Charles Bukowski strana 3 z 9

Charles Bukowski (19201994) egy kicsit kilóg a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak és rajonganak érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár első ránézésre felháborító(nak tűnő) életmódja miatt sokan viszolyogtak és viszolyognak tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: Dont try, azaz: ne próbáld, csináld. Próbáltam rábeszélni Jimmyt, hogy olyan helyre menjünk a parton, ahol nincs túl sok ember. Az ingem nélkül elég hülyén éreztem magam. Irigyeltem azokat, akik ott fürödtek, és semmi bajuk sem volt. Utáltam az összes rohadt köcsögöt, aki napozott, úszott, aludt, beszélgetett vagy labdázott. Utáltam a hátukat, az arcukat, a könyöküket, a szemüket, a köldöküket és a fürdőruhájukat. A víz tele volt emberekkel. Miért is olyan jó ez a tengerpartozás? Senkinek sincs jobb dolga ennél? Gondolj bele, egy csomó nő megy a vízbe, és belepisálnak. Igen, te meg megiszod. Tudtam, hogy én soha nem fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha szerzetesnek megyek. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Hónapokig is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék hordani. Valami mást kell kitalálnom.

„Elkalandozott a figyelmem, ahogy a szemem megakadt a lábán. Mindig is a lábakra buktam. Végül is az volt az első, amit életemben megláttam, amikor megszülettem. Igaz, akkor kifele igyekeztem, azóta pedig az ellenkező irányba próbálkozom, de nem sok sikerrel.” Charles Bukowski, az amerikai irodalom mocskos öregembere, fenegyereke, kultuszfigurája, ebben az utolsó, már halála után megjelent könyvében sem tagadja meg önmagát: Nicky Belane-t, Los Angeles legjobb magándetektívét, aki önmagán kívül csak a piát szereti igazán, különös ügyfelek keresik fel még különösebb megbízásokkal. Meg kell találnia Céline-t, a rég elhunyt francia írót, egy ügyfele kikapós feleségének szeretőjét, továbbá a Vörösbegyet, akinek kilétéről sejtelme sincs. Sötétben tapogatózik tehát, s a nyomozás a napfényes Los Angeles árnyékos vidékeire vezeti. Már-már feladja a küzdelmet, amikor megjelenik Lady Halál.

'What will you do?' 'Oh, hell, I'll write a novel about writing the screenplay and making the movie.' 'What are you going to call it?' 'Hollywood.' Henry Chinaski has a penchant for booze, women and horse-racing. On his precarious journey from poet to screenwriter he encounters a host of well-known stars and lays bare the absurdity and egotism of the film industry. Poetic, sharp and dangerous, Hollywood - Bukowski's fictionalisation of his experiences making the film Barfly - explores the many dark shadows to be found in the neon-soaked glare of Hollywood's limelight.

A Posta Charles Bukowski első regénye, amit állítólag három hét alatt írt. A mű antihőse, Henry Chinaski tévedésből helyezkedik el a postánál, ahol permanens másnaposságtól szenvedve, kora reggel szortírozza és kézbesíti a leveleket, közben kölcsönösen alázzák egymást főnökeivel, az utcán nők és kutyák rontanak rá, szóval semmi izgalom, csak maga az élet. Önéletrajzi regény, hiszen a szerző valóban hosszú éveken át dolgozott a postánál, azonban egy kis kiadó vezetője havi száz dollár jövedelmet ígért neki egész hátralévő életére, ha otthagyja ezt a munkát, és minden idejét az írásnak szenteli. Bukowski szerencsére elfogadta az ajánlatot.

Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat. Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."

"Az amerikai nyomor koszorús költője", a több évtizede kultikus rajongással övezett Charles Bukowski 1975-ben jelentette meg második regényét, a Tótumfaktumot. A mű Magyarországon először 2007-ben jelent meg, de mivel az első kiadás mára gyakorlatilag beszerezhetetlen, a Bukowski-rajongók újabb generációja most ismerkedhet meg először az író huszonéves korú alteregójával, a híres-hírhedt Henry Chinaskival. A '40-es években játszódó regény Bukowski fiatalkorát mutatja be, amint egyik nagyvárosból a másikba zötyög, újabb és újabb alantas munkákat vállal, újabb és újabb alantas kéglikben száll meg, újabb és újabb alantas nőkkel ismerkedik meg, miközben természetesen egyfolytában iszik, és észrevétlenül csepegteti belénk intravénásan az életbölcsességeit. A Tótumfaktum olyan, mint egy időtlen, egy helyben álló road movie. Lassan telepszik ránk, aztán a hangulata évekig velünk marad.

Pro Charlese Bukowského byla kočka krásný ďábel, nezdolný bojovník a lovec, nevypočitatelná myslící bytost, vzbuzující respekt a obdiv. Svazek O kočkách shromažďuje autorovy texty, v nichž kočky hrají hlavní roli. Jeho kočky jsou divoké a panovačné, Bukowski je zachycuje, jak pronásledují svou kořist, válí se a procházejí po popsaných stránkách, probouzejí ho tím, že mu zaboří tlapky do obličeje. Jsou to však i tvorové přítulní a láskyplní, kteří autora inspirují a probouzejí v něm potřebu něžné a neustálé péče.