Jenő Rejtő strana 11 z 25

A főhős, Robin eleinte - a maga számára is érthetetlenül - nagyon gyáván viselkedik, de amikor nevelőapja felvilágosítja, hogy ő az Államok-szerte rettegett rablóvezér, a "Tigris" fia, hirtelen sosem tapasztalt merészség költözik belé. Ezzel aztán működni kezd a kliséhalmozó gépezet; menetrendszerű vonattámadás és túszszedés, ököl- és pisztolycsaták, melyek Robin furfangjai révén végül meghozzák a civilizáció bajnokainak győzelmét a vadnyugaton.

A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának.   Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dug&aacu

„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.”

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba menõ bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tűnik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégsõkig titok marad…

"Mit csinál az ember, ha huszonegy éves, a komolyság nyomokban sem fordul elő lelkivilágában, és ilyen hihetetlen pénzösszeg birtokába jut váratlanul? Ezt kérdezte önmagától Gorcsev. És önmaga nyomban felelt rá: Kiszáll Nizzában. Itt először a kikötőbe kódorog, és valami cimbora után néz, mert kutyának való a gazdagság, ha nincs valaki, akivel közösen lehet elverni a pénzt. Ki legyen azonban a kiválasztott? Körülnézett a kikötőben. A parton egy csomaghordó külsejű egyén vonta magára a figyelmét." A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő humoros regénye, melyet 1940-ben adtak ki először. Rejtő Jenő (1905-1943) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom legnépszerűbb képviselője. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott regényparódiáival aratta. A pesti művészélet ismert alakjaként barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához és Latabár Kálmánhoz is.

Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejtő Jenő (1905-1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzetű műve, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író 1932-től kezdett el ""gyorsregényeket"", füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egytől egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, többnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kettős ügynök?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhető, hogy annak idején - az 1930-as években - emiatt: cenzurális okokból nem jelenhetett meg a mű, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Külön érdekessége, hogy a Rejtő-életműben ritka módon van egy előzmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémnő címen Rejtő 1937-ben még operett librettót is írt! „Tatjánával a hotelben ismerkedtem meg. Egy este, éppen kijöttem a szobámból, mikor új lakó érkezett. Férfiszabású bő felöltőben volt, kezében kis kézitáska, a fején sapkaszerű simuló kalap. Minden praktikus és egyszerű volt rajta. A kalapja alól két bronzvörös hajtincs látszott ki. Nem lehetett egészen fiatal, az orra körül két redő mélyült az arcába. Nagyon szép volt. Markáns, kissé durva, de mégis szomorúan szép nő volt Tatjána. A nevét akkor még nem tudtam. Egy másodpercre élesen felém fordult, végignézett rajtam, aztán benyitott szobájába. A mellettem lévő szobába. Valahogy megéreztem, hogy messziről jött, hogy felette áll e kis bűnözőknek, akik itt laknak. Az első pillanattól fogva érdekelt."

Az olvasók még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-lábán eltűnik, hogy azután Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa „kirándulókat” visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az „óceán miniszterelnökének”, hogy békés cethalászás közben is ne jusson ideje az eltűnt hajók „megkerítésére”. Az akcióban nagy szerpet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ez alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.

Rejtő Jenő könyveit legalább háromszor olvassa el az ember. Kamaszkorában a szabadság mámora és az áradó humor ragadja el. Később az irracionális világ abszurdjában gyönyörködik. Aztán, vissza-visszanézve eltelt éveire, jól látja a lapokon minden komoly dolog, köztük az irodalom bölcs paródiáját. Az 1941-es Csontbrigád e különös életműben is megkülönböztetett helyet foglal el: a légiós regények sorának végén olyan történet áll, amelyben a büntetőtáborok páriái és őskori szintre süllyesztett, alig emberi lényei szerepelnek. Az önbecsülés és az emlékezet utolsó tartalékaival – amikor már végképp indokolhatatlan volna a ragaszkodás bármilyen elvhez, erkölcshöz – mégis kimondatik: „nem akarok Hiéna lenni”. Még két év, és Rejtő Jenő munkaszolgálatos halott.

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Gorcsev Iván milliomosként lép fel Vanek úrral, mint magántitkárával egyetemben, akinek munkaköri kötelessége többek között az, hogy helyettesítse főnökét az idegenlégióban... Vanek úr aztán többször is agyvérzés közeli állapotba juttatja feletteseit, miközben Gorcsev elnyeri szerelme kezét. De hová tűnt közben a színaranyból készült, tizennégy karátos autó?

Rejtő Jenő, a "ponyva" mestere, mára már klasszikussá nemesedett. Nemzedékek számára biztosították a szórakozást jellegzetes figurái, Gorcsev Iván, Vanek úr és természetesen maga Piszkos Fred, a kapitány. A szingapúri alvilág legkoszosabb alakja ezúttal érző szívű atyaként mutatkozik be, aki mindent elkövet, hogy trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Feltűnik Fülig Jimmy is, aki bár "beugró" trónörökösnek csapnivaló, csapni viszont senki sem meri, mivel pofonok dolgában professzori katedra dukál neki. S míg az események sora kacagtató fordulatokkal rohan a végkifejlet felé, tanúi lehetünk királyi ütlegeknek csakúgy, mint a csapszékek diplomáciájának... a legjobb rejtői hagyományok szerint.

Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át. -Robin -suttogta a lány-, beszéljen őszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolna a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette... -Robin -mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette. -Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül. - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly... elátkozott, ha hozzám ér... Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!

A "Csontbrigád" Rejtő Jenő egyetlen olyan regénye, amelyben nem sajátos humora, hanem az emberi tragikumok iránti mélységes humanitása az uralkodó. Regényének főszereplője, Henry Fécamp, azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vizionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenednek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk lévő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a "csontbrigádot" az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova - elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez...

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba men? bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tunik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégs?kig titok marad?

Gorcsev Iván milliomosként – mert ennyit nyert a ruletten – magántitkárává fogadja Vanek urat. A furcsa öltözetű s kimért modorú gentleman egyik munkaköri kötelessége az, hogy helyettesítse Gorcsevet az idegenlégióban. Vanek úr itteni működése többször az agyvérzés közelébe juttatja elöljáróit, akiket kalap-, pontosabban kepiemeléssel köszönt, egyik bajtársának pedig elárulja, hogy ő szimbólista, s tudni illik, hogy a szimbóla egy igen finom hangszer, amit három részből kell összecsavarni… Ezenközben az igazi Gorcsev elnyeri szerelme kezét, s mellékesen visszaszerzi jövendőbeli apósa aranyból készült autóját. „Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is, elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat agyonverjék. Csak egyszerű és faragatlan vendégek találhatók az ilyen helyiségekben, de ha kíváncsiak vagyunk a Láthatatlan Légió legendájára, itt megtudhatunk egyet s mást…”

Csülöknek nincs pénze, és nincs lakása, éppen ezért barátjával, Tuskó Hopkinsszal felkeresik a Török Szultánt, aki egy uszály fenekén vesztegel; neki nadrágja sincs. Sürgős dolgára hivatkozva kölcsönveszi a vendégként érkező Tuskó Hopkins nadrágját, de a megjelölt időben nem a nadrágot küldi vissza, hanem egy levelet, amely szerint az uszály egyik ládájában hulla van. Most tehát Tuskó Hopkins marad nadrág nélkül, így Csülök megy el segítségül hívni Senki Alfonzot, de visszatér vele az uszályra, ama bizonyos ládában már Tuskó hullája heverész. Mire pedig orvost is sikerül keríteniük - ez a hulla is eltávozik. A sorozatos rejtélyek sem gátolják azonban a három barátot abban, hogy kezükbe vegyék Laméter hajóskapitány ügyét, aki éppen kiszabott halálbüntetésének végrehajtását várja...

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. A megdönthetetlen erkölcsi tanulságot már a mű első lapjain leszögezi az elbeszélő (aki a költői szépségű Csülök névre hallgat, ha akar): jóérzésű ember ne menjen lopni az anyja névnapján, mert hamarosan a légióban találja magát. Ott pedig Potrien őrmester furcsa felfogása teszi igen nehézzé a szabad mozgást. Ez azonban nem akadályozhatja meg hősünket és kedves barátait, Senki Alfonzot és Tuskó Hopkinst, hogy részt vegyenek a kormányzó estélyén, és beleártsák magukat egy eltűnt expedíció és egy halálra ítélt kapitány sorsának bonyodalmaiba. – A Rejtő rajongók széles táborának ajánlható.