Jenő Rejtő strana 2 z 25

A tizennégy karátos autónak két hőse van: egy autó, melynek alváza aranyból készült, és a dilettáns sofőr, aki a szó szoros értelmében tűzön-vízen száguldozik ezzel a csodálatos géppel. A szokásos személycserék, eltűnt és visszatérő holttestek és ájultak, feje tetejére állított, de szellemes ötletek halmaza adja a regényt. A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő ponyvaparódiái közül az egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb. Paródiák ezek, melyek lehetetlenné tették a ponyvát. Aki végigkacag egy P. Howard regényt, annak számára élvezhetetlen olvasmány lesz az olcsó, szellemtelen és ostoba ponyvaregény.

De la Motte táborszernagy leánya, Yvonne, szokása szerint százas sebességgel rohant a marokkói úton, mikor is a jobb első kerék defektet kapott. Az autó nagy csörömpöléssel egy fának ütközve megállt. Ekkor tűnt fel a közelben az úriember, aki kilométerköveket festett. Ő volt Vicomte D'Alarcone, a 143-as számú közlegény, a marokkói helyőrségből. Mindent eldobva ugyan nem, de a lány segítségére sietett. Yvonne az ellenállhatatlan fiatalembert tréfából meghívta a kormányzóságra egy teára, nem tudva, hogy ezzel milyen hatalmas botrányt kavar... 1937 március 7-én délután, 4 és 6 óra között Lorimer De la Motte tábornok fogadódélutánján a kormányzósági palotában, a legelőkelőbb katonai és polgári személyek társaságában megjelent a 143-as számú közlegény. Hogy a botrány ne kerüljön napvilágra, hősünket áthelyezték Agadir poklába. De mivel a fiatalok szerelemre lobbantak, és egy úr a pokolban is úr, a kacagtató kalandok során a két fiatal is újra egymásra talál...

A banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestises megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett, nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár a képlet megszerzése csak néhány titokzatos személy érdeke, mégis a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte valamennyi lakója, hogy aztán az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és a fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek - és a képlet hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Az olvasók még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-lábán eltűnik, hogy azután Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa "kirándulókat" visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az "óceán miniszterelnökének", hogy békés cethalászás közben is ne jusson ideje az eltűnt hajók "megkerítésére". Az akcióban nagy szerepet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ez alkalommal a "Vakapád" nevű bárka fedélzetés jeleskednek.

A tizennégy karátos autónak két hőse van: egy autó, melynek alváza aranyból készült, és a dilettáns sofőr, aki a szó szoros értelmében tűzön-vízen száguldozik ezzel a csodálatos géppel. A szokásos személycserék, eltűnt és visszatérő holttestek és ájultak, feje tetejére állított, de a szellemes ötletek halmaza adja a regényt. A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő ponyvaparódiái közül az egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb. Paródiák ezek, melyek lehetetlenné tették a ponyvát. Aki végigkacag egy P. Howard regényt, annak számára élvezhetetlen olvasmány lesz az olcsó, szellemtelen és ostoba ponyvaregény.

„A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét celullebüntetésre terjeszti fel. Őfensége azonban nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábúak kevéssé vonzó társasága miatt.” Lacroix főhadnagy megszökik hogy eltűnt barátját felkutassa. Elfogják, lefokozzák és kitaszítják a légióból, de javíthatatlan, újra beáll mint közlegény, majd ismét megszökik. Ez alkalomból legénye lop egy század katonát. Az őket üldöző gyarmati hadsereg ellenére eljutnak a Szahara túlsó végére, ahol egy eltűnt barát és egy „bújkáló” oázis rejtélyére egyaránt fény derül…

Az angol páncélos cirkáló, a Balmoral, korántsem vész el. Fedélzetén Piszkos Fred a kapitány, aki végső kényszerből vállalkozott a cirkáló "kölcsönvételére", hogy Tom Leven kapitányt, illetve fontos találmányának tervrajzát az e célból alakult "részvénytársaság" felkutathassa. Az, hogy az ellopott cirkálóra kerül egy igazi angol herceg és egy ál-vezérkari százados, végső soron véletlen műve: az ő hajójuk ugyanis elsüllyed, és a Balmoral kegyeletből átkereszteli magát a valóban elveszett cirkáló nevére. A részvénytársaság tagjait: Rozsdást, a Kölyköt, a Főorvost és Piszkos Fredet a hajmeresztő kalandok és a parodizáló humor áradata közben kísérhetjük végig tengeri és szárazföldi útjaikon.

Lord Felix Hontings, a Daughter Hill-i grófság örököse, Vucli Tóbiással együtt az angol kisváros főterén gyűlést tart, mégpedig az önműködő villamosjegy-szabadalom mielőbbi népszerűsítése ügyében. A nagy érdeklődést keltő gyűlést két markos ápoló megjelenése fejezi be, akik a szónokokat visszaszállítják az elmegyógyintézetbe, ahonnan megszöktek. A meglepőbbnél meglepőbb események során kiderül, hogy a hírneves magán-elmegyógyintézet "ápoltjai" között nemcsak egy egész békacsaládot az agyvelejében patronáló meteorológus, hanem éjjel-nappal kísértő "szellem", rablógyilkos, régóta körözött szélhámos - sőt, kissé delíriumos állapotban levő rendőrnyomozó is előfordul. A hol burleszkbe, hol grand-guignolba torkolló események a regény végéig igénybe veszik az olvasók nevetőizmait, hogy azután a fáradalmakat egy lord és egy kísértet-lady - civilben táncosnő -, az elmegyógyintézet körülményeit is fölülmúló, ősi várkastélyban lezajló esküvőjén pihenjék ki.

