Jenő Rejtő strana 2 z 20

„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.

Csülöknek nincs pénze és nincs lakása, éppen ezért barátjával, Tuskó Hopkinsszal felkeresik a Török Szultánt, aki egy uszály fenekén vesztegel: neki nadrágja nincs. Sürgős dolgára hivatkozva kölcsönveszi a vendégként érkező Tuskó Hopkins nadrágját, de a megjelölt időben nem a nadrágot küldi vissza, hanem egy levelet, amely szerint az uszály egyik ládájában hulla van. Most tehát Tuskó Hopkins marad nadrág nélkül, így Csülök megy el segítségül hívni Senki Alfonzot, de mire visszatér vele az uszályra, ama bizonyos ládában már Tuskó hullája heverész. Mire pedig orvost is sikerül keríteniük - ez a hulla is eltávozik. A sorozatos rejtélyek sem gátolják azonban a három barátot abban, hogy kezükbe vegyék Laméter hajóskapitány ügyét, aki éppen kiszabott halálbüntetésének végrehajtását várja... Vajon sikerül-e Csülöknek, Tuskó Hopkinsnak, Senki Alfonznak és a Török Szultánnak megmenteni Laméter kapitány életét és becsületét? Erre ad választ Az elátkozott part-ban Rejtő Jenő a maga utánozhatatlan humorával és az izgalmasnál izgalmasabb cselekmények bonyolításával.

Egy bolond száz bajt csinál - Hangoskönyv

SZERETNÉK VILÁGHÍRŰ LENNI! Sok a pénzem! Kevés a leleményességem! Minden jó ötletet örömmel fogad: megnyerő ifjú,aki elvesztette életkedvét. A Piszkos Fred, a kapitány folytatása ezzel az apróhirdetéssel kezdődik, melynek nyomán egy fiatal, unatkozó multimilliomos nekivág a Csendes-óceánnak, hogy egy másik, hasonlóan pihent agyú fickó javaslatára felkutasson egy eltűnt tudóst, és így tegyen szert az oly nagyon áhított hírnévre. Az expedícióhoz a legkülönösebb figurák csatlakoznak, például Schwachta Szókratész vagy Knapp (ahogy tetszik), a nyugalmazott ítéletvégrehajtó, vagy - biztos, ami biztos alapon - maga a megtalálandó tudós, egy szekrénybe rekkentve, az expedíció élére pedig fregattfőhadnagyként régi ismerősünk, Fülig Jimmy áll. Ám régi ellenlábasa, Piszkos Fred, aki megint kavar valamit, bárkájával a milliomos hajójának nyomába szegődik...

"A Duna-parti nagyon előkelő Trombita-szálló portása ijedtében megdermedt. Tizenöt éve áll itt, ebben az aranygombos kabátban, a kocsifelhajtó előtt, de ilyen még nem volt!... Mi van ma? A Trombita előtt tartják a mentőautók idei concours délégance-ját?... A főpincér bement, az úr elment, a portás tűnődött. Annyi bizonyos, hogy a lány nem abba a mentőkocsiba szállt, amelyikkel jött, viszont, akit a főpincér lehozott, az nem avval a mentőkocsival távozott, amelyiket kihívták. Általában mi ez itt ezekkel a mentőkocsikkal? Mi volt ez a hölggyel, aki kiszállt vacsorázni, és a másikkal, aki itt vacsorázott, aztán beszállt?... Az ember megbolondul! Holott rém egyszerű eset: a két mentőkocsi elcserélte az utasát. Kovács Ágnest az a mentőkocsi vitte be a Lakos Szanatóriumba, amelyikkel Szofi Olaf Günter főhercegnő érkezett, és a főhercegnő (több mentőkocsi nem lévén) azon az autón vitette magát a Lakos Szanatóriumba, amelyen Kovács Ágnest kellett volna bevinni, mivel szarvasgomba-pástétomot evett, megfájdult a gyomra, és rosszul lett. A portás állt, tűnődött. A híd alól egy szép, kivilágított hajó úszott lassan a Dunán, daloló kirándulókkal, és megszólaltatta a sípját. A portás úgy nézte a hajót, mintha ez köteles lenne válaszolni a hirte len lejátszódott villámproblémára. De a hajó fütyült rá. Kettőt."

