Charles Bukowski

„vannak emberek, akik soha nem őrülnek meg. milyen borzalmas életük lehet.” Charles Bukowski (1920-1994) mára az amerikai és a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet idézett, leginkább ünnepelt, de egyben - nyers, szókimondó stílusa és züllött életmódja miatt - az egyik legvitatottabb alakja is. A világ kedvenc Vén Kujonja nemcsak zseniális író és novellista, hanem egyedülálló és gyomorbavágóan jó költő is. Bukowski Amerikában költőként vált először ismertté, versfelolvasó estjei mára legendásak. 1954-ben kezdett verseket írni (miután kiengedték a kórházból, ahol vérző gyomorfekéllyel kezelték, amibe majdnem belehalt), és mi most annak a kitüntetett pillanatnak lehetünk részesei, hogy végre kézbe vehetjük első verseskötetét magyar nyelven – húsz évvel azután, hogy elindult itthon a Bukowski-életműsorozat. A Vízben égni, tűzbe fulladni című kötet első három részében szereplő versek az 1955 és 1968 közötti évekből származnak, míg az utolsó rész az 1972–1973-as munkákat tartalmazza, így egészen átfogó képet kaphatunk arról, hogyan vált Bukowski költővé, és látni fogjuk, hogy – mint általában a műveiben – ebben a kötetben is az igazat, csakis az igazat mondja az életről, közben földbe döngöl, felemel, szórakoztat, elgondolkodtat, megnevettet, szembesít, meghökkent, megsemmisít, gyomorba vág, aztán talpra állít és leporol minket. És mindeközben még tanulhatunk is tőle. Pritz Péter, a fordító

Zvýhodnený komplet kníh od autora Charlesa Bukowského, ktoré vyšli vo vydavateľstve Citadella Publishing: - Poštový úrad - Ženy - Hollywood - Brak - Šunkový nárez - Faktótum - Príbehy obyčajného šialenstva - Najkrajšia žena v meste - Všetky rite sveta, aj tá moja

"- Szerinted én egy kurva vagyok? - Nem. Csak szereted a szexet, és ezzel nincs is semmi baj. - Azt hiszem, ezt rólad is elmondhatjuk." Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat. Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."

Bukowski olyan író, akinél a választott műfaj szinte mellékes: versei tulajdonképpen rövid prózai írások, prózája színtiszta líra, frappáns dialógusai színműként is megállnák a helyüket. Ötvenéves koráig szinte kizárólag verseket írt, és első regényének csakis azért fogott neki, mert kiadója úgy ítélte meg, hogy ezt a műfajt nagyobb példányszámban lehet értékesíteni. Az ő biztatására Bukowski három hét alatt írta meg az 1971-ben megjelent Postát, amelynek sikere után további öt regényt publikált. Ezt a képet némileg árnyalják az Egy vén kujon feljegyzései című kötetben összegyűjtött írások. Ezek ugyanis azt igazolják, hogy Bukowski már a Posta megírása előtt is kísérletezett a prózával. A feljegyzésekben - amely címválasztásával szándékosan utal Dosztojevszkijre, Bukowski kedvenc klasszikusára - számos olyan töredék olvasható, amelyek kisebb módosítással átkerültek első regényébe. A kötet más írásaiban a hatvanas évek végének politikai eseményeire, társadalmi forrongásaira reagál, és ezekből is világosan kiolvasható az íróra jellemző kritikus távolságtartás a tömegektől. Bukowski egyáltalán nem lelkesedik a forradalmi mámorban tobzódó békeharcosokért, így lehetetlenné teszi, hogy a beatnemzedék képviselői közé soroljuk, bár a kötet egyik írása épp azt igazolja, hogy e nemzedék néhány jelesebb alkotójával szinte baráti viszonyban volt. A Vén kujon feljegyzéseinek valamennyi írásában ott van már a későbbi Bukowski-regények és -novellák jellegzetesen nyers hangvétele, kíméletlensége és metsző humora.

Charles Bukowski: A hétköznapi őrület meséi Megjelenés: 2024 november Először jelenik meg Magyarországon az amerikai irodalom egyedülálló és mára világszerte ünnepelt alakjának, kedvenc Vén Kujonunknak, Charles Bukowskinak világhírű novelláskötete, A hétköznapi őrület meséi. A kötet írásai eredetileg 1972-ben jelentek meg a City Lights kiadónál, akkor még Erections, Ejaculations, Exhibitions, and General Tales of Ordinary Madness címen, mely gyűjteményt később kettébontottak, a két könyvet külön pedig eredetileg 1983-ban adták ki. Az első rész lett A város legszebb nője, amely magyarul Pritz Péter fordításában 2024 tavaszán jelent meg a Troubadour Books gondozásában, A hétköznapi őrület meséit Bukowski itthon is egyre bővülő rajongótábora pedig idén karácsony előtt veheti kézbe, illetve örvendeztetheti meg vele szeretteit és ellenségeit. Aki már olvasta A város legszebb nőjét, tudja, mire számíthat, aki pedig nem, annak elmondjuk: Bukowski kompromisszumot nem ismerő életének legvadabb, legmegrázóbb, legelképesztőbb, leghumorosabb, legabszurdabb, legszürreálisabb és legtársadalomkritikusabb írásait élvezhetjük, amelyek egyszerre rántanak le minket a porba és emelnek fel az egekbe.

