Orhan Pamuk strana 4 z 4

Orhan Pamuk's Museum of Innocence in Istanbul is the culmination of decades of omnivorous collecting that seeks to capture the city of Pamuk's youth through everyday objects: The ephemera, bric-a-brac, and clutter that adheres to every life. These particular objects are intimately tied to The Museum of Innocence, Pamuk's novel of lost love, which lends its narrative structure to their arrangement in the museum. Eighty beautifully designed vitrines, or boxes, carry the visitor along the arc of the story, on a journey through time and space as well as into the mind of the collector himself, ambiguously identified with both Pamuk and his novel's lovelorn narrator. The Innocence of Objects, Pamuk's catalogue of his museum, explores the many meanings of this remarkable project. While it offers a rich visual guide to the exhibitions, it also allows Pamuk to write about things that matter deeply to him, including the psychology of the collector, the proper role of the museum, the uses of photography in modernising societies (illustrated with Pamuk's superb collection of haunting photographs and movie stills of old Istanbul) and of course the customs and traditions of his beloved Istanbul. The book's imagery is equally evocative, ranging from the pop ephemera that has become "collectible" throughout the chronically nostalgic developed world to the superb photographs of Turkish photographer Ara Guler. Combining compelling art and writing, The Innocence of Objects is an original work that will appeal to readers with a wide range of interests.

In an old mansion in Cennethisar, a former fishing village near Istanbul, an old widow Fatma awaits the annual summer visit of her grandchildren. She has lived in the village for decades, ever since her husband, an idealistic young doctor, first arrived to serve the poor fishermen. Now mostly bedridden, she is attended by her faithful servant Recep, a dwarf and the doctor's illegitimate son. They share memories, and grievances, of the early years, before Cennethisar became a high-class resort. Her visiting grandchildren are Faruk, a dissipated failed historian; his sensitive leftist sister, Nilgun; and Metin, a high school student drawn to the fast life of the nouveaux riches, who dreams of going to America. But it is Recep's nephew Hassan, a high-school dropout, lately fallen in with right-wing nationalists, who will draw the visiting family into the growing political cataclysm issuing from Turkey's tumultuous century-long struggle for modernity.

Orhan Pamuk reprezentuje to najlepšie zo súčasnej svetovej prózy. Je nositeľom Nobelovej ceny za literatúru a mnohých ďalších ocenení. Slovenských čitateľov už presvedčil svojimi románmi Čierna kniha, Nový život, Moje meno je Červená či Múzeum nevinnosti. Jeho diela boli preložené do viac ako 50 jazykov a časopis TIME ho zaradil medzi sto najvplyvnejších ľudí na svete. Román Tichý dom dostal francúzsku cenu Prix de la Decouverte Européene. Literárni fajšnmekri si pri jeho čítaní určite prídu na svoje. Dej zasadil Orhan Pamuk do svojej domoviny, Turecka. Deväťdesiatročná vdova a pravoverná moslimka Fatma čaká vo svojom dome v Džennethisare na návštevu vnúčat. Spoločnosť jej robí sluha Redžep, nemanželský syn jej nebohého manžela a trpaslík, čo sa o ňu stará, keďže Fatma je takmer úplne pripútaná na lôžko. Starena sa nevie dočkať vnúčat, hoci jej veľa radosti neprinášajú. Podľa nej sú nakazené modernosťou, ateizmom a hriešnosťou. Najstarší vnuk Faruk, historik, pochybuje o tom, že udalosti, o ktorých číta v archíve, majú zmysel a pochybnosti utápa v alkohole. Jeho sestra Nilgűn je ľavičiarka a za svoje politické názory zaplatí najvyššiu cenu. Stredoškolák Metin chce žiť ako jeho bohatí spolužiaci a odcestovať do Ameriky. Redžepov synovec Hasan odíde zo školy a pripojí sa k pravicovým nacionalistom. A práve na jeho osude vidieť, čo sa stane, keď sa všetky tieto protirečivé sily dajú do pohybu.

A Strangeness In My Mind is a novel Orhan Pamuk has worked on for six years. It is the story of boza seller Mevlut, the woman to whom he wrote three years' worth of love letters, and their life in Istanbul. In the four decades between 1969 and 2012, Mevlut works a number of different jobs on the streets of Istanbul, from selling yoghurt and cooked rice, to guarding a car park. He observes many different kinds of people thronging the streets, he watches most of the city get demolished and re-built, and he sees migrants from Anatolia making a fortune; at the same time, he witnesses all of the transformative moments, political clashes, and military coups that shape the country. He always wonders what it is that separates him from everyone else - the source of that strangeness in his mind. But he never stops selling boza during winter evenings and trying to understand who his beloved really is. What matters more in love: what we wish for, or what our fate has in store? Do our choices dictate whether we will be happy or not, or are these things determined by forces beyond our control? A Strangeness In My Mind tries to answer these questions while portraying the tensions between urban life and family life, and the fury and helplessness of women inside their homes.

