Jenő Rejtő strana 11 z 25

Mi lehet az, amitől egy pávián meglepődik és egy papagáj több alkalommal is leszögezi, hogy: „ki-ráki?” Alapos okuk volt-e különös viselkedésre. Az erdő közepén, hátával egy fának dőlve nyugodtan aludt egy úr, szmokinban, lakkcipőben, fején szalmakalappal, gomblyukáról csüggő monoklival. Estélyi ruhája olyan kifogástalan, olyan frissen vasalt és ragyogóan tiszta volt, inge, keménygallérja olyan kifogástalanul sima és hófehér, mintha most lépett volna ki egy kaszinó kapuján. Megjegyzem, így is volt. A hely viszont, ahol most ébredezett, a Kongó őserdejének mélye volt. Theodor Emerson, becenevén „Petróleum Teddy”, elkényeztetett milliomos csemete, legjobb barátjába, Gordon kapitánnyal fogadást kötnek. A tét: milliók nélkül megélni úgy, ahogy van, egy szál szmokingban, a Kongó őserdejének közepén. Teddy azonban nem számolt néhány jelentéktelen dologgal: vadállatokkal, kannibálokkal, egyéb vérszopó fenevadakkal, na meg a rekkenő hőséggel sem…

"Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog ,,visszaütni", hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak - bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a ,,Dalol a vadon" című film forgatására elindult expedíció minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is...A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az igazságot, hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni..."

A francia idegenlégió sivatagi erődjében három jó barát romantikus kalandra készül. A titokzatos, gyönyörű szőke lány, Yvonne bátyját akarják felkutatni. A férfi a sivatag kellős közepén lévő büntetőtáborban raboskodik. Ide kell eljutniuk. Kisebb csínytevések után mindhárman bekerülnek a büntetőtranszportba, velük tart marcona tisztjük, Potrien is. A büntetőtábor helyén idilli körülményeket találnak. Nemsokára rájönnek, hogy az egész történet mögött nagyszabású pénzügyi átverés rejlik. Megtalálják Yvonne bátyját, sőt apját is, majd kiderül, hogy álruhában a lány is velük tartott. Megszöknek, hogy a csalást leleplező titkos iratot eljuttassák a hadvezetéshez.

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba menõ bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tűnik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégsõkig titok marad…

"Mit csinál az ember, ha huszonegy éves, a komolyság nyomokban sem fordul elő lelkivilágában, és ilyen hihetetlen pénzösszeg birtokába jut váratlanul? Ezt kérdezte önmagától Gorcsev. És önmaga nyomban felelt rá: Kiszáll Nizzában. Itt először a kikötőbe kódorog, és valami cimbora után néz, mert kutyának való a gazdagság, ha nincs valaki, akivel közösen lehet elverni a pénzt. Ki legyen azonban a kiválasztott? Körülnézett a kikötőben. A parton egy csomaghordó külsejű egyén vonta magára a figyelmét." A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő humoros regénye, melyet 1940-ben adtak ki először. Rejtő Jenő (1905-1943) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom legnépszerűbb képviselője. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott regényparódiáival aratta. A pesti művészélet ismert alakjaként barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához és Latabár Kálmánhoz is.

Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejtő Jenő (1905-1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzetű műve, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író 1932-től kezdett el ""gyorsregényeket"", füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egytől egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, többnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kettős ügynök?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhető, hogy annak idején - az 1930-as években - emiatt: cenzurális okokból nem jelenhetett meg a mű, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Külön érdekessége, hogy a Rejtő-életműben ritka módon van egy előzmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémnő címen Rejtő 1937-ben még operett librettót is írt! „Tatjánával a hotelben ismerkedtem meg. Egy este, éppen kijöttem a szobámból, mikor új lakó érkezett. Férfiszabású bő felöltőben volt, kezében kis kézitáska, a fején sapkaszerű simuló kalap. Minden praktikus és egyszerű volt rajta. A kalapja alól két bronzvörös hajtincs látszott ki. Nem lehetett egészen fiatal, az orra körül két redő mélyült az arcába. Nagyon szép volt. Markáns, kissé durva, de mégis szomorúan szép nő volt Tatjána. A nevét akkor még nem tudtam. Egy másodpercre élesen felém fordult, végignézett rajtam, aztán benyitott szobájába. A mellettem lévő szobába. Valahogy megéreztem, hogy messziről jött, hogy felette áll e kis bűnözőknek, akik itt laknak. Az első pillanattól fogva érdekelt."

