Jenő Rejtő strana 10 z 20

Az elsikkasztott pénztáros négy – ma elbeszélésnek mondanánk, annak idején filléres regényként ismert – Rejtő-etűdöt tartalmaz. A címadó írás a balek csetlés-botlásáról és – természetesen – végzetszerű szerencséjéről szól; a Járőr a Szaharában légiós –, A Fekete Kapitány kalóztörténet; a Pipacs a fenegyerek pedig a klasszikus P. Howard-i jellemkomikum és nyelvi humor briliáns miniatűrje. Ez utóbbiból származik Pipacs remek slágere: „Az élet olyan, mint a nádszál: Ma még vidáman kacagsz, De holnap jön Pipacs bácsi a konyhakéssel…” Íme a sorozat tizenegyedik, utolsó előtti darabja. Az Egy bolond száz bajt csinál (amely cím kétségtelen igazságtartalommal rendelkezik) nem tartozik a közismert P. Howard-művek közé. Pedig ez is fogalommá vált figurákkal ajándékozza meg az olvasókat: e regény egyik főszereplője például Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója…

Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a Brit Királyi Tengerészet történetének lapjain nem szerepel a Balmoral nevű cirkáló eltűnésének históriája, az érdemes hadihajót ugyanis az éj leple alatt kötötte el Piszkos Fred. El nem ítélhető tettét azért követte el, mert egy hajó bérlésére nála lévő pénzt elrulettezte Hajóra pedig szüksége volt, hogy elindulhasson az expedíció Indokínába egy eltűnt légionista felkutatására. Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba. De ha már benne voltak, mellékesen megoldották őfelsége birodalmának gyarmatügyi kérdését, lelepleztek egy veszedelmes árulót, többször megmentették a fiatal Earl of Sudessex életét és végül teljesen váratlanul megtalálták a légionistát

Az angol páncélos cirkáló, a Balmoral, korántsem vész el. Fedélzetén Piszkos Fred a kapitány, aki végső kényszerből vállalkozott a cirkáló „kölcsönvételére”, hogy Tom Leven kapitányt, illetve fontos találmányának tervrajzát az e célból alakult „részvénytársaság” felkutathassa. Az, hogy az ellopott cirkálóra kerül egy igazi angol herceg és egy ál-vezérkari százados, végső soron véletlen műve: az ő hajójuk ugyanis elsüllyed, és a Balmoral kegyeletből átkereszteli magát a valóban elveszett cirkáló nevére. A részvénytársaság tagjait: Rozsdást, a Kölyköt, a Főorvost és Piszkos Fredet a hajmeresztő kalandok és a parodizáló humor áradata közben kísérhetjük végig tengeri és szárazföldi útjaikon.

- Őszintén szólva – mondta csodálkozva az őrnagy –, nem hittem volna, hogy viszontlátom D'Alarcone. – Alázatosan jelentem, őrnagy úr, családunkban volt már iszákos és kártyás, és egy nagybácsim fogadásból konflison ment Párizsból Vlagyivosztokba, mindamellett katonaszökevény nem fordult elő a famíliában, és én tisztelem a tradíciókat.

Sír (a) feliratKi itt nyugtalankodik csendesen,Író volt és elköltözött az élők sorába.Halt harminchárom évig, élt néhány napot,S ha gondolkozott, csak álmodottNéhány lapot. S mikor kinevették:Azt hittem, hogy kacagtatott.Most itt fekszik e nehézTemetői hant alatt,Zöld koponyáján kiüt a csiraÉs azt álmodja, hogy él.Szegény. Béke hangjaira!Ámen.(Rejtő Jenő)Az utolsó szó jogán c. posztumusz novellás kötet Rejtő Jenő életművének egyetlen olyan alkotása, ahol az író neve mellett nem szerepel az annyira jellegzetes (P. Howard) név is. Ezekből a novellákból az az író szól az olvasókhoz, aki saját maga által költött sírfelirata szerint: "Halt harminchat évig, élt néhány napot / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot..."Ez a kötet tartalmazza tehát azt a "néhány lapot", amelyet Rejtő Jenő "néhány napig" tartó életében álmodott; csak ezeknek az írásoknak ismeretében lehetséges kellő tisztelettel adózni az író emléke előtt, aki az igazi alkotók alázatával képes volt arra, hogy emberi-társadalmi viszonylatokban oly fontos mondanivalóit, "álmait" álnév mögött, és olyan formába burkolva tárja az olvasók elé, amelyről az akkori kultúrpolitika hajlandó volt egy ideig tudomást nem venni.

Rejtő Jenő novelláskötete. A kötetben található írások: Hegedüs Géza: P. Howard, akit Rejtő Jenőnek hívtak A detektív, a cowboy és a légió Csavargók a Riviérán Dokk A Biscayán Altona Kopó Légió! Börtön Sötét utasok Exitus lethalis A menekülő leány Doktor Bakó Az utolsó szó jogán H. G. Wells Sír (a) felirat

"Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog ,,visszaütni", hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak - bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a ,,Dalol a vadon" című film forgatására elindult expedíció minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is...A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az igazságot, hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni..."

Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog visszaütni hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak – bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a Dalol a vadon című film forgatására elindult expedició minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is… A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az igazságot hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni…

A Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát – Henry Fécamp és John Carew – elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot – a másik bizonyító feljelentésének segítségével – vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved – ártalanul.

Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova – elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.

