William Shakespeare strana 22 z 47

Nejslavnější monology, dialogy a scény z her Williama Shakespeara v podání hereckých hvězd Letních shakespearovských slavností. Dílo nejslavnějšího dramatika všech dob, Williama Shakespeara, je základním zdrojem světového divadelního umění i evropské kultury

HarperCollins is proud to present its new range of best-loved, essential classics. 'Stars, hide your fires! Let not light see my black and deep desires.' One of Shakespeare's darkest and most violent tragedies, Macbeth's struggle between his own ambition and his loyalty to the King is dramatically compelling. As those he kills return to haunt him, Macbeth is plagued by the prophecy of three sinister witches and the power hungry desires of his wife.

William Shakespeare egyik legnagyobb muve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt jövendölik, hogy király lesz. Felesége ösztönzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában megölik a náluk vendégeskedo királyt. Tettüket a leitatott orökre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth szörnyu ?felindultságában? megöli oket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni...

A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, alaktévesztések lehetoségeit fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darabot 1591-re datálja az irodalomtörténet. A színhely: a shakespeare-i módon stilizált, antikizált Ephesus, ahová Syracusából vetodik el a helybeli Antipholus iker-alakmása# mindketto ifjú kereskedo, s a házas és a notlen, a módos és a vagyontalan ikerpár börleszkbe illo módon cserélik fel helyzetüket, szerelmeiket, sorsuk esélyeit. Az író már itt mesterien ura a színpadi hatásoknak, az úr- és szolgapár kettosében a fennköltebb és alantasabb nyelvi és jellemkomikumot ellentételezve viszi a boldog befejezésig a történetet. Ám épp fergeteges túlzásaival, a komikus fantázia fokozó eszközeivel a késobbi vígjátékok emberi bölcsességét, mélységét is elolegezi.

Jindřich IV. se od ostatních Shakespearových historických her liší hned v několika významných ohledech. Především je to jediná Shakespearova historická hra, která zřetelně (zvláště v prvním dílu) směřuje ke komedii. Její děj se odehrává v královských síních, v londýnských hospodách i na bitevních polích, nevystupují v ní jen angličtí, skotští a velšští šlechtici, ale také Falstaffovi kumpáni, naháněči zlodějů, povozníci, podkoní, pocestní, šerifové a číšníci. Žádná z těchto postav nemá na rozdíl od postav šlechticů a soudců historické předlohy, všechny jsou výtvorem Williama Shakespeara, a všechny zároveň tvoří podstatnou součást téměř breughelovsky zalidněného světa, jemuž vévodí rytíř Jan Falstaff.

Egy zaklatott kora hajnalon Lear király úgy dönt, hogy a birodalmat felosztja három lánya között. Szokatlan döntését szokatlan órában hajtja végre, pillanatnyi szeszélyétol vezéreltetve összehívja a királyi udvart, majd leányaihoz a mesékbol jól ismert, de a birodalom életében elozmény nélküli kérdést intézi: ?Ki az közületek, ki legjobban szeret?? A legkisebb lány, Cordélia megtagadja a nyilvános vallomástételt, és ez olyan váratlanul éri a szeszélyes uralkodót, hogy legszeretettebb lányát kitagadja az örökségbol, annak ellenére, hogy a huséges Kent gróf figyelmezteti a királyt szörnyu esztelenségére. A legkisebb lánynak hozomány nélkül kell távoznia az udvarból, megalázottan és eltaszítottan, a francia király feleségeként. Goneril és Regan, a szeretetüket egymással versengve kifejezo novérek azonban hamar megtagadják apjukat, egyre terhesebbé válik számukra a királyságot átruházó, de a királyi címmel járó hódolathoz tovább is ragaszkodó Lear.Shakespeare klasszikus muve mindmáig ható érvényességgel, egyszerre gondolkodtatva és nevettetve mérhetetlen gazdagsággal tud beszélni az emberi kapcsolatok értékérol, de hihetetlen törékenységérol is egyszersmind. Az idoben és térben tolünk távol eso történet a szemünk láttára válik a mi saját élethelyzetünkké.

Jindřich IV. se od ostatních Shakespearových historických her liší hned v několika významných ohledech. Především je to jediná Shakespearova historická hra, která zřetelně (zvláště v prvním dílu) směřuje ke komedii. Její děj se odehrává v královských síních, v londýnských hospodách i na bitevních polích, nevystupují v ní jen angličtí, skotští a velšští šlechtici, ale také Falstaffovi kumpáni, naháněči zlodějů, povozníci, podkoní, pocestní, šerifové a číšníci. Žádná z těchto postav nemá na rozdíl od postav šlechticů a soudců historické předlohy, všechny jsou výtvorem Williama Shakespeara, a všechny zároveň tvoří podstatnou součást téměř breughelovsky zalidněného světa, jemuž vévodí rytíř Jan Falstaff.

