Jenő Rejtő strana 13 z 25

Régi ismerősünk Fülig Jimmy ez alkalommal egy ifjú amerikai milliomos expedíciójának lesz fontos szereplője. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni gondosan vezetett naplószerű levelezéséből, amelyben St. Antonio főhercegnek számol be kalandjairól. Az események végső kimenetelére mégis Piszkos Fred közbelépése válik döntővé, aki a Na, mi újság, Wagner Úr nevű hajón követi válogatott legénységével a milliomos hajóját. Az illusztris hajó legénységének és főleg a Kapitánynak lesz tehát érdeme, hogy a rég eltűnt kutató helyett egy banditát fog felfedezni az unatkozó milliomos – és az is, hogy Fülig Jimmy a „kölcsönkenyér visszajár” elv alapján a küzdelmes dicsőség ünnepléséből kimarad, s ehelyett karanténba kerül.

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el. A szituáció megdöbbentő és sajátosan rejtői. És aki veszi a bátorságot, hogy tovább olvassa a történetet, nem csalódik: a hasonló jelenetek, leírások olyan kimeríthetetlen tárházát fogja találni, amitől komoly veszélybe kerül: a könyvet nem lesz képes letenni, csak ha teljesen végigolvasta.

Humor és feszítő izgalom keveredik Az előretolt helyőrség című vérbeli Rejtő Jenő-regényben. Főhőse a Galamb nevű légiós, az afrikai kikötők félelmetes hírű verekedője, tulajdonképpen valamikor szép jövő előtt állott, de elszegényedett angol nemesifjú, aki nemcsak azért van benne minden verekedésben, mert a halált keresi - azért is, mert a sorozatos véletlenek folytán egy rejtélyes gyilkos nyomát kutatja, miközben ő maga is a gyilkosság vádjával hadakozik. Az izgalmas kalandok során megtudhatjuk, hogy a karóra nem feltétlenül az idő múlását hivatott szolgálni, és azt is, hogy a legváratlanabb helyzetekben fel-felbukkanó és furcsa módon mindig dalos kedvű szellemből lehet bátor és egyben bűbájos feleség is...

Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Észak-Afrika, Madagaszkár és Indokína között bonyolította le a legénységi utánpótlások forgalmát. Ezen a hajón fecsegtek egész nap az amerikai turisták. Itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé a munkájukat bámuló, kérdezgeto utasok, nem ültek egész nap az uszodában, és nem táncoltak a zuhany alatt. Ezen a hajón igyekszik John Brisac az idegenlégióba. Szerencsés véletlen folytán szembeutazik vele régen nem látott unokatestvére. Terve máris kész a szerepcserére, de sors közbeszól, és életet cserélnek. Az unoktestvérre szomorú sors vár. Meg kell tanulnia patkányokkal aludni, hozzászokni a golyók röpködéséhez. A tét: küzdelem életre-halálra.

Versenyfutással kezdődött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak, hogy a Lonsdale-ősök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletről. Unokafivérek. Ők is futottak. Előzőleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a hegyi ösvény utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsőnek ért fel a tetőre, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kődobás tette harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelőzte már az unokafivérét, mikor kődobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagadta, hogy ő dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel előbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem volt idő holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. Mindkettő úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ér véget…

„…A fojtogató, páratelt szaharai levegő meg se rezzen. De ha valahonnan dél felől elindul a szél, furcsa dobpergés hallik, recsegő trombitán valaki az Aida bevonulási indulóját játssza, és a kísérteteket váró szemek előtt megjelenik valahol a látóhatár szélén: A Láthatatlan Légió! Koromfekete egyenruhában, kezükben fekete lakktáskával, szemükön vastag fekete keretes napszemüveggel. Előttük rozoga, lóval vontatott ócska fiákerben egy tábornok… Ha kiszáll a kocsiból, a cilinderes, parádés kocsis megemeli a kalapját és – szabadra állítja a fiákerre felszerelt taxaméter óráját!” Hogyan került a Szaharába ez a legendákat fakasztó „kísértetlégió”, és mi volt misztikus menekülésük célja: erről szól P. Howardnak ez a talán egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regénye.

