Élet és életmű) is szerepelnek a könyvben. QR-kód formájában színészek tolmácsolásában hallgathatunk részleteket a hamvasi és a Kemény Katalin által írott esszékből, versekből, levelekből.

A bor filozófiája Hamvas Béla egyik legismertebb és legkedveltebb írása. Tárgyának és hangjának különleges közvetlensége miatt azonban több félreértés és félreértelmezés kötődik hozzá, mint bármelyik másik művéhez. Kéziratos jegyzetei szerint Hamvas Béla e művet 1946 szeptemberében, Kaposváron írta. Munkája valójában az ún. "speak easy tanulmányok" nyitódarabja, amelynek nyelvi, szemléleti formáit tovább gondolva 1947 folyamán Speak easy címen egy hasonlóan sajátos hangvételű gyűjteményes kötetet állított össze. A bor filozófiáját maga Hamvas Béla áttörésnek nevezi: "áttörés a Babérligetkönyv Tamariscusa felé derű, szabadság, gondtalanság, Istenkapcsolat, Gondviseléshit, Istengyermekség, a legfontosabb lépés a politika ellen [...]" A mű főtémája a modern racionalizmus és pragmatista életgyakorlat folytán tragikusan egyoldalúvá lett emberi lény "magasabb józanságának" visszanyerése, szellemi, érzéki integritásának helyreállítása, ehhez kapcsolódva pedig a metafizika és filozófia áthagyományozott, régi kérdéseinek újrafogalmazása, mégpedig olyan nyelven, amely - miként Hamvas mondja, "világtényszerű (nyelv zene festés együtt)", s olyan szavakkal, amelyeknek "meggyőzési szándékuk nulla, tisztázási szándékuk ehhez képest a forrponton áll". A művet, amelynek gépirata a hagyatékban 79 oldalon, utólagos szerzői számozással és javításokkal maradt fenn, a későbbiek során Hamvas Béla némileg módosította. A jelen kötetben először adjuk közre a mű első, teljes, rövidítetlen változatát. Palkovics Tibor és Várhegyi Miklós

A bor filozófiája Hamvas Béla egyik legismertebb és legkedveltebb írása. Tárgyának és hangjának különleges közvetlensége miatt azonban több félreértés és félreértelmezés kötődik hozzá, mint bármelyik másik művéhez. Kéziratos jegyzetei szerint Hamvas Béla e művet 1946 szeptemberében, Kaposváron írta. Munkája valójában az ún. "speak easy tanulmányok" nyitódarabja, amelynek nyelvi, szemléleti formáit tovább gondolva 1947 folyamán Speak easy címen egy hasonlóan sajátos hangvételű gyűjteményes kötetet állított össze. A bor filozófiáját maga Hamvas Béla áttörésnek nevezi: "áttörés a Babérligetkönyv Tamariscusa felé derű, szabadság, gondtalanság, Istenkapcsolat, Gondviseléshit, Istengyermekség, a legfontosabb lépés a politika ellen [...]" A mű főtémája a modern racionalizmus és pragmatista életgyakorlat folytán tragikusan egyoldalúvá lett emberi lény "magasabb józanságának" visszanyerése, szellemi, érzéki integritásának helyreállítása, ehhez kapcsolódva pedig a metafizika és filozófia áthagyományozott, régi kérdéseinek újrafogalmazása, mégpedig olyan nyelven, amely - miként Hamvas mondja, "világtényszerű (nyelv zene festés együtt)", s olyan szavakkal, amelyeknek "meggyőzési szándékuk nulla, tisztázási szándékuk ehhez képest a forrponton áll". A művet, amelynek gépirata a hagyatékban 79 oldalon, utólagos szerzői számozással és javításokkal maradt fenn, a későbbiek során Hamvas Béla némileg módosította. A jelen kötetben először adjuk közre a mű első, teljes, rövidítetlen változatát. Palkovics Tibor és Várhegyi Miklós

Az irodalomtörténet által gyakran a XX. századi magyar - és bátran mondhatjuk: európai - irodalom egyik legfontosabb regényének is nevezett Karneval Hamvas Béla legfontosabb és legnagyobb szabású műveinek egyike, a "tízezer bőrű tűzgyermek", vagyis a Lélek átvalósulásának története, "sorskatalógus", avagy - miként Hamvas mondja - a "nagy tükör, amelyben önmagam teljességét megnézem és lemérem a derű és a humor jegyében. Teljes önlátomás, világ-, sors-, életlátomás, és teljes felszámolás." Ez a karnevál tehát utazás lényünk középpontja felé, s mint ilyen, a mítosz, mese és az eposz hagyományos toposzait eleveníti föl a hajóra szállás, vándorlás, pokoljárás képeiben. Nemcsak az eposz elevenedik meg ezekben az alakzatokban, hanem a különböző regénytípusok szerkezeti-kompozíciós váza, struktúrája is: a Karneval megidézi például a hagyományos családregény, a fejlődésregény és a detektívregény cselekményszövését, ugyanakkor ez a besorolás, meghatározási kísérlet sem meríti ki e szöveg maximális körülírhatóságát. A Karneval szövevényes regényvilága, fugato-története olyan mondattal kezdődik, aminek hiányzik az eleje, utolsó mondata pedig félbemaradt. Vagyis időtlen, le nem záruló beszélgetés ez, amely a szétszóródás helyett jelenlétet és találkozást hozó személyes szót remél. A Karneval mind a nyelvhez, mind a mítoszhoz való viszonyulása tekintetében a James Joyce utáni regényírás jelentős állomása. Humoros és szellemes, váratlan fordulatokban gazdag, ugyanakkor mély és elgondolkodtató, önvizsgálatra ösztönző. A regény világa, minden felhőtlennek tűnő könnyedsége ellenére többszörösen összetett (társadalomrajz, groteszk paródia, szimbolikus jelentésréteg) - a különböző rétegek között azonban tökéletes egyensúlyt és megfelelést találunk. A mű alapmotívuma és egyben legfontosabb szála az önkeresés. Ezzel pedig a Karneval még egy lényeges funkciót lát el: segít eligazodni a létezés zűrzavarában. Értelmet ad mindazoknak a dolgoknak, amelyek a világban történnek - mindannyiunkkal. A regény befejezése óta (1950) eltelt mintegy hetven év alatt egyszer sem kapta meg azt a rangjához méltó lehetőséget, hogy a Hamvas Béla által megálmodott egykötetes, klasszikus formában jelenhessen meg. Kiadónk ezt a több mint fél évszázados hiányt szeretné most pótolni. A könyv két különböző borítóval készült. Konkrét borítóra nem áll módunkban rendelést elfogadni. A különböző borítók véletlenszerűen kerülnek a rendelésekbe.