Az 1600-as évek elején írodott, gyakran csak Vízkereszt címen emlegetett vígjáték manapság a legnépszerubbek közé tartozik. A darab középpontjában az emberi érzések változatai állnak az egyszeru éhségtol az igazság és a magasztos szerelem utáni vágyig.

Az álomszeruen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, elobbi csupán Camillo huségének köszönhetoen menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyozni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyu látvány ? szerettei holtteste ? ébreszti fel zavaros állapotából. Már késo, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemot távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita ? a csecsemo, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor ? felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hu Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszeru pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézotér és a színpad közé az áttetszoség, a látomás, az álomszeruség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

?A vastörvény ? ország-világ elott ? Most visszahull az ítélo fejére: Claudióért Angelo felel! Jó tettért jót várj és kegyet kegyért,De: szeget szeggel...és: szemet szemért...? (részlet)

Darabunknak vége# koldus a király:Jó vége lon, ha tetszéstekre vál#S ha ezt a tetszést tapsotok kimondta,Versenygve küzdünk érte mink naponta.(részlet)

Shakespeare psal sonety po celý svůj tvůrčí život a pokládal je za své stěžejní dílo. Stejně jako v jeho hrách nacházíme poetiku a lyričnost, v jeho poezii je mnoho dramatických prvků: přesná stavba, gradace, rozpory a boje myšlenkových hnutí, které však vrcholí všechápající katarzí. Toto básnické a meditativní dílo oslavující lásku i ženu bylo mnohokrát přeloženo do češtiny. Nabízíme vám přednes Sonetů nezapomenutelného Milana Friedla, který sbíral po celý svůj život všechny dostupné překlady. Pro nás vybral moderní překlad Miroslava Macka, který je srozumitelný a formálně dokonalý. Macek jako první vyřešil slovní hříčku s básníkovým jménem Will.

Shakespeare egyik legkülönösebb, más muveihez igen kevéssé hasonló darabja (sokan igyekeznek is kimutatni, hogy nem az o munkája.) Alapfelépítésében még inkább a királydrámákhoz mérheto: úgynevezett ?krónikás színmu?. Ennek megfeleloen nem is Julus Caesar tragédiáját állítja a nézo elé: a fohos már a harmadik felvonás elso színterében meghal, a darab nagyobbik fele nélküle játszódik. Ezután kezd a mu igazi shakespeare-i tragédiává változni, középpontjában Brutusszal, de a második fohossel itt is szinte egyenrangú Cassius, illetve Antonius. Más a stílus, más a poétika is, mint a klasszikus Shakespeare muvekben: nyelve szinte teljesen dísztelen, lehetoségig tömör. A darab legfobb ereje gondolatisága, a felvetett alternatívák következetes végiggondolása, a legfontosabb csomópontok (Ceasar és Brutus, Brutus és Cassius összeütközése) sokoldalú bemutatása, a lehetoségek és a történelmi szükségszeruség dialektikájának kidolgozása.

Jindřich IV. se od ostatních Shakespearových historických her liší hned v několika významných ohledech. Především je to jediná Shakespearova historická hra, která zřetelně (zvláště v prvním dílu) směřuje ke komedii. Její děj se odehrává v královských síních, v londýnských hospodách i na bitevních polích, nevystupují v ní jen angličtí, skotští a velšští šlechtici, ale také Falstaffovi kumpáni, naháněči zlodějů, povozníci, podkoní, pocestní, šerifové a číšníci. Žádná z těchto postav nemá na rozdíl od postav šlechticů a soudců historické předlohy, všechny jsou výtvorem Williama Shakespeara, a všechny zároveň tvoří podstatnou součást téměř breughelovsky zalidněného světa, jemuž vévodí rytíř Jan Falstaff.

Příběh mladého anglického krále, který se na radu arcibiskupa z Cantenbury rozhodne bojovat za své právo na francouzský trůn, byl poprvé zfilmován již v roce 1944 s Lawrencem Olivierem v hlavní roli.

Příběh mladého anglického krále, který se na radu arcibiskupa z Cantenbury rozhodne bojovat za své právo na francouzský trůn, byl poprvé zfilmován již v roce 1944 s Lawrencem Olivierem v hlavní roli.