Az amerikai irodalom mára egyik (jogosan) legtöbbet méltatott alakja, Charles Bukowski rendkívül termékeny író volt. Írt verseket, novellákat, regényeket, újságcikkeket, esszéket, és még jóval halála után is több kötetnyi olyan írása jelent meg, amelyet korábban könyv formájában sosem adtak ki. Az Egy vén kujon további feljegyzései a Magyarországon először 1994-ben megjelent, majd 2014-ben újra kiadott Egy vén kujon jegyzeteinek folytatása. Az eredetileg Notes of a Dirty Old Man címmel közölt önéletrajzi írások egy újságban jelentek meg húsz éven át. Ezekből válogat a Troubadour Books Kiadó gondozásában megjelenő kötet, és a további feljegyzéseknek köszönhetően további fejezeteket, jeleneteket és történéseket ismerhetünk meg a XX. század egyik legfontosabb írójának életéből, valamint szűkebb és tágabb életteréből. Charles Bukowskit olvasni pont olyan, mint sört inni: tudjuk, mire számíthatunk, ám újra és újra jóízűen fogyasztjuk, esünk tőle bódulatba és villanyozódunk fel tőle. Egészségünkre!

„Milliók kedvenc vén kujonja, Charles Bukowski, a 20. század amerikai irodalmának mára egyik legkiemelkedőbb alakja és még mindig legegyénibb hangja nem csak ünnepelt költő és regényíró, de zseniális novellista is. A város legszebb nője című műve most jelenik meg Magyarországon először, ráadásul hét éve ez az első itthon eddig kiadatlan kötete. A könyvben harminc novella szerepel, és mind olyan, mintha egy-egy kisfilmet néznénk, így az élmény, amit Buktól kapunk, nem 2 az 1-ben, hanem 30 az 1-ben. Vannak köztük megrázó, letaglózó, abszurd, groteszk, gyomorba vágó, rettenetes, illetve végtelenül vicces és szórakoztató darabok. Közös nevezőjük az a következetesen kívülálló, az életet egyszerre mélyen megélő és kívülről szemlélő attitűd, valamint az elegánsan nyegle stílus, ami Bukowskit és halhatatlan műveit már egészen fiatal kora óta jellemzi. Ha a novella az irodalom Instagram-posztja ((C) Pritz Péter), akkor Bukowskitól most harminc olyan posztot kapunk, amelyek ugyanolyan emlékezetesek lesznek, mint találkozásunk az első szerelemmel, mint életünk első dugása, koncertje vagy berúgása."

Obkolesila ma parta sestrojebačov, mužov, ktorí mali veľké domy a čas smiať sa, čítať, chodiť do divadla, nakupovať obrazy, ktorí už pomaly nedokázali myslieť ani cítiť. Biela škrobenosť a moja porážka. Zhromaždenie. „Ako sa cítiš?“ „Nádherne.“ „Teba tá ihla nebolí?“ „Jebem ťa.“ „Prosím?“ „Hovorím – jebem ťa.“ „Je to ešte chlapec. Trápi ho to akné a niet sa čomu diviť. Koľko máš rokov?“ „Štrnásť.“ „Chcel som ťa len pochváliť, ako statočne znášaš tú ihlu. Si silný.“ „Jebem ťa.“ „Ale takto so mnou nemôžeš hovoriť.“ „Jebem ťa. Jebem, jebem, jebem.“ „Nebuď taký zatrpknutý. Čo keby si bol, napríklad, slepý?“ „To by som sa aspoň nemusel pozerať na tvoj ksicht.“ „To decko je vadné.“ „Asi hej, dajte mu radšej pokoj.“

Azt hittem, hogy a postánál nagyobb csapás már nem érhet, erre most itt vagy te.

Ženské, kočky, psaní, hudba. A pití. Tohle všechno se vybaví každému čtenáři Charlese Bukowského; každému asi v jiném pořadí. Po tematických antologiích O kočkách a O psaní vychází nyní další soubor básní a prozaických úryvků, známých i méně známých, z velké části nově přeložených; a jednotícím prvkem je alkohol, opilost, chlast. Pití jako životní náplň, berlička, záchranný pás, pramen inspirace i dobré nálady. Knihu konzumujte s rozumem, není vhodná pro řidiče a těhotné ženy.

