László Krasznahorkai

Cestovateľ, pokúšajúci sa ujsť z hlučnej a strakatej biedy Váránasí, stretne na brehu Gangy tučného muža rozjímajúceho nad podstatou kvapky vody. Detský robotník z portugalského mramorového lomu na jeden deň unikne zo svojho života, z ktorého nemá šancu sa vyslobodiť. Opitý tlmočník v útrobách šanghajskej obrej križovatky pochopí vlastnú túžbu aspoň raz uvidieť vodopád. Psychiatrický pacient snuje konšpiračnú teóriu o Gagarinovi, ktorý uvidel, že raj je na zemi. Maliar verí, že v ženskom dekolte sa skrýva jeho milovaný rodný kraj. Nerovný boj policajtov a tuláka na stanici berlínskeho metra, starí priatelia v luxusnom ukrajinskom bordeli, dementný Nietzsche v Turíne... Zbierka textov, nad ktorými vládne ON, rozprávač. Reční, prednáša, spomína, mudruje alebo rozpráva príbehy, a kým nás napokon zanechá s krátkou poetickou rozlúčkou, venuje nám text, ktorý nevidíme. Vety sa rozpínajú a my postupne uveríme autorovmu presvedčeniu, že inak sa to napísať ani nedá. Filozofické úvahy a existenciálne otázky vyvažuje trpkou, ale oslobodzujúcou iróniou, vzdialené približuje, univerzálne ozrejmuje v jedinečnom. To, čo ho zaujíma, je zúfalstvo človeka ochromeného v ohrození, na pokraji zániku, rezignovaného v spomienkach a zabúdaní, zatiaľ čo veľký svet beží ľahostajne ďalej a jeho drobnú tragédiu si ani nevšimne. To sme presne my, raz opantaní sami sebou, potom zasa pokorení vedomím, že tu nič neznamenáme, no predsa zakaždým s kvapkou nádeje, „že raz v nejakej krajine, v najhlbšej kráse a zániku budeme môcť zazrieť niečo: niečo, čo sa nás týka“.

Na odľahlej rovine sužovanej vetrom a neustálym dažďom žije bezútešne posledných niekoľko členov upadajúceho hospodárstva a bezmocne čakajú na zázrak, ktorý by im prinavrátil stratenú budúcnosť. Medzitým spriadajú intrigy, navzájom sa špehujú, podvádzajú, okrádajú. Až jedného dňa dostanú správu, že do osady sa vracia Irimiáš, ktorý bol považovaný za mŕtveho. To vzbudí v malej komunite osadníkov rozporuplné reakcie – u jednej to vyvolá nečakanú nádej pripisovanú príchodu mesiáša a druhí sa obávajú pomsty a zatratenia. Autor všetko udržiava dôsledne zahalené v neprestajnej hmle, a tak tento apokalyptický, parodický román, ktorý inšpiroval Bélu Tarra ku kultovému rovnomennému filmu, nestráca svoju hrozivú aktuálnosť. László Krasznahorkai je maďarský spisovateľ, ktorý vzbudil pozornosť v literárnokritických kruhoch po celom svete. Jeho diela charakterizuje impozantná koncepcia, filozofický fundament, precízna výstavba deja, plasticky vykreslené postavy a nanajvýš osobitý rozprávačský jazyk. Debutový román Satanské tango vyšiel v Maďarsku v roku 1985. V roku 2015 zatiaľ ako jediný maďarský spisovateľ získal prestížnu medzinárodnú Man Bookerovu cenu za maďarský preklad knihy Melanchólia vzdoru.