"Samuel Bronson angol állampolgár létére Francia-Afrika fővárosát, Marokkót választotta állandó lakóhelyéül. A konjunktúrakutatás módszerével jelölte ki életpályájának a Pinkerton óta annyira elterjedt és regényessé vált magánkutatói mesterséget. A kutatásra való hajlamosság mindig megvolt benne. Képes volt például a legsivárabb napokban is felkutatni olyan ismerőst, akinél még néhány frank erejéig hitelre talált Későbbi konjunktúrakutatása során jött rá, hogy Marokkóban igen szép haladó irányzatot mutat fel a bűnözés. Hogyan lehet ezt a konjunktúrát kihasználni? Háromféleképpen. Elsősorban mint bűnöző, másodsorban mint rendőr, harmadsorban betörés, orv- és rablógyilkosság elleni biztosító-intézménnyel Ilyen előzmények után nyitotta meg a Bronson & Bronson magánnyomozó intézetet És ekkor csengettek. A Bronson & Bronson cég első kliense érkezett meg. Hatalmas, ősz ember, feltűnően jól öltözött. A látogató sir Geoffrey Halley volt, Dél-Afrika egyik leggazdagabb iparmágnása. Mr. Bronson mondta, miután leült , megbízásom van az ön számára. Özvegy Madame Colles szólt a mesterdetektív , nyomban hagyja el a szobát! És úgy történt minden. sir Halleynek valóban megbízása volt és az özvegy Madame sietve elhagyta a szobát, mert Mr. Bronson keze egy szokatlanul nehéz bronz hamutartón pihent agresszíven."

Hallották a hírét a láthatatlan légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség található. Vagy ha jártak is ilyen városban, talán elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová a szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat és kötekedő cimboráikat agyonüssék. Csak egyszerű, faragatlan asztalok, és ugyanilyen vendégek találhatók az ilyen helyeken, de ha kíváncsiak a láthatatlan légió legendájára, itt megtudhatnak egyet s mást.

Az olvasók még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-szálán eltűnik, hogy aztán Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa "kirándulókat" visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az "óceán miniszterelnöknek", hogy békés cethalászás közben is ne jusson ideje az eltűnt hajók "megkerítésére". Az akcióban nagy szerepet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ez alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Benjámin Walter zsaroló és 13. Pác Tivald sajátos duót alkotnak. A tét az 500 ezer fontos örökség és a kaszafútásért járó börtön. Őrületes személyiségcserék, plasztikai műtét és kalandok után Tivaldra talán rámosolyog a szerencse, miközben Benjámint fejlövés éri. De a bonyodalmak csak most kezdődnek. Miközben olvasó tátog, és megállás nélkül hahotázik.

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak...

Még egy fegyelmezett vezérkari százados is kissé ideges lesz, ha azt hallja, hogy ő minden idők legagyafúrtabb és legveszedelmesebb kémje. Idegessége érthető módon fokozódik, amikor ezért kis híján halálra ítélik. Ezután mi sem természetesebb, mint hogy nyugalmas, pihentető helyre vágyik, ahol végre be tudja bizonyítani ártatlanságát - így kerül a légióba. Lassacskán minden terv felborul, apránként mindenkit elrabolnak, és a gyarmati katonaság - csak úgy passzióból - harcol egy kicsikét. mi sem természetesebb, mint efféle bonyodalmak közepette egy valamikori vezérkari kapitány az események magaslatára hág, és nemes egyszerűséggel megmenti Franciaországot. Érthetetlen módon a matematikai feladvány megoldásának dicsőségét átengedi egy valódi titkosszolgálati századosnak, de ez nem akadályozza meg abban, hogy nagyszámú rokonra leljen, és mellékesen leleplezze a valódi kémet.

