Jenő Rejtő strana 10 z 25

"Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem tudott szólni.Mit bámulsz?! rivallt rá a nő. Hallottad? Tudod azt a titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy, ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba, mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne kössön hozzám.Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a pénzt és a dicsőséget is.Őrült vagy! sziszegte a nő. Mi közöd ezekhez a gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét, és fütyülne rád.Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán mesélt.A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott.Igen... Ő is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban csinálni. De egy kikötésem van:én vagyok a hetedik. Neked egyedül odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled... és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon..."

„A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét celullebüntetésre terjeszti fel. Őfensége azonban nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábúak kevéssé vonzó társasága miatt.” Lacroix főhadnagy megszökik hogy eltűnt barátját felkutassa. Elfogják, lefokozzák és kitaszítják a légióból, de javíthatatlan, újra beáll mint közlegény, majd ismét megszökik. Ez alkalomból legénye lop egy század katonát. Az őket üldöző gyarmati hadsereg ellenére eljutnak a Szahara túlsó végére, ahol egy eltűnt barát és egy „bújkáló” oázis rejtélyére egyaránt fény derül…

A Húsos Farkas kegyetlen, félelmetes martalóc volt, míg Holdvilág Teddy legendás bandita, a hegyek és prérik hőse. Jóval félelmetesebb a martalócnál, és mégis... az emberek elismeréssel bólogattak, ha róla esett szó. Nevada államban akkoriban teljesen megbénult az üzleti élet a mindjobban elszaporodó rablótámadások következtében. Marhakereskedő nem mert erre a vidékre jönni. Pénzes egyén messze elkerülte Nevadát, ahol a rablók az urak. Ekkor az elkeseredett lakosság elhatározta, hogy nagy körvadászatot rendez! Irtóháborút indítanak a rablók ellen!

A főhős, Robin eleinte - a maga számára is érthetetlenül - nagyon gyáván viselkedik, de amikor nevelőapja felvilágosítja, hogy ő az Államok-szerte rettegett rablóvezér, a "Tigris" fia, hirtelen sosem tapasztalt merészség költözik belé. Ezzel aztán működni kezd a kliséhalmozó gépezet; menetrendszerű vonattámadás és túszszedés, ököl- és pisztolycsaták, melyek Robin furfangjai révén végül meghozzák a civilizáció bajnokainak győzelmét a vadnyugaton.

A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának.   Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dug&aacu

„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.”

Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen.

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság.Káromkodásra feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor roncsolja, töri a bőrt, mindössze a szőr iránt nyilvánít némi kíméletet.A fentiek után bizonyára minden olvasó előtt kétségtelen, hogy Sába Királynője férfi.Hogyan lehet egy királynő férfi?Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismerőseinek a róla elnevezett királynőt.Erről az ókori hölgyről még La Grenelle erődjében is hallottak.Sábának nem kellett volna a csúfolódást tűrnie, mert mindenki tudta, hogy tavaly Marokkóban megverte a kantinost, akit előtte még soha senki nem tudott megverni, csak az Úristen, mert a fél szemére hályogossá tette.Sába tehát alaposan rácáfolt a csúfnevére. Azonban kerülte a kötekedést, és egy gúnynév miatt nem mászott bajtársai képére. Valaha Sába István a kecskeméti színtársulattól érkezett egyenesen Brestbe, anélkül, hogy a Vízkereszt című előadást lemondta volna.Színész volt.Nagy csontú, mély hangú, jó kiállású fiatalember.Valamikor nagy jövőt jósoltak neki a pályáján. És most itt ül az idegenlégió egyik helyőrségében, a legénységi hálóterem hosszú asztala mellett, ahol néhányán borotválkoznak.Reggel bizottság érkezett Marokkóból Collidon kapitány vezetésével, hogy vizsgálatot tartson a tragikusan elhunyt Bradieux nevű közlegény ügyében. Ezért borotválkozott Sába. Ő is tanú, és még hárman.

Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a Brit Királyi Tengerészet történetének lapjain nem szerepel a Balmoral nevű cirkáló eltűnésének históriája, az érdemes hadihajót ugyanis az éj leple alatt kötötte el Piszkos Fred. El nem ítélhető tettét azért követte el, mert egy hajó bérlésére nála lévő pénzt elrulettezte Hajóra pedig szüksége volt, hogy elindulhasson az expedíció Indokínába egy eltűnt légionista felkutatására. Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba. De ha már benne voltak, mellékesen megoldották őfelsége birodalmának gyarmatügyi kérdését, lelepleztek egy veszedelmes árulót, többször megmentették a fiatal Earl of Sudessex életét és végül teljesen váratlanul megtalálták a légionistát

A Grand Hotelben búbópestis miatt három hétre vesztegzárat rendelnek el, nagy rémületet okozva ezzel a híres kis-lagondai fürdőhely előkelő vendégei között. S nem elég a kór híre, a karantén kihirdetését követően gyilkosság is történik, majd furcsa, megmagyarázhatatlan, sokszor abszurd -s természetesen humoros – események sorozata veszi kezdetét… A gyilkossági ügyben folyó nyomozás során lassacskán a szálló gazdag és úri lakóinak, sőt, alkalmazottainak is szinte mindegyikéről kiderül, hogy takargat valamit. A vérontással, csalással, cselvetéssel, hazugságokkal átszőtt bűnügyi történet főszereplője egy pizsamás fiatalember, aki képtelen sokáig ugyanazon a helyen és ugyanabban a ruhában maradni, s aki a hotelben találja meg a szerelmet, melyért még meg is kell küzdenie a Banánoxid vegyi képletéért folytatott harc során…

Sír (a) feliratKi itt nyugtalankodik csendesen,Író volt és elköltözött az élők sorába.Halt harminchárom évig, élt néhány napot,S ha gondolkozott, csak álmodottNéhány lapot. S mikor kinevették:Azt hittem, hogy kacagtatott.Most itt fekszik e nehézTemetői hant alatt,Zöld koponyáján kiüt a csiraÉs azt álmodja, hogy él.Szegény. Béke hangjaira!Ámen.(Rejtő Jenő)Az utolsó szó jogán c. posztumusz novellás kötet Rejtő Jenő életművének egyetlen olyan alkotása, ahol az író neve mellett nem szerepel az annyira jellegzetes (P. Howard) név is. Ezekből a novellákból az az író szól az olvasókhoz, aki saját maga által költött sírfelirata szerint: "Halt harminchat évig, élt néhány napot / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot..."Ez a kötet tartalmazza tehát azt a "néhány lapot", amelyet Rejtő Jenő "néhány napig" tartó életében álmodott; csak ezeknek az írásoknak ismeretében lehetséges kellő tisztelettel adózni az író emléke előtt, aki az igazi alkotók alázatával képes volt arra, hogy emberi-társadalmi viszonylatokban oly fontos mondanivalóit, "álmait" álnév mögött, és olyan formába burkolva tárja az olvasók elé, amelyről az akkori kultúrpolitika hajlandó volt egy ideig tudomást nem venni.

- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban. - Milyen kés volt? - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? - Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? - Kagyló. - Hány részből? - Egy darabból készült. - Akkor nincs baj. Megvan a kés! - Hol? - A hátamban. - Köszönöm. Ki ne ismerné az idézett párbeszédet? A Piszkos Fred, a kapitányt Rejtő Jenő talán legismertebb, legszeretettebb művét 1940-ben adták ki először. Azóta generációk nőttek fel a halhatatlan figurák Fülig Jimmy, Buzgó Mócsing (az igazi Trebitsch) és a címszereplő, Piszkos Fred kalandjain. Szerencsére nem csak a humoros ponyvákat kedvelők körében népszerű a szerző, a magyar irodalmi kánon is elismeri Rejtő zsenialitását, nyelvi leleményeit, kiváló karaktereit.

A vitorlától a csavargőzösig nagy változáson ment át minden, ami a hajózással összefügg, még a tengeri kalandok hőse is. A haladás egyre mélyebb nyomokat hagy környezetünkön. Barátom, egy irodalmi érzékkel megáldott vegyeskereskedő, ezt úgy fejezte ki találóan, hogy „az idő vasfoga elrepül felettünk”. Bizonyos fogalmak lényeges változáson mentek át. A tárgyak külsejét a legellenőrizhetetlenebb szabásminta, az úgynevezett „áramvonal” jellemzi. Az álkulcsos, toprongyos betörőből, gépfegyveres gengszter lett. Hol vannak a jó öreg tengeri farkasok, ifjúsági olvasmányaink zord regényhősei? Hol léteznek ma már a Bounty annyit vitatott lázadói és hol van a bősz kalózkirály? Hát van. Éppen ő e kis regényem egyik főhőse. A kalózkirály, a vén tengeri farkas és bár az idő vasfoga rávéste az áramvonalat, ma is érdekes, figyelemreméltó egyéniség. Nézzük meg, hogy Verne és Jack London regényalakjai óta milyen változáson ment át a halálfejes lobogó rettegett hőse.

Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is ilyen városban, talán elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová a szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat és kötekedő cimboráikat agyonverjék.” Sir Oliver Yollandnek, Denham vicclapba illően tájékozatlan örökös grófjának, ördög tudja, miért, szenvedélye az olajkutatás. Magánhadsereget toboroztat, s nekiindul a Szaharának kissé szedett-vedett légiójával. Számos furcsaság akad a kis sereg körül, így például a talpig fekete egyenruhás, fekete napszemüveges legionáriusok hátizsák helyett kezükben fekete lakktáskát visznek, a sorakozóhoz pedig Aida indulóját fújja az ezüsttrombitás. A menet végén egy gebével vontatott rozoga tiszti konflis halad, a bakon cilinderes parádés kocsis ül, s a tábornok valamilyen rejtélyes oknál fogva egy tűzoltótiszt kimenőruháját viseli. Az olvasó e regényben az Afrikaszerte legendássá vált kísértetlégió kalandjait ismerheti meg, s egyúttal választ kaphat arra a kérdésre is, minek egy szaharai expedícióhoz negyven teniszütő...

Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendő korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevű Pác balszerencséje? Íme: Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bűnügyi szakkörökben őszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli őrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintő, óvatos, gyors, intelligens, és mégis... Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörűen. Elsőrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétől vidáman fütyörészik. Erre elüti egy autó! A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentőkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az ősz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról. De nem. A sérült zsebéből hullik a pénz.

Az egész úgy kezdődött, hogy épelméjű koromban orvosaim tanácsára félbehagytam San Franciscóban az egyetemi tanulmányaimat, és Honoluluba mentem üdülni. Innen valahogy elhajóztam Tahitiba. A Déli-tenger kissé helyrehozott, de a végleges gyógyulást Bricsesz kapitány, a rabszolga-kereskedő eljárása hozta meg. Bennszülött kulikat toborzott, nem éppen finom eszközökkel, ezért hívták rabszolga-kereskedőnek. Egy gazember leitatott Tahitiban, és mire felébredtem, Bricsesz kapitány gőzösén voltam a nyílt tengeren. Sajnos, állandó hiány van matrózokban, és néhol még dívik a szokás, hogy gyanútlan embereket ittas állapotban eladjanak matróznak. A nyílt tengeren azután az illető kénytelen aláírni a szerződést. Olyan pszichiáterek, mint Bricsesz kapitány, igen hatékonyan tudnak az ember lelkére beszélni. Azóta van ez a vörös forradás a homlokomon. Mint kényes polgár, eleinte sokat szenvedtem. De végre is Bricsesz kapitánynak katedrát kellene felállítani a San Franciscó-i egyetemen, és orvosaimnak is ajánlom, hogy hozzá járjanak tanulni, mert kizárólag szabadgyakorlatokkal tökéletesen kikúrált. Ajánlom orvosaim figyelmébe a fedélzetsúrolást, kazántisztítást, szénlapátolást mint gyógyeljárást. A sűrű rugdosás csak fokozza ennek a terápiának a hatását. Hogy valami nincs rendben nálam, az bizonyos. Ahelyett, hogy három hónap múltán visszaérve Tahitiba, boldogan otthagytam volna Bricsesz kapitány rabszolgahajóját, ismét leszerződtem hozzá, ez alkalommal a szokásos szelíd rábeszélés nélkül. Így indultam el, most már önszántamból, Bricsesszel, és azontúl a legnagyobb egyetértésben éltünk a rabszolgahajón, és barátságunk az idők folyamán csak kimélyült, sőt talán még ma is fennállna, ha működésének és fiatalságának teljében nem ragadja el őt körünkből a kiszámíthatatlan végzet, egy idült alkoholmérgezés tünetei között.