Jenő Rejtő strana 11 z 20

A regény főszereplője Tom – Fülig Jimmyhez hasonló figura –, aki Honolulutól Batáviáig otthonosan mozog a kikötők világában. Biztosabb megélhetés reményében elszegődik az Új Amszterdami Részvény Társasághoz, ahol tisztességes munka mellett gyors meggazdagodást ígérnek a jelentkezőknek. Ezek után pottyan egy ház tetejéről Tom fejére a csinos Elly, aki láthatóan menekül valaki elől. A fiatalok egymásba szeretnek, s Tom végül fényt derít a Részvény Társaság piszkos ügyeire is.

Ezzel visszafordultam a söntésasztalhoz a poharam felé és nem törődtem volna tovább az üggyel. Egyszerre azonban arra lettem figyelmes, hogy valaki hátbaszúr. Ez már felbosszantott! Az egyiket nyomban keresztülvágtam a söntéspolcon, hogy rázuhant a mennyezetes állvány vagy harminc üveggel. A másikat hasbalőttem, de a harmadikat, aki elfutott, csak az uccán értem utól, hogy jogos önvédelemből leterítsem. Ezalatt néhányan összeröffentek ásóval, kapával és mielőtt megmagyarázhattam volna nekik, hogy miért kellett ezt a három urat ennyire megdorgálnom, nekemrohantak. Bizony ott a tolongásban öt-hat ember megsebesülhetett a lövöldözéstől, de nekem védekeznem kellett és ez sikerült is. Örültem, midőn lovammal az országútra értem és a hátam mögött tudtam ezt a gaz fészket.

"Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem tudott szólni.Mit bámulsz?! rivallt rá a nő. Hallottad? Tudod azt a titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy, ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba, mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne kössön hozzám.Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a pénzt és a dicsőséget is.Őrült vagy! sziszegte a nő. Mi közöd ezekhez a gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét, és fütyülne rád.Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán mesélt.A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott.Igen... Ő is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban csinálni. De egy kikötésem van:én vagyok a hetedik. Neked egyedül odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled... és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon..."

Észak-Afrika, Marrakesh. Hat elszánt legionárius végez a francia gyarmattartók ellenségével, a rejtőzködő Muhat bejjel, és elrabolja vagyonát. Vakmerően megszöknek a Szaharát átszelő menetszázadból, s rettenetes útjuk a Kongó-vidéki őserdőkben ér véget. Évekkel később, Londonban Connor főfelügyelő és Mackenzie kapitány különös gyilkosságsorozat ügyében nyomoz. A szálak egykori legionáriusokhoz vezetnek, és előlépnek a múltbéli dráma szereplői, akiknek sorsát a háttérből egy hétpróbás nemzetközi kém irányítja. Az izgalmas regényben Rejtő krimiírói tehetségét csillogtatja.

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba menõ bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tűnik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégsõkig titok marad…

A Húsos Farkas kegyetlen, félelmetes martalóc volt, míg Holdvilág Teddy legendás bandita, a hegyek és prérik hőse. Jóval félelmetesebb a martalócnál, és mégis... az emberek elismeréssel bólogattak, ha róla esett szó. Nevada államban akkoriban teljesen megbénult az üzleti élet a mindjobban elszaporodó rablótámadások következtében. Marhakereskedő nem mert erre a vidékre jönni. Pénzes egyén messze elkerülte Nevadát, ahol a rablók az urak. Ekkor az elkeseredett lakosság elhatározta, hogy nagy körvadászatot rendez! Irtóháborút indítanak a rablók ellen!

Wardes csendbiztos gyanútlanul állt a folyóparton, mert a Húsos Farkas fegyvertelen kézzel lépett eléje a bokrok közül, és megemelte a kalapját. De nem mondhatta azt, hogy „jó napot” hanem kivett a kalapjából egy revorvert és főbe lőtte vele a csendbiztost. Mindez olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy a Denveri Kopó hírhedt ügyessége sem előzhette meg a halálos lövést… Ez az esemény indítja meg a következmények olyan láncolatát, amelyek őrült sebességgel követik egymást beláthatatlan fordulatokban a végső befejezésig, amely egy nem kevésbé „rejtői” mint az indítás. De ne vágjunk az események elébe. Hiszen addig még oly sok minden történik hőseinkkel.