Az olvasók még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-lábán eltűnik, hogy azután Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa „kirándulókat” visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az „óceán miniszterelnökének”, hogy békés cethalászás közben is ne jusson ideje az eltűnt hajók „megkerítésére”. Az akcióban nagy szerpet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ez alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.

Rejtő Jenő könyveit legalább háromszor olvassa el az ember. Kamaszkorában a szabadság mámora és az áradó humor ragadja el. Később az irracionális világ abszurdjában gyönyörködik. Aztán, vissza-visszanézve eltelt éveire, jól látja a lapokon minden komoly dolog, köztük az irodalom bölcs paródiáját. Az 1941-es Csontbrigád e különös életműben is megkülönböztetett helyet foglal el: a légiós regények sorának végén olyan történet áll, amelyben a büntetőtáborok páriái és őskori szintre süllyesztett, alig emberi lényei szerepelnek. Az önbecsülés és az emlékezet utolsó tartalékaival – amikor már végképp indokolhatatlan volna a ragaszkodás bármilyen elvhez, erkölcshöz – mégis kimondatik: „nem akarok Hiéna lenni”. Még két év, és Rejtő Jenő munkaszolgálatos halott.

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Gorcsev Iván milliomosként lép fel Vanek úrral, mint magántitkárával egyetemben, akinek munkaköri kötelessége többek között az, hogy helyettesítse főnökét az idegenlégióban... Vanek úr aztán többször is agyvérzés közeli állapotba juttatja feletteseit, miközben Gorcsev elnyeri szerelme kezét. De hová tűnt közben a színaranyból készült, tizennégy karátos autó?

Rejtő Jenő, a "ponyva" mestere, mára már klasszikussá nemesedett. Nemzedékek számára biztosították a szórakozást jellegzetes figurái, Gorcsev Iván, Vanek úr és természetesen maga Piszkos Fred, a kapitány. A szingapúri alvilág legkoszosabb alakja ezúttal érző szívű atyaként mutatkozik be, aki mindent elkövet, hogy trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Feltűnik Fülig Jimmy is, aki bár "beugró" trónörökösnek csapnivaló, csapni viszont senki sem meri, mivel pofonok dolgában professzori katedra dukál neki. S míg az események sora kacagtató fordulatokkal rohan a végkifejlet felé, tanúi lehetünk királyi ütlegeknek csakúgy, mint a csapszékek diplomáciájának... a legjobb rejtői hagyományok szerint.

Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át. -Robin -suttogta a lány-, beszéljen őszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolna a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette... -Robin -mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette. -Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül. - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly... elátkozott, ha hozzám ér... Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!

A "Csontbrigád" Rejtő Jenő egyetlen olyan regénye, amelyben nem sajátos humora, hanem az emberi tragikumok iránti mélységes humanitása az uralkodó. Regényének főszereplője, Henry Fécamp, azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vizionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenednek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk lévő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a "csontbrigádot" az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova - elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez...

Kevesen tudják, hogy P. Howard ? Rejto Jenonek még ma is vannak olyan muvei, amelyek egyszer sem jelentek meg az utóbbi 30-40 évben. Igaz, ezek nem a késobb híressé vált P. Howard, hanem Gibson Lavery álnéven jelentek meg. A szerzo azonban azonos. Ugyanaz a Rejto Jeno, aki szereploit felejthetetlen karakterfigurákká tudja varázsolni, akinél az események lélegzetelállító tempóban követik egymást, és akinél mindig minden úgy fordul, ahogy a legkevésbé várnánk. A Nevada szelleme tehát nem hiányozhat senkinek a polcáról sem, aki érdemesnek tartja Rejto Jenot arra, hogy muveit könyvtárában összegyujtse.

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

„…A fojtogató, páratelt szaharai levegő meg se rezzen. De ha valahonnan dél felől elindul a szél, furcsa dobpergés hallik, recsegő trombitán valaki az Aida bevonulási indulóját játssza, és a kísérteteket váró szemek előtt megjelenik valahol a látóhatár szélén: A Láthatatlan Légió! Koromfekete egyenruhában, kezükben fekete lakktáskával, szemükön vastag fekete keretes napszemüveggel. Előttük rozoga, lóval vontatott ócska fiákerben egy tábornok… Ha kiszáll a kocsiból, a cilinderes, parádés kocsis megemeli a kalapját és – szabadra állítja a fiákerre felszerelt taxaméter óráját!” Hogyan került a Szaharába ez a legendákat fakasztó „kísértetlégió”, és mi volt misztikus menekülésük célja: erről szól P. Howardnak ez a talán egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regénye.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. A Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát – Henry Fécamp és John Carew – elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot – a másik bizonyító feljelentésének segítségével – vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved – ártalanul.