William Shakespeare strana 8 z 43

Slavné divadelní hry v novém, moderním překladu.

Slavná a nesmrtelná Shakespearova tragedie o lásce dvou milenců z nesvářených rodů Monteků a Kapuletů vychází v nádherném básnickém překladu Josefa Topola jako 74. svazek edice D.

Ztřeštěná komedie o zmatcích a omylech, které v jednom odpoledni rozvrátí poklidné městečko. V dokonale vystavěné frašce o lásce a nevěře, poctivosti a zlodějině hrají hlavní roli záměny dvojčat pánů a sluhů a jejich ženských protějšků.

Hra o vládci, který sám sebe připravil o právo vládnout své zemi. Dvojjazyčné česko-anglické vydání textu divadelní hry. Dávný a přitom stále aktuální příběh o žízni po moci. Tragédie člověka, který chce vše, protože sám není nic.

A Romeo és Júlia (1595) témájának alapja egy olasz novella: Shakespeare a kor szokása szerint nyúlt ismert témákhoz, és teremtett azokból új, önálló alkotást. A novellából kiindulva írta meg a líraiság és a tragédia szintézisének a remekét. Párkapcsolat, szerelem, érzékiség, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális élethelyzetek. Tobzódó életvágy és végzetszerű halál oly költőiséggel és drámaisággal megfogalmazva, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerelmes művét ünnepelhetjük a darabban. A létezés fő misztériuma, a szerelem - az élet maga - és a halál egy alkotásban: a mindenkori ifjúság megdicsőülése és az értelmetlen halál elutasítása.

Shakespearovy Sonety jsou především knihou lásky, a možná právě proto vycházejí od roku 1609, kdy vyšly prvně, neustále, jak v originále, tak i v mnoha překladech. Vybral, přeložil a doslov napsal Martin Hilský

William Shakespeare je středobodem západního kulturního kánonu a tragédie Hamlet je středobodem Shakespearova dramatického a básnického díla. Patrně nejznámější Shakespearova hra se za čtyři století dočkala bezpočtu zpracování a ohlasů a patří k nejkomentovanějším a nejvlivnějším dílům naší civilizace. Toto vydání Shakespearova Hamleta nabízí hru v novém překladu Filipa Krajníka, pořízeném v úzké spolupráci mezi akademickou a divadelní praxí, a je koncipováno zejména pro čtenáře z řad studentů, ale i milovníků literatury, divadla a kultury obecně a jejich historie. Svazek obsahuje úplný překlad Hamleta, kombinující všechny tři renesanční verze hry, detailní textové a kontextové komentáře, upozorňující na problematické pasáže a kulturní a literární souvislosti, a úvodní studii, poskytující výklad hlavních motivů a postav hry v kontextu renesanční kultury a divadelní tradice. K vydání připravila Anna Mikyšková.

"Népszerű dráma lehetett a II. Richárd a kiadások számát és sűrűségét tekintve, és I. Erzsébet állítólag neheztelt is, hogy már negyvenszer játszották, ami 60-80 ezer nézőt jelent a 100 ezer lakosú Londonban, ugyanis azt pletykálták, hogy a határozatlan, csapongva rendelkező király alakjában a királynőre célzott volna a szerző." Spiró György

Ako hovorí prekladateľ hry, Ľubomír Feldek „... komiks spracováva aktuálnu tému. (...) Kniha vyšla v pravej chvíli. A treba si uvedomiť, že hra obsahuje tajomstvo o nenávisti dvoch rodín, tajomstvo, ktoré sa snažili preklenúť dvaja mladí ľudia láskou.“ Originálny preklad vo veršoch Ľubomíra Feldeka je zachovaný a dotvorený krásnymi kresbami Juraja Martišku.

Az 1600-as évek elején írodott, gyakran csak Vízkereszt címen emlegetett vígjáték manapság a legnépszerubbek közé tartozik. A darab középpontjában az emberi érzések változatai állnak az egyszeru éhségtol az igazság és a magasztos szerelem utáni vágyig.

Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenrol beszélni, szerzojének fomuve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi mualkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált muveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsoségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet osgonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív fohosét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús "szellemi ember" típusának, ki a dekadencia képviselojének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetoség ellenére Shakespeare talán legnépszerubb muve: valószínuleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, ?filozófiájának? nehezen vagy sehogyse kihüvelyezheto volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal ragadók, áttekinthetok a legnaívabb befogadó számára is. Általános, leginkább ?örök emberi?, alapveto emberi viszonyulások, kapcsolatok, érzelmek állnak a mu középpontjában: a fiú-szülo viszony, az elso szerelem, a pálya- és példaképválasztás, a barátság, az elso szembenézés a halállal, a politikával és a társadalmi igazságtalansággal stb. Ráadásul éppen a fohos, Hamlet alakja nyert olyan megformálást a muben, amely egyszerre tekintheto példaszerunek, azonosulásra alkalmasnak és emberi gyengeségekkel, ?ellenszenves? tulajdonságokkal felruházottnak. Népszerusége legfobb okának napjainkban éppen azt tartják, hogy Hamlet ?egy igazi mai, huszadik századi? fiatal.

William Shakespeare egyik legnagyobb muve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt jövendölik, hogy király lesz. Felesége ösztönzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában megölik a náluk vendégeskedo királyt. Tettüket a leitatott orökre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth szörnyu ?felindultságában? megöli oket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni...

Az álomszeruen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, elobbi csupán Camillo huségének köszönhetoen menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyozni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyu látvány ? szerettei holtteste ? ébreszti fel zavaros állapotából. Már késo, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemot távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita ? a csecsemo, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor ? felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hu Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszeru pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézotér és a színpad közé az áttetszoség, a látomás, az álomszeruség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

Történik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erdőben – vélhetőleg Franciaországban. Egy nagy erejű vitéz, miként nálunk majd Toldi, legyőz egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az ő homlokára kerül a győztesnek kijáró koszorú. És ezzel kezdetét veszi vesszőfutása. Előbb csak bátyja, majd uralkodója haragja elől, utóbb egyenest a száműzetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézből kapott amulett és öreg szolgája sírig hű ragaszkodása szolgál. Ám az ardeni erdő mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és elűzött hercegének birodalmára talál.

Most, visszatérvén, ím, e nagyjai,Bár jone haddal a három világrész,Mi visszaverjük. Amíg hu maradMagához, Ánglia nagy és szabad. #(részlet)

Perikles Shakespeare ritkán játszott darabja. Az utolsó alkotói korszak regényes színmuvei közé tartozik. Keletkezése 1609-re teheto. Sokáig még Shakespeare szerzoségét is vitatták. A korabeli közönség körében viszont tartós népszeruségnek örvendett, mert minden bizonnyal éppen a közönségigény teremtette meg a regényes színmu mesével rokon mufaját. A mesékben kézzelfogható empirikus-földi valósággá lesz a legmélyebb és legvalószínutlenebb álom a boldogságról# az események egymásba kapcsolódása ugyanolyan kideríthetetlenül értelmetlen, mint a mindennapi életben, csakhogy a mese értelmetlenségrol értelmetlenségre haladva mégis a legáltalánosabb, leghobb földi-emberi vágynak, a boldog élet utáni vágynak feltunoen képtelen, ám magától értetodo beteljesedésével ér véget. (Lukács György)Shakespeare Periclese is egy mesei alaphelyzetbol indít: A királyfi elindul szerencsét próbálni. Feleségül akarja venni Antiochia királyának leányát, de csak akkor kaphatja meg, ha kiállja a próbát, vagyis megfejti a király rejtvényét. Ha nem, halál fia. A mese itt szokatlan fordulatot vesz: a rejtvényfejtés kelepce. A lány nem eladó, a rejtvény apa és leánya vérfertozo kapcsolatát rejti. Akár megfejti, akár nem: halálra van ítélve. Periclesnek sikerül elszöknie, de élete ettol kezdve állandó menekülés. Minden apa-lány kapcsolatban ott sejti a vérfertozés lehetoségét. Mégis megnosül. Épp abban a pillanatban, amikor Antiochust és lányát az istenek elpusztítják. Felesége lányt szül neki, de belehal a szülésbe. Pericles ezt jogos büntetésnek érzi. Mintha megörökölte volna Antiochus bunét, és neki kellene vezekelnie érte. A kislányt idegenek kezére adja, nem akar találkozni vele, amíg férjhez nem megy. A sors mégis összehozza oket. Tizennégy év után. A darab végén megint ott áll egy apa, a lánya és egy kéro... A mese, az istenek és Shakespeare megkegyelmeznek. De a képet, amely Pericles agyába, érzékeibe beleégett, amitol egész életében rettegett, és amitol, mint egy vágyképtol nem tudott soha szabadulni, magunkkal visszük.