A Furcsaság a fejemben szerelmi történet, ugyanakkor modern eposz is. Orhan Pamuk hat évig dolgozott a regényen, amelyben a bozaárus Mevlutnak és három éven keresztül szerelmes levelekkel ostromolt kedvesének isztambuli életét meséli el. Mevlut 1969 és 2012 között több mint negyven éven át árult joghurtot, bozát és piláfot Isztambul utcáin, volt parkolóőr és sok minden más. Figyelte, hogyan telnek meg az utcák a különféle emberekkel, hogyan rombolják le és építik újjá a város nagy részét. Látja az Anatóliából érkezőket és a meggazdagodókat; ugyanakkor tanúja az ország átalakulásának, a politikai csatározásoknak és puccsoknak. Az különbözteti meg másoktól, hogy érdekli, milyen furcsaság van a fejében. Soha nem tesz le arról, hogy téli estéken bozát árusítson, és a kedvesének kilétén gondolkozzon. Az ember szándéka vagy a sors a fontosabb a szerelemben? Tőlünk függ, hogy boldogok avagy boldogtalanok leszünk, vagy tőlünk függetlenek a velünk megtörténő események? Miközben a Furcsaság a fejemben ezekre a kérdésekre keresi a választ, a családi élet és a városi lét közötti összeütközésekről, a nők otthoni kiszolgáltatottságáról és haragvásairól is képet ad.

"A Piros Hajú Nő mély fájdalommal állt a két harcos mögött. Ő is megbánást mutatott, akárcsak az egymást megölni akaró férfiak. Még hangosabban sírt. Talán a férfiak, a Piros Hajú Nő és a körülöttük lévők egy családot alkottak. Más hang nem hallatszott a sátorban. A Piros Hajú Nő sírása eközben siratódalba fordult. Hosszú és megrendítő költemény volt. Hallgattam, amit hosszú, dühös monológjában a Piros Hajú Nő a férfiakról, a velük átéltekről és az életről előadott, de ő a sötétben nem láthatott engem. Mintha azért nem értettem volna meg és felejtettem volna el, amit mondott, mert nem találkozhatott a pillantásunk. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy közel legyek hozzá." Az 1980-as években Isztambul peremén Mahmut mester, az ősi módszerekkel dolgozó kútásó és inasa, Cem "úrfi" küzdenek, hogy vizet fakasszanak a kemény talajból. Esténként egy titokzatos nő régi meséket és történeteket mesél egy városszéli sátorszínházban. A fiú fülig beleszeret a nőbe, ám mestere nem nézi jó szemmel szenvedélyét... Orhan Pamuk legújabb regénye, A piros hajú nő egyszerre krimiszerűen realista szöveg, egy harminc évvel korábban elkövetett bűn feltárása, ugyanakkor a civilizációk irodalmi alapjainak vizsgálata. Nyugat és Kelet egy-egy fontos mítosza: Szophoklész Oidipusz királya, valamint Firdauszí Rusztem és Szuhrab-története bukkan fel újra és újra a szereplők életében, az olvasó pedig felteheti magának a kérdést, hogy miképpen hatnak a régi szövegek a mindennapi életünkre. A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.

"Életem legboldogabb pillanata volt, de nem vettem észre." Kemal, Isztambul egyik gazdag családjának sarja eljegyezni készül Sibelt, egy másik jómódú család szépséges leányát, amikor is egy véletlen találkozás egy húszéves lánnyal kizökkenti szépen elrendezett életéből. Füsun Kemalnak adja szüzességét, titkos szerelmi találkáik azonban veszélyesen távolítják őket attól az élettől, amit addig ismertek. Kemal kényszeresen gyűjti azokat a tárgyakat, amelyek Füsun szerelmére emlékeztetik, és "Az ártatlanság múzeuma" így válik hiteles krónikásává Isztambul színes és változó világának, a törtetők és lemaradók köreinek és egy férfi soha nem múló szerelmének. "Korunk kötelező olvasmánya... Pamuk rocksztár, guru, politikai szakértő és diagnoszta egy személyben, ő Törökország pulzusa." - The New York Times A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb írója. Munkásságát García Márquez, Umberto Eco, Kafka és Proust írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és a legrangosabb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben Európa és az iszlám Törökország találkozik.

Like the Dublin of Joyce and Jan Morris' Venice, Orhan Pamuk's bestselling Istanbul: Memories of a City is a triumphant encounter of place and sensibility, beautifully written and immensely moving.Since the publication of Istanbul, Pamuk has continued to add to his collection of photographs of Istanbul. Now, he has selected a range of photographs for Illustrated Istanbul, linking each new image to his memoir.This lavish selection of 450 photographs features contributions from Ara Guler, Henri Cartier-Bresson and Istanbul's characteristic photography collectors, and contains previously unpublished family photographs from the author's archives.