"A vizsgálat megállapította, hogy éjfélkor a "Balmoral" horgonyt vetett Sabang-sziget kikötője előtt, felszólították a révkalauzt, hogy e szokatlan időben vizet, igen nagy mennyiségű konzervet és három láda szivart rakasson fel nyomban a hajóra. Miután a kérést éjfél után nem akarták teljesíteni, a "Balmoral" a partnak szegezte ágyúit (világosan látszott, amint leveszik a védőburkot), és a kapitány kijelentette, hogy amennyiben öt percen belül a kívánalmakat nem kezdik berakni, az angol cirkáló lőni fogja Sabangot. Ezután gyorsan ment a berakodás. Sabang után a hajónak nyoma veszett..."

Rejtő Jenő klasszikusai e-könyvben

Rejtő Jenő klasszikusai e-könyvben

Az elsikkasztott pénztáros négy – ma elbeszélésnek mondanánk, annak idején filléres regényként ismert – Rejtő-etűdöt tartalmaz. A címadó írás a balek csetlés-botlásáról és – természetesen – végzetszerű szerencséjéről szól; a Járőr a Szaharában légiós –, A Fekete Kapitány kalóztörténet; a Pipacs a fenegyerek pedig a klasszikus P. Howard-i jellemkomikum és nyelvi humor briliáns miniatűrje. Ez utóbbiból származik Pipacs remek slágere: „Az élet olyan, mint a nádszál: Ma még vidáman kacagsz, De holnap jön Pipacs bácsi a konyhakéssel…” Íme a sorozat tizenegyedik, utolsó előtti darabja. Az Egy bolond száz bajt csinál (amely cím kétségtelen igazságtartalommal rendelkezik) nem tartozik a közismert P. Howard-művek közé. Pedig ez is fogalommá vált figurákkal ajándékozza meg az olvasókat: e regény egyik főszereplője például Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója…

Humor és feszítő izgalom keveredik Az előretolt helyőrség című vérbeli P. Howard-regényben. Nemcsak azért, mert a Galamb nevű légiós, aki az afrikai kikötők félelmetes hírű verekedője, tulajdonképpen valamikor szép jövő előtt állott, de elszegényedett angol nemesifjú, aki minden verekedésben nemcsak azért van benne, mert a halált keresi – hanem azért is, mert a sorozatos véletlenek folytán egy rejtélyes gyilkos nyomát kutatja, miközben ő maga is a gyilkosság vádjával hadakozik. Az izgalmas kalandok során megtudjuk, hogy a karóra nem feltétlenül az idő múlását hivatott szolgálni, és azt is, hogy a legváratlanabb helyzetekben fel-felbukkanó és furcsa módon mindig dalos kedvű szellemből lehet bátor és egyben bűbájos feleség is…

Rejtő Jenő klasszikusai e-könyvben

…A vendéglő ajtaján egy kalap repült ki. Nagy kacagás. Ezután következett a fiatalember. Még harsányabb kacagás… Főhősünk éli mindennapos pipogya életét, mikor nevelőapja felvilágosítja hogy Ő a nagy vérengző Tigris fia. Feltámadt benne az ősi vér szava, ezért elindul a kocsmába, megmutatni, hogy a vér nem válik vízzé. Miután az ajtán belépett, nemsokára csattantak a pofonok, süvítettek a golyók és alacsonyan szálltak az emberek. Tigris Nevada teljhatalmú ura megdöbbenéssel tapasztalja a kölyök bátorságát, zavarában gyorsan lelő néhány embert. A Tigris és fiú találkozása rendkívüli meglepetést hoz. Ezzel kezdetét vette a nagy kaland…

Rejtő Jenő klasszikusai e-könyvben

Rejtő Jenő klasszikusai e-könyvben

Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova – elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.