Pro Charlese Bukowského byla kočka „krásný ďábel“, nezdolný bojovník a lovec, nevypočitatelná myslící bytost, vzbuzující respekt a obdiv. Svazek O kočkách shromažďuje autorovy texty, v nichž kočky hrají hlavní roli. Jeho kočky jsou divoké a panovačné, Bukowski je zachycuje, jak pronásledují svou kořist, válí se a procházejí po popsaných stránkách, probouzejí ho tím, že mu zaboří tlapky do obličeje. Jsou to však i tvorové přítulní a láskyplní, kteří autora inspirují a probouzejí v něm potřebu něžné a neustálé péče.

Poviedky Charlesa Bukowského nie sú čítaním pre každého. Bukowski je priamy, tvrdý, úprimný, neúprosný, osobný, prostý, sprostý, hrubý, urážajúci, ohurujúci, pravdivý i absurdný, Jeho poviedky sú zo života, jeho poviedky sú šialenou mystifikáciou, na jeho poviedky často potrebujete dobrý žalúdok, ale ak sa do nich pustíte vtiahnu vás do sveta, kde sa už netreba červenať. Možno sa budete smiať a možno plakať, možno sa poučíte a možno budete zhrození a pohoršení, ale taký je život očami Charlesa Bukowského...

Tridsaťštyri poviedok amerického spisovateľa Charlesa Bukowského, ktoré písal v rokov 1967 až 1983. V Príbehoch obyčajného šialenstva zobrazuje život v celej svojej nahote. Z jeho textov presakuje desivá úprimnosť a krutá realita, ale aj skúsenosť a poznanie. Skrytý za svoje postavy alebo sám za seba neopakovateľným spôsobom vyslovuje svoje názory, nastavuje ľuďom zrkadlo, smeje sa i plače nad bezútešnosťou života. Sú to príbehy šialenstva, ľudia robia šialené veci lebo život je šialený, osud je šialený, on sám je šialený... píše o ženách, deťoch, väzňoch, bláznoch, o dostihoch, stávkaroch, spisovateľoch, narkomanoch .. o ľuďoch, niekedy až šialene pravdivo.

Ženy chcú mužov, čo zarábajú, ženy chcú mužov so zázemím. Koľko žien na úrovni žije s fl ákačmi v chudobnej štvrti? Nie že by som chcel ženu, respektíve nie na to, aby so mnou žila. Ako spolu vôbec ženy a muži vydržia? Aký to má zmysel? Jediné, čo som naozaj chcel, bola opustená jaskyňa niekde v Colorade, v ktorej by som mal zásoby jedla a pitia na tri roky. Riť by som si umýval pieskom. Bral by som hocičo, naozaj hocičo, čo by ma vytrhlo z tejto nudnej, triviálnej a zbabelej existencie.

Človek môže byť zaistený akurát tak v base. Tri metre štvorcové a žiadny nájom, komunálne poplatky, daň z príjmu, žiadne platenie alimentov. Nemusíte platiť za poznávaciu značku. Nedostávate pokuty za parkovanie ani za šoférovanie pod vplyvom alkoholu. Žiadne prehry na dostihoch. Bezplatná zdravotná starostlivosť. Spoznáte ľudí s podobnými záujmami. Kostol. Vychádzky. Pohreb zadarmo. Po skoro dvanástich rokoch sme z tej pôvodnej skupiny sto či dvesto ľudí zostali asi dvaja. Nie každý dokáže jazdiť taxíkom, robiť pasáka alebo predávať drogy, a rovnako tak nie každý chlap – alebo ženská – dokáže pracovať ako poštový úradník. Nemám im to za zlé. Za tie roky som nespočetne veľakrát videl, ako k nám napochodovalo komando stopäťdesiatich nováčikov a ako z každej skupiny zostali nakoniec len dvaja alebo traja – presne na to, aby nahradili tých, čo odišli do dôchodku.

Samozrejme, na ulici žije kopec dobrých ľudí. Nie sú to žiadni hlupáci, len sa nehodia do mašinérie potrieb tejto doby. Potreby doby sa však menia. Človek má veľmi pochmúrne vyhliadky, takže ak môže v noci spať vo vlastnej posteli, dá sa to považovať za obrovské víťazstvo nad vonkajšími silami. Mal som šťastie, no niektoré rozhodnutia, ktoré som urobil, neboli celkom bez rozmyslu. Celkovo je to ale strašný svet a mne bolo ľúto väčšiny ľudí, čo v ňom musia žiť.