Cestovateľ, pokúšajúci sa ujsť z hlučnej a strakatej biedy Váránasí, stretne na brehu Gangy tučného muža rozjímajúceho nad podstatou kvapky vody. Detský robotník z portugalského mramorového lomu na jeden deň unikne zo svojho života, z ktorého nemá šancu sa vyslobodiť. Opitý tlmočník v útrobách šanghajskej obrej križovatky pochopí vlastnú túžbu aspoň raz uvidieť vodopád. Psychiatrický pacient snuje konšpiračnú teóriu o Gagarinovi, ktorý uvidel, že raj je na zemi. Maliar verí, že v ženskom dekolte sa skrýva jeho milovaný rodný kraj. Nerovný boj policajtov a tuláka na stanici berlínskeho metra, starí priatelia v luxusnom ukrajinskom bordeli, dementný Nietzsche v Turíne... Zbierka textov, nad ktorými vládne ON, rozprávač. Reční, prednáša, spomína, mudruje alebo rozpráva príbehy, a kým nás napokon zanechá s krátkou poetickou rozlúčkou, venuje nám text, ktorý nevidíme. Vety sa rozpínajú a my postupne uveríme autorovmu presvedčeniu, že inak sa to napísať ani nedá. Filozofické úvahy a existenciálne otázky vyvažuje trpkou, ale oslobodzujúcou iróniou, vzdialené približuje, univerzálne ozrejmuje v jedinečnom. To, čo ho zaujíma, je zúfalstvo človeka ochromeného v ohrození, na pokraji zániku, rezignovaného v spomienkach a zabúdaní, zatiaľ čo veľký svet beží ľahostajne ďalej a jeho drobnú tragédiu si ani nevšimne. To sme presne my, raz opantaní sami sebou, potom zasa pokorení vedomím, že tu nič neznamenáme, no predsa zakaždým s kvapkou nádeje, „že raz v nejakej krajine, v najhlbšej kráse a zániku budeme môcť zazrieť niečo: niečo, čo sa nás týka“.

Megannyi menekülő Krasznahorkai-hős után a szerző új regényének főszereplőjét, a 91 éves Kada Józsi bácsit, aki hiába tett meg sok mindent azért, hogy eltűnjön a világ szeme elől, egy meg nem nevezett magyarországi faluban mégis megtalálják követői. Kadának vérében van az inkognitó, családja már több évszázada tartja titokban eredetét, és egyelőre ő se szeretné nagydobra verni, hogy a nyugdíjas villanyszerelő IV. Béla és Dzsingisz kán leszármazottjaként Árpád-házi I. József néven tarthatna igényt a magyar trónra. De nem akar belekeveredni a politikába, úgy döntött, saját szavajárásával, hogy nem tesz többé a tűzre, ellenben tiszta vizet önt a pohárba. De mit szólnak ehhez lelkes tanítványai, akik között akad délibábos monarchista és paramilitáris terrorakciókra készülő alak is? Egyáltalán: elejét lehet-e venni a szükségszerű következményeknek? Krasznahorkai László groteszk és szatirikus új regényében – New York, Dalmácia és Türingia után – visszatér a karneváli Magyarországra. A pácban mindenki benne van: a víkendházi öreg király csakúgy, mint a felbukkanó vendégek, akik között találunk egy Krasznahorkai László névre hallgató vándorzenészt is. És vajon hol lehet mindeközben Józsi bácsi házőrző kutyája, Zsömle? Lehet, hogy homályba vész? Vagy velünk marad örökre?

Megannyi menekülő Krasznahorkai-hős után a szerző új regényének főszereplőjét, a 91 éves Kada Józsi bácsit, aki hiába tett meg sok mindent azért, hogy eltűnjön a világ szeme elől, egy meg nem nevezett magyarországi faluban mégis megtalálják követői. Kadának vérében van az inkognitó, családja már több évszázada tartja titokban eredetét, és egyelőre ő se szeretné nagydobra verni, hogy a nyugdíjas villanyszerelő IV. Béla és Dzsingisz kán leszármazottjaként Árpád-házi I. József néven tarthatna igényt a magyar trónra. De nem akar belekeveredni a politikába, úgy döntött, saját szavajárásával, hogy nem tesz többé a tűzre, ellenben tiszta vizet önt a pohárba. De mit szólnak ehhez lelkes tanítványai, akik között akad délibábos monarchista és paramilitáris terrorakciókra készülő alak is? Egyáltalán: elejét lehet-e venni a szükségszerű következményeknek? Krasznahorkai László groteszk és szatirikus új regényében - New York, Dalmácia és Türingia után - visszatér a karneváli Magyarországra. A pácban mindenki benne van: a víkendházi öreg király csakúgy, mint a felbukkanó vendégek, akik között találunk egy Krasznahorkai László névre hallgató vándorzenészt is. És vajon hol lehet mindeközben Józsi bácsi házőrző kutyája, Zsömle? Lehet, hogy homályba vész? Vagy velünk marad örökre?