A Lord Felix Hontings, a Daughter Hill- grófság örököse, Vucli Tóbiással együtt az angol kisváros főterén gyűlést tart, mégpedig az önműködő villamosjegy-szabadalom mielőbbi népszerűsítése ügyében. A nagy érdeklődést keltő gyűlést két markos ápoló megjelenése szakítja félbe, akik a szónokokat visszaszállítják az elmegyógyintézetbe, ahonnan megszöktek. A meglepőbbnél meglepőbb események során kiderül, hogy a hírneves magán-elmegyógyintézet „ápoltjai” között nemcsak egy egész békacsaládot az agyvelejében patronáló meteorológus, hanem éjjel-nappal kísértő „szellem”, rablógyilkos, régóta körözött szélhámos – sőt, kissé delíriumos állapotban lévő rendőrnyomozó is előfordul A hol burleszkbe, hol rémdrámába torkolló események a regény végéig igénybe veszik az olvasók nevetőizmait, hogy azután a fáradalmakat egy lord és egy kísértet-lady – civilben táncosnő – esküvőjén pihenjék ki, mely az elmegyógyintézet körülményeit is fölülmúló ősi várkastélyban zajlik.

„Az éjszakai hideg épp olyan fedetlenül talált, mint a nappali forróság. Élet, világ, morál, szív és értelem, mint egy öntudathasadás a jó és rossz között, régen leváltak a lelkemről: csak el ebből a pokolból: ez volt az egész szótáram, ha égtem, ha öltem, ha tovább vánszorogtam…” Az El a pokolból! című kisregény Rejtő kevéssé ismert műveinek egyike. Főhőse Fred Hartmann, Európa váltósúlyú bokszbajnoka, más nevén a Német Pampák Vad Bikája hamisítatlan rejtői figura, aki a Szidi Bel-Abeszben állomásozó francia légiósok táborából, vagyis a pokolból eszének és erejének köszönhetően végül sikeresen elmenekül.

A regény a híres komikus és kabarészínész, Kabos Gyula ötlete alapján született, így mi más is lehetne a témája, mint a kabaré világa. A főhős, Birsics Ferenc banktisztviselő munkahelyén kabarétréfákat ír, s bár az alkotás a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető jelentősnek, a Fővárosi Kabaré igazgatója mégis vállalja a bemutatását. Kabarészerzőnkre ezután nagyszerű kalandok sora vár: a nevét megváltoztatják, elsodorja egy forgószélszerű szerelem, művészi öntudata szárnyal… s majd elérkezik a premier napja. S hogy sikerül-e Bányainak meghóditania a közönséget? A válasz kész kabaré.

A 22 éves sorbonne-i diák, báró Szirmay Sándor, aki egy gazdag mágnáscsalád sarja, „az úgynevezett semmittevőkhöz tartozott és a maga nemében tökéletes típusa volt ennek az emberfajtának”. Egy nap azonban sorsfordító, nagy horderejű esemény történt vele: ásított! Az emberi természetnek e látszólag jelentétkelen megnyilvánulása sok-sok ember sorsában rendkívüli változásokat idézett elő. Sándor élete fenekestül felfordul, s az olvasó nyomon követheti kalandjait: belecsöppen a munka és a szerencsejáték világába, meggátol egy összeesküvést,  s életében először igazán szerelmes lesz...

Vanalder valóban haldoklott, de ez a körülmény egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy szivarozzon. Walter meg akarta vizsgálni, de leintette: - Felesleges... Mi, régi trópusi csavargók jól tudjuk, mikor lesz végünk. Nem is ezért fárasztottam én magát... Nekem itt van az utalványom, amit említettem: egy írásbeli ígéret négyezer hollandi forintra. Ha én most itt meghalok, akkor ugyebár engem kirabolnak... Ezt szertartásszerűen űzik a halottakkal. Mert itt, uram mindenki lop, kivéve a hollandokat, azok nem lopnak, az Isten verje meg őket... Ők a legnagyobb gazemberek... De ha mondjuk, senki sem lopja el az utalványomat, ami majdnem kizártnak tekinthető... Akkor is... Mire odakerül Batáviába... pláne, ha megtudják, hogy én már nem élek..., addig vándorol majd hivatalról hivatalra... addig kutatják majd a halálom körülményeit..., addig tisztáztatják, hogy kit illet meg, mint örökség..., hogy az én szegény jó húgom, talán tíz év múlva kapja meg az összeg egyharmadát... Minden együtt van a Halálszigeten, ami egy vérbeli Rejtő-regényhez szükséges: öldöklő trópusi betegségek, emberevő bennszülöttek, gonosz hollandusok, gyanakvó detektívek, és persze egy bonyodalmas bűnügy is, aminek kapcsán azonban a dolgoktól (és a szigettől) egészen távollevő emberek is bevonódnak a történetbe.

Négy légionárius létrehozta a Rendes Fiúk Tervkiviteli RT-t, melynek alaptőkéje Puskin Mária Gottfried (sőt: Iván), “egy jóindulatú, feltűnően hosszúarcú, negyven év körüli polgár, mélabús szemmel, pamacsszerű, sötétbarna angol bajusszal, talpig marcona légionárius... és a fején fekete nemezkalap! Ezen felül egy szarukeretes pápaszemet is viselt.” A társasághoz csatlakozik egy vadember és egy gőgös, élemedett kecske is. Céljuk, hogy Puskin, a megrögzött civil becsületrendet szerezzen, anyagi javakhoz juttatva valamennyiüket. Így veszi kezdetét a szerelmi- és kémtörténetek elemeit is felvonultató szaharai kaland.