From the Nobel Prize-winning author of My Name Is Red and Snow, a large-format, deluxe, collectible edition of his beloved memoir about life in Istanbul, with more than 200 added illustrations and a new introduction. Orhan Pamuk was born in Istanbul and still lives in the family apartment building where his mother first held him in her arms. His portrait of his city is thus also a self-portrait, refracted by memory and the melancholy--or huzun--that all Istanbullus share: the sadness that comes of living amid the ruins of a lost empire. With cinematic fluidity, Pamuk moves from the lives of his glamorous, unhappy parents to the gorgeous, decrepit mansions overlooking the Bosphorus; from the dawning of his self-consciousness to the writers and painters--both Turkish and foreign--who would shape his consciousness of his city. Like Joyce's Dublin and Borges' Buenos Aires, Pamuk's Istanbul is a triumphant encounter of place and sensibility, beautifully written and immensely moving.

Shortlisted for the EBRD Literature Prize for best work of literary fiction translated into English. On the outskirts of a town thirty miles from Istanbul, a master well-digger and his young apprentice are hired to find water on a barren plain. As they struggle in the summer heat, excavating metre by metre, the two will develop a father/son bond that neither has known before. But in the nearby town, where they spend their evenings, the boy will find an irresistible diversion. The Red-Haired Woman, an alluring member of a travelling theatre group, catches his eye, and she seems as fascinated by him as he is by her. But in his distraction a horrible accident occurs, and he will spend his life unaware of the outcome, or who the Red-Haired Woman was, until many years later.

The Museum of Innocence - set in Istanbul between 1975 and today - tells the story of Kemal, the son of one of Istanbul's richest families, and of his obsessive love for a poor and distant relation, the beautiful Fusun, who is a shop-girl in a small boutique. The novel depicts a panoramic view of life in Istanbul as it chronicles this long, obsessive, love affair between Kemal and Fusun; and Pamuk beautifully captures the identity crisis esperienced by Istanbul's upper classes who find themselves caught between traditional and westernised ways of being.

Pamuk memoárregénye egy történelemmel, rejtélyes hangulattal és művészi érzékenységgel átitatott város káprázatos portréja, egy letűnt civilizáció nosztalgikus megidézése és meditáció az élet legintimebb kérdéseiről. A városportré egyben önarckép is: miközben a szerző Isztambul különös sorsán mereng, régi metszeteket és fényképeket nézegetve megidézi birodalmi múltját, fájdalmas szeretettel szemléli romos jelenét, csodálja nagyszerű íróit, s próbálja megfejteni a minden isztambulira jellemző melankólia, a hüzün érzését, a saját lelkébe is mind mélyebbre hatol. Miért érezte magát mindig idegennek a saját életében? Miért gondolta, hogy van benne egy másik világ, és létezik egy másik, igazibb Orhan? Miből fakadt a bűntudat érzése és az érzékenység, mely a művészi pályára vezette - anyja minden tiltakozása ellenére? Pamuk Isztambulja a világirodalomban páratlan módon meséli el egy város és egy ember lelkének fájdalmasan szép összefonódását.

Dej románu sa odohráva v priebehu desiatich dní roku 1591 v zasneženom Istanbule. Román má kriminálnu zápletku. Ako prvý z radu rozprávačov, medzi ktorých okrem živých ľudí patria aj obrazy a červená farba, sa o slovo hlási zavraždený.

The ship carries Princess Pakize, the daughter of a deposed sultan, her doctor husband, and the Royal Chemist, Bonkowski Pasha. Each of them holds a separate mission. Not all of them will survive the weeks ahead. Because Mingheria is on the cusp of catastrophe. There are rumours of plague - rumours some in power will try to suppress. Plague is not the only killer. Soon, the eyes of the world will turn to this ancient island, where the future of a fragile empire is at stake, in a rich and epic mystery of passion, fear, scandal and murder, from one of history's master storytellers.

An epic and playful mystery of passion, fear, scandal and murder, from one of history's master storytellers. 1901. Night draws in. With the stealth of a spy vessel, the royal ship Aziziye approaches the famous vistas of Mingheria, the twenty-ninth state of the ailing Ottoman Empire. The ship carries Princess Pakize, the daughter of a deposed sultan, her doctor husband, and the Royal Chemist, Bonkowski Pasha. Not all of them will survive the weeks ahead. There are rumours of plague - rumours some in power will try to suppress. But plague is not the only killer. Mingheria is on the cusp of catastrophe, and the future of a fragile empire is at stake.