Na odľahlej rovine sužovanej vetrom a neustálym dažďom žije bezútešne posledných niekoľko členov upadajúceho hospodárstva a bezmocne čakajú na zázrak, ktorý by im prinavrátil stratenú budúcnosť. Medzitým spriadajú intrigy, navzájom sa špehujú, podvádzajú, okrádajú. Až jedného dňa dostanú správu, že do osady sa vracia Irimiáš, ktorý bol považovaný za mŕtveho. To vzbudí v malej komunite osadníkov rozporuplné reakcie – u jednej to vyvolá nečakanú nádej pripisovanú príchodu mesiáša a druhí sa obávajú pomsty a zatratenia. Autor všetko udržiava dôsledne zahalené v neprestajnej hmle, a tak tento apokalyptický, parodický román, ktorý inšpiroval Bélu Tarra ku kultovému rovnomennému filmu, nestráca svoju hrozivú aktuálnosť.

The grandson of Prince Genji lives outside of space and time and wanders the grounds of an old monastery in Kyoto. The monastery, too, is timeless, with barely a trace of any human presence. The wanderer is searching for a garden that has long captivated him. This novel by International Booker Prize winner László Krasznahorkai - perhaps his most serene and poetic work - describes a search for the unobtainable and the riches to be discovered along the way. Despite difficulties in finding the garden, the reader is closely introduced to the construction processes of the monastery as well as the geological and biological processes of the surrounding area, making this an unforgettable meditation on nature, life, history, and being.

The grandson of Prince Genji lives outside of space and time and wanders the grounds of an old monastery in Kyoto. The monastery, too, is timeless: a place of prayer and deliverance, with barely a trace of any human presence. The wanderer is searching for a garden that has long captivated him: "he continually saw the garden in his mind's eye without being able to touch its existence." This exquisitely beautiful novel by National Book Award-winner Laszlo Krasznahorkai-perhaps his most serene and poetic work-describes a search for the unobtainable and the riches to be discovered along the way. Despite the difficulties in finding the garden, the reader is closely introduced to the construction processes of the monastery (described in poetic detail) as well as the geological and biological processes of the surrounding area (the underground layers revealed beneath a bed of moss, the travels of cypress-tree seeds on the wind, feral foxes and stray dogs meandering outside the monastery's walls), making this an unforgettable meditation on nature, life, history, and being.

Spadework for a Palace bears the subtitle "Entering the Madness of Others" and offers an epigraph: "Reality is no obstacle." Indeed. This high-octane obsessive rant vaults over all obstacles, fueled by the idees fixe of a "gray little librarian" with fallen arches whose name-mr herman melvill-is merely one of the coincidences binding him to his lodestar Herman Melville ("I too resided on East 26th Street . . . I, too, had worked for a while at the Customs Office"), which itself is just one aspect of his also being "constantly conscious of his connectedness" to Lebbeus Woods, to the rock that is Manhattan, to the "drunkard Lowry" and his Lunar Caustic, to Bartok. And with this consciousness of connection he is not only gaining true knowledge of Melville, but also tracing the paths to "a Serene Paradise of Knowledge." Driven to save that Palace (a higher library he also serves), he loses his job and his wife leaves him, but "people must be told the truth: there is no dualism in existence." And his dream will be "realized, for I am not giving up: I am merely a day-laborer, a spade-worker on this dream, a herman melvill, a librarian from the lending desk, currently an inmate at Bellevue, but at the same time-may I say this?-actually a Keeper of the Palace."

László Krasznahorkai je maďarský spisovateľ, ktorý vzbudil pozornosť v literárnokritických kruhoch po celom svete. Jeho diela charakterizuje impozantná koncepcia, filozofický fundament, precízna výstavba deja, plasticky vykreslené postavy a nanajvýš osobitý rozprávačský jazyk. V roku 2015 zatiaľ ako jediný maďarský spisovateľ získal prestížnu medzinárodnú Man Bookerovu cenu. Zlovestný cirkus priváža do vidieckeho mesta obrovské vypchaté zviera, veľrybu, samotného Leviatana. Čoskoro vypukne násilie a knihu ako celok možno opísať ako víziu, satirickú a prorockú, temnej historickej provincie, ktorá je známa pod názvom západná civilizácia. To, čo čitateľa zasiahne najsilnejšie v tejto knihe, ale vlastne v celom Krasznahorkaiho diele, sú neobyčajné vety, vety neuveriteľnej dĺžky, prechádzajúce nevyspytateľne zo vznešeného tónu do pojašeného, posmešného, bezútešného; impozantné vety ako lepiaca rolka zbierajú všetky možné čudné a nečakané veci a neúprosne ich akumulujú do odsekov, ktoré sú zároveň monumentálne, drsné a muzikálne. (Porota prestížnej Man Bookerovej ceny o románe Melanchólia vzdoru).