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia... A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: - Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. - Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (...)" Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

"A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában. Ilyent még nem látott a világ! Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik. Ez egy furcsa halálraítélt! Délután például kisétált a városba, gőzfürdőbe ment, ahol fürdött. Később egy jó polgári kávéházban meguzsonnázott, aztán elolvasta a lapokat, estig römit játszott, és mert a kivégzésig még néhány órányi ideje volt, elnézett az Ambassadeur néven közismert, előkelő mulatóba. A halálraítélt itt nyolcfogásos vacsorát evett, és melléje Ibéria vérsmaragdszínű, súlyos borai közül választott egy palackot, abból a történeti múltnak megfelelő évjáratból, amely talán az inkvizíció menekülő eretnekeivel érkezett Afrikába. Mivel a halálraítéltek különösen a kivégzést megelőző napon nem kapnak eltávozásra engedélyt, hogy römit játsszanak, és felkeressék valamelyik jó hírű mulatót, tehát úgy érzem, hogy az eset magyarázatra szorul. Az esemény elsősorban Hausier vicomte felületességére vezethető vissza, aki fiatal kora ellenére a Titkos Szolgálathoz beosztott hadnagy volt. A halálraítélt Henry Fécamp kivégzése előtti napon Poncet ezredes magához kérette a vicomte-ot: Ön megbízást kap, hogy Fécampot mint egy kémszervezet tagja látszólag elszöktesse. Hitesse el, hogy osztozni akar vele az eldugott irattáska árában. Ugyanis ez az ember igen fontos iratokat elrejtett." kevesebb

A Lord Felix Hontings, a Daughter Hill- grófság örököse, Vucli Tóbiással együtt az angol kisváros főterén gyűlést tart, mégpedig az önműködő villamosjegy-szabadalom mielőbbi népszerűsítése ügyében. A nagy érdeklődést keltő gyűlést két markos ápoló megjelenése szakítja félbe, akik a szónokokat visszaszállítják az elmegyógyintézetbe, ahonnan megszöktek. A meglepőbbnél meglepőbb események során kiderül, hogy a hírneves magán-elmegyógyintézet "ápoltjai" között nemcsak egy egész békacsaládot az agyvelejében patronáló meteorológus, hanem éjjel-nappal kísértő "szellem", rablógyilkos, régóta körözött szélhámos - sőt, kissé delíriumos állapotban lévő rendőrnyomozó is előfordul A hol burleszkbe, hol rémdrámába torkolló események a regény végéig igénybe veszik az olvasók nevetőizmait, hogy azután a fáradalmakat egy lord és egy kísértet-lady - civilben táncosnő - esküvőjén pihenjék ki, mely az elmegyógyintézet körülményeit is fölülmúló ősi várkastélyban zajlik.

"A regényben különlegesen nagy szerepet játszik a szerencse. A szerencse jön. Egy fiatalembert inzultál, leghirtelenebb horogütésével. Az illető elkábul. Nem tudja, hogy inzultus érte. Azt hiszi, ez a szerencse, amint mosolyog. A szerencse akkor mosolyog, ha simogat. Ha üt, akkor dühös, mint egy öreg, morózus vadházastárs. Ilyenkor később átalakul... bővebben

"Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem tudott szólni. Mit bámulsz?! rivallt rá a nő. Hallottad? Tudod azt a titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy, ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba, mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne kössön hozzám. Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a pénzt és a dicsőséget is. Őrült vagy! sziszegte a nő. Mi közöd ezekhez a gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét, és fütyülne rád. Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán mesélt. A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott. Igen... Ő is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban csinálni. De egy kikötésem van: én vagyok a hetedik. Neked egyedül odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled... és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon..."