William Shakespeare strana 15 z 47

A közfelfogás szerint a sikeres hadvezért a heroikus gog dönti romlásba, emiatt nem való népvezérnek, s amikor a politikai porondon kudarcot vall, ez fordítja szembe hazájával. Shakespeare azonban másként ítél, mert más problémát tárgyal: o a fusztráció tragédiáját dolgozza föl. Coriolanus ?római jelleme? gépiesen funkcionális, mint a pályára állított versenyzoé, aki annyiban önmaga, amennyiben rekorderedménnyel legyozi ellenfelét. Erre az egyetlen feladatra trenírozták, ezt a támadóösztönt trenírozta bele az anyai nevelés. Egyébként infantilisan jófiú, csak akkor érzi jól magát, ha kötelességét teljesíti. S mivel egymásnak ellentmondó parancsot kap, elbizonytalanodik, elvadul, tönkremegy. A cinizmus és fanatizmus zurzavaros katasztrófa-politikájában elégtelen vezérelv a szolgálati becsület: bajnokát a rómaiak kivetik maguk közül, mert nem hajlandó kompromisszumra, a volszkok pedig csapdába csalják és végeznek vele, mert kompromisszumra hajlott. Az etikai abszurdumból dramaturgiailag az következik, hogy a levitézlett harcos megkapja a végtisztességet ? ellenségeitol.

The Taming of the Shrew is a comedy by William Shakespeare. It was one of his earlier plays, believed to have been written between 1590 and 1594. The play begins with a framing device in which a drunkard is deceived into thinking he is a nobleman who then watches the "play" itself, which depicts a nobleman, Petruchio, who marries an outspoken, intelligent, and bad-tempered shrew named Katherina. Petruchio manipulates and "tames" her until she is obedient to his will. The main subplot features the courting of Katherina's more conventional sister Bianca by numerous suitors.

Az álomszeruen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, elobbi csupán Camillo huségének köszönhetoen menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyozni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyu látvány ? szerettei holtteste ? ébreszti fel zavaros állapotából. Már késo, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemot távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita ? a csecsemo, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor ? felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hu Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszeru pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézotér és a színpad közé az áttetszoség, a látomás, az álomszeruség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

A csaknem két évszázados belso fejlodés után a 16. században csodálatos pompában felvirágzó angol reneszánsz színmuirodalom egyik legszebb darabja a Szentivánéji álom, amely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, s lényegében az érlelodo új filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe egy naivul groteszk tündérjáték keretében. Ez a darab is ? a színreállítás mindenkori igényeinek megfeleloen ? számtalan értelmezésben ismert. Nálunk Arany János fordítása számít ?klasszikusnak? ? a könyv ezt a fordítást közli, Takács Ferenc eloszavával. Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínuleg egy foúri esküvo alkalmából tartott eloadásra. Errol szól maga a darab is, a szerelemrol, a házasságról, a szenvedélyrol, az akadályok legyozésérol. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. A ?váltott gyermek?, az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirályno között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetozo, uzekedo szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendezodjék.

Honnan vette Vízkereszt czímét e darab, melynek tartalma semmi összefüggésben sem áll ez ünneppel, erre nézve most már legfölebb találgatásnak van helye. Meglehet, azon véletlen körülménynek köszönte czímét, hogy először a vízkereszt ünnepén, január 6-án került színre; vagy talán Viola átöltözködése emlékeztette a költőt ez ünnepre, melyen szokásban volt álruhába öltözködni s álarcz alatt különféle tréfákat űzni. Más conjectura a második felvonás harmadik szinében vél újjmutatást találni a darab czímére. Tóbiás itt néhány szót énekel egy most már elveszett régi balladából.

The Famous History of the Life of King Henry the Eighth is a history play by William Shakespeare, based on the life of Henry VIII of England. An alternative title, All is True, is recorded in contemporary documents, the title Henry VIII not appearing until the play's publication in the First Folio of 1623. Stylistic evidence indicates that the play was written by Shakespeare in collaboration with, or revised by, his successor, John Fletcher. It is also somewhat characteristic of the late romances in its structure.

A Midsummer Night's Dream is a romantic comedy by William Shakespeare, suggested by "The Knight's Tale" from Geoffrey Chaucer's The Canterbury Tales, written around 1594 to 1596. It portrays the adventures of four young Athenian lovers and a group of amateur actors, their interactions with the Duke and Duchess of Athens, Theseus and Hippolyta, and with the fairies who inhabit a moonlit forest. The play is one of Shakespeare's most popular works for the stage and is widely performed across the world.

Pericles, Prince of Tyre is a play written (at least in part) by William Shakespeare and included in modern editions of his collected works despite some questions over its authorship, as it was not included in the First Folio. Many modern editors believe that Shakespeare is responsible for the main portion of the play after scene 9 that follows the story of Pericles and Marina, and that the first two acts, detailing the many voyages of Pericles, were written by a relatively untalented reviser or collaborator, possibly George Wilkins.

Coriolanus is a tragedy by William Shakespeare, based on the life of the legendary Roman leader, Gaius Martius Coriolanus.

Henry IV, Part 1 is a history play by William Shakespeare, believed to have been written no later than 1597. It is the second of Shakespeare's tetralogy that deals with the successive reigns of Richard II, Henry IV (2 plays), and Henry V. Henry IV, Part 1 depicts a span of history that begins with Hotspur's battle at Homildon against the Douglas late in 1402 and ends with the defeat of the rebels at Shrewsbury in the middle of 1403. From the start it has been an extremely popular play both with the public and the critics.

The Winter's Tale is a play by William Shakespeare, first published in the First Folio in 1623. Although it was listed as a comedy when it first appeared, some modern editors have relabeled the play a romance. Some critics, among them W. W. Lawrence (Lawrence, 9-13), consider it to be one of Shakespeare's "problem plays", because the first three acts are filled with intense psychological drama, while the last two acts are comedic and supply a happy ending.

The First Part of King Henry the Sixth is history play by William Shakespeare, believed written in approximately 1588–1590. It is the first in the cycle of four plays often referred to as "The First Tetralogy".

Venus and Adonis is a poem by William Shakespeare, written in 1592-93, with a plot based on passages from Ovid's Metamorphoses. It is a complex, kaleidoscopic work, using constantly shifting tone and perspective to present contrasting views of the nature of love.

Julius Caesar is a tragedy by William Shakespeare, believed to have been written in 1599. It portrays the conspiracy against the Roman dictator of the same name, his assassination and its aftermath. It is one of several Roman plays that he wrote, based on true events from Roman history, which also include Coriolanus and Antony and Cleopatra.Although the title of the play is Julius Caesar, Caesar is not the central character in its action; he appears in only three scenes, and is killed at the beginning of the third act. The protagonist of the play is Marcus Brutus, and the central psychological drama is his struggle between the conflicting demands of honour, patriotism, and friendship.

Shakespeare páratlan életmuvének betetozése, a Vihar, a világirodalom egyik kimagasló remeke. A színpadi muvek között egyedülálló mesejáték költoi szépségei miatt különösen alkalmas kétnyelvu kiadás céljára, a magyar szövegrol, Babits Mihály remekbekészült fordításáról pedig bízvást elmondhatjuk, hogy méltó az eredetihez.

Titus Andronicus may be Shakespeare's earliest tragedy; it is believed to have been written sometime between 1584 and the early 1590s. It depicts a Roman general who is engaged in a cycle of revenge with his enemy Tamora, the Queen of the Goths. The play is by far Shakespeare's bloodiest work. It lost popularity during the Victorian era because of its gore, and has only recently begun to revive its fortunes. (From Wikipedia)