Herscht 07769 – mindössze ennyit ír a borítékra feladóként az Angela Merkelnek küldött levelekre a türingiai kisvárosban élő falmosó, mondván, az ügy bizalmas, válasz esetén pedig a postás úgyis megtalálja a név és az irányítószám alapján. Helyben vagyunk és időben: Krasznahorkai László új nagyszabású műve, melyet a szerző elbeszélésnek nevez, napjaink Németországában játszódik, annak is a mélabús keleti felében, amely egyszerre Johann Sebastian Bach műveinek forrásvidéke és a neonáci mozgalmak egyre kevésbé titkos bázisa. Mind több és több megmagyarázatlan és ijesztő esemény történik a szürke mindennapokban: előbb bizarr graffitik a Bach-kultusz kegyhelyein, eltűnő lakosok, később egy majdnem végzetes piknik és végül egy robbanás után a további katasztrófák már elkerülhetetlenek, elindul a vadászat Türingiában. Erőre kap a bestiális, és megpillanthatjuk az animálist. Az elmúlt évek rövidebb Krasznahorkai-művei után, melyeket szólószonátákhoz lehet hasonlítani, a Herscht 07769 nagyepikai formája és dinamikája igazi versenymű; Bachnak a regényben is említett Brandenburgi versenyeihez hasonlóan különböző hangszerek szólamaiból áll össze a mű egésze, felkavaró lét-lelet a politikai és ökológiai klímáról.

Herscht 07769 - mindössze ennyit ír a borítékra feladóként az Angela Merkelnek küldött levelekre a thüringiai kisvárosban élő falmosó, mondván, az ügy bizalmas, válasz esetén pedig a postás úgyis megtalálja a név és az irányítószám alapján. Helyben vagyunk és időben: Krasznahorkai László új nagyszabású műve, melyet a szerző elbeszélésnek nevez, napjaink Németországában játszódik, annak is a mélabús keleti felében, amely egyszerre Johann Sebastian Bach műveinek forrásvidéke és a neonáci mozgalmak egyre kevésbé titkos bázisa. Mind több és több megmagyarázatlan és ijesztő esemény történik a szürke mindennapokban: előbb bizarr graffitik a Bach-kultusz kegyhelyein, eltűnő lakosok, később egy majdnem végzetes piknik és végül egy robbanás után a további katasztrófák már elkerülhetetlenek, elindul a vadászat Thüringiában. Erőre kap a bestiális, és megpillanthatjuk az animálist.Az elmúlt évek rövidebb Krasznahorkai-művei után, melyeket szólószonátákhoz lehet hasonlítani, a Herscht 07769 nagyepikai formája és dinamikája igazi versenymű; Bachnak a könyvben is említett Brandenburgi versenyeihez hasonlóan különböző hangszerek szólamaiból áll össze a mű egésze, felkavaró lét-lelet a politikai és ökológiai klímáról.

Az egykori filozófusnak egy berlini kocsma magyar pultosa a hallgatósága. A csapos hallgat, a törzsvendég beszél, többször is szóba hozván, hogy "a nyelv... már nem alkalmas rá, hogy rögzíthetetlen tartalmaknak formául szolgáljon, nem szolgál többé, mert körbeért, bejárt minden elképzelhető tartományt, és elért oda, ahonnan indult, de végtelenül romlott alakban ért oda vissza", ám ez nem akadályozza meg abban, hogy káprázatos részletekből összeálló óriásmonológjában ne mesélje el újra és újra, kicsit mindig másképp és mégis ugyanúgy, hogy miért utazott el a spanyolországi Extremadura tartományába, és miért kezdte kutatni az utolsó farkas történetét, s miként döbbent rá arra, hogy nem érvényes az egyes szám, mert csak utolsó farkasok és történetek vannak. Krasznahorkai László katartikus elbeszélésének egyetlen mondata páratlan művészi érzékenységgel mutat rá a civilizáció és a környezet katasztrofális összefüggéseire, a természet fenségére és a gondolkodás tragikumára; az eredetileg 2009-ben írt, egyszerre ironikus és melankolikus szöveg így lesz napjainkban még aktuálisabb és még fontosabb.

Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével. Annak, „aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül" - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében, amely az Odüsszeia s ezen belül a Kalüpszó-mítosz alaptörténetét megidézve áttételesen magának a menekülésnek, az üldöztetésnek, a készenlétnek és a résen-létnek mint univerzális sorsállapotnak a megjelenítése. Folyamatos, a végletekig megfeszített figyelem, rituális örökmozgás jellemzi a mű menekülő hősének stratégiáját, s ez a létmód igencsak hasonlít a Krasznahorkai-mondatok önmagukat hajtó lendületéhez, melynek következtében a történet tárgya és az elbeszélés nyelve természetes fedésbe kerül egymással. Krasznahorkai újkori Homérosz-hommage-ának helyszíne az Adriai-tenger térsége, Polatól Fiumén át Mljet szigetéig. Itt találkozik a menekülő lény, ""a pillanat foglya"" az örökkévalósággal. A Mindig Homérosznak különleges, többdimenziójú vállalkozás: a szöveghez Max Neumann festett képeket, és Miklós Szilveszter szerzett zenét. Ez utóbbit az olvasók a fejezetek élén elhelyezett QR-kódok vagy a megadott weboldal megnyitásával olvasás közben is elérhetik, illetve bizonyos ekönyvolvasók és programok lehetővé teszik a zene ekönyvben történő lejátszását is. A szerzők ajánlata így egy olyan alkotás tehát, ahol az olvasó képnek, zenei hangnak és irodalmi szövegnek az együttállásából visszakövetkeztethet arra a csillagos égre, mely Homérosz idején borult az ember fölé, s érzékelheti, miféle csillagos ég az, amely pedig a miénk.

Krasznahorkai László új regényének hőse és elbeszélője egy New York-i könyvtáros, bizonyos Hermann Melvill. A vezetéknévről lemaradt e betű nem akadályozza meg a a név vámszedőit, hogy folyton Melville-utódként zaklassák, aki pedig csak megkeseredett - és csak majdnem - névrokona a Moby-Dick írójának. Nem segít a helyzetén az sem, hogy véletlenül ugyanúgy dolgozott korábban vámtisztviselőként, mint a neves előd, és ugyanarra felé is lakik Manhattanben, ahol a regényíró géniusz. Miközben az érthető kényszer alatt egyre többet megtud a nagy Melville-ről és ennek nyomán egyéb, számára korszakalkotó zsenikről, lázas monológjában megosztja velünk gondolatait a metropoliszról, a művészetről és arról is, hogy mit jelent szerinte az igazi könyvtár, ahol a könyvek olvasatlanok, és amely örökre zárva van: "az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész." A regény mottója: "A valóság nem akadály." És valóban nem az: Krasznahorkai szuggesztív óriásmondatai olyanok, mint a Manhattan-sziget sziklájára épült felhőkarcolók: lényük mintha a lehetetlen legyőzésére születtek volna.

Krasznahorkai László még soha nem engedte közel saját személyéhez az olvasót. New Yorkban azonban útja Herman Melville útját keresztezte, s benne olyan alkotóra talált, akinek sorsát csak akkor érthette meg, ha a sajátjáról is nyilatkozik. Felkereste a Moby Dick írójának lakóhelyeit, elkezdte követni mindennapi útvonalait, elmerült életrajzában, hogy végül szembesüljön a drámai ténnyel, Melville mérhetetlen magányával és őrületével. Krasznahorkai László új könyve azokról a véletlenekről és elrendeltetésekről beszél, melyek az embert - ebben az esetben éppen őt - egy létfontosságú döntésig elvezetik. Műve térkép, terek és képek dialógusa, ahol a vallomás radikálisan nyílt szövegét képek ellensúlyozzák, Ornan Rotem intenzív fényképei, amelyek az író New York-i életét és nyomozásának különböző állomásait rögzítik. A Manhattan-terv minden személyes vonatkozása mellett városnapló is. Benne a világ talán legizgalmasabb metropoliszában vagyunk, rejtélyes összefüggések labirintusában, ahonnan a kiutat épp az mutatja meg, akitől a legkevésbé várnánk: a szerző az, maga Krasznahorkai, egy új mű bejelentésével.