"Az elveszett cirkáló" közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint "beugró" trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelvű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.

Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreáljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vinionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova - elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez...

Az elátkozott partból megismert együttes - Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán - újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként "a három testőr", az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia leány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont - úgy tűnik - aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy "aljas" módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

"A nő fojtott indulattal kérdezte: - És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely pirkad? Mi?! - A hajnal a napnak azon szaka - felelte készségesen Benjamin Walter Pác -, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak síkjába. - És miért vagyok én olyan, mint a holdkaréj? - folytatta a hölgy egy gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. - Mi?! - Eme sarlószerű domborulat összefügghet a túltápláltsággal... - hebegte. - De kérem, kedves nagysád, foglaljon helyet... - És mi van a szférák muzsikájával? Szívének karmesterével, és mi van a negyvendolláros karórával? Maga pimasz!! És további definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra repült."

Csülöknek nincs pénze és nincs lakása, éppen ezért barátjával, Tuskó Hopkinsszal felkeresik a Török Szultánt, aki egy uszály fenekén vesztegel: neki nadrágja nincs. Sürgős dolgára hivatkozva kölcsönveszi a vendégként érkező Tuskó Hopkins nadrágját, de a megjelölt időben nem a nadrágot küldi vissza, hanem egy levelet, amely szerint az uszály egyik ládájában hulla van. Most tehát Tuskó Hopkins marad nadrág nélkül, így Csülök megy el segítségül hívni Senki Alfonzot, de mire visszatér vele az uszályra, ama bizonyos ládában már Tuskó hullája heverész. Mire pedig orvost is sikerül keríteniük - ez a hulla is eltávozik. A sorozatos rejtélyek sem gátolják azonban a három barátot abban, hogy kezükbe vegyék Laméter hajóskapitány ügyét, aki éppen kiszabott halálbüntetésének végrehajtását várja... Vajon sikerül-e Csülöknek, Tuskó Hopkinsnak, Senki Alfonznak és a Török Szultánnak megmenteni Laméter kapitány életét és becsületét? Erre ad választ Az elátkozott part-ban Rejtő Jenő a maga utánozhatatlan humorával és az izgalmasnál izgalmasabb cselekmények bonyolításával.

Humor és feszítő izgalom keveredik Az előretolt helyőrség című vérbeli P. Howard-regényben. Nemcsak azért, mert a Galamb nevű légiós, aki az afrikai kikötők félelmetes hírű verekedője, tulajdonképpen valamikor szép jövő előtt állott, de elszegényedett angol nemesifjú, aki minden verekedésben nemcsak azért van benne, mert a halált keresi - hanem azért is, mert a sorozatos véletlenek folytán egy rejtélyes gyilkos nyomait kutatja, miközben ő maga is a gyilkosság vádjával hadakozik. Az izgalmas kalandok során megtudjuk, hogy a karóra nem feltétlenül az idő múlását hivatott szolgálni, és azt is, hogy a legváratlanabb helyzetekben fel-felbukkanó és furcsa módon mindig dalos kedvű szellemből lehet bátor és egyben bűbájos feleség is...

Mi a csavargó? A csavargó olyan egyén, akit sem erkölcsi, sem anyagi kapcsolatok nem kötnek egy helyhez. Mi a csavargás? A fenti állapot külső megnyilvánulása egy lelki gátlásoktól mentes, folytonos helyváltoztatásban, amelyre nézve csak külső, illetve formai okok bírnak befolyással. A csavargó tehát városról városra jár, mindenütt lehetőségeket keres, melyeket kihasználva képes lesz ősi, nomád jellegét épségben megőrizni, és bolyongását zavartalanul folytatni. S bár luxusutasok, statisztikusok, közgazdászok és műtörténészek mind könnyen hozzájuthatnak bármelyik ország vagy város igényeiknek megfelelő leírásához, csak éppen csavargók számára nem készült ilyen, holott semmiféle más szakmában nem olyan fontos a jó bedekker, mint ebben. Éppen itt volt hát az ideje, hogy szerkesszenek végre nekik is egyet, egy idegenvezetőt, de olyat, amely kifejezetten az ő szempontjaik figyelembevételével készült. S ki is lehetne alkalmasabb egy ilyen mű elkészítésére, mint maga a világcsavargó Rejtő Jenő, aki a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam oldalain egyszer már bebarangolta Európát.

A Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című memoár, Rejtő első igazi könyvpróbálkozása, három kalandos esztendő történéseit foglalja össze. A leginkább útirajznak vagy utólagos naplónak nevezhető kéziratból – ami azért a későbbi P. Howard-os fordulatokban sem szűkölködik – inkább egy, a Parnasszusra irányt vett szerzőt ismerünk meg, aki az íróvá válás céljából indult élményszerző nyugat-európai körútra.