Régi ismerősünk Fülig Jimmy ez alkalommal egy ifjú amerikai milliomos expedíciójának lesz fontos szereplője. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni gondosan vezetett naplószerű levelezéséből, amelyben St. Antonio főhercegnek számol be kalandjairól. Az események végső kimenetelére mégis Piszkos Fred közbelépése válik döntővé, aki a Na, mi újság, Wagner Úr nevű hajón követi válogatott legénységével a milliomos hajóját. Az illusztris hajó legénységének és főleg a Kapitánynak lesz tehát érdeme, hogy a rég eltűnt kutató helyett egy banditát fog felfedezni az unatkozó milliomos – és az is, hogy Fülig Jimmy a „kölcsönkenyér visszajár” elv alapján a küzdelmes dicsőség ünnepléséből kimarad, s ehelyett karanténba kerül.

„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.”

Ronald Kerryt Winstonban mindenki orgyilkosnak tartotta, gyakran került konfliktusba emiatt. Állítólag hátba lőtte hajdani barátját, szerelmi vetélytársát, Teddy Backet. A vádlottat az esküdtszék meggyőző bizonyítékok híján felmentette. Ronny egy újabb összetűzés után élt az alkalommal, amikor a városon átutazó George Lonsdale felfogadta intézőnek a birtokára. A számkivetett elindult a távoli Lonsdale-vár felé. Már a farm felé vezető úton is nehéz akadályokkal kellett szembe néznie, de a farmon zajló események közepette kellett igazán bebizonyítania, hogy nem akármilyen fából faragták a kitaszított és lecsúszott kitűnő céllövőt. Virginia, munkaadója nevelt lánya azonban hitt a férfi ártatlanságában, ez és a két Lonsdale (George és Owen) – nemzedékek óta tartó – viszálya alapjaiban megváltoztatták Ronny életét.

Versenyfutással kezdődött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak, hogy a Lonsdale-ősök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletről. Unokafivérek. Ők is futottak. Előzőleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a hegyi ösvény utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsőnek ért fel a tetőre, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kődobás tette harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelőzte már az unokafivérét, mikor kődobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagadta, hogy ő dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel előbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem volt idő holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. Mindkettő úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ér véget…

Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen.

Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen. A Lord

Agadesznél némi meglepetésben volt része a légiónak. Egy expedicióval találkoztak. És ez volt a legfurcsább expediciók egyike a világon. A tevehajcsárok és néger szolgák naphosszat a hasukon feküdtek és aludtak, mindenki akkor kelt fel, amikor akart, abból evett és annyit, amiből és amennyit megkivánt, az öszvérek száma aszerint váltakozott, hogy az expedició hajcsárai milyen sikerrel loptak új állatokat azok helyett, amelyeket tőlük hajtottak el, senki sem parancsolt senkinek, mindenki ordított mindenkivel és a táborozás formációja annyira nem emlékeztetett semmiféle hasonló pihenőállomásra, hogy a kapitány, midőn messzelátójával megpillantotta azt a szabálytalan, furcsa foltot, amit öszvérek, emberek és sátrak egymás hegyén-hátán alkottak, meglepetten szólt hátra az őrmesternek: „Mondja csak, mon chef, mi az istencsudája lehet az az izé ottan?”

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság.Káromkodásra feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor roncsolja, töri a bőrt, mindössze a szőr iránt nyilvánít némi kíméletet.A fentiek után bizonyára minden olvasó előtt kétségtelen, hogy Sába Királynője férfi.Hogyan lehet egy királynő férfi?Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismerőseinek a róla elnevezett királynőt.Erről az ókori hölgyről még La Grenelle erődjében is hallottak.Sábának nem kellett volna a csúfolódást tűrnie, mert mindenki tudta, hogy tavaly Marokkóban megverte a kantinost, akit előtte még soha senki nem tudott megverni, csak az Úristen, mert a fél szemére hályogossá tette.Sába tehát alaposan rácáfolt a csúfnevére. Azonban kerülte a kötekedést, és egy gúnynév miatt nem mászott bajtársai képére. Valaha Sába István a kecskeméti színtársulattól érkezett egyenesen Brestbe, anélkül, hogy a Vízkereszt című előadást lemondta volna.Színész volt.Nagy csontú, mély hangú, jó kiállású fiatalember.Valamikor nagy jövőt jósoltak neki a pályáján. És most itt ül az idegenlégió egyik helyőrségében, a legénységi hálóterem hosszú asztala mellett, ahol néhányán borotválkoznak.Reggel bizottság érkezett Marokkóból Collidon kapitány vezetésével, hogy vizsgálatot tartson a tragikusan elhunyt Bradieux nevű közlegény ügyében. Ezért borotválkozott Sába. Ő is tanú, és még hárman.

  – Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkre mentem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenem hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek? Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertből. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegből magamat is fenntartsam. Természetesen a mosónő azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tőle. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál. Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató.